Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

Iá mmm+K - - ' ■ 2. TOLNA VÁBMEGYE. 1901. november 3. még egyszer kérjük Felségedet, hogy a reformáció dicsó ünnepét irgalmas lélekkel magasztossá tenni, s a háború befejezésé­vel a világ protestáns népeinek igazi öröm­ünnepet szerezni kegyeskedjék.« Bár adná az Ég, hogy az egész világ nemesen érző népeinek rokónszenvével ta­lálkozó kérelmüknek meg legyen a kívá­natos foganatja! = Perczel Dezső és Apponyi Albert gróf. Tudvalevő, hogy Perczel Dezső a legelsők között értesült arról, hogy Apponyi Albert gróf lesz az uj házelnök, mely kombinációhoz Perczel Dezső min­den személyes ambició félretételével azonnal hozzá­járult, mert annak parlamenti életünkre való üdvös hatásáról és az Apponyi házelnökségének politikai | jelentőségéről ő is meg volt győződve. Ha Appo- ! tiyi Albert gróf jelöltsége nem lett volna megvaló­sítható, a szabadelvüpárt jelölése ezúttal is kizáró­lag Perccel Dezsőre esett volna, mert más poli­tikai egyéniség még csak szóba sem került, mint­hogy Perczelnek a képviselőház elnöki állására való rátermettségét az összes pártok elismerték és méltányolták ama kiváló tulajdonokat, a melyeket az elnöki székben közmegelégedésre érvényesített. Most, hogy Apponyi Albert gróf a képviselőház október 31-iki ülésén házelnökké megválasztatott, az ő remek, magas szárnyalásu elnöki beköszöntő­jében maga is a legnagyobb elismerés hangján em­lékezett meg közvetlen elődjéről, Perczel Dezsőről, kinek kezében a Szilágyi Dezső »nagy hagyomá­nyainak fonala meg nem szakadt«. VARMEGYE. — Megyebizottsági tagok választása. A folyó év végén a törvényhatósági bizottság választott tagjainak fele helyett újakat kell választani: A kö­vetkező tagoknak szűnik meg az év végével a megbízatásuk: Agárdon Steinecker Ferencz, Fekete Mihály Horváth. AIsö-Nyéken Gróf Széchenyi Ber­talan, Purth Adolf, Sörös József. Bátaszéken Mitvégh Henrik, Wallner Gyula, Rohr György, Gehring Márton. Konyhádon Somogyi János, Lützenburger József, Nagy István. Bölcskén Szentiványi Miklós, Dr. Stern Adolf. Czikón Walter Antal, HoíT Henrik, Helfenbein Dániel. Decsen Bús Lajos, Karácsony János. Diósberényben Dubnitzky László, Marcsa Gyula. Dombóváron Cséry István, Reiner Adolf. Duna-Földváron Dr. Schóber László, Rátkay László, beszéljünk ; nem tudod, m: fűz engem hozzá és nem tudod miért kell vele lennem, avagy látnom őt minden nap. Nem mondhatom el azt neked édes, jó uram, de hidd, hogy hűséges feleséged vagyok, akinél jobban senki sem szerethet. Az asszony hangja elfulladt, mint látta, hogy a férje arczizmai eltorzulnak és hogy utálatot lö­vell reá a nézése. — Édes, jó uram — kezdte ismét — édes jó Péterem . . . — Péter (igy hívták) ekkor közbe szólt, ügy lehet szédülés szálott az agyába és megzavarta gondolatát, mert maga sem tudta, mit beszél. — Hűtlen, rongy asszony vagy, mint mind­annyian. Bolond voltam, amikor hittem szemeidnek, hittem az ártatlannak látszó arczodnak és megsze­rettelek kicsiny lábaidtól egész a sötét hajadig, eszeveszett szerelemmel . . . Úgy szerettelek, mi­ként levegőt az árvamadár, melynek senkije sincs; miként lehet, hogy virág szere ti a szellőt, mely kéjes álomba ringatja ... De másé lettél, Aasta tetszik neked, halvány arczával Frigyes és oda adtad magad, Aasta, én akartam, hogy egyedül enyém légy — már nem vagy az. De tovább sen- kéi se lész, mert meghalsz, Aasta ! — — Alulról — mondtam — a dagálynak indult tenger lassan zúgni kezdett és felhalatszott, hogy sir. Aasta megrémült. Odaborult a férje lábai elé és átfonta mind a két karjával. Szép, barna haja leomlott vállaira és megakadt a fü között. Péter mit sem látott ebből. Simon Jáuos, Német. József Kiüti, . Nagy Sándor István, Forster Benő, Pulai István. Duna-Szent- Györgyön Dr. Brányi Kálmán, Jó Dömötör Károly, Kátay Endre. Faddon Zányi György. Felső Ireghen Szévald Oszkár, Zrínyi István. Gyönkön Klein Endre Muraközy László. Győrén Kurz Vilmos, Rumi Imre. Gyula-Jovánczán Kerbolt István, Kis Pál. Högyészen Streicher Péter. Kétyen Schmidt Péter, Batter Konrád ör. Kis-Tormáson Müller Konrád, Grünwald János. Kölesden Laky Gusztáv, Várkonyi Iván. Majoson Lovászy Gábor, Dr. Póth Radó. Miszlán Ritter Illés, Pfaf Dániel. Mucsiban Schröder Ernő, Leimetzer Lajos. Nakon Kétyi András, Balog Jó­zsef felső. Nagy Szokolyban Parragh Béla, Németh Péter, Pap Gyula. Nagy-Székelyben Lohman Hen­rik, Ludvig József. Nagy-Doroghon Bókus József, Bozóti János, Lemle Béla. Ozorán Szévald Móricz, Cs. Kovács Mihály. Ocsényben Dúzs Dániel, Ágos­ton István. Pinczehelyen Kintü József, Ördög György. Pakson Rassovszky Julián, Schmidt Ferencz, H. Veingiirtner János, Singer Ádám, Vajer Antal, Kalmár József, Dr. Somogyi Zsigmond, Hanoi Fe­rencz. Simontornyán Lestyán Dezső, Löwy Ignácz. Szakcson Horváth László, Marosi János. Szánthón Szabó Mihály, Barsai György, Gubicza József. Szegzárdon Borsódy Lajos, Grószbauer Ferencz, Biróy Béla, Selcz József, Ujfalusy Lajos, Zsigmond Ferencz. Szent-Lőrinczen Pesthy Mór, Győré Pál. Tamásiban Hesz Pál, Tóth István. Tengődön Gál István, Bocsor Lajos, Németh Géza. Tevelen Döry Pál, Blesz József. Tolnán Kiasz Antal, Parti József, Nunkovich Ferencz, Bajó Pál. Tóth-Kesziben Nagy János, Szűcs József, Vörös Kristóf. Závodon Eichert István, Leicht Ferencz. — Személyi hir. Wosinsky Mór szegzárdí apátplébános, mint a könyvtárak és múzeumok or­szágos felügyelőségének tagja, kormányi megbízás­ból részt vett múlt vasárnap Pécsett a baranya- vármegyei muzeum egyesület alakuló ülésén. — Előléptetés. Madi Kovács István igazság­ügyminiszteri osztálytanácsost, boldogult madi Ko­vács György táborszernagy testvéröcscsét, ő Fel­sége miniszteri tanácsossá nevezte ki. — Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügy- j miniszter a faddi anyakönyvi kerületbe Linka Ká­roly, a györkönyibe Lemle Béla, a bikácsiba Ké­véséi Vilmos jegyzőket anyakönyvvezetőkké, to­vábbá a faddiba Sinkovics Géza jegyzői írnokot nevezte ki s valamennyit megbízta házasságkö­téssel is. — Uj vasúti orvos. A magyar királyi állam­vasutak igazgatósága dr. Herczegh Gyula váro­sunk egyik rokonszenves orvosát a szegzárd-báta- széki szakaszvonalra vasúti orvossá nevezte ki, — dr. Komáromy Gyula váiosi orvost pedig ezen szakaszvonalról a szegzárd-téngeliczi szakaszra he­lyezte át. — Báró Lüzsénszky Felix elhalasztott felolvasását e hó 10-én tartja meg váro­sunkban. Most, amikor az egész művelt vi­lágnak osztatlan rokonszenvét a hősiesen küzdő burok ügye iránt az angolok kegyet­lenkedései különösen felhívják, méltán néz­hetünk érdeklődéssel Lüzsénszky felolvasása elé, ki maga is élénk részt vett a küzde­lemben és kitűnő megfigyelő képességgel tárja elénk a dicső harcnak számos meg­ragadó részletét. Jegyek Krammer Vilmos helybeli könyvkereskedőnél kaphatók. HÍREK. — Halottak napján a temetőkben az idén is kigyultak a kegyeletes visszaemlékezés lángjai. Virágok, koszorúk borították a rendbe hozott síro­kat s ájtatosan imádkoztak, buzgón fohászkodtak a sirhalmok mellett azok, kiknek szerettei már örök álmukat aluszszák. A halottak ünnepének meg­ható szertartása magába szállásra birja még a leg­ridegebb embert is, mert eszébe jut az enyészet vigasztalan gondolata s a földi élet küzdelmeinek hiúsága. Érzi azt a be nem gyógyítható sebet, melyet az elhunytak felett érzett fájdalom az em­ber érző szivén ejtett s ájtatos fohászra készteti azokért, kiktől a halál enyésztő hatalma örökre megfosztotta. A szegzárdi alsó-temetőben sokan nézték a Döry- és Simonisits család gyönyörűen feldíszített és fényárban úszó sirhalmait. Valahogy odahajolt asszonyához és felragadta a két erős karjába. így szalad le a mély tengerörvény felé. A viz hangosan felcsapott és Péter egyedül maradt a parton. 111. — Gyászmise gróf Széchenyi Pálért. Beze­rédj Pál selyemtenyésziési miniszteri meghatalma­zott múlt csütörtökön a belvárosi r. kath. templom­ban gróf Széchenyi Pál, volt földmivelésügyi mi­niszter elhunyta alkalmával gyászmisét tartatott, melyen a selyemtenzésztési felügyelőség tisztikara teljes számban megjelent. — Esküvő. Kenesei Vilmos Bikács község jegyzője múlt hó 19 én vezette oltárhoz a pálfai ev. templomban menyasszonyát Lestyán Sarolta urhölgyet. — Egyházmegyei hírek. Fekete Antal ujmi- sést Magyar-Székre, Vajdits Antal ujmisést Má- gocsra, Schäfer Józsefet pedig Abaligetre dispo- nálta a megyés-püspök. — Az országos jegyzögyülésen a vidéki vá­lasztmányi tagok közé beválasztották Kerbolt Ist­vánt, a tolnamegyei jegyzőegylet elnökét is. szonya is ártatlan volt, de nem menekült ki még­sem a vízből. Frigyes félt, hogy megtudják a gy il- kosságot s azért menekült ide. Kellett vele beszél­nem mindennap és vigasztalnom, mert igen rossz­nak találta az életet. E miatt bántottál . . . em­lékszeme ? . . . Egyedül maradt a parton, de úgy, hogy amint meghallotta felcsapni a hullámsirt Aasta fö­lött, hátra esett és elterülve maradt ott egy he­lyen a fényesre mosott kövek között . . . ... A tengerből feljött hozzá Aasta. Könnyű, fehér fátyol volt a ruhája, mely hozzásimulva egé­szen a rózsás vállaihoz, úgy pihegő kebléhez is . . . Odajött hozzá és lehajolt: áttogta két .kar­jával fejét, mely forró volt, rányomta ajkait a homlokára, meg a fülébe beszélt: — Szerettelek Péter és hü voltam hozzád mindig. Háromszor történt, hogy a köd sokára el- oszlot a hegyek ormairól, és háromszor, hogy tél lett a tenger mellett, mely jéggé fagyott a felső részen, Szegény Péter még mind hallotta, amit Aasta beszél, aki eljött könnyű, fehér fátyolyos ruhában a tengerből. Hallotta amikor azt mondta, hogy el­beszéli a Frigyes történetét, azét, akitől féltette. És mondta : — Frigyes édes bátyám, de igen szerencsét­len. Valamikor szép, szép ifjú neje volt, aki sze­rette úgy mint én téged, de Frigyes, szivében két­séggel, beledobta tengerövénybe a feleségét ép- i pen, úgy mint te engem a minap. Annak az asz- j IV. Nem emlékezett Péter semmire. Úgy tetszett, hogy kisérteni jött fel hozzá a tengerből Aasta. Nem tudta, hogy mikor beledobta egy napon a tengerbe, dagály volt, mely éppen akkor húzódott vissza és Aastának semmi baja sem lön. Nem tudta azt sem, hogy Aasta azóta csakugyan ő az, aki sírva térdel az ágya mellett reggeltől estig. Péterről leette a három év minden csinossá­gát : összeaszott arcza 'és soványak lőnek kezei, zavart tűz égett a szemeiben. Később fellábadt. Reáhajtva fejét az asszony) vállaira járt-kelt az udvaron, de semmit sem tudott arról, hogy él, sem pedig, hogy Aasta csakugyan mellette van és nem értette amit beszél. V. Egyszer kivitték a tenger partja felé, oda, hol rég Aastával járt és ahonnan a vízbe taszította. Szép nyári nap volt, mint akkor és úgy sirt fel a viz. Távolról csónak közeledett. Péter merően nézte előre hajlott testtel. Mfeg- ismerte, hogy Frigyes. Kiszabadult az körmei közül és eszeveszettem a viz felé szaladt, hogy beérje a csónakot. Az örvény összecsapott a Péter feje fölött.

Next

/
Thumbnails
Contents