Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
XII. évfolyam. I. szám. Szegzárd, 1902. január 5. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratai on kívül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KOHNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megéllapitot árszabály szerint számíttatnak. A mérleg. Miként a gondos kereskedő, akként ítész a figyelmes politikus is. Minden év végén összeállítja az évi tevékenység mérlegét. Számot vet az eredménynyel. A politikában azonban olyan, egészen pontos és megbízható mérleget még sem lehet.fölálli- tani, mint az üzletvilágban; mert a politikai intézkedések legtöbbjének hatása csak jóval később, a következő években észlelhető. Az általános politikai elvek, törekvések, célok tekintetében az idén sem mutatkozik eltérés. A szabadelvüség maradt továbbra is a politikai élet uralkodó planétája. Ezt a politikai irányt szentesítették a legutóbbi országos választások, melyen ugyan jelentkeztek a néppárt mellett más színezetű reakcziós politikai irányzatok is, de azok a néppárttal együtt túlnyomó, sőt elenyésző kisebbségben maradtak, holott az idei választások lefolyása tekintetében még ürügy sem forgott fenn arra nézve, hogy az igazi népakarat, a nép belső politikai meggyőződésének nyilvánulását erőszakos módon vagy rengeteg vesztegetéssel megakadályozták, vagyis a nép valódi bizalmi nyilatkozatát meghiusitották volna. Sokkal több bizonyíték van azonban a mellett, hogy a magyar nép természete nem veszi be sem azt az ultramontán- klerikális kiváltságos célokra irányuló politikát, mely az ország fejlődését visszalökni, vagy legalább is gátolni igyekszik ; valamint nem hisz azoknak a hamis apostoloknak sem, kik holmi szoczialista, isten- és nemzettagadó elvek hangoztatása mellett tulboldogitani akarják az országot. A politikai meggyőződés és közvéleménynek megmaradt a két fölvezető csatornája: a Deák Ferencz hagyományán alapuló kiegyezési szabadelvű politikai irány, melynek letéteményese a Széli Kálmán vezérlete alatti sza- badelvüpárt, továbbá a Kossuth Lajos szent emlékéből táplálkozó és a függetlenségi szabadelvű irányt képviselő Kossuth-párt. Ez a két párt ásott állandó, biztos medret a magyar nép szivében. A többi aknázási kísérletek nem sok eredménynyel járnak. Ez a két pártprogramul kimeríti a magyar nép politikai törekvését. A többi pártprogramnak követői úgyszólván exczentrikus kivételes számba jönnek. Az általános politika mérlegét tehát a megpróbáltatásnak ezen évében szép eredménynyel zárhatjuk le, mert megállapíthatjuk, hogy a magyar nemzet politikai érzékének épsége és élénksége mit sem vesztett. Azok a politikai eszmények és törekvések, amelyek az 1848-iki törvényhozásban diadalt ültek és azoknak a nagy politikai céloknak tudata, amelyek az 1867-iki kiegyezést megteremtőinek szemei előtt lebegtek, mai napig élénken élnek a politikai magyar nemzet lelkében. Ezen eszményekhez továbbra ragaszkodni akar és ettől a politikai iránytól más, tetszetősebb, de kalandos politikába átcsapni nem óhajt. A magyar ember természete különben sem hajlandó a kísérletekre és kalandokra. Épen ezért maiadt különleges a mi egész jogfejlődésünk és egész jogrendszerünk a többi művelt nemzetek között. A köz és politikai életet azonban az elmúlt évben nem annyira az általános politikai elvek érdekelték, hanem inkább a közgazda- sági élet fejleményei. Az a nyomasztó köz- gazdasági válság, mely alatt nyög az egész világ üzleti forgalma, hozzánk eljutó hullámaival, keményen sújt bennünket is és felsziszszenünk a súlyos csapások alatt. Minden ország keresi a gazdasági válságból a kibontakozás módozatait. Úgyszólván a gazdasági kérdésekkel foglalkozik az egész művelt világ. És azt hisszük, hogyha minden egyes ország a saját felfogott érdekében megtesz minden tőle kitelhetőt, ezzel magáról elhárítja a válság terheit. Ez azonban nem egészen bizonyos, mert az egész világot érintő gazdasági válságokat represszionális intézkedésekkel meg- gátolffP'nem lébet. Épen . azért nem tartjuk szerencsésnek, hogy egyes államok olyan nagy önzéstől eltelve csinálják meg vámtarifáikat és egyes gazdasági érdekeiket valóságos vársáncokkal veszik körül. Mert az ilyen kereskedelmi politikai elvek mellett, a világforgalom még nagyobb nehézségekkel kénytelen megküzdeni. A világkereskedelmi politikában az önzés és a rabló-gazdaság mindig megboszulja magát. És épen a szabad forgalom ellenségei szokták a rövidebbet huzni, mert a világTARCA. Télben. Ott künn a kertet a dér belepte És én olyan bágyadt vagyok Mért jutnak mégis most eszembe A rózsás nyári hajnalok? Ott künn hideg szél tépi, szórja A száraz lombot szerte szét, Mért érzem mégis én a rózsa Lágy illatos leheletét. Ott künn a kerten bűvös árnyak, És havas fátyol suhan át, Mért érzem mégis hát a nyárnak Egy télbe tévedt sugarát? SZALAY FEÜZINA. Sziiveszteir estély. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Kezdjük a műsor végén. A VII. szám igy szólt: Táncz reggelig. E sorok Írója 1902. január 1-én reggel 6 órakor távozott a »Szegzárd Szálló« villamos fényben úszó táncterméből, — ott hagyva még egy kicsiny, de lelkes csapatot, mely a cigány dobogója alatt szinte ujult erővel, nem szűnő lelkesedéssel s viharos jókedvvel ujrázta az előadást. A számoló pincértől nyert értesítés szerint az utolsó cilinder kilenckor surrant ki a szálloda kapuján. Ezzel konstatálni ^óhajtottuk azt, hogy a programmot az utolsó betűig betartották. Most pedig térjünk az elejére. A műsor első száma Makai Emil és Szécsi Ferenc két szakaszból álló dramolettje volt. A szereplők közül első sorban Pittützer Annie kisasz- szonyról kell szólnunk. Műkedvelőről írván, köny- nyen azt gondolhatnák, hogy kritikánk megírásánál a jelen esetben is az a köteles udvariasság vezet bennünket, amelylyel a műkedvelői vállalkozást eo ipso honorálni illik. Sietünk tehát kijelenteni, hogy Pirnitzer Annie kisasszony játékához nem volna méltó ilyen — úgynevezett — kegyelmes kritika. Az az alakítás, amelyet ő nyújtott, már a művészet határán belül van; joggal követelhet objektiv kiitikát. Az ilyen játékot már analizálni kell: szóval a kisasszonynyal, mint igazi művésztehetséggel kell elbánni. Már külső megjelenésében is oly bájosan egyszerű és szeretetreméltó volt, hogy a közönség rokonszenvét egy csapásra lefoglalta a maga számára. Hát a hangja | Micsoda édes, dallamos csengés, hogy beleveszi magát az ember fülébe, hogy tovább is ott zsongjon, mikor már rég elhangzott. Azután, hogy mozog a színpadon. Járása-kelése, gesztusai természetesek, a helyzetből folyók, szerepével plasztikusan egybe olvadók. Igazi Pierette volt: szerelmes, pajkos, dévaj, majd bús, komoly. Szerepét annyi finom jellemző vonással ruházta fel, a milyenre csak az igazi művészi ösztön képes. Ilyet látni igazi gyönyörűség, mert egy művészi intuícióval megáldott teremtés géniuszának megnyilatkozása volt. Igazán sajnáljuk, hogy tovább nem időzhetünk a kisasszonynál, csak még annyit, hogy a szegény munkás lányok sorsának elmondása a finom, művészi előadás keretében egy mély érzelmekben gazdag női lelket árult el. De nemcsak bennünket, hanem Pierot urat, a bájos Pierette partnerját is elragadta Pierettenek művészi játéka. íme a következő poémával hódol Pierot Pierettenek : P ieretteliez ! (Alkalmi vers.) Nem ihlet ad kezembe tollat, De forró, hálás köszönet, — Hogy partnerem volt a »Kaland«-ban — Édes, bájos kis Pierette! Hogy együtt játszottuk el ketten A két éhes kis szerelmest — Én könnyelmű poéta — és Ön . . . — Édes, bájos kis Pierette! Öné a dicsőség s a babér, — Enyém a szép emlékezet, . , . Mely vissza-vissza tér szivembe: — Édes,.bájos kis Pierette!
