Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-06 / 14. szám

1902. április 6.

TOLNAVARMEGYE.

9

A m. kir. ministerium 4600/1901. M. E. sz. rendelete.

A közigazgatási eljárás egyszérttsitéséröl szóló 1901. t.-cz. 1—12. §-ainak életbeléptetése és végrehajtása tárgyában,

Az 1901: XX. t.-cz. 44. §-ában nyert felhatalmazás alapján 1901. évi deczember 13-án hozott ministertanácsi határozat értelmében a közigazgatási eljárás egyszerüsitéséről szóló 1901: XX. t.- ■czikknek a jogorvoslatokat tárgyazó I. fejezetében foglalt rendelkezések (1.—12. §.) 1902. évi január hó l én életbelépnek.

Ezen rendelkezések végrehajtásakép a ministerium a következőket rendeli:

Az 1901 : XX. t.-czikk 1.—12. §-aiban foglalt rendelkezések, melyek a közigazgatási ügyekben használható jogorvoslatok nemeinek és módozatainak rövid szabályozását tartalmazzák, kiterjednek az összes, bárminő természetű közigazgatási ügyekre, kivéve az adó- és illetékügyeket, melyeket a 43. §. kivesz a törvény hatálya alól, továbbá a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó kihá- gási ügyeket, melyekről az 1897: XXXIV. t.-cz. 28. §-ában és az 1901 : XX. t.-cz. 22. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadandó eljárási szabályzat külön fog intézkedni.

A jogorvoslatoknak a törvényben foglalt szabályozása összhangban az egész törvény czéljával — lehető világosságra és egyszerűségre törekszik.

E czél elérésének egyik eszköze a közigazgatási ügyekben használható jogorvoslatok szabatos, egymástól szigorúan elhatárolt megkülönböztetése, továbbá a közigazgatási intézkedések fajainak megjelölésére következetes, határozott terminológia megállapítása. .

Mig az eddigi törvények a felebbvitel egyes nemeit igen különböző elnevezések alatt említik, még pedig gyakran a nélkül, hogy e különböző elnevezések jogosultsága igazolható s az általuk megjelölt. felebbviteli alakoknak egymással szemben elfoglalt helye szabatosan meghatározható lenne, addig a most életbelépő szabályozás a felebbvitel- nek három, egymástól eltérő, sajátos nemét különbözteti meg; a felebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a felfolyamodást.

Felebbezéssel lehet élni az elsőfokú és az elsőfokúval egybe nem hangzó másodfokú határozat ellen (T.*)' 1. és 2, §); felülvizsgálati kérelemnek van helye az elsőfokúval egybehangzó másodfokú határozat ellen (T. 3. §); végül felfolyamodás használható akkor, mikor az elsőioku hatóság a felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasitotta, vagy az igazolásnak helyt nem adott. {T. 5. és 9. §.)

E három jogorvoslati eszközt nevezi a törvény közös névvel felebbvitelnek.

Ezek mellé sorakozik rendkívüli jogorvoslati eszközként az ujrafelvétel..

Ezenfelül természetesen megmarad az 1896 : XXVI. t.-czikken alapuló panasz, mely a törvény által meghatározott esetekben a közigazgatási bírósághoz intézhető.

A felebbvitel nemeinek szabatos megjelölése mellett a közigazgatási hatóságok konkrét intézkedéseinek kifejezésére is egységes és világos terminológiát állapit meg a törvény. Nevezetesen a köz- igazgatási hatóságok konkrét akarat-nyilvánitásának megjelölésére általában a határozat (intézkedés) szót használja, az ügydöntő vagy az ügydöntés mellőzését kimondó határozatot véghatározatnak nevezi, végül az elsőfokú hatóságnak azt a tényét, melylyel a meg nem engedett vagy elkésett felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja, vagy az igazolási kérelem felett határoz, végzésnek mondja. (T. 5. és 9. §.)

Szükséges, hogy e megkülönböztetéseket, mint a törvényben szabályozott eljárási rendszer alapját, a közigazgatási hatóságok szigorúan szem előtt tartsák és következetesen használják.

H T, jelzés alatt az 1901: XX. t.-czikket kell érteni.

Különösen felhívja még a ministerium a köz- igazgatási hatóságok figyelmét arra a fokozott mértékű felelősségre, mely a törvény egyes rendelkezései folytán a jövőben reájuk nehezedik.

A törvény ugyanis az által, hogy a felebbvitel tekintetében bizonyos korlátozásokat állít fel s igy azon hatósági fokozatok számát, melyeken az ügyek ma megfordulnak, lejebb szállitja, kétségkívül sokkal hatályosabbá teszi az alsóbbfoku s különösen a másodfokú határozatok hozatalára hivatott hatóságok jogkörét, de ezzel egyúttal jelentékenyen növeli felelősségüket is.

A felelősségnek ezen fokozottsága mellett természetesen kétszeres kötelességévé válik a hatóságoknak, hogy az ügyeknek minél behatóbb tárgyalására és minél alaposabb eldöntésére törekedjenek.

Ezek előrebocsátása után a részletes utasítások — a törvény szakaszainak sorrendjét követve — a következők :

1. és 2. §.

Felebbezés.

Közigazgatási ügyekben felebbezéssel lehet élni:

1. Az elsőfokú határozat ellen, kivéve ha az illető határozat a fennálló szabályok szerint végérvényes, mint pl. a községnek községi kötelékbe település nélkül való felvétel tárgyában hozott határozata (1896; XXII. t.-cz. 12. §.), az árvaszéknek gyámtári kölcsönök megtagadását kimondó hatá1 rozata (1877: XX t.-cz. 206. §.), a sorozó és felülvizsgáló bizottságoknak besorozásra szóló határozatai (1889 : VI. t.-cz. 38. és 39. §-ai); vagy ha az illető határozat ellen csak bírói utón lehet jogorvoslattal élni, mint pl. az elsőfokú iparhatóságnak az 1884: XVU. t.-cz. 176. §-a (1891: XIV. t.-cz. 76. § a) alapján hozott határozata ellen;

2. az elsőfokúval érdemben egybe nem hangzó másodfokú határozat ellen.

Harmadfokú határozat ellen felek részéről semmi körülmények között nincs helye felebbezésnek.

Az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen felebbezésnek rendszerint szintén nincs helye. Az elsőfokúval érdemben egybehangzó határozat az, mely amazzal a rendelkezés tekintetében megegyez. Csupán az indokokban való eltérés nem ad jogot a felebbezésre; ellenben a rendelkezésekben mutatkozó bármely eltérés — igy pl. az eljárási költségek eltérő megállapítása is — a felebbezésre alapul szolgálhat.

Az alól a korlátozás alól, mely az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen a felebbezést kizárja, csupán a következő ügyek vannak kivéve:

a) a vármegyei és városi törvényhatóságok bizottságainak azok a másodfokú határozatai, melyek a községek és rendezett tanácsú városok, illetőleg a törvényhatósági városok javadalmait, vagyonát és gazdászatát, valamint az ezek kezelése alatt álló alapokat érdeklik;

b) a közigazgatási bizottságnak vízjogi engedélyezési ügyekben hozott másodfokú határozatai;

c) az ipari, kereskedelmi és mustraoltalmi ügyekben hozott határozatok.

Mivel a törvény 1. és 2. §-aiban foglalt korlátozások csak a felebbezésekre terjednek ki, önként érthető, hogy különböző törvényeknek és törvényen alapuló rendeleteknek azok a rendelkezései, melyek egyes alsóbbfoku határozatoknak felsőbb jóváhagyását (helybenhagyás, megerősítés, tudomásul vétel, beleegyezés) kívánják meg, vagy hivatalból való felülvizsgálatát rendelik el, továbbra is érvényben maradtak.

3. §.

Felülvizsgálat.

Az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen — a mennyiben a felebbezés a T. 2. §-a szerint ki van zárva — felülvizsgálati kérelemnek van helye akkor, ha az alsóbb fokon eljárt hatóságok vagy ezek egyike nem volt illetékes, kormányrendeletet, vagy törvényes szabályrendeletet sért.

A felülvizsgálati kérelem főként abban különbözik a felebbezéstől, hogy mig a felebbezés a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed, addig a felülvizsgálat köréből a ténykérdés egészen ki van zárva s a felebbvitelnek ez az utóbbi neme csupán a törvényben megjelölt jogsérelmek orvoslására használható. Más szóval a felülvizsgálati kérelemben nem kérhető annak vizsgálata, hogy az alsóbbfoku hatóságok által megállapított tényállás helyes és való-e, mert ezt a felülvizsgáló hatóság tisztázottnak fogadja el s egyedül azt birálja meg, hogy az eljárt hatóságok vagy ezek egyike nem . volt e illetéktelen, vagy határozata vagy ennek alapjául szolgáló eljárása nem sértett-e, azaz nem mellőzött-e, vagy nem helytelenül alkalmazott-e valamely jogszabályt?

A jogszabály azután, a melynek megsértése miatt felülvizsgálat kérhető, lehet akár alaki (eljárási), ákár pedig anyagi szabály.

Felülvizsgálati kérelemnek a törvény szerint csak másodfokú határozat ellen lehet helye; a harmadfokú határozat ellen tehát nemcsak felebbezéssel, hanem felülvizsgálati kérelemmel sem lehet a feleknek élni.

A felülvizsgálati kérelem mindig csak az illetékes ministerhez intézhető, tehát akkor is, ha egyébként (vagyis ha a másodfokú határozat eltérne az elsőfokútól) az illető ügyben harmadfokon nem a minister járna el.

4. §.

A felebbviteli jog terjedelme.

Úgy felebbezésnek, mint felülvizsgálati kérelemnek csak véghatározat ellen és csak érdekeltek részéről van helye.

Véghatározat alatt olyan határozatot kell érteni, melylyel az illető első- vagy másodfokú hatóság az ügyet a maga részéről véglegesen befejezi. Az ügynek ilyen befejezése történhetik vagy az ügynek érdemleges eldöntése által, vagy ■ pedig úgy, hogy a hatóság az ügy tárgyalásába nem bocsátkozik s azt magától elutasitja. Véghatározat tehát másként ügydöntő vagy az ügydöntés mellőzését kimondó határozatot jelent. Ha tehát valamely első- vagy másodfokn hatóság, pl. hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt az ügy érdemében való döntést elutasitja magától, ez a határozat is — habár érdemleges döntést nem tartalmaz — a véghatározat fogalma alá esik s mint ilyen felebbvitellel megtámadható.

A véghatározattal szemben állanak a véghatározatot előkészítő (u. n. közbeeső) határozatok, minők pl. a tényállás felderítése tárgyában hozott határozatok, egyes szükségesnek talált adatoknak, okiratoknak stb. előterjesztésére vonatkozó felhívások, hatósági idézések stb. Ezen határozatok ellen, melyek a véghatározatot megelőzik és előkészítik, külön felebbvitelnek nincs helye; a mennyiben azonban a fél általuk sértve érezné magát, ebbeli sérelmeinek orvoslását a véghatározat ellen irányuló felebbezésben vagy felülvizsgálati kérelemben kérheti.