Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

4. TOLNA VARMEGYE. 1901. március 17. — Pályázat. A szegzárdi kir. törvényszéknél megüresedett telekkönyvvezetői állásra ötvennyolcán pályáztak. — örült a vonaton. A bikács-nagydorogt vasúton utazó közönség borzalmas látványnak volt a múlt héten szemtanúja. Egy iparos utazott fele­ségével az említett vonaton, s mikor Teng dics kö­zelébe ért a vonat, kitört rajta az őrültség. Ker­tész György kölesdi lakos, szabómester, a szeren­csétlen ember, akin már régibb idő óta a búsko­morság jelei mutatkoztak. Orvosi tanácsra felesége fel akarta viuni Budapestre, hogy ott gyógykezel­tesse. Kertész nyugodtan indult el a feleségével; és úgy látszott, hogy örült az utazásnak. Tengclicz közelében azonban hirtelen kitört rajta az őrültség, felrántotta a kocsi ablakát és ki akart ugrani a ro­bogó vonatról. Felesége megragadta ugyan, de már akkor egész derékig kint volt a kocsiból. Az asszony nagy sikoltozására összefutott a szomszéd szakaszban utazott közönség, de a lábaival erősen rugdalózó őrült embert nem bírták visszahúzni, s mielőtt a vonatot megállították volna, fejel lebu­kott a sínek közé s a kocsi kerekei alá került, amely darabokra szakgatta a szerencsétlen embert. A vonat megállítása után összeszedték a szét- szakgatott véres testrészeket, és a legközelebbi állomáson helyezték el a hatósági közegek megér­kezéséig ; s a megejtett hullaszemle után visszaszál­lították Kölesdre. Kertész felesége, aki a szeren­csétlenség láttára elájult, még most is betegen fek­szik Tengeliczen. — Kinematografot mutatott be_ tegnap a »Szegzárd Szálló« nagytermében Benkö M. Garday miisorában a föld kerekségének minden tájáról mu­tatott be nevezetességeket Edison csudás találmá­nyával a mozgó fényképekkel. A sikerült képeket a nagyszámú közönség tetszéssel fogadta. — A szegények szerencséje. A Bazilika­sorsjegyek +0.000 koronás főnyereménye a már­cius hó 1-én tartott húzáson egy szegény varró­nőnek jutott, ki sorsjegyét, melyre csak néhány részletet törlesztett, Fuchs H. váltóházában, Buda­pest IV. Kecskemétiben 1. részletfizetésre vásá­rolta. A nyereményt a váltóház azonnal kifizette. — Átvehető lakás. Grossbauer Ferenc házá­ban — Mehnverth Lajos kereskedő szomszédságá­ban — egy utcai lakás folyó évi ápril 24-én át­vehető. — Életunt vak. Parragh János pilisi lakos szerdán délután 3 órakor felakasztotta magát. A 60 éves agg azért keseredett el annyira, mert tel­jes vakságán felül az utóbbi időben még az öreg­ség bajai is gyötörni kezdték. — Durator által a cipőtalp minden 3—4 hét­ben egyszeri bekenéssel ötször oly tartós és vizát- hatlan lesz. E kiváló hazai készítmény nagyon sok takarékos embernek szerez örömet és bizonyára kevés családnál fog hiányozni nemsokára. Ára 1 és 2 korona. Postán 1 korona 30 fillér beküldése után bérmentve küldi l)urator-gyár, Budapest, Li- pót-körut 1/b. — Kapható azonban mindenütt. 9. Az uzsai gyöngy. — Március 10. — A szegzárdi ev. ref. énekkar műkedvelői előadása. Ilyen cimü népszínművet játszottak el a szeg­zárdi református leányok, legények nagyszámú közönség előtt már másodízben is. Gyönyörűsége telhetett akárki fiának ebben a színjátékban. Szive, lelke örül az embernek népünk ilyen nagy értei- mességének láttán. Mennyi iparkodással, gondosság­gal, milyen jó átgondolással tanulja, eleveniti meg nehéz szerepét a nép egyszerű fia ! Sokkal nehezebb nekik ez a szerep, mint gondolnók. A kik irodalmunk töiténetét kutatják, azt mondják, hogy a mi drámai irodalmunknak azért nincsen népies gyökere, mert a mi népünk nem érti az alakoskodást, nem természete a szineskedés. így igaz. Ezen a »fogyatkozáson« segít valameny- nyire a művelődés. Tud már a szépséges szép Bonny at Annuska is, meg a Majsai István is »ala­kítani«, de igaz alakot teremteni, magyarembert mutatni népszínműveinknek a szerepeiből, akárki is csak akkor tudna, ha egyéb is a magyar világból való lenne bennük, mint a szerelmetes legénynek a fokosa, lobogós ingeujja, árvalányhajas kalapja — no meg a czigány, azonfölül ráadásnak egy Xvakigláb zsidó. Ezeknek a népszínműveknek az emberei nem a mi népünk, beszédük, ha magyar szó is, nem a nép beszéde, lelkűk nem magyar lélek ! Gerő Károly éppen nem irótehetség nélkül való ember. Az ő alkotása az »Uzsai gyöngy*. Akár ez is példa minderre. A hős nagy magános beszédben szónokol a sötétséghez, ékes körmon­datok, virágos hasonlatok közben tusakodik ellen­felével, balta a kezében ; a szerelmes leányzó csupa érzelgősség,. erőtlen sepelygés. Ilyenekben lássuk mink a magyar jellemet? A szolgalegény >gy kiált föl, a mikor a gaz­dája elszökött feleségére meg a szeretőjére rátalál: > Na, ezek jól csinálják /« (Die machen das gut !) Az uzsai gyöngy igy beszél magáról: »Nem gyöngy az már, csak egy rossz üveg.« A csárdásné meg igy dicséri a veje vette kendőt: 'Egy királyné is fölvehetnék Ments Isten attól, hogy már a nép is csak igy tudjon magyarul! Ezért volt hát különösen nehéz a szerepük a mi ügyekvő műkedvelőinknek. Nem mutathattak igaznak olyan érzést, a mit nem érezhetnek, leg­kivált ha ezt az idegen érzést nem szokott szóval kellett nyilvánitaniok. Azon panaszkodnak, hogy népszinmű irodal­munk pang, hogy sok eddig tetszett termébe is kelletlen manapság. Én nem csodálom. Ha támad majd olyan költő, nagy költő, a ki a magyar jel­lemet, lelket igazán ismeri és igazán, a maga valóságában, tiszta magyar szóval, a nép beszédé­vel mutatja is meg a színpadon : uj életre kél a magyar népszinmű-irodalom, mely most bizony majdnem veszni tért. A mesterkéltségnek, a hamis érzelgősségnek a betege a magyar népszinmű és ez az egy szó az orvossága : valószerüség. * No de hagyjuk abba a gáncsoskodást! Di­csérjük a derék műkedvelőket. Különösen rászolgál erre ügyes, kedves játéka révén a Bonnyai Annuska, a kinek pompás dalait örömest ismételtették meg. Jutott taps a szép Csötönyi Sárinak is, meg a Fájdalmi Szilvia szerepét játszó Szikssai Annának is, a kinek, ha néha tulságoskodott is, sokat nevettek. A legények közül a széphangu Majsai Istvánt, a vidám Gsótónyi Vincét és a nagyon silány szerepével megküzdött Török Ferencet illeti kiváltképen elismerés. Kívánjuk mindannyiójuknak, hogy a való élet­ben, az ekeszarva meg a guzsaly mellett is oly derült lelkűk, jó soruk legyen, mint a színpadi világban. B. D. _______________VIDÉK. Do mbóvár. Exhumálás. Szigeti Kálmán dombóvári moz­donyvezető fiatal feleségének elhalálozása alkalmával sajnos mulasztás mutatkozott. Szőllősi István gyógy­szerész-segéd ugyanis összetévesztette az orvos- ságos üvegekre ragasztott cédulákat és a beteg asszonynak a borogatásra rendelt folyadékból adtak be. Az asszony meghalt. A férjnek és az egyetlen leányukat sirató szülőknek a leikébe befészkelte magát az a gyanú, hátha ez az orvosság ölte meg és nem a súlyos betegség ? Hiába akarták őket megnyugtatni az orvosok, hogy a tévedésből beadott csekély borogatóviz nem okozhatta halálát. A hozzá­tartozók a nagy veszteség miatti fájdalmukban csak nem képesek azt hinni. Vizsgálatot • kívántak, hogy derüljön ki az igazság, hogy könnyebben meg­nyugodhassanak. As első nyomozást Nagy István főszolgabíró vezette, innen tovább ment a jelentés. Hétfőn, márczius +-én Fejős Imre tamásii vizs­gálóbíró elrendelése folytán megtörtént az exhumá­lás. A vizsgálóbírón kivül jelen voltak: Jeney László kir. alügyész, a ki a további nyomozást vezeti, továbbá Dr. Hangéi Ignácz törvényszéki orvos, Dr. Sztarw Sándor kórházi alorvos, Nagy István főszolgabíró, a rendőri hatóság képviseletében és Dr. Kertész Lipót járásorvos. A holttestet fölbon- czolták, kiszedték a belső szerveket és bádogdobo­zokban leólmozva felszállitották a törvényszéki ve­gyészintézetbe Budadestre. Ott azután alapos meg vizsgálás utján ki fogják deríteni a valót. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél fö argvalásra ki­tűzött bűnügyek. 1901. évi március hó 19-én. Nagy Pál és társa ellen, gondatlanságból oko­zott súlyos testi sértés miatt. Tajkuna Tamásné és négy társa ellen, lo­pás miatt. ­Müller István ellen, súlyos testi sértés miatt. 1901. évi március hó 21-én. Kunosi Ármin ellen, hivatali sikkasztás miatt. 1901. évi márczius hó 23-án. Tóth Gergely Ferenc ellen, könnyű testi sér­tés miatt. Takács Ferencz ellen, becsület sértés miatt. Szelestey Benő ellen, rágalmazás miatt. Német József ellen, lopás miatt. Sárközi Erzse ellen, lopás miatt. Vincze Ferencz ellen, becsület sértés miatt. Varga András ellen, rágalmazás miatt, Domi István ellen, rágalmazás miatt. — Amazonok harca. Múlt évi május hó 18-áa történt; annak idején mi is megírtuk lapunkban. Méstáros Pálné szegzárdi lakos a fentnevezett na­pon a házát meszelgette, midőn özv. Csötönyi Györgyné hazafelé jött. A két asszony már rég­óta orrolt egymásra; nem is igen szokták megvá­logatni az egymásnak osztogatott titulusokat. Csö- t'ónyiné ez alkalommal is olyan megtisztelő kifeje­zésekkel kezdte a társalgást, a melyek nem nyom­dafesték alá valók. Szóra szó esett; summa-sum- marum: összekaptak. Meszelő, kapa, csak úgy ka­limpált a levegőben, a szó áradat meg ömlött mérték nélkül. Az első rohamban Mészárosné volt a győző. Megszégyenülve, tépett hajjal kullogott el Csötönyiné; de nem sokáig tartott Mészárosné dicsősége. A legyőzött amazon segítségül hívta az anyját: özv. Horváth Fejős Jánosnét. Ennek aztán rossz vége lett: Mészárosné több, mint 3 hétig megfeküdte a harcot. No, de Csötönyinének és Horváthnénak is jut a jóból; hogy ők se panasz­kodjanak: a szegzárdi kir. törvényszék a február 19-én tartott főtárgyalás adataikhoz képest özv. Csötönyi Györgynét 3 havi, özv. Horváth Fejős Jánosnét pedig 2 havi fogházra Ítélte. — Mikor az éjjeli-ör őrködik. Múl évi de­cember 10-ének éjjelén Hercz Károly egy hereig cselekedetre határozta el magát : meglátogatta Weisz Simon boltját — az ablakon keresztül. Hercz megvárta, mig Weiszéknél csend lett, akkor haj­totta végre szándékát. Várakozása alatt segítő­társa is akadt; jött az éjjeli őr: Gungl János. Mig, Hercz bent manipulált, addig Gungl — éjjeli őri hivatalának mélységes tudatában — gangosán sé­tált fel és alá, nehogy valaki az ablakon át be­mászó Hercz elfogásával a közcsendet megzavarja. Hercz a törött ablaküvegen keresztül benyúlt, ki­nyitotta az ablakszárnyakat, bemászott; és egy marék pénzzel tért vissza. Igazságosan megosztoz­kodtak: Hercz 63 koronát, Gungl pedig 60 koro­nát kapott. Hercz 49 koronát barátjainak kölcsön adott, a többi pénzt pedig eldorbézolta, elkár­tyázta; Gungl 3 korona 40 fillért elkölcsönzött, 6 korona 60 fillért pedig elkártyázott, 50 koronát Szabó Jánossal az istállóban elrejtett. Szabó az el­rejtett pénzt ellopta s Gunglnak azt hazudta, hogy eltűnt. O is ellumpolt, elkártyázott 26 koronát;, szóval: ebül szerzett, ebül vész. Az ügyészség a németkeéri korcsmáros elten is vádat emelt amiatt, hogy a tiltott kártyajátékot megengedte korcsmá­jában ; de időközben visszavonta a vádat, mert semmivel sem volt igazolva, hogy a korcsmáros tudott volna arról, hogy mit csinálnak ezek a ga­rázda legények. Február 26-án tárgyalta ezt az ügyet a szegzárdi kir. törvényszék. Hercz Károly 6 havi, Gungl Jánost 4 havi és Szabó Jánost 2 havi börtönre Ítélte. IRODALOM. ZENE. Protestáns Pap. Gyakorlati szakközlöny. Szerkesztik és kiadják : Lágler Sándor, kölesdi ev. pap. Kálmán Dezső, kölesdi ev. ref. pap. Előfize­tési ára; Egész évre 8 korona. — Félévre 4 ko­rona. — Negyedévre 2 korona. — Egyes számok ára 80 fillér. — Kéziratok, előfizetési pénzek, fel­szólamlások a szerkesztőkhöz intézendők, Kölesdre (postahely Tolna-vármegye). A 2. szám tartalma: Halotti előfohászok: Nagy Lajos. Falusi levél: M. A telki böjt: Benedek Árpád. Az igazság bajnokai­nak jutalma és hivatása; Gödöllei József. Március 15: Kálmán Dezső. Ima: Barta György. Gyász­ima. Mészöly Pál. Törvények és rendeletek tára: Kund Samu. Egyházi tiszti választások. Papválasz­tások. Halálozások. Boríték.

Next

/
Thumbnails
Contents