Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1901. november 24. — A közutak jogszerinti határai tekinteté- | - ben bizonyítókul elsősorban az 1890. évi I. t.-cz. 67—69. §-aiban előirt s hitelesített törzskönyvek, ezek nemlétében pedig biróilag hitelesített úrbéri, tagositási, telekkönyvi, kiigazítási térképek, föld­könyvek, vagy az ut készítése alkalmávál felvett kisajátítási okiratok szolgáljanak. A kataszteri tér­képek ily jogviszonyok megállapítására nem alkal­masak. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1901. évi 67120,900. sz. határozata.) — Hatósági közegeknek hivatalos eljárás közben tettlegesen bántalmazása, illetőleg azoknak való ellenszegülés, mint hatóság elleni erőszak el­bírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi január 11-én ho­zott 391/1901, B. M. kih. sz. határozata.) — A községi gyámpénztár tartalékalapja felett — belügyminiszteri jóváhagyással — a köz­ség képviselő-testülete illetékes határozni. (A bel­ügyminiszternek 82,921/1901. sz. határozata.) — Gyámpénztárban kezelt pénz vagy egyéb értékek külföldön lakók részére leendő kézbesítés végett, a kiutaló végzéssel együtt, a belügyminisz­tériumhoz terjesztendők fel. (A belügyminiszternek 18131/1901. sz. a. kelt rendelete.) — A gyámoltak és gondnokoltaknak nagy­korúságok elérése után a gyámpénztárban vissza­tartott vagyona jövedelméből semmi levonás nem eszközölhető. (A belügyminiszter 1230/1901. sz. határozata.) — A kihágás miatt elitéit pénzbüntetésének ismeretlen helyre történt távozás okából való tö- rölhetéséhez nem szükséges annak igazolása, hogy az illető egyén a »Rendőri Közlönyében köröz­tetett. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 73190. sz. határozata ) — A kihágási ügyben behajtott pénzbünte­tésből csak a végrehajtási költségek levonása után fennmaradó összeg fordítható a kiszabott pénz- büntetés fedezésére. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 1213. sz. határozata.) — Tilos erdei legeltetés miatt folyamatba tett ügyben, — ha a feljelentésben 60 koronát meghaladó kárösszeg megtérítése kéretett — az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik, abban az esetbeii is, ha az ügy az eljárás folyamán a vadelejtések következtében olvadt le 60 korona kárösszegen alul maradt erdei kihágássá. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi szeptember 2-án 3952/1901. kih. B. M. szám alatt hozott hatá­rozata.) — Bérkocsi iparengedély ügyben hozott másodfokú iparhatósági határozat felülvizsgálatára a kereskedelemügyi miniszter illetékes. Automobil bérkocsiipar gyakorlása tekintetében a bérkocsi iparágra vonatkozó törvényhatósági szabályrende­let rendelkezései irányadók. (A belügyminiszternek 56,294/1900. sz. a. rendelete.) HÍREK. — Erzsébet napja néhány év óta a magyar nemzet gyászünnepévé vált és or­szágszerte kegyeletes szivvel ülik meg a magyarok megdicsőült királynéjának em­lékét. Szegzárdon is múlt kedden a köz­épületekre kitűzték a gyászlobogót, a bel­városi templomban gyászistenitiszteletet tar­tott Szabó Géza hitoktató s ezen a tanuló ifjúság és nagyszámú közönség vett részt. Délelőtt a főgimnáziumban 'is gyászünne- pélylyel áldoztak a halhatatlan királyné emlékének; Wigand János igazgató emlék­beszédet mondott, az ifjúság pedig a him­nuszt énekelte. Hasonló szép ünnepélyt tartottak polgári fiú és leányiskolában is; az előbbiben Polgár József tanár, az utóbbi­ban pedig Koz'ácsné Nagy Lujza igazgatónő mondottak emlékbeszédet. — Személyi hir. Sávéi Kálmán, a pécsi kir. tábla mellé rendelt főügyész e hó 20-án városunkba érkezett, hogy a szegzárdi kir. ügyészségnél hiva­; talvizsgálatot tartson, ahol mindent teljes rendben talált. — Kinevezések a vármegyénél. Vármegyénk főispánja Schneider János eddigi számtisztet al- számvevővé, Háry Béla tiszteletbeli számtisztet valóságos számtisztté, Riesz Imre selyemgyári tiszt­viselő, volt honvédfőhadnagyot pedig tiszteletbeli számtisztté nevezte ki. — Uj anyakönyvvezetök. A belügyminisz­térium ideiglenes vezetésével megbízott magy. kir. miniszterelnök a naki anyakönyvi kerületbe Btnder Endre, a mázaiba Gáspár Endre, z gyula - jovánczaiba pedig Zabján János segédjegyzőt anya­könyvvezető helyettesekké nevezte ki és Gáspár Endrét a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Megyebizottsági tagok választása. Múlt szerdán választottak megyeszerte uj törvényható­sági bizottsági tagokat azok helyett, kiknek meg­bízatásuk a folyó év végével megszűnt. — Szeg- zárdon az előző évekhez képest elég érdeklődés mutatkozott a választás iránt, mert a fő- és alke- rületben összesen 175-en szavaztak, más években pedig 40—50-re rúgott a szavazók száma. Szeg­zárdon a fő Választókerületben legtöbb szavazatot nyertek és igy megválasztattak: Nagy Gy örgy Hangonyi községi biró, Uj János esküdt, tíiróy Béla törvényszéki biró, Baross Gyula gazdasági intéző, Bili József vármegyei kiadó ; az alkerület- ben pedig Borsody Lajos hitelbanki igazgató. — A régiek közül csak Biróy és Borsody választattak meg újra. — Tolnán, hol Málhis Kálmán főszám­vevő elnökölt, ismét a régieket választották meg. Pinczehelyen Szűcs József káplánt, a néppárti kép­viselőjelöltet és főkortesét: Pöcz Józsefet válasz­tották meg megyebizottsági tagnak. — Faddon Grüvwald Lajos földbirtokos lett megválasztva. D. Földvároil Báikay László és dr. Schober László ügyvédek kisebbségben maradtak, ellenben Bodor György, Pulay István, Stauber Antal, Kovács Mi­hály, Zombai Simon János, Pulai György és Ősz- ■ palik János — egytől-egyig a Szluha-párt volt bi­zalmi férfiai — választattak meg. — Pakson szin­tén egytől-egyig a Szluha pártiak győztek, maga Rassovszky Julián főszolgabíró is kisebbségben maradt. — Nagy elite hangverseny lesz a jövő hónap elején városunkban, a buda­pesti népszerű vonósnégyes tagjainak Grün- feld Vilmos, Berkovits Lajos, Riedel Nándor és Bürger Zsigmondnak, továbbá a m. kir. operaház kiváló művésznőjének, Pewny Irén­nek közreműködésével. Műsor: I. Haydn — i 14. számú D-dur vonósnégyese. II. Erkel — i Nagy Ária »Hunyadi László-«ból. III. a) Schumann — Andante, b) Popper — Tün­dértánc előadja Bürger Zsigmond ur. IV. a) Thomas — Styrienne »Mignonéból, b) Alabrieff — Rossignol énekli Pewny Irén urhölgy. V. a) Kirchner Elek — Ádagio, b) Glazounow — Valse, c) Schubert — Tarantella előadják a vonósnégyes tagjai. Az érdekes és előreláthatólag rendkívül i élvezetes hangversenyre felhívjuk a közön­ség figyelmét. A hangversenyt Krammer ! Vilmos könyvkereskedő rendezi, a kinél a jegyek máris előjegyezhetők. — Eljegyzések. Strasszer Arnold fornád- kecsegei földbirtokos eljegyezte Schwartz Margitot, j Schwartz Frigyes dr. pécsi közkórházi főorvos leányát Pécsről. Piri Pál szegzárdi nyomdász eljegyezte Klein Margit kisasszonyt, Klein Fülöp kalocsai kereskedő 1 leányát. Davidovics Lipót, a Davidovics Jakab buda­pesti vaskereskedő cég beltagja, eljegyezte Hónig j Gizella kisasszonyt, Hónig Adolf dombóvári keres­kedő leányát, Hajdú Miklós, a »Budapesti Napló« belső dolgozótársának nővérét. — Feloszlott egyesület. A »Szegzárd-központi tanitó-egyesület« múlt csütörtökön, Tolnán, Schuler József elnöklete alatt tartott közgyűlésében kimon­dotta, hogy : mivel a Tolnamegyei Általános Ta- nitó-Egyesület megalakulásával az ő egyesületük további fennállása céltalan, feloszlatják azt, illető - leg egyesületük beleolvad a T. Á, T.-E.-be. — Esküvő. Füry István szegzárdi kőfaragó­mester múlt csütörtökön délután tartotta esküvőjét az újvárosi templomban özv. Dürr Imréné szül. Wiesner Erzsébet asszonynyal. tottuk a kis házunkat is, meg ezt a hold földet is. A házból ahátulsó, vályogos részt_kapta a Treszka, a földből meg a felét. Egy szájjal kevesebb lett az asztalnál, de két kézzel kevesebb a munkában, meg felére fogyott a termésünk, ami pedig közös volt, mióta csak az eszemet tudom. A szegény is lehet még szegényebb, hát mi igy jártunk, pedig hatan vagyunk. Az öreg elhallgatott. Mintha azt kérdezte volna, hogy értem-e most már a dolgot. — A Treszka megint özvegységre jutott? — kérdeztem. — Megint. — Csak segítik az atyafiak ? — Segíteni, segítenék ... De mikor marha - hajcsár lett belőle . . . — Micsoda? Asszony-hajcsárt se láttam még ! — Pedig a Treszka hajcsár. Ott van a vá­sárokon, bandukol a tehenek után, akárcsak férfiak, éppen csakhogy nem bagózik. — Hát miért nem tartják itthon ? — Nincs annak itt maradása. Ellene van az egész falu, a nagy veszedelmet ő hozta a falura. Mikor az urát ott találta a halál a mérői csárdá­ban, másnap elment kocsin Mérőbe és reggelre itt volt a házunkban a halott. Hiába vitték már vóna vissza . . . Az öreg a botjával megpiszkálta az indákat s mint aki mindent elmondott már, csak úgy egy pár szót yetett még oda. Amiből annyit értettem, hogy jobb szerették volna, ha az asszony nem hozza haza a halott urát. Mivel az ilyen cseleke­det, ennyit még kibökött az öreg, biztos vesze­delem. Hát a halottat ott kellett volna eltemetni a ! mérői temetőben. Ez valami nagyon világos dolog lehet, meg kell érteni ennek az igazságát az első | hallásra, mert az öreg csak annyit mond a magya- i rázatára, hogy elkövetkezett aztán a falura a ve- j szedelem. A nagy bajról a pesti embernek is kell tudni, különben méltán éri a harag. Nem is fag­gatom tovább az öreget. Elmondott ő mindent és szakítja tovább a tököt. Egy nagyot megbököd a botjával s kimondja a szentenciát. — Többet hízik ezen az egyen a jószág, mint azon az egész répán. Az öreg ért a jószághoz, talán igaza is van. De már megnézem útközben azt a répát, micsoda baja lehet. Mire odaérek a lenézett, a kitagadott földhöz, a szélén egy kocsi áll. Meszes- vagy halaskocsi lehet, mert gyékényes sátor van rajta. Két görhes, vén gebe áll a rúd mellett és javá­ban ropogtatja a répaleveleket. A répát pedig nézi valaki. Közelebbről látom, hogy a csizmás, törpe emberke: Janó, a vásáros tót, aki a falut keszkenővel, késsel, olvasóval, tükörrel meg min­den aprósággal ellátja. 0 jár boritós kocsin vá­sárra, búcsúra. — Mi járatban van itt Janó? — kérdezem. — A répámat nézem. — A répáját ? — Azt, azt . . . — Ez a répa a Törő Vendel özvegyéé . . . — Az vetette, de a termés az enyém. — Az özvegyé bizony a termés, ha nincs is a faluban. Janó rosszban sántikál, baj lesz . . . — Dehogy lesz. Nem kell ez a répa senki­nek se. De az én lovaim megeszik. Ezeknek nem árt a tüzes istennyila se. Hát ez is tudja a nagy esetet, amiről az öreg beszélt. Talán ez jobban megmagyarázza. — Miért ne kellene ez a répa, Janó ? Most a tót is elmondja a Treszka második házasságát, meg az ura hirtelen halálát. — Hogy aztán hazahozta a Treszka éjjel a faluba a halottat, — meséli a tót — meggyütt nemsokára a veszedelem. Vót a nyáron a határ­ban fene nagy jégverés, azon sir még most is a falu. Mivelhogy halottat nem is szabad átvinni a határon ... A Treszkának se vót ezután mara­dása itt, annyit bántották, szidták, mondták, hogy kódissá tette a falut a gonosz urával. Pedig jó asszony a Treszka, most vásárokra jár. Bpgáton láttam kedden, beszétem is vele, azután megvettem tüle ezt a kis répát egy téli kendőér. Nagy meleg kendőt adtam neki . . .

Next

/
Thumbnails
Contents