Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

1901. március 3.

ködés és torzsalkodás elhintését nőm engedheti meg. Biróy indítványát a választmány egyhangúlag elfogadta s erről az elnök Balog Józsefet jegyzőkönyvi kivonatban értesítette.

Balog József ezen levele a kaszinó tagjai között érthető izgatottságot keltett, mert maga a levél leckézte'ő hangja is sértő a kaszinó elnökére és választmányára nézve, de azonkívül különösnek tűnt lel az, hogy ő, mint káplán, a kath. vallásit kaszinótagok fejeként t Hété kié lenül vindikál magának olyan jogokat, melyek mást illetnek meg, aki ilyen tapintatlanságot nem is követett volna el a kaszinóval szemben. Az az állítása pedig, hogy a kaszinó eddig nem tartott a böjtben táncestélyt, nagyon rossz információn alapul, mert ellenkezőleg, a múlt évet kivéve, minden esztendőben tartott tánc- estélyt, s azon eddig senki sem botránkozott meg, s egyik keresztény vallás lelkésze sem tett ellene kifogást. Rendez a kaszinó ősidők óta a böjt folyamán halvacsorát is, mely mint tisztán férfi- mulatság, cigány zeneszó mellett, a kaszinói tánc- estélyeknél sokkal zajosabb szokott lenni s ezen halvacsorákon Balog káplán ur minden lelkiismeret furdalás nélkül meg szokott jelenni s kivette részét a nótás élvezetekből, sőt mint tudjuk, a tolnai nagyon is zajos hamvazó-szerdai halvacsorákon is igen élénk szerepet játszott. Különben köztudomású az is, hogy az ország majd minden városában, még a püspöki székhelyeken is, tartanak a böjtben mulatságokat, a nélkül hogy ezt valahol kifogásolták volna.

Még különösebb és nagyon is visszatetsző Balog ur azon ténye, hogy a kaszinóhoz intézett panaszos levelét egyidejűleg beküldötte a »Pécsi Közlöny« cimü néppárti lapnak azon kommentárral, hogy «a legújabb időben, mióta Simontsits Elemér megyei főjegyző a kaszinó elnöke, megenged magának olyan dolgokat, a melyek semmikép sem illenek a kaszinó régi jó hírnevéhez« stb. Ez enyhén mondva : valótlanság, mert a kaszinó-estélyeket azelőit is megtartották a böjtben is s egyáltalán a kaszinó elnöke soha semmi jelét sem adta annak, hogy célzatosan, egyes vallásfelekezetekre sértő animozitás vezetné működésében.

Az igaz, hogy azon féltékenyen őrködik, hogy a kaszinóban, mint az értelmiség társadalmi egyesületében, a kaszinó tradícióihoz híven, a vallásfelekezeti gyűlölködés, türelmetlenség és egyenetlenség fel ne üthesse hydrafejét, s ezt a törekvését a kaszinó tagjai mind helyeslik s ezért csak teljes elismerést, nem pedig megrovást érdemel. S'.eg/ár- don maguk a katholikus elemek, kiknek szószólójaként tolja fel magat Balog káplán ur, restellik legjobban és utasítják vissza a leghatározottabban Balog urnák illetéktelen és tapintatlan beavatkozását. Szép a hithűség, szép a hitbuzgóság, de azt I ne a társadalmi ellentétek kié/esitésével tessék gyakorolni, mert ez inkább ellenkezik a keresztényi felfogással és a papi hivatással és annak semmi esetre sem postulátuma. A kaszinóban a békéden ség s vallási türelmetlenség konkolyát elhinteni ezental sem fog sikerülni senkinek s a kaszinó a jövőre is a szegzárdi intelligens társadalom békés otthonául szolgáland.

És tiz köpönyeg röpült egyszeriben a katona lábához. Pillanat alatt lefekteték a fiatal leányt, letakarták a köpenyegükkel és hatan vállukra kap- ] ták. É i az élükre állottam és lelkenire, meg voltam elégedve tisztemmel.

Elindultunk, mintha bort ittunk volna, vigab- ban és élénkebben. Még tréfálkozni is hallottam. Lám, elég volt egy nő, hogy felvillanyozza a franciákat.

A katonák nekilelkesedve, nekimelegedve csaknem helyreállították a sorokat. Egy vén franc- ; tireur, ki a saroglyát követte, várva, hogy rákerüljön a sor, odasugta szomszédjának, elég hangosan, hogy én is meghallhasam :

— Én már nem vagyok fiatal legény: mindamellett, az arkangyalát, a fehér cseléd feltüzeli a véremet !

Egész hajnali három óráig haladtunk, úgyszólván minden pihenés nélkül. Ekkor a felderitők megint hátra húzódtak s egészen hasrafeküdve a hóban, csakhamar bizonytalan árnyéknak tűntek i fel a földön.

Elfojtott hangon rendeleteket adtam és hallottam magam mögött a puskák závárjainak száraz és fémes pattogását, a mint katonáim töltöttek.

Mert amoda a sikság közepette valami sajátságos alak mozgott. Azt mondta volna az ember, valami roppant állat, a mely fut, meg nyúlik, mint ogy kigyó, vagy összehuzódik egy gomolyaggá, hirtelen ki-kirohan majd jobbra, majd balra ; meg- megáll, majd tovább száguld.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

HÍREK.

— Királyi elismerés. Ő Felsége a király a párisi nemzetközi kiállítás körül szerzett érdemei méltánylásául Bezcrédj Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak elismerését nyilvánította.

— Kegyelet. Döry Pál, vármegyénk alispánja | áldott emlékű édes anyjának hamvait, melyek ed1 digelé a budapesti temetőben pihentek, leszállit'atta Tevelre, ahol azokat múlt csütörtökön a családi sírboltban helyezték el örök nyugalomra.

— Eskületétel. György Gyárfás szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornok február 27-én tette le hivatali esküjét és foglalta el új állását.

— Bizalmi nyilatkozat. A szegzárdi izr. hitközség képviselő testülete abból az alkalomból, hogy Ungár Simon dr., a hitközség köztiszteletben álló főrabbija a budai főrabbii állásra (nem ugyan a személye ellen irányult okokból, hanem tisztán helyi pártoskodás folytán) a múlt vasárnap megtartott közgyűlésen nem nyerte el a 9/s többséget (abszolút többsége volt) jóllehet a 60 tagból álló választmány őt egyedül aiánlotta a közgyűlésnek, Leopold Sándor elnöklésével a múlt kedden d. u. ülést tartott, a melyen csaknem teljes számban megjelent képviselő-testületi tagok Ungár főrabbit zajos és lelkes ovációkban részesítették. Leopold Sándor elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Tisztelt Képviselő Testület! Ha valamely család azon veszély előtt áll, hogy egyik drága, kedves tagját elveszítse, teli aggodalommal és szorult szívvel lesi a válság fejlődését; ha a krízis jóra fordul, annál boldogabbnak érzi magát, annál melegebben szorítja kebléhez és annál nagyobb szeretettel veszi körül, minél közelebb állott volt ahhoz, hogy majdnem minden reményről le kell mondania !

Hitközségünket ama komoly veszély fenyegette, hogy szeretett rabbija itteni állását elhagyja. Már-már alig volt remény, hogy megtarthassuk és ime, egész váratlanul, hitközíégi életünkre oly örvendetes fordulat állott be, -hogy a Főtisztelendő ur továbbra is a mienk marad.

Főtisztelendő dr. Ungár rabbi ur, nemcsak kiváló tudós, jeles hitszónok, párját ritkító lelki- pásztor, hanem az életben is, mint az emberi erények valóságos mintaképéhez pillantunk fel hozzá, szeretjük, tiszteljük és ragaszkodunk nagyrabecsült személyéhez. De büszkeségünket képezi az is, hogy egyéniségének ép ecsetelt kiváló tulajdonságainál fogva más hitüekkel szfemben is hitközségünknek és vallásfelekezetünknek díszére válik.

Minden további indokolás nélkül tehát indítványozom, mondja ki a t, képviselő testület: Örömmel veszi tudomásul, hogy a hitközség szeretett rabbiját tovább is a magáénak vallhatni szerencsés lesz, a főtisztelendő ur iránt őszinte bizalmának és j hii ragaszkodásának ad kifejezést és biztosítja, hogy ezen hitközség összes tagjai kivétel nélkül, a szó i legtágabb értelmében az ő igaz kivet.

Az elnöki indítvány általános helyesléssel fogadtatott. Nyomban egy küldöttség ment Ungár rabbiért, a ki a képviselő-testület körében a hitközség tanácstermében megjelenvén, m.'ghatottan mondott köszönetét a bizalom és ragaszkodásnak neki annyira jól eső megnyilatkozásáért. Aki a nyilvánosság terén működik, az, úgymond, ki van , téve olyan lökéseknek, a minő őt legutóbb érte. De boldognak érzi magát, hogy hitközségének ölelő karjai közé esett vissza. Ezt a bizalmi nyilatkozatot adósságlevélnek tekinti csupán, mely őt papi hivatásának buzgó teljesítésére még fokozottabb mértékben fogja kötelezni.

A népszerű főrabbi éltetésével ért véget az ülés.

— A szegedi törvényszék új elnöke. A »Szegedi Napló*-ban olvassuk a következőket: A szegedi törvényszék új elnöke Hamza Géza, a szegedi társadalom népszerű kedvelt tagja — ltsz. Hamza Géza táblabiró csak mintegy két év óta van Szegeden, a mikor Pécsről a királyi táblai elnöki titkárságból a szegedi kir. táblához biróvá neveztetett ki, (azelőtt Szegzárdon volt törvényszéki biró), de ezen idő alatt is joviális, úri egyéniségével, rokonszenves társadalmi szereplésével sikerült megnyernie mindenkinek a tiszteletét. A törvényszék kitűnő

| modorú és páratlan munkás vezetőt nyer az ő ki- i váló képességű személyében.

— Halálozás. Malatinszky Sándor paksi gyógyszerész az ottani társadalomnak egyik rokonszenves és tiszteletben álló tagja február hó 23-án hirtelen halállal kimúlt. Temetése általános részvét mellett ment végbe. Elhunytáról a következő gyászjelentést vettük : Alsómalatinai Malatinszky György és neje mádi Kovács Mária és fia; alsómalatinai Malatinszky Mária; özvegy alsómalatinai Malatinszky Lajosné szül. Novak Natália és gyermekei az ösz- szes rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel jelentik forrón szeretett testvérük, sógoruk, nagybátyjuk alsómalatinai Malatinszky Sándor urnák, gyógyszerész, vármegyei bizottsági-, és paksi takarékpénztári felügyelőbizottsági tagnak. 1901. évi február hó 23-án délután 5 órakor, rövid szenvedés után, élete 66-ik évében agyszé'hüdésben történt gyászos elhunytát. A boldogult hült teteme folyó hó 25-én délután 4 órakor fog a róm. kath szertartás szeEz a bolygó alak egyszerre közeledett hozzánk és láttam sebes vágtatva jönni, egyiket a másik után, tiz eltévedt porosz dsidást, a kik az utat keresték.

— Tüzet! — vezényeltem.

És ötven puskalövés ölte meg az éj csöndjét. Négy vagy öt dörrenés esett még, aztán egyetlen egy magában, és a mint felgyűlt lőpor által okozott elvakulás megszűnt, láttuk, hogy a tiz ember hét lóval együtt elesett. Három ló vad futással elmenekültek és az egyik, lábánál fogva a kengyelbe akadva', maga után ragadta lovásának a holttestét.

Egy katona a hátam mögött borzasztó nevetésbe tört ki. Egy másik megszólalt:

— íme. az özvegyek!

Nős volt talán. Egy harmadik hozzá tette ;

— Mi is igy járunk rövid idő múlva !

Egy fej bujt elő a saroglyáról:

— Mit csinálnak, kérdezte, verekesznek ?

Semmit, kisasszony, — mondottam neki —

csak egy tucat poroszt ekszpediáltunk el.

Szegény emberek ! — suttogta a lány.

De, mert fázott, megint eltűnt a köpönyeg

alatt.

Tovább indultunk. Sokáig mentünk. Végre az égbolt derengni kezdett. A hó világossá, csillogóvá lett. És rózsás szin áradt el keleten.

Egy távoli hang kiálltotta: >Ki vagy ?«

Az egész csapat megállott; de én előre mentem, hogy megismertessem magunkat.

A francia vonalokhoz értünk.

A mint embereim az őrszem előtt elvonultak, egy lovasparancsnok, a kinek éppen jelentést tettem, csengő hangon kérdezte a saroglya láttára :

— Mi van azon ?

Legott egy kis szőke arc tűnt elő borzasán, mosolyogva megszólat :

— Én vagyok, uram.

Az emberek nevetni kezdtek s öröm költözött a szivökbe.

Erre Praktikus, ki a saroglya mellett lépdelt, megcsóválva a sapkáját a levegőben s haogosan elkiáltotta magát: »Éljen Franciaország !«

És én nem tudom, miért, egészen meg voltam hatva, annyira szépnek és gavőllérosnek találtam ezt.

ügy rémlet előttem, mintha az országot mentettük volna meg, hogy olyan valamit tettünk, a mit mások nem tettek volna, valami egyszerű és valóban hazafias dolgot.

Ezt a kis arcot, lássák, sohasem fogom elfeledni ; és ha véleményt kellene mondani a dob és a trombita eltörléséről, azt indítványoznám, pótolják azt minden ezredben egy szép leánynyal. Ez többet érne még a Marseillaise játszásánál is. Ter- ringettét ! mennyire fellelkesitené az a katonát, ha ilyen Madonna állana az ezredes mellett!

Elhallgatott pár pillanatra, aztán a meggyőződés hangját, a fejét rázva folytatta :

— Mindegy, mi franciák mindenesetre nagyon szeretjük a nőket.

\