Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. SZÉKELY FERENCS. XI. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1901. november 24. Kéziratok vissza nem adatnak. k A lap szellemi részét ijjető kdz- p lemények, valamint az elotize- I tések és a hirdetések is a szer­kesztőséihez intézendők. Hirdetásek mársékel'an me.'AHaoitot árvrahilr szerint számíttatnak. Előfizetési ár: ! Egész évre ... 12 korona. L' Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » j Egy szám ára . . 24 fillér. j Előfizetéseket és hirdetéseket e kiadó* ivatalon kiéül elfogtad Kremmer Vil­mos könyvkereskedése Szefárdon. A megyei választásokról. Ismét választás volt a vármegyében! Nem képviselő választás, hanem sokkal kisebb hullámokat verő választás, mely a vármegyei törvényhatósági bizottság rész­ben való fölfrissitését, illetőleg újjáalakítá­sát lett volna hivatva megvalósítani. A választás alá kerülő törvényható­sági bizottsági tagok felének a folyó év végével megszűnik a mandátumok, s ezek helyeinek betöltése végett a múlt héten mentek végbe megyeszerte a választások. Ä választás eredménye nem nagyon örvendetes. Az érdeklődés ugyan legtöbb helyen nagyobbb volt, mint annak előtte, de a qualitás nem elégítette ki a várako­zást, mert a választás alkalmával a vár­megye intelligens elemének jó része kimaradt a törvény hatósági bizottság kebeléből s he­lyettük nagy részben egyes politikai pártok élén működő olyan uj elemek választattak he a bizottságba, akik a közigazgatás ügyeinek elintézésébe könnyen bevihetik a politikai szenvedélyességet és elfogultsá­gokkal csak ártalmára szolgálhatnak a vár­megye közügyeinek, melyet a politikai tor­zsalkodásoktól megóvni a közérdek szem- pontjából is fölötte kívánatosnak mutatkozik. A választások ilyen kedvezőtlen ered­ménye elszomorító; mert a törvényható­sági bizottságban nagy szükség van arra, hogy abban az intelligens és független elem tiílsulylyal bírjon, s lehetőleg kikerültessék az a helyzet, hogy a demagógia megakasz­sza a közigazgatás rendszeres és a pártpoli­tikai szempontokból ment működését. Hogy a választások ezúttal az intelli­gens elem apasztását idézték elő, annak legnagyobb oka a közügyek iránti közönyös­ség ; az a vétkes indolenczia, a mi az intel- ligenczia körében vármegyeszerte észlelhető mindenütt a közélet térén; az egyszerű, törvényismeret hiányában szűkölködő nép nem igen talál vezető elemet az intelligen- cziában, mely nem igen foglalkozik és nem törődik a föld népével, s nem igyekszik tekintélyt, befolyást szerezni köztük, s nem igen törődik legéletrevalóbb érdekeikkel. Nem valami fölemelő jelenség a törvényhatósági bizottság tagjainak múlt I héten megtörtént választásánál az a körül­mény sem, hogy legtöbb helyen politikai pártállásuk szerint választották meg a bi­zottság tagjait. Legtöbb helyen a nemrég lefolyt kép­viselőválasztások utóhangjaiként jelentkez­tek a megyebizottsági tagválasztások. A függetlenségi bárt és néppárt embereit küld­ték be nagy számban a törvényhatósági bizottságba, mert a választók intelligens elemének zömét képező szabadelvüpárt távol tartotta magát a választástól és nem törő­dött azzal, hogy a törvényhatóságban a köz- igazgatás nagy fontosságú ügyeinek elbí­rálásával és közérdekű kérdések megvita­tásával kiket biz meg a legközelebbi hat évre terjedő időszakban. Mulasztás terheli e téren a szabad- elvüpárt tagjait, kik a választástól tartóz­kodva alkalmat adtak arra, hogy a több­féle árnyalatú ellenzék saját híveit küldte be a törvényhatósági bizottságba, akik ott a szabadelvű eszmék és irányok diadalra jutását és a közigazgatásnak szabadelvű szellemben való érvényesülését semmikép­pen sem fogják elősegíteni. A közel jövőben pedig sok, igen fon­tos, a megye kulturális és közgazdasági érdekeit érintő feladat kerülhet fölszinre, melyeknél a törvényhatósági bizottság hagyo­mányos liberális érzésének és irányának okvetlenül érvényesülnie kell! Remélhetőleg a vármegye egészséges köz­szelleme ezentúl is útját állja annak,hogy a törvényhatóság kebelében a politikai elfogult­ság a közigazgatás nagy feladatainak a közjó érdekét szolgáló működését ideig- óráig is megbéníthassa, mert ellenkező eset­ben a legönzetlenebb, hazaíias törekvések j is hiábavalóknak fognak bizonyulni és káros visszaesés, s az önkormányzat hitelébe ve­tett remény megsemmisülése fog a közjó megkárosításával bekövetkezni. VÁRMEGYE. — Gyámpénztári tartalékalap va­gyona sikkasztás folytán előállott hiány fedezésére nem fordítható. (A m. kir. bel­ügyminiszternek 1901. évi 102,233. sz. elvi jelentőségű határozata.) — A hagyatéki bíróság csak a szorosan vett hagyatéki vagyon biztosításáról tartozván gon­doskodni és rendelkezni: az örökösök között lét­rejött egyezségben elvállalt kötelezettségek érvé­nyesítésére — mely a hagyatéki eljárás keretein kívül esik — nincs hivatva. (A belügyminiszternek 47,016/1901. sz. rendelete. TÁRCA. Esti liarangszó. Nyári alkonyaikor Távoli harangszó Szelid, halk akkordja Lelkemet a távol Messzeségbe vonja, Valahogy eljöttem Egyszer valahonnan, S odaszállnék vissza, Ahol egykor voltam. Nem tudom, merre van E mesébe illő, Bűvös álomország, De tudom, most is még Nyilnak ott a rózsák, Távoli harangszó Tud mesélni róla, E tündérvilágnak O a hírmondója. YESZELEI KÁROLY. X lisatiia*l>íin. Irta: Hajdú Miklós. A széles kukoricatáblák között egy kis folt van. Mintha gazt vetett volna valaki, kedvire megtermett itt a mező minden fattyuja, már a magvukat is hullatják és bőven gondoskodnak jövendő életűkről. Sohasem láttam még a határban ilyen földet, ilyen elhagyatott, árva foltot. Alig egy fél holdacska az egész, de a szegény embert mégis elláthatná télire krumplival. És nincs or­szágút mellett, hát nem a csikók harapdálták le a fiatal kalászt vagy a zöld kukorica címert. Látszik is, hogy megszántották, be is vetették, mert a gaz között van valami barázda. De, hogy aztán kímél­ték benne a gazt, az bizonyos, különben nem nyomta volna el ennyire a répát. Mert közelebbről hogy megnézem, látom a dudva között a fonnyadt, töpörödött répaleveleket Mi történt ezzel a kis földdel? A határban nincsen háládatlan hant, miért hagyták hát ilyen bitangságban ezt a kis darabot? Végiglépem szé­lességben, hosszúságban, körülbelül fele ez bizony a holdnak, a másik fele lejtős, odasimul az ökör- kuthoz, amely a völgyben unatkozik. A lejtős ré- I szén éppen kukoricát törnek. No, ezek a szegény emberek csak tudnak valamit a répáról. Talán az övéké is, hiszen csak egy kis akác választja el a kukoricától. A répa másé.-Tiltakoznak, egyszerre hárman • is mondják, hogy nekik bizony nincsen hozzá közük. Az öreg, a ki a törköt szaggatja a kukorica között, odamutat a gazos felé. — Ingyen se kell az nekünk! Földről még nem hallottam ilyen becsmérlő beszédet. Különös a dolog, mert közös tagban van a kukorica a répával. Az öregnek gyönge a munkája, pipázni is ráér, hát mond egyet-mást a répáról. Azzal kezdi, hogy nem egészen a más esetéről beszél, lévén magának is valamelyes köze a dologhoz. Így megtudom, hogy a répát ama Törő Ven­del vetette, aki marhahajcsár volt és akit a mérői vásár után a csapszékben megütött a guta. — A Törő Vendel odakerült a mi házunkba. Odakerült, — ismétli az öreg — nem láttuk szí­vesen, de mikor nem tehettünk ellene ... A néném lánya, a Treszka hozta. A Treszkát segí­tettük, gyámolitottuk az özvegységében, mégis, hogyan, hogy se ? elpártolt a véreitől és felesége lett a Törő Vendelnek. Ez meg izgága, veszekedő ember volt mindig, a Treszkát is rábeszélte, hogy követelje a törvénynél a jussát. Így azután elosz-

Next

/
Thumbnails
Contents