Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
XI. évfolyam. 44. szám. Szegzárd, 1901. november 3. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : I Egész évre ... 12 korona. ! Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket s kiadó, iratalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeden megállapitot árszabály szerint számíttatnak. A reformáció emlékünnepe. Múlt pénteken ülte meg hazánk protestáns vallást követő közönsége a reformáció emlékünnepét. 1517. október hó 31-én ostentálta Luther Márton a keresztény vallás reformálását, s ennek a napnak emlékét a magyarországi protestáns egyházak évenként meg szokták ünnepelni. Az idén a reformáció évfordulóját nagyobb szabású és szélesebb körű egyházi functiókkal ülték meg s a vallási öntudat és hitbeli összetartozás jelenségei mindenfelé nagyobb mértékben nyilvánultak. A hitközönyösség a lefolyt évtizedben minden vallásfelekezet kebelében kezd megszűnni, s a vallás tanításaihoz való ragaszkodás mindinkább előtérbe lép. A hitetlenség és vallástalanság szomorú tünetei kezdenek elenyészni s a hithez való visszatérés foglalkoztatja a kételkedő elméket is, mert a tudomány és művelődés tanai nem nyújtanak elég vigasztalást a modern ember lelkének sem. Ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy a pozitív hit elveken nyugvó protestántizmus is megmozdult és a vallásos hit föntartásá- nak és terjesztésének érdekében napról- napra a társadalom minden rétegében hathatós mozgalmakat indít. A magyar protestántizmus története össze van forrva a nemzet alkotmányos küzdelmeivel. Együtt, egy időben küzdöttek, szenvedtek létükért, s a magyar alkotmány védelmében megvívott harcok, az önállóságért, szabadságért folytatott küzdelmek egymást támogatták a protestáns egyházak életfentartásra irányuló törekvéseivel. A magyar nemzet szabadságának elnyomásával együtt szenvedett a protestantizmus, s a nemzet két századon át vívott szabadságharcai közös sorsban részesültek a protestáns egyházak küzdelmeivel, mert amint a nemzet egén a szebb jövő reménycsillaga megjelent, a protestáns vallás is kedvezőbb viszonyok közé került. A küzdelmek, harcok szomorú napjai ma már eltűntek; a vallásegyenlőség aegise alatt a vallás felekezetek egymás között folytatott harcának meg kell szűnnie, s e helyett a vallásos érzés és hitbuzgóság kell, hogy állhassa az emberiséget, hogy a felebaráti szeretet kapcsán békében egye- ; sülhessenek az Isten imádásában különféle szertartások szerint élő embertársaink. A protestántizmus ez idei évfordulóján lélekemelő tanúságát adták ennek a magasztos fölfogásnak és tiszteletre méltó érzésnek Magyarország protestáns vallásu lelkészei, kik gyönyörűen megfogalmazott s a keresztényi szeretet megható hangján szóló kérelmet intéztek VII. Edvárd angol királyhoz, hogy *az angol és boer protestáns testvérnemzetek öldöklő háborúját keresztény szive és királyi hatalma szerint szüntesse meg.« A reformáció emlékünnepét szebben, tanaikhoz méltóbban nem ünnepelhették volna meg, mint ezzel, a civilizált világ teljes elismerésével találkozó kérelemmel, melyben a keresztény felebaráti szeretet hangján esdekelnek az angol királyhoz, hogy ezt az igazságtalan embermészárlást, egy szabadságáért küzdő maroknyi nemzet élet-halál küzdelmét szüntesse meg, s a keresztény szeretet olajágával kezében a béke áldásaiban részesítse a hősiesen harcoló, s az angol nemzettel rokon és hit- sorsos nemzetet. Az angol királyhoz elküldött magas szárnyalásu és minden érző szivet mélyen megható kérelmet a protestáns egyház püspökei és lelkészei mind aláírták, s a reformáció emlékünnepe alkalmából juttatják Nagy-Británnia hatalmas uralkodójához. A remekül concipiált kérelem végső passzusa ekként szól: »Ez a Felséged és hazája iránti mély tisztelet csak növeli bátorságunkat, és ép pen a nagy brit nemzet polgárosító hivatásának csodálata késztet bennünket ese- dezésünkre. Erezzük, hogy Nagy-Británnia már oly nagy és dicsőséges, hogy nagyobbá már csak a keresztyén önmegtagadás és lemondás teheti: S ka a könyörüld isteni törvényének enged, minden eddigi győzelménél nagyobb győzelmet arat. Az angol nemzet e legnagyobb diadalát, az emberiségnek mintaképül szolgáló önmegtagadást keresztyén szívvel esedezve, TARCA. I Ialottak napján. Nem igaz, hogy tovaszállnak az évek, Hogy elmúlandó minden pillanat, <t??) az idő számára nincs enyészet, Múlandó, ember, csak te vagy magad. Aki elvész örökre menthetlen, Itt e földön te vagy csak egyedül, E véghetetlen fájó küzdelemben Csak a te lényed az, mi elmerül. Bus avaron uj virágok fakadnak, A tél nyomába jön a kikelet, Meglombosodnak a fák, de magadnak Újjászületned soha nem lehet. Uj élet lép az enyészet nyomába, Millió szív uj rózsákat terem, Ámde lelked egykori üdve, vágya, Másokban fel nem támad soha sem . . . VESZELEI KÁROLY. A tenjier fia. — Halász történet. — Irta: Björnson Björnsterne. I. — Miért szálljunk itt le édes ? — Mert széditő a mélységet nézni, mely alattunk nyílik és éget a nap. De odalennt, látod jó uram, mély a viz, olyannyira, hogy a tengerből a nap sugarai magasra visszaverődnek. Tudod-e, hogy örvény játszik mindjárt a part mellett ? Maradjunk a csúcson jobb lesz, avagy menjünk még tovább egy irányban az oldal felé . . . kérlek jó uram. — — — Avagy menjünk, jó uram vissza, a zöld j fákkal körül rakott házba. Ah! Jó volt ott és kedves az élet valamikor; emlékszel-e ? Álmot beszélt a fa reggeltől estig, álmot a fü és millió lakójával az egész természet gyorsan múló tavaszon ; em- lékszel-e ? Álmom volt nekem is, de csak az, ami j a tiéd ; és a te mesédet viszont én mondtam el mindig. Aasta beszélte ezt, egy kívánatos alakú, szép asszony. Amig szólt, nehéz, tömött szempillái alól kifénylet mind a két szeme és reátapadt a férje arczára, mely egyforma hideg maradt. Alólról a dagálynak indult tenger lassan zúgni kezdett és némileg felhallatszott, hogy sir . . . II. — Aasta — szolt a férj — rég látom, hogy érdekkel nézed amikor Frigyes, az az örökké sápadt arczu halász, kioldja a csónakját. Rég látom, hogy kijősz a partra olykor, ha nem vagyok honn és soká'g beszélsz Frigyessel. Nézlek Aasta, vigyázlak. Láttam a múlt este, éppen tegnap, hogy együtt voltál vele a parton és szorosan egymás mellett haladtatok ... Én akkor emeltem ki hálómat a sziklás részen. Mire azonban odaértem, ahol állottatok, nyom se volt, úgy eltüntetek, i Aasta . . . A férj, míg igy beszélt, megreszketett a ha- ; ragtól, a kezei ökölbe szorultak és a bő halászing bizony megfeszült a mellén. Aasta mosolyogni akart, de nem tudott. Azután ezt mondta az urának : — Te félsz ugy e, édes jó uram attól, hogy hűtlenné válik az asszonyod, én aki a pap előtt esküdtem meg a véreddel. De hát azt hiszed, nem I szeretlek-e már úgy, mint mindig ezelőtt, nem e úgy várlak meleggel este, ha hazatérsz és nem-e úgy igyekezem kényelmessé tenni a lakást, puhára főzni a halat, mint mindig? Frigyesről azonban ne Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz beküldeni szíveskedjenek. mielőbb
