Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-06 / 14. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

.12___________________________________________

Ha pedig felebbezés igazolásáról van szó, a liatározat végrehajtását vagy a megkezdett végrehajtás folytatását az igazolás is megakasztja, kivéve a T. és ezen utasítás §. § ának a) és b) pontjában ^említett eseteket.

10. §.

Ujrafelvétel.

Ujrafelvételnek közigazgatási vitás (contentiosus) ügyekben van helye. A törvény vitás közigazgatási ügyek alatt mindenekelőtt azokat az ügyeket érti, melyek az 1896. évi XXVI. t.-czikkben egyenként vannak felsorolva s melyekben ezentúl a közigaz- gatá-i folyamatban is lesz helye ujrafelvételnek (ezen utasítás 12. §-ának utolsóelőtti bekezdése); ezenfelül az egyéb continentiosus természetű ügyeket is. A nem vitás közigazgatási ügyekben mint eddig, úgy ezentúl is hozható újabb határozat a nélkül, hogy a törvényben szabályozott ujrafelvételi eljárásra lenne szükség. Ilyen ügyek különösen azok, a melyekben a hatóság discretionalis hatáskörben határoz.

Azt, hogy az ügy, melynek ujrafelvételét kérik, vitás (contentiosus) természetű-e, a konkrét esetben eljáró hatóság bírálja meg. A fegyelmi ügyek azonban a törvény értelmében feltétlenül a vitás közigazgatási ügyek közé tartoznak.

Ahhoz, hogy az ujrafelvétel megengedhető legyen, szükséges :

1. hogy a bizonyíték, melyet a fél a főügy jogerős elintézése után felhoz, a kérdés érdemére döntő legyen, tehát olyan, melyről valószinü, hogy abban az esetben, ha a fél a főügy tárgyalása folyamán hozta volna fel, az ügy máskép nyert volna eldöntést;

2. igazolni kell, hogy a bizonyítékot a fél a főügy tárgyalása folyamán önhibáján kívül nem használhatta.

Más körülmények az ujrafelvétel megengedésére okul nem szo'gálhatnak. így nevezetesen nem kérhető ujrafelvétel határidő elmulasztása czimén A határidő elmulasztása miatt igazolásnak van helye s azon a czimen, hogy valaki a törvényben megállapított idő alatt elmulasztotta az igazolást, a jogerőre emelkedett véghatározatot ujrafelvétel alakjában meg nem támadhatja.

Az ujrafelvételi kérelem előterjesztésének határideje a főeljárás folyamán hozott határozat kihirdetésétől vagy kézbesítésétől számított egy. év. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak sincs helye ; egy éven túl előterjesztett ujrafelvételi kérelmet tehát feltétlenül el kell utasítani.

Az ujrafelvételi kérelmet mindig annál a hatóságnál kell előterjeszteni, mely a főügyben a jogerős véghatározatot hozta. — A megengedhetőség kérdésében rendszerint ugyanez a hatóság határoz. Ha azonban a főügyben hozott jogerős véghatározat alapjául valamely felsőbb hatóság határozata szolgált: akkor annak a hatóságnak, a mely a főügyben a jogerős véghatározatot hozta, a nála előterjesztett kérelmet ehhez a felsőbb hatósághoz kell döntés végett felterjesztenie. így például ha valamely törvényhatósági tisztviselő ellen a fegyelmi eljárás a minister utasítása folytán rendeltetett el s a jogerős véghatározatot a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya hozta : az ujrafelvételi kérelmet a közigazgatási bizottságnál kell ugyan előterjeszteni, ez azonban tartozik a kérelmet döntés végett az illető ministerhez felterjeszteni.

Az ujrafelvétel csak írásban terjeszthető elő, szóbeli előterjesztésnek helye nincs.

Az ujrafelvétel megengedése esetén az érdemleges eljárás annál a hatóságnál kezdődik, mely a főügyben az elsőfokú határozatot hozta s a főeljárásra vonatkozó szabályok szerint folyik le.

A főeljárás folyamán hozott jogerős határozat végrehajtását nemcsak az ujrafelvételi kérelem előterjesztése nem akadályozza, hanem az sem, hogy az ujrafelvétel már megengedtetett.

Ugyanabban az ügyben ujrafelvételi kérelemnek a közigazgatási folyamatban csak egyszer van helye. Ha tehát az előterjesztett ujrafelvételi kérelmet a hatóság elutasította, többé ugyanabban az ügy. ben — habár uj bizonyítékokat tudna is a fél felhozni — ujrafelvételi nem lehet kérni.

11- §.

Hatósági felebbvitel.

A főispánoknak (a székesfőváros főpolgármesterének), a közigazgatási ágak főnökeinek és képviselőinek és tiszti ügyésznek a fennálló szabályokon alapuló felebbviteü és felterjesztési joga és kötelessége a jövőre is változatlanul megmarad.

Ilyen felebbezési, illetve felterjesztési jogot állapítanak meg nevezetesen :

A) A főispánra (a főpolgármesterre) nézve'.

1. Az I876t VI t.-cz. 22. §-a. E szerint a főispán a közigazgatási bizottságnak olyan elsőfokú határozatai ellen, melyeket törvénytelennek, sérelmesnek vagy károsnak talál, felebbezését azonnal bejelentheti; e jogát az erdőrendészeti áthágásokra is kiterjeszti az 1879: XXXI. t.-cz. 68. §-a.

2. Az 1876: VI. t.-cz 61. §-a, melynek értelmében a főispán az id. törvény 58. §-a által a közigazgatási bizottságnak, mint felebbviteli hatóságnak hatáskörébe utalt ügyeket minden esetben, tehát akkor is, ha a bizottság az'elsőfokúval egybe- hangzólag vagy harmadfokön határozott, a belügy- ministerhez felülvizsgálat végett felterjeszthetni. Ugyanez a jog illeti meg a főispánt az 1876: XIV. t.-cz. 158. §-a értelmében a közigazgatási bizottságnak közegészségi ügyekben hozott határozataira nézve.

3. Az 1886: XXI. t.-cz. 57. §. k) pontja, mely szerint a főispán, ha a törvényhatósági közgyűlés valamely határozatát törvénybe vagy minis- téri rendeletbe ütközőnek vagy az állam érdekeire sérelmesnek véli, annak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését elrendelheti.

4. Az 1886 : XXII. t.-cz. 99. §-a és az 1886 : XXIII. t.-cz. 2. és 11. §-ai, melyek értelmében a községi elöljárók, illetőleg a törvényhatósági tisztviselők fegyelmi ügyeiben a főispán — s az utóbbi esetben a főpolgármester is — bármely, tehát két egybehangzó határozatot is hivatalból felebbezhet.

5. A 6582/99. B. M. számú szabályzat 3. és 8. § ai, melyek szerint az állami tisztviselői minőséggel biró kir. anyakönyvvezetők fegyelmi ügyeiben a főispán (főpolgármester) a vizsgálat elrendelését megtagadó határozat felülvizsgálata iránt felterjesztést tehet, az elsőfokú fegyelmi határozatot pedig — ha felebbezést nem nyújtottak be — hivatalból való felülvizsgálat végett a belügyministerhez felterjeszti.

B) A közigazgatási ágak főnökeire és képviselőire

nézve :

1. Az 1876: VI. t.-cz. 22. §-a, mely szerint a közigazgatási ágnak a közigazgatási bizottságban lévő képviselőit megilleti az a jog, hogy ha a határozatot törvénytelennek vagy az általuk képviselt közigazgatási ág szempontjából sérelmesnek vagy károsnak tartják, az ellen felebbezésüket azonnal bejelentsék.

2. Az 1879: XXXI. t.-cz. 33. és 68. §-ai, melyek a kir. erdőfelügyelőnek biztosítanak felterjesztési, illetőleg felebbezési jogot a közigazgatás bizottságnak erdőrendészeti intézkedései, illetőleg erdőrendészeti áthágások felett hozott határozatai tékintetében; az utóbb idézett 68. §. ezenkívül a szakelőadónak az 1876: VI. t.-cz. 22. § ában biztosított jogát az erdőrendészeti áthágások tárgyában hozott határozatokra is kiterjeszti.

3. Az 1888 : VII. t.-cz. 109. §-a, illetőleg az 1900 : XVII. t.-cz. végrehajtásaként kiadott .95.000/ 1900. F. M. sz. rendelet 30. és 79. § ai és 132. §-ának l) pontja, melyek szerint a hatóságilag kiirtott állatokért járó kártalanítás tárgyában hozott határozatot a kir. állatorvos is felebbezheti.

4. Az 1890 : I. t.-cz. 60. §-a, mely szerint a törvényhatóság első tisztviselőjének a közigazgatási bejárás eredménye felett hozott határozata ellen a földmivelésügyi minister képviselője felfolyamodással élhet; továbbá ugyanezen törvény 74. §-a, mely a törvényhatóság első tisztviselőjének és a közigazgatási bizottságnak a kompok (révek) vagy hajó- hidak engedélyezése felett hozott határozatára nézve a földmivelésügyi minister szakközegét és az állam- épitészeti hivatalt is felruházza a felebbezés jogával

5. Az 1893: XXVIII. t.-cz. 28. és 36. §-ai,

1902. április 6.

melyek az iparfelügyelőnek biztosítanak felfolyamo- dási jogot a sérelmesnek talalt iparhatosagi határozatok ellen.

6. Az 1885 : XXIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott 45.689/85. F. I. K. M. számú rendelet 21. §a, mely szerint a vizi munkálat engedélyezésére vonatkozó elsőfokú határozatot, valamint minden közigazgatási utón hozott s vízjogi erdeket érintő határozatot, mely ellen a törvény értelmében

! felebbezéssel lehet élni, a folyammérnöki és kultur- ! mérnöki hivatal, továbbá az idézett rendelet 15. §-a esetében és a 35.803/86. K. K. M. számú rendeletben említett esetekben a m. kir. vasúti főfelügyelőség is felebbezhetik.

7. Az 1888 : XIX. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott 5000/89. F. I. K. M. számú rendelet

: 47. §-a, mely a m. kir. kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalokat a hallépcsők felállítása tárgyában hozott határozatokra nézve ruházza fel felebbe- i zési joggal.

8. A 62.740/90. K. M. számú szabályrendelet j 2. és 3. pontja, amelyek szerint a forgalomban levő j vasutak mentén létesítendő ipartelepekre vonat- I kozó első- és másodfokú iparhatósági határozatok

ellen a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyeléség jogosítva van felszólalni.

9. A 114 534/96. B. M. számú rendelet 6 §-a, mely szerint a székesfővárosi közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának a rendőrtisztviselők fegyelmi ügyeiben hozott bármely határozatát úgy a főkapitány, mint a közigazgatási bizottság elnöke megfelebbezheti.

10. A 6582/99. B M. számú szabályzat 3. és 8. §-ai, melyek az állami tisztviselői minőséggel biró kir. anyakönyvvezetők fegyelmi ügyeiben a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelő és az elsőfokú fegyelmi határozatokra nézve az állami anyakönyvi felügyelőnek adnak felebbezési jogot.

G) A tiszti ügyészre nézve :

1. Az 1877 : XX. t.-cz. 179. §-a, mely az árvaszék minden érdemleges határozatára nézve felruházza a tiszti ügyészt felebbezési joggal.

2. Az 1886 ; XXI. t.-cz. 70. §-a, melynek értelmében a tiszti ügyész a törvényhatóságnak minden határozata ellen a főispán utján az illető ministerhez felebbezéssel élhet.

3. Az 1886: XXIII. t.-cz. 10. § a, mely a törvényhatósági tisztviselők fegyelmi ügyeiben a vizsgálatnak hivatalból történt elrendelése esetén a tiszti ügyészt is felruházza a magánfeleket megillető felebbezési joggal.

Mindezen hatósági személyeknek (főispánoknak, főpolgármesternek, a közigazgatási ágak főnökeinek s a tiszti ügyésznek) törvényeken és egyéb szabályokon alapuló felebbezési és felterjesztési jogát az 1901 : XX. t.-cz. nem érintvén, e jogok természetesen ugyanabban az alakban és terjedelemben lesznek a jövőben is gyakorolhatók, mint eddig. E jogok gyakorlására tehát a törvényben foglalt különböző korlátozások (minő például az, hogy a harmadfokú és a két egybehangzó határo- rozat nem felebbezhető) nem terjednek ki a korlátozásoknak e tekintetben csak annyiban van helyük, a mennyiben ilyeneket az egyes törvények megálla- i pitanak (például az 1877: XX. t.-cz. 179. § a, melynek értelmében az ügyészt az árvaszéknek j csak «érdemleges» határozataira nézve illeti meg a felebbezés joga.)

A törvény a tiszti ügyészt, kit eddig az 1877:

| XX. t.-cz. 179. §a értelmében gyámügyekben csak j az árvaszék határozatira nézve illetett meg a felebb- ! vitel joga, ugyanezzel a joggal a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének má- | sodfoku véghatározataira vonatkozólag is felruházza,

; még pedig úgy, hogy az említett küldöttség hatá- ^ rozatát minden esetben, tehát akkor is felebbezhesse,

; ha a másodfokú határozat az árvaszék határozatá- | val egybehangzik. A felebbezés terjedelmét a tör- j vény semmi irányban sem szorítja meg: igy tehá- ! az kiterjedhet nemcsak a törvényesség védelmére,

| melynek a tiszti ügyész törvényeink szerint hivatott őre, hanem a kiskorúak és gondnokoltak bárminő sérelmeinek orvoslására is.