Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. XI. évfolyam. ____________ 41. szám. Szegzárd, 1901. október 18. Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsákel'ea me^Allapitot Árszabály szerint ezámittatnak. Előfizetési ár : iEgész évre ... 12 korona. ! Fél évre . . . > iNegyed évre . . 3 » ! Egy szám ára . . 24 fillér. > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Pinczeliely. Szomorú hírnévre tett szert vármegyénknek ezen kis községe. A megsebesülteknek és meghaltakoak véres árnya tapad Pinczehelyhez és lakóihoz abból az alkalomból, a midőn ennek a kerületnek polgárai legszentebb alkotmányos jogaikat lettek volna hivatva gyakorolni. Bot, fejsze, kőzápor, ütlegek, szitkok, a legalacsonyabb emberi érzésből : a gyűlöletből fakadó vad inzultusok, féktelen izgatás és lázitás a hatóság, a törvényes rend, az urak és egy felekezet ellen, szóval anar- kia és erkölcsi elfajulás jellemzik az október másodé kán meghiúsult pinczehelyi képviselőválasztást. Mélyen sajnáljuk és pirulva resteljük a történteket. Sajnáljuk azt a félrevezetett szegény népet, a melynek szenvedélyeit azzal szították és kavarták fel, bogy a bujtogatók a politika kérdésébe erőszakosan belekeverték a vallás és hit jelszavait, a mit a politikából minden párt, kivéve a néppártot, száműz és kizár, másrészt pedig szégyeljük és resteljük, hogy ezeknek a szomorú eseményeknek éppen a mi vármegyénk volt színhelye. Három nap múlva lesz az uj választás Pinczehelyen. Sajnos bennünket, kik a sza- badelvüpárthoz tartozunk, csak indirekt érdekeltség fűz ehhez a választáshoz. A szabadelviipártnak ebben a kerületben ezúttal sincsen jelöltje. A mi politikai elveinket a küzdő pártok egyike sem irta zászlajára, ebből okszerűen az következik, hogy indifferens magatartással kisérjük ennek a választásnak sorsát. Korántsem. Mig ugyanis a függetlenségi és 48-as Kossuth- pártnak a szabadelvűsig kérdésében elfoglalt álláspontjával, a melyet politikai működésével ezideig tanúsított és politikai cselekedeteivel következetesen beigazolt, a szabadc/vüpárttiak programmja összhangzásban áll, addig a néppártnak minden törekvése és egész programmja homlokegyenest ellenkezik a szabadelvüpárt törekvéseivel és programmjával, olyannyira, hogy a néppárt politikai irányát és tevékenységét nemcsak helytelenítjük, hanem határozottan károsnak és veszélyesnek tartjuk. A szabadelvüpárt híveire nézve tehát a pinczehclyi választás alkalmából a mi meggyőződésünk szerint az a helyzet áll elő, hogy a néppártnak bukását minden esetre örömmel látják és azt előmozdítani is segítik. Lelkünk örülne, ha a néppárt bukása a szabadelvüpárt diadalát, jelentené ebben a kerületben, de minthogy ezen eshetőségről ezúttal — sajnos — le kell mondanunk, be kell érnünk azzal az örömmel, hogy ha nem is a szabadelvüpárt, de legalább a szabadelvű eszmék győznek a néppárt elbukásával. Különösen az első pinczehelyi választáshoz tapadó szomorú események méltó felháborodást keltenek pártkülönbség nélkül mindenkiben, a ki józanul és higgadtan gondolkozik, a néppárt és korifeusainak üzelmei iránt. Az alkotmányos eszközökkel megvívott csata után, még ha az veszteségünket is jelenti, meghajolunk a többségnek törvényes akarata előtt. Ez kötelesség. Azonban féktelen indulattal, elvakult terrorizmussal, tombolni és rombolni, a tudatlan népnek szenvedélyeit felkorbácsolni, embertársainknak életét veszélyeztetni és feláldozni csak azért, hogy a többség akaratának alkotmányos és törvényes érvényesülését megakadályozzuk, — megbocsáthatlan hiba és bűn, a mely szigorú megtorlást igényel. Ebbe a nagy hibába esett október másodikán a pinczehelyi kerület néppártjának egy része, kiknek lelketlen izgatását és bujtogatását a lábbal taposott közbiztonság és a megsértett jogrend érdekében a törvény teljes szigorával kell sújtani és megtorolni. A néppárt különben már kezdi elveszteni vonzó erejét azokban a főúri körökben is, melyek alakulásakor -mellé szegődtek. Gróf Eszterházy Miklós Móricz, gróf Apponyi Géza, hrg. Eszterházy Miklós és gróf Cziráky Béla kiléptek már a néppártból, csak még 3 Zichy gróf tart ki mellettük konokul, de azt hiszszük, hogy ezek is nemsokára megunják Molnár János és társai szekerét tolni. TARCA. Azt akarom... Azt akarom . . . Mikor egy élet bubánatát dalolom, Hogy égő köny gördüljön alá arcodon. Azt akarom . . . Mikor dalaimban napsugár mosolyog, Hogy fény s derű sugározza be homlokod. Azt akarom . . . Ha lelkemen tavasz fuvalma rezdül át, Dalaimból kiérezd a rózsák illatát. Azt akarom . . . Mikor a búrokon vihar hulláma kél, Hogy téged is elragadjon a szenvedélyAzt akarom . • • Zokogj, ha zokogok — s nevess, ha nevetek, Mikor ajkad mosolyg s szemedben köny remeg: Azt akarom - . . Jöjj el hozzám — s mikor kitárom két karom : Nevetve, sírva borulj reám angyalom - • • VESZELEI KÁROLY. IIsiIsii iitán. Jean Ricíiepin-töl. A párisi La Roquette fogház egyik cellájá- jában ült, tompán maga elé bámulva, 186+ junius 5-én az egyik nőpácziensének megmérgezése miatt halálra Ítélt La Pommerais orvos. Ez ember tekintetében, kinek pőrére még sokan emlékezni fognak, sem félelem, sem remény nem látszott. Harmincnégy éves volt, középtermetű, jól megtermet', éles metszetű arccal, tiszta gondolkodó homlokkal. Halálra volt Ítélve. Védője Lihaud azonban fellebbezést adott be s az elitéit még nem tudta, hogy ezt elutasították, sőt, hogy a kegyelmi kérvénynek sem volt foganatja s a hóhér értesítve lön, hogy a kivégzés 9-én a kora reggeli órákban lesz. A mint az elitéit mozdulatlanul ott ült, hirtelen felnyílt az ajtó s La Pommerais feltekintve, Velqeau Armand tanárt, a hires sebészt látta maga előtt. A fogoly a saját székét ajánlotta fel a vendégnek és a kesketjy tapadra ült, melyen már annyian töltötték életük utolsó perceit. A hallgatás rövid hideg szünete után Velqeau megszólalt: — Orvosok közt ugyan fölösleges volna minden üres sajnálkozás. Egyébiránt testi szenvedéseim engemet is biztos halálra Ítéltek s csak az a kérdés, ad-e betegségem két-három évi időt. Térjünk tehát minden bevezetés nélkül a dologra. — Tehát reménytelenül veszve van az ügyem ? — szólott La Pommerais. — Tartani lehet tőle — hangzott a felelet. — Talán már végórám is ki van tűzve? — Azt nem tudom, hanem egypár napra okvetlenül számithat. La Pommerais végighuzta fegyenckabátján ujját verejték födte homlokán igy szólt: — Legyen hát. Különben el voltam rá készülve, Minél hamarabb, annál jobb. — Mivei a dolog még nincsen eldöntve, csak egy feltételes ajánlatot tehetek önnek. Ha kedvez önnek a szerencse, annál jobb ! Ha nem ... A nagy sebész elhallgatott. — Ha nem ? — kérdezte La Pommerais. Velqeau elővett egy finom orvosi műszert, azt az elitéit üteréhez tartotta ^ igy szólt: — Az ön ütere gondolkodásának és érzésének csaknem ritka nyugodtságára és biztosságára vall, s ez bátorít, hogy önnek, — a ki nemcsak éles eszméjéről, hanem tudományos meggyőződéséről is ismeretes, egy indítványt tegyek, amelyet önt mint a positiv tudomány embere, bármely különösnek találjon is, bizonyára figyelmére fog méltatni. — Egész figyelmem rendelkezére áll önnek, — felelte La Pommerais. — Ön határozottan tudja, — folytatja Velqeau — a modern pszihologiai legérdekesebb kérdése azt megtudni, vájjon marad-e fenn az agyban egyetlen sugara az emlékezésnek, a reflexiónak, a
