Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-24 / Rendkívüli kiadás
TOLNA VÁRMEGYE. 1902. márczius 24. Nem űzött érzelmi politikát, a népszerűséget nem hajszolta, az okos előrelátás és józan körültekintés voltak inkább politikai rendszerének jellegzetes vonásai. - i ,> , /;■ . Mint szónok a mesterkéletlen, minden cicoma és külső dísz nélkül való, egyszerű 'és keresetlen beszédeknek volt baratja, meggyőzni, az értelemre hatni törekedett, amit-mondott, az magvas és világos volt, logikája mély és átható, rögtönzéseiben találó és harcra kész, ellenfele ‘beszédeinek sebezhet® részeit éles szemmel rögtön fölismerte és azokat a gúny, néha pedig a szelidebb mámor fegyverével nagy hatással semmisítette mi eg. 1 ’ (i , Mióta a miniszterelnökségről — 1890. március 13-án — lemondott, mint „közlegény“ vonult vissza a szabadelvű partba, melynek ő volt a megalapítója. Mióta közlegény — minden vágyakodás nélkül az egykor pazarul élvezett nagy hatalom után — nemes rezignációval, szerény visszavonultságban élt és mint a tengerbe ékelt szikla a hullámverést, ép oly büszke nyugalommal tűrte ő is ellenfeleinek soha nem szünetelő, legtöbbször igazságtalan és mindig ízléstelen és kíméletlen támadásait. Mita közlegény volt — csak ritkán, kivételesen szólalt fel a parlamentben. Ezentúl már kivételesen sem jelentkezik majd szólásra, mert szava, melylyel egykor annyi tapsvihart aratott és amelyen még nem rég egy ország csüngött egész bizalommal és szeretettel — elnémult örökre. A közlegényt besorozták — az Ur színe elé, a hol nincsen különbség se rangban, se másban. De hálás nemzete mindenkor hűséges kegyelettel fogja megőrizni a modern Magyarország egyik alapvető munkásának: Tisza Kálmánnak emlékezetét. Dr. L—ld K—l. Tisza Kálmán 1830 december 16-án Geszten Biharmegyében született. Atyja Lajos, egyik nagyhírű vezértagja volt a harmincas, negyvenes évek konzervatív pártjának. Midőn a szabadságharc kiütött, gyenge testalkatánál fogva a hadseregben nem szolgálhatván, a közoktatásügyi minisztériumban "’kért magának alárendelt állást s ott működött volt nevelője, az osztály - tanácsossá kinevezett Szőnyi alatt. Mint önkéntes nemzetőr volt azonban néhány hétig a táborban, azon csapatba beosztva, mely Pahnendorfnál Simonies ellen rendeltetett Lipótvárba, onnan egész Holicsig, midőn Simonies visszavonult. Innen a csapattal együtt visszatérve, később mint alárendelt hivatalnok a cultusministeriumban működött, azután elment Debrecenbe, a hol fogalmazóvá neveztetett ki. A világosi katasztrófa után fivéreivel együtt külföldre távozott. Hazatérve tanulmányainak élt s egyháza ügyeivel foglalkozott. 1859. október 8-án volt a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése, melyen Tisza, mint a nagyszalontai egyházmegye segédgondnoka a legerélyesebben ajánlotta a pátens visszautasítását. Még hathatósabban szólott föl e tárgyban 1860 januárjában, midőn a második leirat a pátens tárgyában egyezkedésre hívta fel a protestánsokat. Egy év múlva megjelent az októberi diploma. Tisza ennél is föltétlenül a visszautasítás mellett nyilatkozott. Az 1861. országgyűlésen mint Debrecen első kerületének képviselője vett részt. Az országgyűlésen a »határozati párt« kitűnősége s Teleki halála után egyik vezére lön. Ugyanez ülésen a ház első al- elnöke volt. Részt vett az országbírói értekezlet munkálatai fölött folyt vitában; tagja volt a bizottságnak is, melyet e tárgyban a ház kiküldött és itt a mérsékletek Tisza Kálmán életrajza véleményéhez csatlakozott. 1860*ban nőül vette Degenfeld Ilona grófnőt. A »Hon« alapitói és támogatói közé tartozott lisza Kálmán is. Ez időben kezdődik publicistikai nagyfontosságu munkássága. Cikkeinek legnagyobb része »Alföldi Levelek« alakjában jelent meg. Az 1865-i országgyűlésen írja mint a debreceni első kerület képviselője vett részt és Ghyczy Kálmánnal újra vezére lön a többnyire a 61-i határozati párt tagjaiból alakult pártnak, a melyből akkor a szélsőbal már rég kivált és amely később a balközép név alatt a többségben levő Deák-párttal szemben szervezkedett. 1870 nyarán az ő kezdeményezésére nyilatkozott a magyar országgyűlés a német-francia háborúval szemben a semlegesség mellett. Már 1872-ben erősen mutatkozott annak szüksé- I gessége, hogy oly pártalakulás létesüljön, mely megszüntesse a mutatkozó visszásságokat. Ghyczy tette az első lépést a fúzió felé 1874. elején belépett a kormányba. Az 1875-i budget tárgyalása alatt elkerülhetet- I lennek tűnt ki az uj pártalakulás szükségessége. Tisza Kálmán február 3-i beszédé- I nek hatása alatt a kormány beadta lemondását s ugyané hónap végső napjaiban megalakult a Wenckheim - kormány, melyben Tisza a belügyminiszteri tárczát vállalta el. A Deák-párt és a balközép kimondták egyesülésüket és márczius 3-án a képviselőház zajos tetszéssel fogadta az uj kormányt, mely a két párt tagjaiból alakult. A belügyminiszteri tárczát Tisza 1874-ig viselte, amely évben a pénzügyminisztérium vezetését vette át, a belügyet pedig ideiglenesen Orczy Béla báróra bízta. 1875. október 17-től kezdve a kormány élén állt, 1890. első napjaiban beadta lemondását a honos- ! sági törvény revíziója tárgyában tett nyilat- [ kozata következtében, a melyet még saját párthivei közül is többen Ígéret gyanánt fogtak föl ő pedig ennek beváltását,Kossuth Lajos közbejött kijelentései folytán lehetetlennek tartotta. Ezentúl is megmaradt azonban a szabadelvü-párt egyik rendületlen hívének. Öt cikluson át volt Nagyvárad városának képviselője, de a legutóbbi választások alkalmával Barabás Béla függetlenségi párti jelölttel szemben kisebbségben maradt, azonban néhány hét múlva az abrud- bányai kerület mandátumát nyerte el. Még a hatvanas évek vége felé megválasztották a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokává. Számos rendjele közt van a Szent István rend nagykeresztje is. A legutóbbi idők politikai életében alig vett részt. A képviselőházban megválasztása óta csupán egyszer jelent meg. Néhány hete influenzába esett, mely ellen Abáziában keresett gyógyulást, de ide utaz- tában megakadályozta tüdőgyulladása, mely bélbaja által is komplikálva hamarosan alatt kioltotta életét. Családi élete a legboldogabb volt. Fenköllt lelkű, jótékonyságáról hires nejével való házasságából három fia született: István, ki politikai életünknek kiváló alakja, Kálmán, ki jeles gazdálkodó és az ifjú Lajos, a ki csak most végezte berlini tanulmányait; úgyszintén egy leánya, Paula, Radvánszky Béla volt zólyomi főispánnak s koronaőrnek neje. * * * Három napig tartó irtózatos haláltusa után vasárnap reggel 7 órakor adta ki nemes lelkét. Az egész ország félő aggodalommal kisérte a nagy államférfiu életének utolsó óráit. Neje, gyermekei és unokái állandóan körülötte voltak, mig a halál megváltotta szenvedéseitől. Legyen emlékezete áldott és pihenése örök! j: I ||j fi.! Szegzárd, 1902. Ujfalusy Lajos Utóda, Molnár Mór könyvnyomdája.
