Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
XL évfolyam. t/ 2. szám. Szegzárd, 1901. január 13. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: E Egész évre . . . 12 korona. 1 Fél évre . . . 6 » ■ Negyed évre . . 3 » 1 Egy szám ára . 24 fillér. H Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 ivatalon kívül elfogad Kranimer Vilii mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdotéaflk már«^kelr«n megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A szegzárdi kaszinó válsága/ Sajnos, állandóan napirenden tartatik a helybeli sajtó hasábjain s tényleg a válság eljutott a tetőponthoz — a mai kaszinói közgyűléssel. A közgyűléstől függ, hogy a felidézett válság feloszlásba hajtsa avagy uj életre, még pezsgőbb és sokkal virágzóbb életre keltse megyénk ez első és legnagyobb, kulturális missiót teljesítő egyesületét. A baj tagadhatatlanul nagy, mert hisz a kaszinó létfeltételében van megtámadva; de nem reménytelen, mert nézetünk szerint orvosolható, sőt a rendkívül fontos következményeket tekintve, feltétlenül s minden áron orvoslandó is. Nincs időnk akadémikus fejtegetéseket hallgatni és problematikus javaslatok felett még évekig vitatkozni, mert ütött a cselekvés órája, hacsak azt nem akarjuk, hogy kaszinónk egy szép reggelen fedél nélkül maradjon. Tény ugyanis az, hogy a báró Augusz örökösök az osztály megejthetése végett a nekik szükségtelen kaszinói épületet áruba bocsájtották és igy a kaszinó kellemes otthona s gyönyörű parkja előbb-utóbb gazdát cserél. * Jóllehet a cikkben foglaltakkal, különösen bevezető részével nem értünk egyet, mégis cikkiró ur egyéniségére való tekintettel egész terjedelemben kiadjuk a kaszinó választmányának egy régi, érdemes tagjától származó közleményt már azért is, mert a kérdés fontossága megérdemli, hogy az eszmék kellőképen tisztázódjanak. A cikkelynek a házvétel I és építkezés ftnaticirmására vonatkozó javaslatát és fejtegetéseit | mindenben helyeseljük, ilyen értelemben már mi is nyilatkoztunk erről a kérdésről. Mindenesetre helyes volna még egyszer megkísérelni az Augusz-féle háznak méltányos és illő árban való megvételét, mert bajosan juthatunk ilyen hatalmas és szép parkkal egybekötött uj kaszinóhoz, a melynek egy esetleges uj épülettel szemben még az a nagy előnye is van, hogy tekintélyes bérjövedelmet biztositana a kaszinónak; azonban a tulajdonosnak is az eddiginél jóval mérsékelteb b árat kellene követelnie. A szerk. Tény az is, hogy a ház megvételével, még a lakás felmondása előtt, a kaszinó annak rendje és módja szerint megkinál- tatott. A kaszinó felajánlott ugyan 60000 frt vételárt az egész Augusz házért és gazdasági épületekért 50 évi résztörlesztésre — évi 3000 írttal — mire azonban a tulajdonosok méltán felelhették azt, hogy az nem is komoly ajánlat. És a tulajdonosoknak, nézetünk szerint, igazuk is van, mert utóvégre a ház ma is jövedelmez nekik körülbelül 4000 frtot s e mellett a tulajdonról sem kell lemondani, — mig a kaszinó ajánlatának elfogadásával megmaradt volna — 50 évig — talán 3000 frt jövedelem, de a ház tulajdonjoga a kaszinóra szállott volna át. — Ezen eljárás tarthatatlanságának jellemzéséhez tehát nem is kell kommentár. Évek óta azután nem történt semmi. A szó szoros értelmében semmi, a mi a kaszinó régen féltett, kínos és válságos ügyének kibontakozását megkönnyithette volna. Quid nunc? Nincs más hátra, mint a házat meg kell venni — és ezen nézetet az alábbiakban indokoljuk is. Arról, hogy a kaszinó 100.000 korona tőkével uj házat építsen ma vagy a közel jövőben, szó sem lehet; mert nincs, sőt nem is lesz hozzá pénze; de meg a kaszinó szükséglete maga is igényel 100.000 korona értékű épületet — s igy csak a tagdíj jövedelemből azt még hitel művelettel sem viheti keresztül egyszerűen azért, mert amortizálni nem lesz képes. A mostani kaszinói épület elég jó karban áll, mint ezt a pár év előtt megejtett hatósági vizsgálat is igazolta; tehát mind csak ürügy s hiob hir az, hogy diile- dező, vagy pláne, hogy 40.000 korona tatarozási költséget igényelne. Annyit talán utóvégre leengednének a tulajdonosok is a vételárból, a mibe a szükséges tatarozás kellő körültekintéssel s minden nagyzást mellőzve, kerülne. Mondjuk tehát, hogy a kaszinónak a ház 12.000 koronába kerülne, a melynek financirozása szerintünk a következőképpen történhetnék : A vételárt kérjük kölcsön a helybeli pénzintézetektől, még pedig a fele vételárat, vagyis 60.000 koronát első helyen leendő zálogjogi biztosíték inellett; a jelzáloggal nem fedezett 60.000 koronát pedig a kaszinói tagok korlátolt (pro rata) kezességével és másod helyen leendő jelzálogi biztosíték mellett. Ha valami helyi érdek megérdemli pénzintézeteink különös figyelmét, úgy a kaszinó ügye ez, mert egy nagy társadalmi ! fontos kulturális létérdekről van szó, melyet istápolni mindnyájunknak s igy a pénzintézeteknek is első sorban kötelességük. A tagokra hárulna tehát az a kötelesség, hogy mindegyik tehetsége s vagyoni viszonyaihoz mérten a 60.000 koronányi jelzáloggal nem fedezett vételári részletből bizonyos összegért (100, 500, 1000 stb. koronáért) jótállást, kezességet vállalna,, a hogy ezt a pénzintézetek megkövetelnék. A minek folytán a tagokra csak az a felelősség hárulhatna, hogyha egy nem várt esetben a kaszinó tartozását a ház értéke nem fedezné, a hiányzó összeg az TARC A. Két idegen. Te is feledsz, én is feledlek, Hisz’ oly erős a szándokunk. Pedig szeretsz, s én is szeretlek ; De végzetünkkel harcba nem fogunk, Találkozunk majd hébe’-korban ; Egymásra nézünk hidegen, — S aztán tovább megyünk majd gyorsan, Mint két rideg, közömbös idegen. Elfordulunk sebten, sietve ; Ne lásd, s ne lássam én se meg, Hogy a szemembe’ s a szemedbe’ Könny, — fájó, forró harmatcsepp remeg. KÜRTI NÁNDOR. Három királyok napja. André Theuriet. Hol volt, hol nem volt, de hogy volt, az igaz, mert a szentirásban is benne van, volt egyszer három király: Menyhárt, Gáspár és Boldiszár. Ez a három király meghallotta, hogy a Megváltó megszületett, felkerekedtek tehát Bethlehembe, hogy a kis Jézuskát megkeressék. Nem mentek üres kézzel, hanem nehéz, szinarany edényekben vittek balzsamot és tömjént Mária fiának ajándékba. A mint mennek, mendegélnek, azon veszik magokat észre, hogy a rengeteg vadonban eltévedtek. Sehol járt ut, a faág megtépte testüket, a szél átjárta lelkűket, lábuk megrogyott a járástól, karjuk elzsibbadt az edények súlyától. Már-már azt hitték, hogy a vadonban kell éhen-szomjan meghalniok, midőn egyszerre csak egy szegényes faluhoz érnek, mely az erdő közepette épült fel. Parányi gunyhó állott a falu végén, alig-alig lakható. Falai sárból tapasztva, teteje földből gyúrva. Ha megeredt a zápor, bizony megáztak a gunyhó lakói, mert a tetőn át vígan szivárgott be az Isten áldása. De hát : szegény ember vízzel főz, ha nincs palota, jó a gunyhó is, gondolták magokban a királyok és bekopogtak a rozoga ajtón. — Ki koczog, mi koczog, — kiált belülről a szegény favágó, ki 5 gyermekével ott lakott a viskóban. — Szegény eltévedt utasok vagyunk: jó ember, adj nekünk enni valót s éjjelre szállást. — Jaj, ti jó emberek, magamnak is alig jut, — szól a favágó, — de, ha megelégedtek egy pár főtt krumplival s egy kis korpakenyérrel, szívesen látlak titeket. A három király nem sokat gondolkozott, bementek a gunyhóba, a szegény favágó megosztja velők szűk vacsoráját, átengedi nekik saját fekvőhelyét, hol nemsokára vígan hortyognak, kivéve a kényelemhez szokott Gáspárt, a ki rosszul fekszik az óriási termetű Boldizsár s a hatalmas Menyhért között. Másnap virradóra a három király utrakészen búcsúzik a szegény favágótól. — Pénzt nem adhatunk — szól Boldizsár, de kis emléket hagyunk néked, jutalmul vendégszeretetedért. — Nem pénzért adtam szállást de szívesen láttalak benneteket szegény gunyhómban — szól a favágó, de azért kinyújtja tenyerét az ígért ajándék után. ' Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
