Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

TOLNAVAKMEGYíh

1901. február 17.

VÁRMEGYE.

2.

Rendkívüli közgyűlés.

Múlt szerdán vármegyénk törvényhatósága gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott.

A bizottság tagjai örömmel győződtek meg arról, hogy szeretett főispánunkon a betegség legcsekélyebb nyomai sem látszanak és ismét akadálytalanul működhetik.

A gyűlés megnyitása után a főispán megemlékezett azon nagy veszteségről, mely vármegyénk közéletét Dóry Dénes főrendiházi tag elhunytával érte s következő, mély benyomást keltő, magas szárnyalásu szavakban áldozott Dóry Dénes emlékének :

Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság !

Valóban súlyos kötelességet teljesítek ma, midőn saját érzésem leküzdésével az ülést megnyitván, bejelenteném Dóry Dénes kir. tanácsos váratlan bekövetkezett korai halálát.

Múlt évi december hó 25-én hunyta be örök álomra szemeit azon férfiú, kit nem egy család, nem egy vérség, nem a társadalom egy exclusiv köre, hanem — habozás nélkül mondhatom — e vármegye halottjának tekintek ; mert kora ifjúságától fogva a vármegye kü'életének, közügyei felvirágoztatásának szentelte életét, melyeknek aíkot- mánvos fejlődése és a humanizmus érdekében munkálkodva, úgy egybeforrott személye a vármegye életével, hogy gazdag és szegény, a tisztikar és e bizottság minden tagja egyaránt nemcsak ismerte, de meg vagyok győződve, tisztelettel és rokon- szenvvel környezte a fellépésében oly szerény és igénytelen, • jellemében oly kimagasló egyéniséget.

Ezen sok ízben tapasztalt ragaszkodás és szeretet, enyhíti némikép aggályomat, hogy ezen utolsó búcsúszó nem nálamnál ékesebben szóló ajkakról hangzik el, de uraim, az élet sajnosán nagyon is gyakori gyászesetei arra tanítottak, hogy igazán szeretett halott koporsója előtt egy néma könnyes kézszoritás sokszor hivebben fejezi ki benső fájdalmunkat, mint a sziveket megrázkódtató, eszmékben és ékes szavakban gazdag búcsúztató.

Nem kívánok ezért a koszorúhoz, melyet sírjára leteendőnk, üvegházban termett szinpompás virágot gyűiteni, hanem összefűzöm a hű szolgálatot elismerő magyar közönség szivén fakadt télizöld szerény lombját, mely évek múlva és a sírbolt sötétjében is tanúskodni fog arról, hogy a ki a köznek szentelte érdemekben gazdag életét, — nem hiába élt ; mert a legbecsesebb jutalmat, az elismerést, polgártársai szeretetét és háláját vivta ki magának.

Engedjék, hogy rövid visszapillantást vessek az elhunyt tevékeny életére.

1867-ben lll-ad aljegyzővé, majd néhány hópappal később I. aljegyzővé választatott, mely állásban két és fél évig teljesítvén szolgálatot, 1869. december havában a völgységi járás főszolgabirája lett. A közbizalom csakhamar ismét a központba hivta őt s 1871. évi deczember 28-án a vármegye főjegyzőjévé, 1872. november havában pedig alispánná választatott meg, s mint ilyen 1877. évi március 13-áig működött, mikor ezen állásáról lemondván, a bonyhádi választókerületben országgyűlési képviselővé választatott. E kerületet az or- szággyülésen egymás után 3 cikluson keresztül képviselte, 1887-től fogva azonban nem vállalt többé mandátumot.

Két ízben is megnyilatkozott irányában a legfelsőbb eli-merés: 1873 ban, midőn aránylag fi ital kora dacára a királyi tanácsosi cimet nyerte el, úgy 1895-ben, midőn a főrendiház örökös tagjának neveztetett ki.

Alig volt vármegyénkben bizottság, melynek tagja nem lett volna, alig kiküldetés, melyben dacára már hanyatló egészségének, el nem járt volna.

Azon helyet, a hova a közbizalom őt állította, kifogástalanul betöltötte, mert jellemének alapvonása a kötelességtudás, hazaszeretet és igaz humanizmus volt! v

Dóry Dénes a vármegye közönsége iránti ragaszkodást ha nemeslelkü atyjától örökölte is. a hosszú álomból felébredett alkotmányos vármegye életének irányelveit a 60 as évek felejthetetlen bajnokai, Sztánkovánszky Imre, Vizsolyi Gusztáv alatt szívta magába. S a megyei élet meg is gyökerezett szivében, testestül lelkestül vármegyei emberré lett, a szó legnemesebb értelmében ; mert bár határozott és tántorithatatlan pártember volt, vármegyei első tisztviselő és főispáni helyettes korában a pártember soha sem ütőit csorbát az igazság szolgáltatásán. A tekintetes törvényhatósági bizottság benne buzgó, hasznos munkást vesztett, én egy hű barátot és tanácsadót, ki a közügyek intézésében bő ismereteivel és mindig a bölcs mérséklet felé hajló felfogásával őszinte, igaz támaszom volt.

Méltóztassanak elhinni, hogy aggodalommal tekintek az egykor oly erős megyei phalanx gyérülő soraira, tűnődve számitom, mi kevesen vagyunk azok közül, kik egykoron lelkesen sereglettünk a feléledt megye szolgálatába. Ezen ős intézmény hanyatló napja megaranyozza még fényével a múltakat, de sugarai már nem melegítik fel a jelen nemzedék szivét.

De nem akarom a tekintetes közgyűlést e szomoritó tekintetekkel tovább fárasztani, hanem röviden azon kéréssel járulok önök elé uraim : méltóztassanak elhatározni, hogy Dóry Dénes bokros érdemei megyénk történetébe — közgyűlésünk jegyzőkönyvébe iktattassanak, nemkülönben hogy hátrahagyott özvegye és családjának vesztesége felett érzett fájdalmunk, részvétirat alakjában kifejezésre juttattassék.

Ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a vármegye közgazdasági előadójának, Mayer F. Andornak elhunytáról, kit tevékeny életének virágában ragadott el közülünk a kérlelhetetlen halál, s kinek fejlődő tevékenységét fájdalommal fogjuk nélkülözni,

A főispán nagy hatást keltő szavaira fölemelkedett Bernrieder József és a közgyűlés nevében köszönetét fejezte ki a főispánnak azon kegyeletes megemlékezésért, melylyel Dóry Dénes emlékének adózott s egyúttal indítványozta, hogy az emlékbeszédet egész terjedelmében iktattassák a közgyűlés jegyzőkönyvébe és a boldogult arcképe festessék meg és vármegyénk közéletének kimagasló és érdemes képei mellé helyeztessék el. A közgyűlés helyesléssel fogadta el Bernrieder indítványát.

Ezután megkezdték a közgyűlés tárgysorozatát. A tisztviselők és alkalmazottak temetési járu - lékainak megállapítása érdekében a közigazgatási szakosztályt szabályrendelet alkotásával bízták meg.

A vármegye magyarositási. illetőleg közművelődési alapítvány kezelési szabályzatának kidolgozását is a központi választmányra bizták. A miniszter a vármegyének az alapítvány létesítéséért elismerését és köszönetét fejezte ki.

A bérkocsi szabályrendeletet elfogadták.

A módosított kétnényseptési szabályrendeletet szintén elfogadták.

A Vórösmarty-^zobovra. 100 koronát szavaztak meg a rendelkezési alapból, a Székesfehérvárott tartott Vörösmarty ünnepélyen a vármegye koszurujára szintén 100 koronát szavaztak meg az inségalapból.

liborcz Péter utkaparó utáni temetési költségeket 82 korona 84 fillérben állapították meg.

A tárgysorozat többi pontját is elfogadták. Jóváhagyták Szegzárd nagyközség képviselő-testületének a villamos világítás behozatalára vonatkozó határozatát, valamint Itegö/y községnek a muzeum egyleti alapitó tagok közé való belépését. Huber András és társai györkönyi lakosok feleb- bezésénél Tomka Gusztáv lelkész szólalt fel, s kérte, hogy a község által állítólag el nem számolt 400 frt. kiderítése végett ügyvédet vallhassanak s annak költségeit a község viselje. Ezen felszólalásra Dóry Pál az ügy jelenlegi stádiumát ismertéivé, igazoba azt, hogy az eddigi eljárás a legszigorúbb és kimeriiő volt s az ügy jelenleg a minisztérium dön'ése alá terjesztetett.

Diósberény község választási jogának nyilvános árverésen leendő bérbeadását határozták el.

— A közigazgatási bizottság február havi ülését folyó hó 18-án, azaz holnap fogja megtartani.

HÍREK.

— Megyéspüspökünk a tanítókért. Hctyey Sámuel megyés püspök a múlt héten 50,000 koronát tett le örök alapítványként a pécsi egyházmegye róm. kath. iskoláiban alkalmazott szegényebb javadalinazásu okleveles tanítók fiúgyermekeinek a tápintézetben ingyenesen vagy féiingyenesen való ellátására. Az alapitó leveleket még aznap átküldötte a megyés püspök 7n?//Ferencz vál. püspök, káptalani nagypréposthoz azon 1 kéréssel, hogy a székeskáptalan az alapit- ! ványt elfogadja és felelős gondossága alatt megtartsa, a pécsegyházmegyei alapítványi hivatal utján kezelje és gyümölcsöztesse.

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor v. b.

t. t. főispán a múlt héten hétfőn délután városunkba érkezett, a honnét többrendbeli hivatalos teendők elintézése után csak csütörtökön délben utazott visz- sza székhelyére, Nagy-Doroghra. A ma* nap folyamán ismét Szegzárdra érkezik, hogy a holnapi köz- igazgatási bizottság ülésén elnököljön.

— A miniszter Bezerédjröl. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a földmivelésügyi költség- vetés tárgyalása alkalmával Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott áldásos működéséről következő szavakban emlékezett meg: Mindenekelőtt méltóztas- sék nfegengedni, hogy első sorban azokkal az ágazatokkal foglalkozzam, a melyek a legszegényebb embert érdeklik. Mert, azt hiszem, hogy a törvényhozás érdeklődésére leginkább azok tarthatnak számot, a kik magukat a legkevésbé tudják védeni és a kik leginkább szorulnak oltalomra, (ügy van ! helyeslés jobbfelöl.) S ezért egy percre kiterjeszkedem a selyemtenyésztés kérdésére. (Halljuk! Halljuk !) Csak egy percre, azért, mert alkalmat keresek arra, hogy hálásan emlékezzem meg a törvényhozás színe előtt is azon önzetlen működésről, a melyet most már annyi évek során át változatI latiul teljesít e téren Bezerédy Pál. (Elénk éljenzes.) A mi eredményt elértünk a termelés terén, a gyárak és fonodák terén, őszintén elismerem, hogy annak oroszlánrésze őt illeti (Úgy van! Úgy van 1), és ha nekem abban valami érdemem van, érdemem csak az lehet, hogy én neki magadtam a szabad kezet, hogy bürokratikus nehézségekkel nem akadályoztam őt munkájában. (Elénk helyeslés.)

— Áthelyezett bírák. Á király Németh József szegzárdi és dr. Pesthy Pál paksi kir. járás- bírósági albiráknak saját kérelmükre leendő kölcsönös áthelyezését megengedte.

— Wosinsky Mór kitüntetése. Szegzárd belváros nagy tudományit és érdemekben gazdag esperes-plebánosát végre jól megérdemelt kitüntetés érte. O Felsége a király a kitűnő tudós papnak a Szent-Mik- lósról nevezett madocsai címzetes apátságot dijmentesen adományozta. Wosinsky a tudós lelkesedésével és tiszteletre méltó kitartással fáradozott azon, hogy a jobbára általa összegyűjtött, nagybecsű vármegyei muzeum díszes hajlékot nyerjen. Ezen törekvését siker követte, mert városunkat ritka szép középülettel gazdagította, mely az őszszel már átadatik rendeltetésének. Wosinsky- nak köszönheti városunk azt is, hogy a vármegye ház előtti tér parkiroztatott, úgy szólván egy fillér költség nélkül. Őszinte örömmel üdvözöljük tellát az érdemes esperest kitüntetése alkalmával, melyre mint híveinek lelki atyja is vallásoságával és hitbuzgalmával eléggé rászolgált.

— Államszámviteli vizsgálat. \Hamk Adóm, a szegzárdi Ferencz-közhórház képzett és nagy- szorgalmú gondnoka, a napokban Budapesten szép

j sikerrel tette le az államszámviteli vizsgálatot.

— A szegzárdi állami ut kiköveztetése. A kereskedelemügyi miniszter értesi- ! tette a tolnamegyéi m. kir. államépitészeti ! hivatalt, hogy Szegzárd nagyközség kérel- ! mére megengedte a szegzárdi állami ut átkelési szakaszának, vagyis a városon keresztül vezető állami útnak, kis kóburkolat- | tál való ellátását, és pedig akként, hogv a Széchenyi-utca lehetőleg még a folyó évben, a szakasz többi része pedig 1—2 év alatt láttassák el ezen burkolattal.

— Áthelyezett vasuti állomásfönök. Ba’og Zsigmond nagydorogi vasuti állomásfőnök saját kérelmére a sokkal nagyobb forgalmú csurgói állomásra helyeztetett át. Balog 14 évig működött Nagy-Do- rogon a közönség teljes elismerése mellett. Udvarias előzékenysége sok jó barátot és jóakarót szerzett neki, kik őszintén fájlalják távozását. Nagyszámú ismerőseinek és barátainak lapunk utján mond szívélyes Utenhozzádot és egyúttal megköszöni az iránta tanusitott jóindulatukat.

— Próbaszolgálat. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Végh Józset cs. és kir. 44. gyalogezredbe őrmester március 1-től kezdve hat havi ntmesteri próbaszolgálatot, teljesíthessen a szegzárdi m. kir. államépitészeti hivatalnál.