Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-11 / 19. szám
XU. évfolyam. Előfizetési ár: ] Egész évre ... 12 korona. [Fél évre ... 6 » I Negyed évre . . 3 » |Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. 19. szám. Szegzárd, 1902. május 11. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékoUen megállapító t árszabály szerint számíttatnak. Reklámot a mezőgazdaságnak* Mezőgazdaság és reklám. Két szó, mely olyan szokatlanul különösen hangzik I egymás mellett és különösen egybekapcsolva egymással. Két szó, mely olyan ellentétesnek tetszik előttünk, olyan összehozhatat- lannak, mint negativ és pozitív, mint észak és dél, mint agrárizmus és merkantilizmus, mint — végül — földmivelés és üzleti szellem. Két szó, mely kifejezi azt a fogalmat, hogy a mezőgazdaság terményeinek értékesítésénél sem szabad már figyelmen kívül hagynunk a reklámnak hatalmas eszközeit. Állítólag Macaulay mondta azt, hogy »valamely üzletnél a reklám az, a mi a gőzgépeknél a gőz» — legalább ezzel szokták reklámozni — a reklámot. Mikor azt látjuk, hogy a kereskedelem és az ipar mennyire előnyükre — sokszor mások hátrányára — használják napról-napra a nyilvánosság, a reklám keresésének terét, tálán gondolkozniok kellene gazdáinknak is, hogy nem lenne-e jó ezekből az eszközökből a tisztességeseket kiválasztani és azokat saját javukra, terményeik eladásánál fölhasználni. Hiszen mennél többet és mennél többfélét produkál a gazda, annál inkább rászorul arra, hogy terményeit minél szélesebb körben megösmerjék. Mert el kell ismerni, hogy dacára, annak a csudálatos előmenetelnek, mely az utóbbi években mezőgazdaságunk minden ágában — talán éppen előbbi alacsony foka következtében — észlelhető; dacára annak, hogy mezőgazdasági statisztikánk tanúsága szerint emelkedtek a terméshozamok, mert okszerűbben és jobb eszközökkel kezdjük mivelni a földet: a magyar föld nem képes mindnyájunkat eltartani, ezt bizonyítja a kivándorlás ijesztő növekedése; nem képes mindnyájunknak eleget adni, ezért a szegénység terjedése. A főid megadja mindazt, a mit tőle jogosan követelhetünk. Ad kenyeret, kincseket, életet, melyek elértéktelenednek, mert nincs piacunk, a hol a gazda terményeit értékesíthetné. Termelni tudnak gazdáink, de eladni nem tudnak. Hiányzik gazdáinkban a kereskedelmi érzék és terményeik terjesztésének azon gyakorlati eszközei, melyek erőt és fölényt adnak a német és osztrák és más -külföldi versenytársaiknak. Elmúlt az az idő, mikor a gazdaság termékeit ott helyben fogyasztották el, mikor ezeknek a termékeknek az ára vidékenként is fantasztikus eltéréseket mutatott. A közlekedés könnyűsége, a szállítási dijak olcsóbbodása folytán áruk már nem a helyi * A »Magyar Közgazdaság« című szaklapból vesszük át ezen érdekes közleményt. A szerk. piac viszonyainak alakulásától függ, nem is a nemzeti piacétól, hanem a világpiactól. És ez a piac azé a termelőé, a ki a legértékesebb termékekkel, a leghamarabb ér oda, a kinek cikkeit ott már ismerik, a ki olyan cikkekkel megy oda, melyeknek — ki merjük mondani — reklámot csinált. Ezt a külföldön jól tudják és ha a külföldi gazdák termékeivel találkozik a globus több pontján a mi termékünk és ha a mienk még sem kél ej úgy, mint az övék, ennek oka általában nem az, hogy a mit ők visznek a piacra, hogy az jobb, hanem egyszerűen azok tevékeny propagandát fejtenek ki egy-egy piac meghóditásánál s ezért övék a fölény, a jobb ár, a nagyobb haszon. Piacokat fölfödözni, megösmertetni és megszerettetni termékeinket mindenütt, a hol azokra szükség leket: erre kell törekedniük gazdáinknak és a gazdáinkat vezető köröknek, annál inkább, minél érezhetőbbé válik a biztos és jó piacoknak hiánya és annál inkább, minél bizonyosabban kell számítani arra, hogy Ausztria talán még hosszú, talán már csak rövid, de örök időkig semmiesetre sem lesz mezőgazdasági termékeinknek egyetlen piaca. Hogy az ország mezőgazdaságának ügyét intéző kormánynak ezen a téren is vannak kötelességei, azt jól tudjuk — át- érzi Darányi is. A szaktudósitók intézménye ebből származott. De ez az intézmény mind- ezideig nem hozta meg azt, a mit attól és helyzetünkben várhattunk. Felhívjuk a földmivelésügyi miniszter figyelmét arra, a mit francia kollégája, Dupuy tett most a francia termékek reklámozására. Minden prefektushoz, a gazdasági egyletek elnökeihez, a mezőgazdasági szindikátusok vezetőihez, a gazdasági tanárokhoz köriratot intézett és a francia mező- gazdasági termékeknek a külfölddel való megismertetése, azoknak reklámozása céljából kéri őket, hogy körülményes és szigorúan való fölvilágositást nyújtsanak neki vidékeik azon termékeiről, melyeket a külföldön Jehetne értékesíteni. Ezt a föladatot megkönnyíti az a részletes kérdőív, melyet I körirathoz csatolt a miniszter. Ezeket a kérdőíveket, az országos mezőgazdasági ügyekben tájékoztató hivatal állította össze és minden termékre nézve fölvilágositást kér: a termelési, gyártási vagy készítési eljárást; az előállítására irányuló gond és fáradság mértékét; tulajdonságait, minőségi fokozatait; előállítási költségeit; piaci árát illetőleg s hogy a gazdasági egyesületek és szindikátusok mennyire lennének képesek a fogyasztókkal közvetlen érintkezésbe lépni, stb. Fontos dolog — mondja a körirat — hogy necsak már létező külföldi piacainkat tartsuk meg, de újból megszerezzük az elveszetteket és újakat is hódítsunk, mert belpiacunk mind elégtelenebb lesz, minél jobban fejlődik termelésünk. A biztos és jövedelmező külföldi értékesítésre alkalmas mezőgazdasági termékek részletes fölvilágositásokkal ellátott jegyzékét azután a minister megküldi majd az összes francia diplomáciai ügyvivőknek és konzulátusoknak, kereskedelmi kamaráknak, a külföldi mezőgazdasági és kereskedelmi szaktudósitóknak utasítva őket a francia termékek értékesítésének propagálására. Egyúttal a termelők rendelkezésére bocsátja a miniszter mindazokat az adatokat, melyek a külföldön szerezhető piacok viszonyaira és szokásaira vonatkoznak, a szállítási, eladási föltételekre stb. A miniszter ilyen kétirányú intézkedése kiegészíti egymást és együttesen eredményesen hathat majd a kívánt cél elérésére. Egyrészt megmutatja a termelőknek, hogy hol találhatnak termékeik részére előnyös elhelyezést, másrészt megismerteti az alkalmas külföldi piacokkal a belföldi termékek minőségét és előnyeit. Az a mezőgazdasági.válság, mely mező- gazdaságunkat csaknem minden ágában súlyosan érinti, mely a gabona alacsony árával, az olcsó borral, a föl nem használható gyümölcscsel, a ki nem vihető jószággal, a közelgő cukorválsággal sújtja a a gazdákat, nagyon jogosulttá tenné, hogy a mi földmivelésügyi kormányunk is foglalkoznék — akár francia minta után, akár eredetien — azzal, hogy fölös mennyisége ben előállított termékeinket ne csak egy j piacra, Ausztriának dobjuk oda, hanem hogy a gazdák részére az egész külföld nyitva álljon. A mi gazdasági egyesületeinknek és a mi külföldi szaktudósitóinknak is szerepet kellene végre adni a mezőgazdasági ter- I mékek értékesítésénél. Az, hogy a dán meg a német szövet- | kezetek produktumaikat az egész világ j piacain helyezik el, nem mindig azok ki- tünőbb minőségének tulajdonítható, hanem annak az aránytalanul nagyobb és okosabb reklámnak, a mit érdekükben kormányuk, meg ők is kifejtenek. A magyar búza minden búzánál jobb ! és mégis, vetőmagul még Németországban sem használják, hanem angol fajtákkal kísérleteznek : mert nem csináltunk reklámot búzánknak. Borunk elösmerten kitűnő, de azért, ha azt akarjuk, hogy azt jól mégis vegyék, csak kell tetszetős cégér. Gyümölcsünk sok és jó terem és gazdáink nem tudják értékesíteni,. mert nem tudják kinek eladni. Az erdélyi tojás hires még Londonban is és direkt kivitelünk még