Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
XII. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1902. január 19. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* * ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD HORNÉI*. SZÉKELY FEHENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelje megéllapitot árszabály szerint számíttatnak. Szobrot Bezerédj Istvánnak. A kilencvenéves évek elején lapunk liasábjain jelent meg az első felhívás Bezerédj István emlékének megörökítésére. Néhány év alatt az eszme megérlelődött, mert köztetszésre talált, s a szegzdrdi kaszinó a Garay-szobor felállítása után kezébe vette a hazafias mozgalom vezetését és elhatározta, hogy vármegyénk halhatatlan emlékű fiának: Bezerédj Istvánnak, országos gyűjtés segélyével szobrot emel a vármegye székváiosában! Lapunk is lelkes buzdító sorokkal sietett a nemes cél megvalósítására s a közönséget az eszme pártolására kérte fel. Azóta folyt is a gyűjtés lassú mederben ; egyes pénzintézetek, vármegyénk néhány bőkezű birtokosa és az ügy iránt lel- kesedők beküldötték adományaikat a szeg- zárdi kaszinónak, úgy hogy jelenleg már közel harmadfélezer korona gyűlt egybe a szoborra. Minthogy azonban a jó ügy iránt szükséges érdeklődés és lelkesedés kellő agitáció hiányában lanyhulni szokott, s a szoboralap : gyarapodása az eddigi arányokhoz képest »csak évtizedek múlva érné el azt a mértéket, mely a szobor létesítésére elégséges : pénzösszeget eredményezne: Simontsits Elemér, a kaszinó tevékeny és az ügyért lelkesedő elnöke nagy arányú és az egész országra kiterjedő mozgalmat indított meg, hogy a szobor felállítására szükséges összeget néhány év alatt előteremthesse. Tolnamegyei embernek nem szükséges bővebben megmagyarázni azt, hogy ki volt Bezerédj István! Vármegyénk történelmének egyik legkimagaslóbb alakja, kire büszkeséggel és jól eső önérzettel tekintünk vissza, hogy szívvel lélekkel a mienk volt s innen emelkedett országos hírnévre, történelmi nevezetességre. Magyarország reform korszakának egyik legnagyobb, önzetlen lelkű, ideális felfogású s a közjóért küzdő munkása volt Bezerédj, ki a népszabadság Jogegyenlőség és emberbaráti eszmék diadalra juttatásának szentelte áldásos életét. Széchenyi, Kossuth, Deák,., Wesselényi, Bezerédj egy lapon szerepelnek hazánk újjáalakításának dicső történelmében. A szabadságharc* gigászi küzdelmében csak a világosi katasztrófa után tért vissza borús lélekkel és a hazafiui bánat maró fájdalmával hidjai magányába, ahol az emberszeretet magasztos erényeit gyakorolva s népboldögitó reményeiben csalódva, csüggedő lelkének bánatával néhány év múlva befejezte az embertársai javáért munkálkodó nemes életének pályáját és nem érte meg a nemzet feltámadását! Támaszszuk fel tehát mi, hálás utódok, az ő emlékét és örökítsük meg az utókor részére az _ő maradandó érdemeit. Erre a célra, a Bezerédj István dicső alakjának 'megörökítésére bocsátotta ki a szegzárdi kaszinó választmánya, mint szoborbizottság az alábbi felhívást a vármegye hazafias érzésű közönségéhez Bezerédj István emlékének megörökítésére. J Adakozzunk. A szoborra szánt adományokat lapunkban szívesen közvetítjük és nyilvánosan nyugtázzuk. A gyűjtést a magunk részéről ezennel 50 koronával megnyitjuk. A szegzárdi kaszinónak a közönséghez intézett lelkes felhívása ekként szól: Szobrot Bezerédj Istvánnak! A szegzárdi kaszinó még a millennium évében, 1896. év julius 12 én tartott díszközgyűlésén elhatározta, hogy a magyar történet egyik kimagasló alakjának, Bezerédj Istvánnak emlékére közadakozás utján, Szegzárdon szobrot állít. A kaszinó 1000 koronát szavazott meg erre a célra, de egyúttal magára vállalta, hogy a hazafias ügy érdekében nagyobb szabású, országos mozgalmat kezdeményez. Bátran cselekedte ezt. Hiszen Bezérédj István neve örökre fényes és ragyogó a magyar nemzet történetében. TARCA.j SzekseérdH Állami LctMMt i Örvény felett . . . Keblembe borulsz — s nyakamba Fűzöd két kezed, S nem tudod, hogy ott pihensz a Mélységek felett. Hogy is sejtené a szived, Mely oly ifjú még, Hogy az enyém csupa örvény, Csupa szakadék. Arczodon örök vidámság, Derű és mosoly, Az én fájó titkaimról Nem is álmodok Bátran pihensz — s öntudatlan Az örvény felett, S játszva dobsz bele olykor egy Rózsalevelet .... VESZELEI KÁKOLY. 1902- Január ZLG. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Lassan száll föl cigarettám füstje, a mint végig nyújtózva kedvenc szőnyegemen, visszaidézem emlékezetembe a tegnapi estét. Már be van burkolva körülöttem minden az illatos füstnek kékeshalvány felhőjébe, érzem, miként csukódik le, nehézzé válván, .szememnek pillája, miként távolodom el mindjobban az én gargon szobám fegyverekkel teleaggatott falai közül, hogy lesz úrrá fölöttem a fantazia, hogy visszavigyen — a bálterembe. Hallani vélem a Valse bleue édes hangjait és körültekintve az ivlámpák fehér fényében úszó teremben, kutatok — utána. Mert, hogy szemeim, végigfutva a sok szép rózsás arcon, mégis először csak ót akarják látni — az természetes. Vágyom utána. Vágyom a percet, a midőn megpillantva engem, arcának havát befutja egy derűs csillogás, szemében kigyúl a még titkolt érzés lángja és felém nyújtva parányi kezét, érzem kezemben annak remegését. Már látom is hamvas szőke fejét, a rózsaszínű lenge fodrok közül előcsillámló lányosán karcsú vállakat, egy perc és karjaimban röpítem őt tova egy walzer észbontó forgatagában. A mig én élvezem a táncnak és zenének minden ütemét, lassú keringéssel lejt el mellettem egy pár. A férfi karja lazán, közömbösen fonja át táncosnője karcsú derekát és nem is látszik észrevenni, amint egy-egy fordulatnál felé hajlik a nő érdekes barna feje. A terem közepén megállanak, — Fáraszt a tánc — mondja a nő. — Engem pedig szédít — feleli a férfi. Udvariasan karját nyújtja és helyet foglalnak a közel állő fauteuilökben. Érdekelvén a beszélgetések, arra megyek és hallom : »Kant«, — »Haeckel« — «a józan ész törvénye«, — «csak addig erős az ember, a mig hidegen és nyugodtan tud bíráskodni blinden érzése fölött,» ... és éles, fürkésző tekintettel mélyed egymásba a két sötét szempár. Oh ti balgák, szegények, dőrék! El innen melegebb, napsütötte tájra ! • Hivogatóan bólint felém a terem mélyéből a pálma sötét zöld levele. Szinte féltő szeretettel hajolnak össze karcsú ágai, hogy üdítően hűs zugot alkossanak a táncz hevétől kipirult elegáns hölgynek, ki ide vonul vissza kipihenni a tánc és a lady patronesse-i tiszttel járó fáradalmakat. Alig győzi a sok üdvözlést elfogadni, mindenki számára van egy kedves szava, egy bájos mosolya. Az ő finom lénye teremtette meg az estély fesztelen, kedves hangulatát. Szerényen fogadja el a mindenünnen feléje sugárzó őszinte szeretet nyilvánu- lását. A ezukrász jeges hűsítőit fogyasztja két bájos szőke nővér s a mint eltűnnek a jeges falatok a piciny piros ajkak mögött, forrónak vélik a jégbe- hütött pezsgőt, az őket környező fiatalok. A gardírozó boldog apa jókedvűen szemléli lányai hódiT tásait és büszkén tekint a táncban fáradhatatlan és a rendezésben geniális fiára is. Diadalmasan ragyognak a selymes hajsátorban egy szép asszony gyémántjai, vetekedve szemének tüzével. Halvány fénynyel simul a tenger drága gyöngye nemes ivelésü nyakához. Senki se hinné, hogy nem az Alföldön tanulta meg ily magyarosan a csárdást táncolni. — — j— Hamvas csillogásu, világos barna fürtök környezik a bájos arcot, kinek szellemes tulajdonosa bámulatos ügyességgel riposztiroz a minden oldalról feléje hangzó bókokra. Bajos Volna eldönteni, Lapunk mai száma ÍO oldalra terjed..
