Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
6. szám. XL évfolyam. Szegzárd, 1901. február 10. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetési ar 1 Egész évre . . . 12 korona. | Fél évre . . . 6 » ■ Negyed évre . . 3 » ■ Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 jj iyatalon kívül elfogad Krammer Yil- E mos könyvkereskedése Szegzárdon. j Felelős szerkesztő és laptulajdonos : 1 iOPO LD KORNÉL Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Selyemtenyésztésünk. Bczerédj Pál, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott beterjesztette a föld- mivelésügyi miniszterhez Magyarország selyemtenyésztéséről és selyemiparáról szóló évi jelentését. A nagy gonddal és alapossággal ösz- szeállitott jelentés szerint az 1899. évben 2200 községben nyolcvanezerén foglalkoztak selyemtermeléssel; 1900. évben pedig 2400 községben terjedt el a selyemtenyésztés és nyolcvannyolcezer termelő család foglalkozott azzal. Eszerint a selyemtenyésztés úgy elterjedését, mint a selyemtenyésztők számát tekintve, jelentékenyen emelkedett. 1899. évben 1.244,000 kiló selymet; 1900. évben 1.354,000- kiló selymet termeltek hazánkban és a selyémter- melésből 1890. évben 3.100,000 koronát, az 1900. évben pedig 3.700,000 koronát; a busz év alatt pedig, a mióta a magyar kormány újonnan szervezte a selyemterme- lést, összesen 43.000,000 koronát kerestek a selyemtermelők, kiknek zöme az ország legszegényebb lakosaiból való. Ezen busz év alatt legtöbbet kerestek Bács-Bodrog vármegye termelői, körülbelül 10 millió koronát; utána következik Torontábnegye 3.900,000 koronával; Temesm. 3.700,000 koronával; Tolnamegye 1.700,000 koronával és Krassó-Szörénymegye 1.500,000 koronával. S ezt az eredményt, ennek a köznép jóléte emelésére oly nagy jelentőséggel bitó kereseti ágnak alapfektetését jóformán az állam minden megterhelése nélkül értük el; mert a legközelebb már teljesen meg fogja téríteni a felügyelőség azokat az előlegeket, melyeket az állam- kincstártól a selyemtenyésztés előmozdításának céljaira a kedvezőtlen évek alatt igénybe vett. A legszegényebb néposztályra valóságos áldásként jelentkező selyemtenyésztés fejlesztése és jövőjének biztosítása attól függ, hogy a termelőknek elégséges szederfa álljon rendelkezésükre. Minél több szederfa ültetése tehát a főfeladat; de egyúttal gondoskodni kell arról is, hogy a kiültetett szederfák meg is maradjanak. E célból a miniszteri meghatalmazott a vármegyékhez fordul s ezeket a legmelegebb hangon kéri arra, hogy a selyemtenyésztés támogatása érdekében a közutak széleit, valamint a közterületeket, ha nem is egészen, de legalább nagy részben szederfákkal ültessék be és azokra az eddiginél nagyobb gondat fordítsanak, hogy ezek a fák meg is maradjanak. Egyedül az elégséges szederfa állománytól függvén a selyemtenyésztés jövője, úgy annak sorsa a vármegyék kezébeMvan letéve. A selyemtenyésztés történetében nevezetes eseménynek mondható, hogy Győrött felállították a negyedik állami selyemgyárat. Ezt a győri gyárat, miként a pancsovait és újvidékit, elsőrangú külföldi cégnek adták bérbe. A tolnai gyárat azonban az intézet a saját kezelésében tartja meg a szükséges gyári személyzet kiképzése végett. Az érdekes és tanulságos jelentés végén különösen kiemeli Darányi Ignác föld- mivelésügyi miniszternek érdemeit, ki a selyemtenyésztést mindig igen melegen felkarolta és támogatta; az 1895— 97-iki válságos éveken szerencsésen átsegítette. Legújabban pedig oly célszerű intézkedést tett, hogy attól a legszebb eredmény várható. Ugyanis Darányi miniszter elrendelte, hogy az állami erdészeti hivatalok évenkint nagymennyiségű, milliókra .itfyo szederfacsemetét bocsátanak a selyemtenyésztők rendelkezé- j sére, tndva azt, miként az egész selyemtenyésztés attól függ, hogy legyen elég szederfa. Vármegyénk a selyemtenyésztés terén egyik úttörő volt az országban, mert már a IS. század második felében teljes buzgalommal igyekezett meghonosítani a szegény nép helyzetének javítására szolgáló selyemtenyésztést ; megyénket tehát már hagyomány is köti ezen hasznos iparág meghonosításához. Mióta pedig fíeserédj Pál vette kezébe ezen nagyjelentőségű ügyet, azóta olyan szép virágzásnak örvend nálunk a selyemtenyésztés, hogy e téren negyedik helyen áll vármegyénk. A szederfatenyésztés érdekében is évtizedekkel ezelőtt hozott már üdvös határozatokat, hogy a selyemtermelőknek megadja a módot ezen iparág hasznot hajtó gyakorlásához; egyik legelső volt vármegyénk, ki a faiskolákra vonatkozó szabályrendeletet megalkotta. A selyemtenyésztés fejlődésével és elterjedésével azonban az eddigi intézkedések nem elégségesek, mert a szederfahiány vármegyénk területén is gyakran érezhetővé válik ; szükségesnek mutatkozik tehát a szegény nép jólétének emelése érdekében, hogy vármegyénk a szederfák ültetése céljából eddig elrendelt üdvös intézkedéseit ezentúl is hathatós mérvben folytassa és kiterjessze, mert a selyemtenyészi;és gyakorlását csak úgy biztosíthatjuk s csak akkor verhet végleges és biztos gyökeret nálunk: ha a közutakat, köztereket még több szederfával ültetjük be, mert már gróf Széchenyi István, a selyemtenyésztés egyik úttörője és elő- harcosa még a negyvenes években kinyilvánította a Selyemről <' irt nevezetes bro- chure-jében, hogy: »legyen elég szederfa és meglesz a selyem tenyésztés is!« Vármegyénk közjólétének érdekében tehát a miniszteri meghatalmazott figyelmeztetését meg kell szívlelnünk, s a szederfák ültetését megkettőzött szorgalommal folytatnunk kell, hogy a selyemtenyésztés meggyökereztetésének előföltétele biztosítva legyen. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. évi február hó 13-án d. e. 10 órakor a vármegyei székház gyűlésiemében Gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tart; az állandó választmány ülése pedig folyó évi február hó J2-én délelőtt S Órakor a közoktatási bizottság gyüléstermében fog megnyittatni. A gyűlés tárgysorozatából fölemlitjük a következőket: Belügyminiszteri rendelet, az elhalt tisztviselők és más alkalmazottak után igénybe I vehető temetési járulékról alkotandó szabályrende- ; letre vonatkozólag. Vallás- és közoktatásügyi mi- j niszteri leirat, »Tolnavármegye magyarositási, ille- \ tőleg közművelődési alapítványán-ról alkotott »ala- j pitó-levél«-re vonatkozólag. Kereskedelemügyi mi- I niszteri rendelet a közúti alap terhére felveendő í kölcsön tárgyában, múlt évi 355. szám alatt hozott közgyűlési határozatra vonatkozólag. Kereske- i delemügyi miniszteri rendelet a törvényhatósági közutak műszaki megvizsgálása és a paks-német- keéri törvényhatósági közút kezdőszakaszának a törvényhatósági közúti hálózatból való kihagyása tárgyában. A közigazgatási szakosztály előterjesztése, a bérkocsi iparról szóló szabályrendeletre vonatkozólag. A közigazgatási szakosztá'y előterjesztése a kéményseprési iparról alkotott vármegyei szabályrendelet módosítására vonatkozólag. Szabolcs és Szeben vármegye körlevele. Vörösmarty szoborbizottság megkeresése, anyagi támogatás iránt. »Bölcsészethallgatók segítő-egyesületének« megkeresése, anyagi támogatás iránt. Alispáni jelentés Tiborcz Péter volt utkaparó temetési költségeinek megtérítése tárgyában. A Felső-Iregh határán átvonuló »Somi« útnak a községi közlekedési utak sorába való felvétele és Zavisits Milos fordító tiszteletdijának utólagos havi részletekben való folyósítására vonatkozólag. Ár vaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények különféle községi ügyekben; többek között Szegzárd község képviselő-testületének villamos ^világítás beveze- bevezetése tárgyában hozott határozatára vonatkozólag. — A vármegyei muzeum-bizottság folyó hó 11-én délután 4 órakor a közigazgatási bizottság üléstermében Wosinsky Mór elnöklete alatt ülést tart, melynek tárgya: 1. az uj muzeum berendezésére vonatkozó határozat. 2. az 1899. és 1900. évi államsegély felhasználására vonatkozó kimutatás beterjesztése. 3. kormány segély kérése az 1901- dik évre.