Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő :

Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. SZÉKELY FERENCS.

XI. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1901. november 24.

Kéziratok vissza nem adatnak.

k A lap szellemi részét ijjető kdz- p lemények, valamint az elotize- I tések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők.

Hirdetásek mársékel'an me.'AHaoitot árvrahilr szerint számíttatnak.

Előfizetési ár:

! Egész évre ... 12 korona.

L' Fél évre ... 6 >

Negyed évre . . 3 »

j Egy szám ára . . 24 fillér.

j Előfizetéseket és hirdetéseket e kiadó* ivatalon kiéül elfogtad Kremmer Vilmos könyvkereskedése Szefárdon.

A megyei választásokról.

Ismét választás volt a vármegyében! Nem képviselő választás, hanem sokkal kisebb hullámokat verő választás, mely a vármegyei törvényhatósági bizottság részben való fölfrissitését, illetőleg újjáalakítását lett volna hivatva megvalósítani.

A választás alá kerülő törvényhatósági bizottsági tagok felének a folyó év végével megszűnik a mandátumok, s ezek helyeinek betöltése végett a múlt héten mentek végbe megyeszerte a választások.

Ä választás eredménye nem nagyon örvendetes. Az érdeklődés ugyan legtöbb helyen nagyobbb volt, mint annak előtte, de a qualitás nem elégítette ki a várakozást, mert a választás alkalmával a vármegye intelligens elemének jó része kimaradt a törvény hatósági bizottság kebeléből s helyettük nagy részben egyes politikai pártok élén működő olyan uj elemek választattak he a bizottságba, akik a közigazgatás ügyeinek elintézésébe könnyen bevihetik a politikai szenvedélyességet és elfogultságokkal csak ártalmára szolgálhatnak a vármegye közügyeinek, melyet a politikai torzsalkodásoktól megóvni a közérdek szem- pontjából is fölötte kívánatosnak mutatkozik.

A választások ilyen kedvezőtlen eredménye elszomorító; mert a törvényhatósági bizottságban nagy szükség van arra, hogy abban az intelligens és független elem tiílsulylyal bírjon, s lehetőleg kikerültessék az a helyzet, hogy a demagógia megakaszsza a közigazgatás rendszeres és a pártpolitikai szempontokból ment működését.

Hogy a választások ezúttal az intelligens elem apasztását idézték elő, annak legnagyobb oka a közügyek iránti közönyösség ; az a vétkes indolenczia, a mi az intel- ligenczia körében vármegyeszerte észlelhető mindenütt a közélet térén; az egyszerű, törvényismeret hiányában szűkölködő nép nem igen talál vezető elemet az intelligen- cziában, mely nem igen foglalkozik és nem törődik a föld népével, s nem igyekszik tekintélyt, befolyást szerezni köztük, s nem igen törődik legéletrevalóbb érdekeikkel.

Nem valami fölemelő jelenség a törvényhatósági bizottság tagjainak múlt I héten megtörtént választásánál az a körülmény sem, hogy legtöbb helyen politikai pártállásuk szerint választották meg a bizottság tagjait.

Legtöbb helyen a nemrég lefolyt képviselőválasztások utóhangjaiként jelentkeztek a megyebizottsági tagválasztások. A függetlenségi bárt és néppárt embereit küldték be nagy számban a törvényhatósági bizottságba, mert a választók intelligens elemének zömét képező szabadelvüpárt távol tartotta magát a választástól és nem törődött azzal, hogy a törvényhatóságban a köz- igazgatás nagy fontosságú ügyeinek elbírálásával és közérdekű kérdések megvitatásával kiket biz meg a legközelebbi hat évre terjedő időszakban.

Mulasztás terheli e téren a szabad- elvüpárt tagjait, kik a választástól tartózkodva alkalmat adtak arra, hogy a többféle árnyalatú ellenzék saját híveit küldte be a törvényhatósági bizottságba, akik ott a szabadelvű eszmék és irányok diadalra jutását és a közigazgatásnak szabadelvű szellemben való érvényesülését semmiképpen sem fogják elősegíteni.

A közel jövőben pedig sok, igen fontos, a megye kulturális és közgazdasági érdekeit érintő feladat kerülhet fölszinre, melyeknél a törvényhatósági bizottság hagyományos liberális érzésének és irányának okvetlenül érvényesülnie kell!

Remélhetőleg a vármegye egészséges közszelleme ezentúl is útját állja annak,hogy a törvényhatóság kebelében a politikai elfogultság a közigazgatás nagy feladatainak a közjó érdekét szolgáló működését ideig- óráig is megbéníthassa, mert ellenkező esetben a legönzetlenebb, hazaíias törekvések j is hiábavalóknak fognak bizonyulni és káros visszaesés, s az önkormányzat hitelébe vetett remény megsemmisülése fog a közjó megkárosításával bekövetkezni.

VÁRMEGYE.

— Gyámpénztári tartalékalap vagyona sikkasztás folytán előállott hiány fedezésére nem fordítható. (A m. kir. belügyminiszternek 1901. évi 102,233. sz. elvi jelentőségű határozata.)

— A hagyatéki bíróság csak a szorosan vett hagyatéki vagyon biztosításáról tartozván gondoskodni és rendelkezni: az örökösök között létrejött egyezségben elvállalt kötelezettségek érvényesítésére — mely a hagyatéki eljárás keretein kívül esik — nincs hivatva. (A belügyminiszternek 47,016/1901. sz. rendelete.

TÁRCA.

Esti liarangszó.

Nyári alkonyaikor Távoli harangszó Szelid, halk akkordja Lelkemet a távol Messzeségbe vonja,

Valahogy eljöttem Egyszer valahonnan,

S odaszállnék vissza,

Ahol egykor voltam.

Nem tudom, merre van E mesébe illő,

Bűvös álomország,

De tudom, most is még Nyilnak ott a rózsák,

Távoli harangszó Tud mesélni róla,

E tündérvilágnak O a hírmondója.

YESZELEI KÁROLY.

X lisatiia*l>íin.

Irta: Hajdú Miklós.

A széles kukoricatáblák között egy kis folt van. Mintha gazt vetett volna valaki, kedvire megtermett itt a mező minden fattyuja, már a magvukat is hullatják és bőven gondoskodnak jövendő életűkről. Sohasem láttam még a határban ilyen földet, ilyen elhagyatott, árva foltot. Alig egy fél holdacska az egész, de a szegény embert mégis elláthatná télire krumplival. És nincs országút mellett, hát nem a csikók harapdálták le a fiatal kalászt vagy a zöld kukorica címert. Látszik is, hogy megszántották, be is vetették, mert a gaz között van valami barázda. De, hogy aztán kímélték benne a gazt, az bizonyos, különben nem nyomta volna el ennyire a répát. Mert közelebbről hogy megnézem, látom a dudva között a fonnyadt, töpörödött répaleveleket

Mi történt ezzel a kis földdel? A határban nincsen háládatlan hant, miért hagyták hát ilyen bitangságban ezt a kis darabot? Végiglépem szélességben, hosszúságban, körülbelül fele ez bizony a holdnak, a másik fele lejtős, odasimul az ökör- kuthoz, amely a völgyben unatkozik. A lejtős ré- I szén éppen kukoricát törnek. No, ezek a szegény

emberek csak tudnak valamit a répáról. Talán az övéké is, hiszen csak egy kis akác választja el a kukoricától.

A répa másé.-Tiltakoznak, egyszerre hárman • is mondják, hogy nekik bizony nincsen hozzá közük. Az öreg, a ki a törköt szaggatja a kukorica között, odamutat a gazos felé.

— Ingyen se kell az nekünk!

Földről még nem hallottam ilyen becsmérlő beszédet. Különös a dolog, mert közös tagban van a kukorica a répával.

Az öregnek gyönge a munkája, pipázni is ráér, hát mond egyet-mást a répáról. Azzal kezdi, hogy nem egészen a más esetéről beszél, lévén magának is valamelyes köze a dologhoz.

Így megtudom, hogy a répát ama Törő Vendel vetette, aki marhahajcsár volt és akit a mérői vásár után a csapszékben megütött a guta.

— A Törő Vendel odakerült a mi házunkba. Odakerült, — ismétli az öreg — nem láttuk szívesen, de mikor nem tehettünk ellene ... A néném lánya, a Treszka hozta. A Treszkát segítettük, gyámolitottuk az özvegységében, mégis, hogyan, hogy se ? elpártolt a véreitől és felesége lett a Törő Vendelnek. Ez meg izgága, veszekedő ember volt mindig, a Treszkát is rábeszélte, hogy követelje a törvénynél a jussát. Így azután elosz-