Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE. 1901. december 15. — Színi kerületek. A belügyminisztériumban készült tervezet szerint Szegzárd városa a pécsi színi kerülethez volna beosztandó. A pécsi szirti kerület a következő városokból állana: Pécs, Nagykanizsa, Kaposvár, Szegzárd és Mohács. Pécs szab. kir. város polgármestere a pécsi szini kerület ügyének megbeszélése végett f. hó 22-re Pécse értekezletet hitt egybe, a melyre az említett városok képviselőit is meghívta. Mi csak a legnagyobb örömmel fogadhatjuk ezt a tervet, amely városunk közönségét biztosítaná arról, hogy minden évben legalább hat héten kesztül elsőrangú kitűnő társtilat válogatott műsorral működhetnék városunkban és pedig a pécsi Nemzeti Színház társulata. Dr. Hirling Ádám városunk főjegyzője e tárgyban Boda Vilmos, Örffy Lajos és dr. Leopold Kornéllal lolytatott eszmecserét és szükséges, hogy városunk érdekeinek képviseletére a Pécsett f. hó 22-én végbemenő értekezleten a főjegyző ur személyesen vegyen részt. Nagyon kívánatos, hogy ha máskép nem lehet, hát anyagi áldozatok meghozatalával is kitűnő szini előadásokat biztosítsunk magunknak a jövőben, a melyre nézve teljes garancziául szolgál nekünk az a körülmény, hogy a pécsi színház kiváló művésztársulatáról van szó.-- Nagyobb lesz a fogyasztási adó. A község ez évben a kincstárnak 5029 koronával fizet többet a fogyasztási adó bérletért, mint eddigelé, s igy ő is kénytelen felemelni az adót. Csak azután megtartsák az arányt mindenkivel szemben egyformán. — Tanítói nyugdíj. A vallás- és közoktatásminiszter Horváth János kónyi-i róm. kath. tanító nyugdíjigényét 1138 koronáról 1394 koronára emelte fel. Fridrik Klára Juszti tamási-i róm. kath. tanítónő 620 korona nyugdijigénynyel 1901. évi julius hó 16-ától kezdve az országos tanítói nyugdíjintézetbe felvétetett. — Szegzárdi iparosok dicsérete. A fővárosban most megnyitott iparművészeti kiállításon föltünést keltettek és a szakférfiak teljes elismeréssel szólották Simon Lajos és Steig Flóris szegzárdi fazekasmesterek készítményeiről, melyek a bírálat szerint zamatosán szép és szinte nevetségesen olcsó, népies fazekasmunkán s a biráló bizottság tagjai gyönyörködve szemlélték a népies agyagipar ezen kiváló alkotásait. Mi is örömmel veszünk tudomást a derék iparosok ezen ritka szép kitüntetéséről. — Joggyakornokok kinevezése. Blaskovits István, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, Borhy Miklós mezőkövesdi lakos közigazgatási gyakornokot, dr. Osemann Aurél kaposvári ügyvédjelöltet és ZHlte Károly pécsi lakos joghallgatót a pécsi kir. Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — A bakta-bartinai hegyközség múlt csütörtökön délután tartott ülésén elhatározta, hogy a bartinai Csurgó-tói lefelé a szurdik sarkáig a kocsi utat kiszélesitteti s e végből Varasdy Lajos nyug. tanfelügyelő szőlejéből a szükséges területet megvásárolja. Ezzel az eddigi közlekedési bajok meg lesznek szűntetve s a bartina-baktai kocsi ut mindenütt alkalmas lesz a zavartalan közlekedésre. — Vörheny-járvány Szegzárdon. Örömmel veszszük tudomásul, hogy a vörheny- járvány lassankint veszíteni kezdi erejét. Igaz, hogy még mindig fordul elő újabb megbetegedés ; de az esetek száma decemberben lényeges apadást mutat. — Felfüggesztett pénztáros Pöcz József pincehelyi községi pénztárost állásától a köz- igazgatási bizottság fölfüggesztotte, mert a pincze- helyi képviselő-választási zavargásokból kifolyólag a törvényszék vád alá helyezte, A pénztári állásra Császár József eddigi közgyám, a közgyámi állásra pedig Bognár Mihály helyettesittetett. — Gyászhlr. Súlyos csapás érte Biese Imre vm. tb. számtisztet: nővére, Biese Ilona, az or- solya-szüzek rendjénék tagja, folyó hó 7-én, Sopronban, életének 26. évében elhunyt. A boldogult haláláról a szerzetesnők a következő gyászjelentést adták ki: »I. M. I. A. 0. Az üdv 1901. évében, december hó 7 én reggel 1j25 órakor az Ur Jézus magához vette szeretett, kedves rendtársnőnket, a Szeplőtlen Fogantatásról nevezett Soror Maria Hildegard, szül. Riesz Ilonát, az ünnepélyes fogadalmak letétele által teljes fényében visszaszerzett gyermeki ártatlanságának boldog állapotában, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 26-ik, szerzetesnői életének 6-ik évében. A drága elhunytnak lelkét a főtiszt, papság, az ájtatos rendtársulatok s hívek buzgé imáiba ajánljuk. Temetése hétfőn, folyó hó 9-én, délelőtt 10 órakor tar- tatik. Nyugodjék békében! »Rövid időn vége lévén, sok időt töltött be, mert kedves volt Istennek az ő lelke.« Bölss. k. 4, 13—14. A soproni Orsolya- rendü szerzetesnők konventje.« — Kivételos nösülési engedély. A honvédelmi miniszter az általános védkötelez ettség fen- tartása mellett Makovics Mihály mozi lakosnak kivételes nősüiési engedélyt adott. — Nyomdászok táncestélye. A szegzárdi könyvnyomdászok január hó 5-én, a Pertiitzíőle.* vendéglőben zártkörű táncestélyt rendeznek. Ez lesz az első táncestély az idén s bizonyára jól fog: sikerülni, mert a betű érdemes munkásai megérdemlik azt, hogy nehéz, de nagyfontosságu foglalkozásuk után kitűnő vigalomban részesüljenek. — A villányi borvásárt december hó első három napján tartották meg s ez az első kísérlet is eléggé jól sikerült. A borvásáron a megyei gazdasági egyesület is képviseltette magát s több külföldi vevő is megjelent. Egy bécsi cég maga 540 hektoliter vörösbort vásárolt. Akadt bécsi, gráczi stb. korcsmáros, ki érdemesnek tartotta 10 — 20 hl. szükséglete miatt a helyszínére jönni. Bajor— Cseh—Ausztria és Németországból borkereskedők 3—10 hektoliteres mintákat rendeltek és távol külföldön ismertetik és terjesztik a villányi vörös bornak hírnevét. A második borvásár után eddig eladatott 1000 hl. bor. A borvásár tehát igen praktikusnak bizonyult s nagyon kívánatos volna, ha Szegzárdon is rendeznének a jövő évben ilyen borvásárt, hogy a kereskedők tudomást vehessenek a szegzárdi borról, s régi hírneve ismét felujuljon. Villányban szervezkedtek a jövő barvásárokra s e végből a kisbortermelők bizottsága elhatározta a következőket: 1. A minisztertől évenkint egy, 2 napig tartó borvásár megtartására engedélyt kér, és odahat, hogy ezen borvásár az összes bel- és külföldi naptárakban hirdetve legyen. 2. Azon borvevőket nyilvántartja, kik Villányban szerzik be szükségleteiket. 3. Minden vevőnek kiállít egy bizonylatot arról, hogy hány hektoliter bort vásárolt. 4. Nyilvánosság elé hozza azon helybeli borkereskedők neveit, kik villányi bort még nem vásároltak. 5. A villányi vörös bor hírneve érdekében állandó propogandát csinál és annak értékesítését állandóan szorgalmazza. 6. Az összes bel- és külföldi szaklapokat állandóan a villányi szőlők állapotáról tudósítja. 7. Az alakítandó «villányi kisbortermelők egyesületét« létrehozza, mely egyesületnek célja lesz a borkereskedők igényeit is minél jobban kielégíteni azzal, hogy évről-évre az alkalmas szüreti időt meghatározza és tagjait annak betartására kötelezni fogja. — Uj átjárók a Séden. Már régóta kérték a felső- és magyar utcaiak a községi elöljáróságot, hogy a két utcza torkolatánál egy átjárót csináltasson, Végre is megkapták, amire immár elodázhatatlan szükségük van. — Mözs választópolgárai azt kérték a törv. bizottságtól, hogy a megyebizottsági tagok választásának székhelyét Mözsre helyezzék át Agárdrók Egyik másik fiatal menyecske felhúzta a leánykori csörgős czipőt — ma már alig néhánynak van — s a mint bokái halkan összeverődnek, a czipő- sarkára vert mozgó rézkárikák bele csengenek a tánczot kisérő dalolásba. Most megáll és szétbomlik a kör, tánczos és daloló elfáradtak; jó lesz egy kicsit csevegni is. Ezalatt húzódjunk az öreg Garzó szüléhez, ki szívesen magyarázza, hogy: nézze kegyós uram az a kettő ma mennyasszony, pejp még nincsenek is tizenhat esztendősök. Szörnyen csodálkozunk rajta, hogy hát már minek is ilyen korán mennek férjhez? hát tudja kigyelmed kegyös jó uram, akkor mögy a lány mikor vöszik, mög se lőhetne kötni. Most meg csinos barna legényr halad át az udvaron s egy karcsú, lenge szép teremtés mellett halad el. Neézze kegyös uram — szól a Garzó szüle — ez annak a kis lánynak a veőlegénye. Hát aztán meg se szólítják egymást, rá se néz egyik a másikra? Nem biz’ a — De hát minek nem? Hát ammá úgy van; nőm szabad; a játszón nem ismerik egymást. No még azt se tudtam Garzó szüle; csakugyan különös dolog ez; hát akkor hol találkoznak vagy beszélgetnek együtt ? Ma\d ee mögy estére ah hó a lányhó. Azonközben a lányok meg menyecskék megunják a tere-ferét, újra középre állva kört alakítanak s újra kezdik a lépőt. Négyszer-ötször megfordul a kör, mikor aztán az egyik közbe kiállt: «lányok ugorjunk» egyszerre megáll a kör s a menyecskék kilépnek; menyecske, ha még egy napos is az M^rós-ban részt nem vesz. Ez a lányoké, az ifjú pártásoké kizárólag. Összezárodik a kör, felhangzik valamely gyors ütenyü magyar nóta, aztán féloldalt fordul mind, feszül a kör, feszülnek a karok, az arczok kipirulnak, a szemek ragyognak, a berék rezegnek, repülnek a rokolyák, hajfonatok és pántlikák és forog . . . forog a karéj egyre jobban, egyre sebesebben . . . aztán . . . végig vonul az emlékezeten a nem is régen ott hagyott templom tér — mely hajdan a falun kívül állott; meg hogy ide csak teljes ünneplőbejárnak, hogy a játszóban férfi nem vehet részt, hogy a vőlegénynek és menyasszonynak itt egymást ismerniök nem szabad, meg hogy abban a nagy forgásban csak a pártában levők lehetnek tánczolók: aztán . . . eltűnik a korcsma zajongó férfi hadával, csak a puszta tér marad, hol ez a hevült arczu, égő szemű, lenge testű gyönyörű leány sereg forog . . . forog . . . aztán mintha megnyílna az égboltozat s a nyíláson át tágas mező látszana, melynek közepéu nagyr oltáron tűz lobog és ezt az oltárt félig mezeden, rózsafüzérekkel ékes túlvilági szüzek korcsoportja őrült sebességgel tánczolja körül; majd alább-alább kerül az égi kör, a földi pedig odább- odább s ott hol az ég a földdel ölelkezik, ott egybe szövődik a két forgó tündérkaréj. * * * A magyar nemzet keletkezésének mondájában Hunyor és Magyor ifjú leventék a him szarvas nyomán haladva reábukkannak Bulár (Belár-bolgár) király és népének tánczczal mulató leányaira, kik erdő közepén levő nagy tisztáson férfi szemektől messze távol lejtették bűvös tánczukat; a két ifjú elrabolja a király két leányát s megveti a'apját a hun és magyar nemzetségnek. Akármiként van is, de tény, hogy zeneszó mellett is a sárközi játszókon a lassú magyar dallamára lépő-1, a csárdás dallamára ugróst lejtenek ; tény, hogy csak ezen táncznemeket, csak a játszón j csupán a nők járják. Ehhez véve már most a fentebb már elősorolt törvényszerűségeket: lehetetlen I észre nem venni, hogy a játszó saját különleges törvényekkel biró táncza, mely a sárközi leányoknak és részben menyecskéknek ma napság már csupán ■ szórakozása: ősi istentiszteleti szertartás maradványa. Ma kedvtelés, hajdan az áldozással járó kötelesség, melyből csak a legfőbb szabályok maradtak meg a néptudatban, mint egyszerű népszokás. Ös alapokon nyugvó gyönyörű szokás ez és felette óhajtandó, hogy Sárközünk derék magyar j népe, azt ami az ősiből eddig megmaradt, válto- j zatlanul megtartsa, soha belőle semmit el ne hagyjon, hogy ha már az ős istentisztelet teljes szertartása egy ezred év óta változott viszonyoknál fogva csak az ősök túlvilági körében folytatódik: a késő magyar ivadék soká, örökké gyönyörködhessen ez ősi szertartás csekély, de annál becsesebb maradványában : a sárközi lányok földi tiindérkaréjában.
