Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

XII. évfolyam. 16. szám. Szegzárd, 1902. április 20. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iyatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárd on. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer-l kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapitot] árszabály szerint számíttatnak. Hevesvármegye körlevele. —lk. Tolnavármegye törvényhatósága múlt kedden tartott közgyűlésén 62 szava- zattal 18 ellen egyszerűen tudomásul vette Hevesvármegye körlevelét, amelyben Heves­vármegye arra hívja fel a társtörvényhatósá­gokat, hogy Rákóczy, Bercsényi, Thoköli megbélyegzését tartalmazó törvényeknek törlése, valamint Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatása és szobrának mielőbbi felállítása érdekében feliratot intézzenek az országgyűléshez. Vármegyénknek ezen határozatát egyik­másik függetlenségi párti napilap erős kritika tárgyává teszi és a hazaíiatlanság vádjával illeti azokat, kik a körlevél tudomásul vétele mellett és a felírás ellen szavaztak. Ezt a kérdést pártszempontbbl elbírálni valóban nevetséges és kisszerű doíog, és legkevésbbé méltó magának a tárgynak komolyságához és a körlevélben említett nagy férfiaknak emlékéhez. Rákóczy és vitéz kor társai a, nemzet hősei maradnak minden időben, kiknek a magyar nemzet szabadsága, függetlensége és egyéb jogai kivívása körül tanúsított ön­feláldozó küzdelme, ^szenvedéseik és számki­vetésük közben is megőrzött lángoló honsze­relmük arany betűkkel marad megörökítve a történelem lapjain. Éppen azért frivolság, ha valamelyik politikai párt a maga számára akarja le­foglalni történelmünknek eme kimagasló alakjait, kiket a nemzeti hála, kegyelet és hódolat a halhatatlanság piedesztáljára emelt. Szentségtörést követ el, ki Rákbczynak és a többi nagy történelmi alaknak emlékét pártszempontból bolygatja meg. Az 1687. évi V. és 1715. évi XL. el­avult és ostoba, penészfedte törvényeket, a melyek Rákóczy ty Bercsényit és párthiveit lázadás miatt száműzték és mivel a kitűzött határidőre a bünbocsánat és kegyelem el­nyeréséért vissza nem jöttek (»sőt a szörnyű felségsértés ki sem mondható bűnében mos- tanig is makacsul megnlaradtak«), mint hazájuknak és törvényes királyuknak ellen­ségeit s mint árulókat s »az igazi szabadság felforgatóit« száműzötteknek, mindenütt üldö- zendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyílvánították, nem­csak tárgytalanná, hanem minden hatály és érték nélkül valóknak deklarálta már réges- régen a nemzeti történelem, melynek igaz­ságos kritikája és egyhangú Ítélete jelentő­ségben és következményeiben túlszárnyal egy utólagos törvényhozási revíziót. A történelem bölcs kritikája már régen megsemmisítette ezeket a törvényeket és ha azokat a törvényhozás a törvénytárból még hivatalosan nem is törölte, nem akad józan eszü ember, a ki Rákóczyról és lázadó párt­hiveiről bármikor is elhigyje, hogy ők hazá­juknak és törvényes királyuknak ellenségei, vagy az igazi szabadságnak felforgatói lettek volna. Azonban ettől is eltekintve, ha egyszer, bár minden aktuális ok és szükség nélkül, fölmerült ez. a kérdés, minden habozás nél­kül, föltétlenül el lehetett és kellett volna fogadni Hevesvármegye körlevelét, ha abban egyúttal és összefüggőig Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatásáról is nem lett volna szó. Senki se értsen félre bennünket. Miként Kossuth Lajos mondotta 1848. julius 11-én az országgyűlésen tartott históriai nevezetességű remek beszédében, hogy ő lebo­rul a nemzet nagysága előtt, ép úgy Kossuth Lajos erényeinek és érdemeinek nagysága előtt méltán leborul az egész magyar nemzet. Ifjan merész, férfiként hős, aggkorában bölcs volt, ki halálával a legendák hősei közé vonult. A földet és honfitársait, kiknek szabadságáért küzdött, nem láthatta többé, és nemes fájdalmában csak az vigasztalta, amit az amerikai Egyesült Államok népéhez intézett memorandumában irt : »Felajánlom hát neked óh Isten hálaköszönetem, hogy mél­tónak találtál szenvednem az édes hazáért!« El is fog érkezni az az idő, a mikor nemcsak a történelem lapjain, hanem Magyar- ország törvénykönyvében is meg lesznek örökítve Kossuih Lajosnak nagy érdemei. TÁRCA. A szoozialisták jelvénye. Irta: Valid Albert, áll. fó'gimn. tanár. A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. Napról-napra olvasunk a szoozialisták mozgal­máról. Belgiumra irányul most Európa figyelme, a hol a szavazati jogért folyó küzdelem a munkások ezrét állította harezba. Nyíltan kitűzték ott a vörös zászlót, a szoczialismus symbolumát. VörösMrapé- riával diszitett emelvényekről szónokolnak a nép vezetői . . . A mozgalomnak külső jelvénye — mint lát­juk — a vörös szin: vörös zászló a zászlótartó kezében, vörös szövet a szónoki emelvény körül, vörös kokárda az elvtársak mellén ... A mozga­lom kíséretében vörös pírral befutott, szenvedélyes arezok, kigyulladt szemek, vér és vér a sebesültek testén és zz utczák kövezetén . . . Hogyan van az, hogy éppen a vörös szin a szoczialismus symboluma ? Miért nem a zöld, a mely a közfelfogás szerint a remény színe ? Hiszen € mozgalom vezetői bizalommal lobogtatják fennen zászlajukat és az elvtársak kétségkívül reményük ügyük diadalát. Logikailag bizony a zöld szin volna találóbb és megfelelőbb symbolum. De itt nem érvényesül a logika, hanem inkább az indulatok szenvedélyes hatalma. Ezeket pedig legjobban a vörös szin tol­mácsolja : a vörös színnek physiologiai hatása. Hogyan ? Mielőtt e kérdésre megfelelnénk, meg kell mondanunk 1 mi az a szin általában. A szin a tu­domány mai álláspontja szerint egy hypothetikus anyagnak : a lebnek a rezgése. A szerint pedig, a mint a leb több vagy kevesebb rezgést végez, keletkeznek a különféle színek. A physika tanítása szerint legalább 400 billió rezgést kell végeznie a lebnek másodperczenkint, hogy szemünk e rez­gést színnek felismerje. Ha kevesebb a lebrezgésék száma, akkor hő keletkezik, ha 800 billión túl megy, akkor a lebrezgések vegyi hatást idéznek elő. Csak a 400 és 800 billió között váltakozó lebrezgések szolgáltatják az egyes színeket — kezdve a vörösön és végezve az ibolyaszinen. E két határ között pedig vannak a szivárvány ismert színei, úgymint: a narancs, sárga, zöld, világoskék, sötétkék. Már e skálából kiviláglik, miért nevezünk bizonyos színeket melegeknek, másokat hidegek­nek. Melegeknek ugyanis azokat nevezzük, a me­lyek rezgési számuknál fogva legközelebb állnak a 400 billiós lebrezgéshez, vagyis a lebrezgések okozta hőtani hatáshoz, Ilyenek : a vörös, sárga, vöröses- sárga, vöröses-ibolya. Hideg színeknek pedig azo­kat nevezzük, a melyek egyre távolabb esnek a lebrezgések okozta hőhatástól. Ilyenek: a kék zöld, kékes-ibolya. De maradjunk a vörös szinnél. Magyarázatunk szerint a vörös szin az, a mely — a lebrezgések skálájában legközelebb esvén a hőforráshoz — a legerősebb hőhatással párosul, a mennyiben a hő­hatás a szin-, illetőleg a fény hatása is belejátszik. Ahol ugyanis a vörös szin kezdődik, ott a hőhatás végződik, de feltétlenül hatnak egymásra. A hőről tudjuk most már, hogy az hevíti, izgatja idegeinket, kihoz nyugodt, megszokott dis- positiónkból. Minthogy pedig a vörös szin a hőha­tással kapcsolatban van, ez is erősebb activitásba hozza idegéletünket, mint bármely más szin. A vö­rös szin izgatja látóorganumunkat, s izgató ha­tása összhangzásban van lelki világunknak, kedé­lyünknek a rendestől eltérő hullámzásával, melyet táplál és erősít. Az emberi jogokért, a kis emberek érvénye­süléséért küzdő szoczialisták kedélye is háborog, izgatottságban van. Átérzik ügyük igazságát; érzik a fennálló társadalmi rendnek rájuk nézve mostoha és igazságtalan voltát. Feltámadnak indulataik, szenvedélyeik és felkorbácsolják szivük nyugalmát. Vér szökik arezukba, erőszakhoz nyúlnak, ha fenye­getésük nem használ. Vért szomjaznak és vért ontanak. Ezen izgatottságuknak, nyugtalanságuknak, indulataiknak és szenvedélyeiknek uralmát alkal­masan jelképezi a vörös szin, mely maga is izgat, nyugtakmit.T Gondoljunk csak egyes állatokra, a bikára, pulykára és meggyőződünk róla, hogy a vörös szin a maga physiologiai természetéve T .apunk ro.ai száma ÍO oldalra terjed-

Next

/
Thumbnails
Contents