Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

1901. november 17. TOLNA VARMEGYE. milyen szép lehet! És látom magam előtt azt a szegény édes anyát, a kinek egyetlen öröme és életének szakadatlan gondja az a beteg fiú, aki senyved és gyógyulni nem tud, aki borong és té- pelődik : Anyám! ha tudnád, hogy marczangol, gyötör engem A vád, ezüstbe játszó fürteidet látva, Ah ! miattam történt, hogy uem boldog örömben Fonnyadt el életed sok drága, szép virága. Felhő voltam, egy szomorú, fekete árnyék, Mely életed egén örökké ott borongott, S oly irgalmas vihar utadon sohse járt még, Hogy leszaggassa róla ez a fellegrongyot. istenem milyen szomorú!------­Ve szelei Károly egy végtelenül finom, subtilis lélek és habár az ő lantjának úgyszólván csak egy húrja van, az ember ezt a mélabús hangot soha sem unja meg, ez a hang oly teljes, oly sonor. Harang nem zúg — és nem harsan föl zsolozsma, De a merre járok halkan elbolyongva, Oly álmatagon borul rám a fa lombja. És oly mélabús, oly magános a lelkem, Mintha elhagyott volna valaki engem, Akit forró szívvel, igazán szerettem. Evek óta várom, hogy egyszer csak betop­pan a szobámba és azt mondja, eljöttem, mert hoz­zátok tartozom, A Hét zászlaja alá; de Veszelei maga helyett csak az ő hajszálvékony írásait kül­dözgeti és most azok is el elmaradoznak, talán fa­gyosabban környékezte az idei őszi szél, mint más- szot: talán melegebb éghajlat alatt keresett mene­déket a sorvasztó láz ellen, nem tudhatom. Pár év előtt egy kis kötet költeménye önállóan is meg­jelent ; de nagyobb hatást nem keltett. A Kisfaludy társaság nem sietett őt beválasztani tagjai közé, noha mindig van egy üres helye a várva-várt Mes­siás számára. Ebből azt következtetem, hogy Ve­szelei Károly, noha kitűnő poéta, de nem az a Messiás, akit a vaskalaposok várnak « HÍREK. — A képviselöházból. A képviselőház men­telmi és vízügyi bizottsága Perczel Dezsőt válasz­totta meg elnökévé. Ugyancsak ő volt a válasz­felirati bizottságnak is az elnöke. — Személyi hir. Wosinsky Mór apát-plebá- nos és Kurz Vilmos árvaszéki elnök múlt csütörtö­kön utaztak el Abbáziába, az ott üdülő Dory Pál, vármegyénk alispánja látogatására. — Régen jelent meg, a külföldi piacokat se véve ki, olyan szép és nagybecsű essay, mint az Andrássy Gyula gróf könyve. A mire csönd támadt, senki se akarta meg­cáfolni az állítást, sem bizonyítani, csak én szó­laltam meg egy idő múlva, kerülő utón, mintha nem is tartoznék a tárgyhoz ártatlan megjegy­zésem : — Régen láttam még a külföldi múzeumokat sem véve ki, olyan szép, nagybecsű szobrot, mint a nagy Kristóf a Kristóf-téieu. Zajos derültség tört ki erre, Tisza István pedig haragosan vonta össze szemöldjeit, de nem felelt, enyém maradt az utolsó szó. De nemsokára megjelent a »rozsnyói levél«, a legszebb politikai művek egyike és a legszeb­ben megkomponált helyzetkép azok közt, melye­ket valaha .olvastam és kezdtem már röstelni egy kicsit azt a bizonyos utolsó szót, a mi az enyém maradt. Az idén pedig napvilágot látott az Andrássy gróf nagy essay-je a magyar állam fejlődésének és fenmaradásának okairól, melyet olyan gyönyörű­séggel olvastam végig, mint egy magasan szár­nyaló nemzeti epopeát a Bourget analyzáló erejével. Andrássy Gyula megszűnt e munkájával csak gróf lenni és excellentiás ur. Ott van ő már az Olympuson a nagy Íróink között. És nekem nagyon jól esik, hogy most az Almanach előszavában az Eötvös Károly és az ő könyvéről mint az év legnagyobb irodalmi esemé­nyeiről diskiirálva, a helyett, hogy állítani kellene valamit (az állításokra mindig lusta voltam,) egy­szerűen vissza kell vonni egy régi tréfás meg­jegyzésemet. Mikszáth Kálmán. — Erzsébet-ünnep. Megdicsőült emlékű ki­rályasszonyunk névnapját a nemzet kegyelete ün­neppé avatta. E napon az iskolai előadások szüne­telnek és az ifjúság Erzsébet királyné emlékére kegyeletes ünnepséget rendez. Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter ifj. Boda Vilmos szegzárdi kir. törvényszéki és Faddy János szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőket kölcsönösen áthelyezte. — Államsegély A m. kir. vallás- és közok­tatásügyi miniszter a kisdoroghi róm. kath. II. tanitói fizetés kiegészítésére a folyó évre 31 kor. 38 fillért, azontúl pedig a további intézkedésig évi 100 korona államsegélyt, továbbá a szárazdi ág. ev. 11. tanító fizetésének kiegészítésére f. évre 223 kor. 50 fillér, azontúl pedig évenként 700 K. államsegélyt utalványozott. — Hymen. Thuriki és komjátnai Thuránszky Lajos, Esztergom vármegye I. aljegyzője és tisz­teletbeli főjegyzője szerdán tartja kézfogóját jasek Annuska kisasszonynyal, Jasek Alajosné úrnő leá­nyával. Tótváradjai Korniss Géza honvédszázados el­jegyezte Reichert Erzsiké kisasszonyt D.-földvárról. — Egyetemi magántanár. A vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Krcsmárik Pál szeg­zárdi kir. ügyész testvérbátyjának, Krcstnárik Já­nos országgyűlési képviselőnek »Az izlam vallás intézményeinek Seriat törvények czimü részéből művelődés történeti szempontból« a budapesti kir. magyar tudományos-egyetem egyetemi magánta­nárrá történt képesítését jóváhagyta és nevezettet ezen minőségben megerősítette. \ — A csendörség köréből. A székesfehérvári kerületi csendőrparancsnokság Horváth József szeg- zérdi csendőrőrmestert Székesfejérvárra a csendőr­altiszti tanfolyamhoz segédoktatóul nevezte ki. — Adomány. 'Jaksonyi József Samu a szeg­zárdi önkéntes tornász tűzoltó-egyletnek 2 koronát adományozott, — ezen nemesszivü adományáért ez utón is köszönetét mond a Parancsnokság. — A vörheny Szegzárdon. Megdöb­bentő, hogy még mindig újabb és újabb megbetegedésekről kell hallanunk; ennek azonban némely esetben maguk a szülők az okai, amennyiben még most sem hiszik el a betegség fertőző voltát. Sok esetben az elöljáróság lanyha ellenőrzése is hibáztat­ható. Előfordult, hogy; mikor a piros-cédulát kiragasztották, már halálán volt a kis be­teg ; a deszinficiálás pedig éppen egy héttel a temetés után történt. Kirendelik a rendőrt is, hanem hát elégnek tartják azt, hogy a ház­hoz a temetés órájában ne menjen be gyerek, de aztán, ha 20—25 gyerek állja körül a kis halott sírját, azzal már nem törődnek. — Halálozás. Dr. Szabó Gyula kir. tör­vényszéki bírót és családját súlyos csapás érte. Anyósa: Özv. Vimmer Lajosné szül. Einczinger Borbála úrnő folyó hó 15-én elhunyt Szegzárdon. A boldogult tetemeit Esztergom-Szentgyörgyre szál­lítják és ott folyó hó 17-én helyezik el örök nyu­galomra a családi sírboltban. — A jövő évi ujonczok. A kik 1881., 1880. és 1879. években születtek s igy jövőre első, má­sod — vagy harmadizben jönnek sorozásra, novem­ber hónapban tartózkodási helyükön az elöljáró­ságnál jelentkezni tartoznak. Ugyancsak ezen hó­napban kell kérniök azt is, ha valaki nem akar ille­tőségi járásába hazamenni sorozásra, hanem tar­tózkodási helyén akar sorozás alá á'lni. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Szász Károly gyulai kir törvényszéki joggyakornokot a szegzárdi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — Helyettes tanító. A szegzárdi izr. hitköz­ség a betegeskedő Deutsch Lajos tanító helyette­séül Göficzy Géza tanítót ideiglenes minőségben kinevezte. — A bátaszéki uj rom. kath. templom épí­tése befejezéséhez közeledik ; az összes külső mun­kálatokkal már annyira előre haladtak, hogy a belső munkálatok, diszitések és templomi felsze­relések már deczember elején megkezdődnek. A templom felszentelési ünnepélye jövő év augusztus hó lg-éré, a bátaszéki búcsú napjára van kitűzve, mely előre láthatólag nagy ünnepélyességgel fog megtörténni. A templomépités teljes befejezése után fogják csak a régi templomot lebontani, az uj templom szép nagy térségét pedig parkírozzák, a régi templom falaiból kikerülő anyagból a tér­séget díszes kerítéssel veszik körül. 3. — Az állami ut kikövezése. Valósá­gos tengeri kígyóvá növi ki magát ez a kérdés, a melynek Szegzárd város és közön­sége jogos igényei szerint, de a köz­forgalmi érdekeknek is megfelelő megoldása elé valóban boszantó és nevetségesen kicsi­nyes aggályok gördülnek. Már közel két év óta folynak a tárgyalások a vármegye és a kereskedelmi minisztérium között az államépitészeti hivatal közbenjárásával arra nézve, hogy Szegzárd főutcája, a legélén­kebb forgalommal biró és a város központ­ját átszelő Széchenyi-utca és annak folyta- tásaképen a budai- és bátaszéki-utca, mely utcák tulajdonképen állami utat képeznek, ezen utcák óriási por- vagy sártengerének beszüntetésére és a kényelmesebb közleke­dés biztosítására, a modern igényeknek meg­felelő uj kövezéssel jó karba helyeztessenek. Különös aktualitást és fontosságot nyert ez a kérdés az idei nyáron, a mikor ugyanis a Széchenyi-utca járdáit az érdekelt háztu­lajdonosok aszfaltoztatták és a város ezen utca csatornázását is szabályozta. Ilyen kö­rülmények mellett a kellemes és szép aszfalt- járda között elterülő országutnak mostani botrányos és szégyenletes állapota valóság­gal irónia számba megy. A sok feliratozás­nak, levelezésnek és tervcsinálásnak, amivel ezen ügy eddigi tárgyalása járt, végre az lett az eredménye, hogy a hegyek vajúdása után megszületett a nevetséges ici pici kis egér. Megjött végre a kereskedelmi minisz­térium leirata az államépitészeti hivatalhoz, a melyben az összesen két kilométer állami útnak apró kővel való kiépítését tiz évi idő­tartamra beosztva, nagy kegyesen engedé­lyezi, e szerint minden évben 200, mond kétszáz méternyi titat készítenének el csak belőle. Ebbe lehetetlen belenyugodnia az érdekelt köröknek. A vármegye közigazga­tási bizottsága, a mely az ügyet iniciálta és Szegzárd városa járjanak el ebben az ügyben együttesen és nyomatékosan ; menesz- szünk küldöttséget a miniszterhez és járjunk alaposan utána a dolognak, nehogy elpos­ványosodjék és 10 évre elhúzódjék ennek a fontos és sürgős kérdésnek megoldása. Nem kételkedünk benne, hogy, ha alaposan infor­málják és felvilágosítják a minisztériumot, kielégítő megoldást fog nyerni ez a kérdés. Szükséges tehát, hogy az arra hivatott té­nyezők ezt mielőbb megtegyék. — Magánmének vizsgálata. A vármegyei lótenyésztési bizottság a köztenyésztésre szánt magánméneket a következő sorrendben fogja meg­vizsgálni : november hó 24-én délelőtt Dombová- rott, 25-éti Bonyhádon, 26-án Szegzárdon, 27-én Kajdacson és Gyünkön, 28-án Tamásiban. — A szegzárdi iparostestület mozgalma A szegzárdi iparosok már régóta sürgetik, hogy va­lakinek a megmagyarázhatatlan ötletéből hétfőre és keddre áttett vásárokat helyezzék vissza vasár­napra és héttőre, mert — hiszen ezt mindnyájan tudjuk, — kedden már úgyszólván hire-hamva sincs a vásárnak minálunk. Hiába kérvényeztek mindezideig; de ez nem lohasztotta le kitartásu­kat az igaz ügy mellett: hiszen szomorúan kellett tapasztalniok az uj rend hátrányos voltát. Mikor aztán már a kérvényezésnek semmi haszna sem volt, küldöttségbe verődtek. Múlt kedden tisz­telegtek dr. Hirling Ádám főjegyzőnél André Ist­ván, az ipartestület ügybuzgó elnöke vezetése mel­lett. A küldöttség a legtekintélyesebb kereskedőkből és iparosokból állott. Még azt is kérték, hogy min­den hónapban állatvásár legyen Szegzárdon, és hogy — mint más városokban — a házalást szi­gorúan tiltsák be. Dr. Hirling Ádám megígérte az ügy támogatását. Nem hiszszük, hogy akadna va­laki, aki nem tartja helyesnek kérelmüket. — A póttartalékosokról. Több helyről tör­tént kérdezősködés folytán a m. kir. honvédelmi miniszter most leiratot intézett a hatóságokhoz, melyben közhírré teszi, hogy az idén a katonai kiképzés alól felmentett póttartalékosok a jövő év október havában kerülnek csak kiképeztetés alá. Azok, kik a tanítóknak engedélyezett ama kedvezményt óhajtják igénybe venni, hogy a nyári hónapok alatt ícépeztessenek ki, azért külön tar­toznak folyamodni. — A szajki plébánia adminisztrátora. A pécsi megyés püspök a dr. Waldfogel Károly el­hunyta folytán üresedésben levő szajki plébánia­javadalom adminisztrátorává kinevezte Frey János volt bátaszéki káplánt.

Next

/
Thumbnails
Contents