Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
1901. február 3. TOLNA VÁRMEGYE. 5. Tisztelt Közgyűlés! Bizonyosan többen vannak a tisztelt gyűlés tagjai között, kik azon véleményben vannak, hogy ez az eset már elaludt és igy már talán mi a mi - ténykedésünkkel elkéstünk. Én legjobban szerettem volna, természetesen elnöki jogommal élve, rögtön egy rendkívüli közgyűlést egybehívni, de eszembe jutott, hogy esetleg ezt egy hivatalból elrendelt demonstrációnak bélyegezzék, vártam tehát, hogy majd az egyleti tagok sorából lesz indítvány téve arra, hogy mi is állást foglaljunk. Ez meg is történt, de a nyári és őszi munka miatt nem tartottam célszerűnek egy rendkívüli közgyűlés egybe- hivását és ezt nem is bánom, mert most már nem az első felindulás hevében, hanem higgadt megfontolással adhatunk kifejezést véleményünknek és éppen nem árt, ha ez nem egyszerre, de tolytono- san, minden időben történik. Mi történt ? Földművelésügyi miniszterünk, Darányi Ignác őuagyméltósága Párisban a világkiállítással kapcsolatban rendezett földművelési nemzetközi értekezlet alkalmával megtartott közebéden poharat emelt, a fölmüvelési érdekek diadalára. A *Pes/er Lloyd*, ezen pohárköszöntőről egy vezércikkben emlékezett meg oly modorban, melyhez ez újság olvasói szokva nem voltak és nem is volna érdemes vele foglalkozni, ha nem egy oly, tekintélyes lip mondja. Megtámadta a minisztert, őt kép'elennek nyilvánítván, hogy miniszteri székben helyet foglalhasson és mintegy utasította, hogy onnan rögtön távozzék, de megtámadott azon cikkben minket, gazdákat is, amennyiben nekünk nem tudom miféle ön^ő és reactionárius elveket tulajdonított. Hát a magyar földművelésügyi miniszternek nem lenne szabad a földművelés érdekeiért poharat üríteni ? Hát nem azért állítottuk mi őt oda, hogy testestől lelkestől ügyét szolgálja ? És nem-e a pohárköszöntőben nyilvánul az igazi szivérzése minden magyar embernek ? Rossz néven veheinénk mi a kereskedelemügy miniszterünktől, ha ő bárhol úgy ny lvános, vagy akár zártkörű ebéden a kereskedelem és ipar felvirágzására mondana pohárköszöntőt ? Azt hiszem nem. Mert látnák, hogy nem csak rideg hivatalbeli kötelesség kifolyásaként vezeti hivatalát, de azért lelkesülni is tud. És ez igy van jól. Azért állítottuk oda úgy a földművelésügyi, mint a kereskedelemügyi minisztert azon helyre, hogy mindegyik védje az ő tárcája érdekét a körömhasadtáig ott a kormányon, mert tudjuk, hogy az ő harcukban sem győző, sem legyőzött nem lesz, csak egy nyertes és ez az ország. És ellenkenkezőleg, ha azok az emberek, kiket az ő szakmájuk élére állítunk, nem viszik ügyüket teljes szívből, lélekből, teljes lelkesedéssel és talán egyik a másik elől meghátrál, akkor ki megy a harc a nép közé, a mely harc soha sincs keserűség nélkül és ekkor lesz legyőzött, lesz vesztes, de nem az ország lesz. Megtámadott ezen cikkben a lap azonban minket, gazdákat is, mert mégis csak megkövetelhetünk annyit, hogy ne tartsanak bennünket oly bárgyúknak, hogy ne tudnók, miszerint virágzó földművelés csakis virágzó kereskedelem és virágzó ipar mellett lehetséges és ép ezért hitem és meggyőződésem, hogy Magyarország kereskedő és iparvilágának zöme ezen cikkel egyet nem ért. De tudjuk azt is, hogy itt nálunk Magyar- országban még talán századokon keresztül virágzó ipar és virágzó kereskedelem csakis virágzó földművelés mellett lesz lehetséges. Mert csak meg kell kérdeznünk akármelyik iparost és akármelyik kereskedőt, ők bizony őszintén bevallják, hogy bizony rossz dolguk van, ha a gazdának rosszul megy a dolga. Megéreznek azok minden elemi csapást, a jégverést ép úgy, mint a phyloxerát. Mert bizony a gazda, ha teheti, szereti a fényűzést, ha a gazdának jó termése van és azt jó áron értékesiíheti, akkor csináltat uj kocsit, azt be is festeti, uj szerszámot is vesz lovára, de még szalagot is csináltat rája, elád elég gabonát és vesz selyem-bársony ruhát, meg kávét és cukrot, hát ez nem a kereskedelem és ipar előmozdítása ? és mégis elneveztek minket mindennek, agráriusoknak, kampf- agrariusoknak, antiliberalisoknak, reactionariusok- nak, elneveztek tehát mindennek, csak annak nem, nem, a mik vagyunk és akarunk lenni: magyar gazdáknak. Pedig hát hiába, mert bizony mi magyar gazdák akarunk lenni és ezt a földet, melyet ősapáink véren szereztek egykor, könnyelműen el nem hagyjuk. Nevezzenek ezért minket bárminek, de mi tudjuk azt, hogy ezt a földet megtartanunk szent kötelességünk, hogy ez hazafiság. Ezen törekvésünkben támogat minket Darányi földművelésügyi miniszterünk és ez az ember, a ki kétségtelenül többet tett Magyarország földművelésének emelésében, mint bármelyik előde, ez az ember, mondom megérdemli, nem csak, de megkövetelheti, hogy j mi, Magyai ország gazda'1, melléje álljunk, különösen akkor, ha ő épp ezen nemes tevékenysége folytán lett támadásoknak kitéve.------------------------------------------------------------------------/-------És most áttérhetnék a felirat felolvasására, ha ezóta ismét két közlemény — ugyanezen lapnak — nem keltett volna újabb figyelmet. Az egyik arról szól, hogy valamelyik osztrák határszéli magyar városban a városi képviselő- testületi választásnál a földmivesek kisebbségben maradtak, ez tehát győzelme a libeializmusnak az agráristák felett. Hát kérdem, mikor nem volt a magyar földmives liberális, vagy kérdem, lehetséges volna-e Magyarországon, hogy egy kormány, és kerüljön az ki bármely pártból, más mint liberális alapon kormányozzon ? Nem tehetek másként, minthogy kimondom, hogy mi határozottan tiltakozunk, az ellen, mintha a földmivelés érdekei ellentétben állanának a liberálizmus elvével. A másik közlemény röviddel az első után jelent meg, ugyancsak a »Pester Lloyd «-ban, mely közleményben Darányiról mái nem is beszél, ahhoz néki semmi köze, a mi és a vármegyénk megnyilatkozását, pedig vidéki színházi dörömbölésnek nevezi és azt mondja, hogy ő majd leszámol Széli Kálmánnal. No tisztelt közgyűlés, ez már oly hang, oly modor, melyre mi a nevezett lapot nem követhetjük. A mi Széli Kálmánt illeti, azt hiszem, az majd leszámol vele, ha jónak látja, a mi pedig a mi vidéki színházi dörömbölésünket illeti, erre nézve ki merem mondani, innen, erről a helyről, a hol politikát űzni halálos vétek, és pedig kimondom emlékeztetésül azoknak, kik Magyarország polgárai között egyenetlenséget akarnak szítani, hogy ha Magyarország kormánya azt mondja, ti Magyar- ország gazdái, álljatok mellém, mert különben nem bírok a particularisztikus törekvésekkel, hát mi oda fogunk állni, és ha azt mondja támogassatok, mert letör a reakció, hát mi akkor is ott leszünk. A közgyűlés az elnök és igazgató választmány javaslatához képest dr. Darányi Ignác fö'dmivelésügyi miniszternek a mezőgazdaság érdekében mindenkor kifejtett buzgó tevékenységéért — és szemben a tPestnr Lloyd* támadásával, — elismerést és köszönetét szavazott. Az országos gazdasági munkás és cselédpénztárba 100 koronával alapitó tagul lépett be az egyesület s a gazdák biztositó szövetkezetének érdekképviseletét a vármegye terütetére elvállalta. Az elnöki jelentést és a számvizsgáló bizottság jelentését tudomásul vették s a pénztárnoknak a felmentvényt megadták. A tolnamegyei gazdasági egyesület működési programmjál az ipOl. évre következőképpen állapították meg: 1. Közvetíti a hozzája forduló vármegyei községek bika-szükségletét. 2. Tehén- és üsző-dijazást rendez az előző években követett irányelvek szerint. 3. A szőlők újjáalakítását előmozditani célozó pályázatokkal megindított mozgalmat folytatja és foganatosítandó talajvizsgálatokban közreműködik. 4. A nép gazdasági ismeretkörének bővítését célozólag a tél folyamán népies gazdasági előadásokat rendez és a mintaparasztgazdaságok fölött felügyeletet gyakorol. 5. Tagjait a most szervezés alatt levő fogyasztó szövetkezetbe való bevonás utján anyagi előnyökhöz juttatni igyekszik. 6. A lentermelés ügyét továbbra is figyelemmel kiséri és föllendülése körül közremunkál. 7. Igazgató választmányának egész testületével, mint a vármegyei mezőgazdasági bizottsággal közremunkál az 1894. évi XII. t. c. szakszerű végrehajtása körül. 8. A rendelkezésére álló eszközökkel egyébként is minden irányban azon munkál, hogy a mezőgazdaság érdekei érvényesüljenek és kielégítést nyerjenek. Az 1901. évi költségvetést 6640 K. bevétellel és 5890 K. leadással állapították meg. A múlt évi bevétel az előző évi pénzmaradványnyal együtt kitett 31479 K, 36 fillért, a kiadás pedig 14842 K 81 fillért, maradvány tehát 16666 K. 55 fillér. Az egyesületnek jelenleg 250 tagja van. Végül megejtették a tisztujitást, Elnök lett ismét: Jeszenszky Andor; alelnökök: Sztankován- szky |ános és Perczel József. Választmányi tagok: gr. Ápponyi Sándor, Bezerédj Pál, Bernrieder József, Dny József. Fórdős Dezső, Hanzély János, Perczel Lajos gr. Széchenyi Sándor, Vizsolyé Ákos, Altdorfer L:pót, Apáik Alajos, Bakay Dezső, Bántál Béla, Bernrieder János, Csapó Dániel, Dóry Frigyes, Dóry Pal, Forster István, Jagicza István, br. Jeszenszky László, Kollmann Gyula, Kovács S. Endre, Mittvégh Henrik, Nits István, Perczel Dezső, Pesthy Mór, ifj. Pleszky Antal, Sass László, Simont sits Elemée, gr. Széchenyi Domokos, Tencz- linger Lajos, Tiringer Vilmos, Wilczek Sándor, B/ascsok Gyula Boross Gyula, Kämmerer Ernő, dr. Perczel Andor, Sulyok Géza, Haidekker Károly és Fórdős Vilmos. A számvizsgáló bizottság tagjaiul megválasztattak: Tóth Károly, Máthis Kálmán és Borsódy Lajos. A b kaközveiitő-bizottság tagjaivá megválasztattak : Apáth Alajos, AHdorfcr Lipót, Jagicza Forster István, Kemptuer Ernő, Kollmann Gyula, Tiringer Vilmos, Wilczek Sándor, Jakabjfy Imre, Molnár József, Bakay Dezső, ifi. Pleszky Antal, Haidekker Károly és Hainrikjfy Pál. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet-nyilvánítás. Jó barátaim, ismerőseim, rokonaim s mindazok, kik boldogult nővérem elhunyta felett részvétüket nyilvánítani kegyesek voltak és azon impozáns gyászkiséretet alkották ; azzal fájdalmunkat enyhíteni óhajtották: — fogadják szivem legbemőbb, legőszintébb hálás köszönetét. Tolna, 1901. január 25. Garay Antal. SZERKESZTŐI POSTA. Sz. G. hittanár urnák, helyben. Az internátusokról és tápintézetekről irt, sok tekintetben helyes irányt és eszméket megjelölő közleményét nem közölhetjük, mert elvi ellenségei vagyunk egyáltalán és különösen a középiskolákban terjesztendő mindennemű felekezeti különállásnak éspartikutárizmusnak. A magyar közélet és társadalom amúgy is bőségesen telítve van felekezeti ve/leitusokkal és sefiarastikus törekvésekkel, osztályharccal stb. A magyar ifjúságot ettől megóvni volna éppen a középiskoláknak feladata és ennek a szellemnek kellene első sorban az állami intézeteket áthatni, már pedig egyoldalú, felekezeti internálások létesítése a merev.felekezetiesség és separatistikus hajlamok terjesztésére vezetne a serdülő ifjúság körében. Mert más a vallás-erkölcsi nevelés, a mi helyes és kívánatos is minden felekezet részéről, és más a felekezetiesség, a mely minden körülmények között és főleg a tanuló ifjúság kebelében káros és közérdekből elitélendő. Minden felekezeti jelleg nélküli tápintézet és internátus létesítését, a mely tekintet nélkül a tanulók vallására, befogadná a tanuló ifjúság ama részét, amely ezen intézmény kedvezményeire rászorul, helyesnek s támogatásra méltónak találjuk, de nem felekezeti alapon álló felekezeti jellegüt, mert ez okvetlenül egyik tényezőié volna az ifjúságnak feíekezeti alapon és szempontokból való újabbi szét- tagolásának. Erre pedig éppenséggel nincs szükség, — sajnos e nélkül is túlságosan érvényesülnek nálunk ezek a szempontok. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 7756. sz./tlkv. 1930. Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről kö hírré tétetik, hogy Guttmann Bernét végre- hajtaténak Bajnok András végrehajtást szenvedő elleni 44 korona tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében a hátai 4573. sz. tjkvben 891. hisz. rét nagyszigeten 96 korona, a 2679. hrsz. szántó kis cserháton 234 korona, 2987. hrsz. szántó Telekben 288 korona, a 3752. hrsz. szántó öreg cserháton 183 korona, 4004. hrsz. szántó tulsőháton 225 korona, a 4291. hisz. szántó Czinege völgyben 243 korona, a 7550. hrsz. kert a bődéi szilvásban 36 korona, a 9405. hrsz. legelő nagyszigeten 195 korona kikiáltási ál ban, és pedig elősorolt ingatlanok az 1881. évi LX. t. c. 156 §-a alapján egészben, — végül a 6783. hrsz. öreghegyi szőlőnek Bajnok Andrást iilelő részé 244 korona kikiáltási árban 1901. évi február hó 16-ik napján délután 3 órakor Béta község házánál megtalálandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozok, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10 %-át bánatpénz fejében és a vételárt pedig 2 egyenlő részletben 6 %-os kamatokkal a szegzárdi kir. adóhivatalnál lefizetni tartozik, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt tlkvi hivatalnál, úgy ß ita kö/.ség elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnál i'JOO. évi december hó 3-án. GERLE, kir. törvényszéki biró. 123. sz. k.i. 1901. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy Varsád község határában a volt úrbéri szabadbirtokból álló területen gyakorolható vadászati jog f. évi február hó 10-én d. u. 2 órakor Varsád község házánál nyilvános árverésen bérbe fog adatni. Az árverési feltételek a jegyzői irodában megtekinthetők. Varsád, 1901. évi január hó 29-én. (3047. i-i.) Elöljáróság. Árverési hirdelmény. ti Alulírott községi elöljárók által ezennel közhírré tétetik, hogy Györköny község határában a törvény szerint kivétel alá nem eső vadászterület f. évi március hó 15-én d. e. 9 órakor Györköny község házánál folyó évi augusztus hó 1 -tői az 1907. évi julius 31-ig terjedő 6 évre haszonbérbe fog adatni, mely határidőre az árverezni szándékozók azzal hivatnak meg, hogy az árverési feltételeket a jegyzői irodában a hivatalos órák alatt betekinthetik. Györköny, 1901. január 17. Szahó Pál, Gailgl Idáin, jegyző. ("3043. 1—1.) biró.
