Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
2. TOLNA VÁHMEGYE. 1901. október 6. tudatlan nép fejébe vertek, hogy saját sötét céljaikat elérhessék és ingadozó hatalmukat megmenthessék. A szeretet vallásának papjai miként fogadják ezt a véres eredményt, melynek árnya reájuk borul? A szerencsétlen áldozatok hozzátartozóinak jajveszékelése méltán kiséri őket a szeretet eszméje helyett a gyűlöletnek szentelt életök egész folyamán. Megdöbben a művelt lelkű ember eny- nyi vadság, minden jóravaló érzésből kivetkőző fanatizmus előtt, midőn látja azt, hogy a vallás hamis cégére alatt embertársaikat gyilkosokká uszítják egymás ellen! A vármegye majd minden kerületében nagy, erős küzdelem volt a pártok között, de sehol semmi csend- vagy rendzavarás nem történt, csak egyedül ott, ahol a néppárt állított fel jelöltet és ahol a néppárt papi talárban járó jelöltje állott az egyik pártélén, itt vérnek kellett folyni, 7 embernek kellett föláldoznia magát azért, mert tele beszélték a papok a fejőket ember gyűlölettel \ Nemcsak a mi vármegyénk választási küzdelmei tanúsítják, hanem az egész országban megejtett képviselő választások bizonyítják azt, hogy csak azokban a kerületekben került ilyen szomorú összetűzésre és vérengzésre a sor, a hol a néppártnak is volt jelöltje; minden más kerületben, bármennyire kiélesedtek is az ellentétek, békésen folytak le a választások. így zavargások és vérengzések folytak Csornán, a hol Borsody Géza szabadelvüpárti ellen Rakovszky István néppárti, Érsekújváron, ahol Union Ákos ellen Kovács Pál néppárti, Nagy-Bajomban, ahol Nicki Pál ellen Zichy János gróf néppárti, Stomfán, ahol Komlósy ellen Trabinyi és Ráczalmáson- ahol Koller ellen Szentiványi néppárti lépett fel. Mindezekben a kerületekben a néppárt nem riadt vissza a legerőszakosabb eszközöktől se és lelketlenül, fanatikus dühvei lázitottak az ellenpárt ellen. Az a szegény, félrevezetett, fanatizált nép azután rombolt, ha szerét tehette. Ami vér elfolyt, azért mind a néppárt felelős. A gyűlölet és lelki eldurvultság jegyében harcoló néppárti agitátorok megbélyegezték vármegyénket, mert az egész ország összes választásain sehol sem fordult elő ilyen nagy izgatás, mint Pincehelyen, hol 7 ember halálát és sok ember megsebesülését idézte elő a néppárt vezetőinek ördögi műve. Mint megbízható adatokból és szemtanuk jelentéséből értesülünk, Pincehelyen már a választás előtti napon a Rátkay-párti választók életét fenyegették a Szűcs-párt leitatott emberei, ha reá mernek szavazni Rátkayra. A választás napján a bevonuláskor már a leggyalázóbb szavakkal', fenyegetésekkel és kődobálásokkal fogadták a Rátkay- párti választókat, kik higgadtan és nyugodtan tűrték az inzultusokat, nehogy az összetűzésre alkalmat szolgáltassanak. Délfelé, midőn a Szücs-párt vezetői látták, hogy Rátkaynak már több száz többsége van, el kezdték még jobban izgatni a népet; három-négy káplán és több plébános folyton buzdította a népet a haragra és gyűlöletre; sajnos, néhány intelligens úri ember is akadt, aki ebben a táborban foglalt helyet a felbujtatott nép között. Ott volt gróf Jlpponyi Géza két tisztje: Kohlmann Gyula és Takács gazdatiszt, a kiknek ottlétéről nem hiszszük, hogy tudott volna valamit a nemes gróf, mert ő a kö- lesdi kerületben volt elfoglalva a szabadelvüpárti jelölt érdekében. Délután két óra felé a felizgatott tömeg — látva a Szücs-párt föltétien bukását — minden egyes Rátkay-párti választót, mikor a szavazó helyiségbe közeledett, kődobálásokkal és más módon inzultált. A megyei utón halomba rakott kövekkel folyton dobálták a Rátkay-választókai, kik csak csendőrfödözet mellett juthattak a választás helyéhez. Utóbb már a csendőröket is megdobálták ; ezek többször felszólították őket, hogy hagyják abba a dobálási, de a figyelmeztetés mit sem használt, sőt olyannyira vérszemet kaptak, hogy a csendőrök fegyverét is megragadták s egyik csendőrt le akarták szerelni ; ekkor a csendőrség Önvédelemből lőtt, s többet súlyosan megsebesített, kik közül utóbb 7 meghalt. A csendőrség tüzelése után a helyszínén meghalt Fiola János tamási lakosnak, a néppárt egyik bizalmi férfiának 16 éves leánya és egy nagyszokolyi illetőségű fiatal, áldott állapotban levő asszony; azonkívül meghaltak Dormati Pál, Patkó János, Szent- páli József és egy 70 éves nő, ki saját lakásának ajtaja előtt esett el. Ekkor a tömeg még bőszültebb lett, berohant a választási helyiségbe, a honnan csak a katonaság tudta kiűzni őket. A választási helyiségben megtámadták Schzuetz dr. elnököt, a biz. tagokat és a bizalmi férfiakat is. Ellepték a termet, a folyosókat és az udvart. Ököllel fenyegetőzve és szitkokkal követelték a választás lezárását. Schwetz elnök higgadtsággal lépett közbe és szép szóval igyekezett a népet csitilani. Egy órára fel is függesztette a választást. De ez sem használt. A katonaság a községben igyekezett a kordont fentartani, de nem volt képes. Az a pár csendőr hősiesen viselkedett, de nem akadályozhatta meg azt sem, hogy a választási helyiségből kiűzze a lázongókat. A helyzet mindinkább veszélyesebb jelleget öltött. Schzuetz Antal elnök folytonos életveszélyben maga többször igyekezett a nép között szép szóval le- csendesiteni a háborgókat, úgyszintén Szé- vald Mór főszolgabíró, de mind hiába, magát a dobálást ezután is folytatták s a választási helyiségben megdobták dr. Pirin- ger József szavazatszedő küldöttségi elnököt, dr. Debreczeni József ügyvédet, Rátkay bizalmi férfiát, Müller Zoltán tamási kereskedőt, Hirsch Pál és Simon mészárost, Györy János gazdag földmivest ; Gerbauer Mihály cipészt oldalba szúrták ; megverték a felsőnyéké bírót, jegyzőt és több embert; vadul ordították: le az urakkal, a hatósággal és a zsidókkal ! Több százra megy a megsebesített Rátkay-\Álasztók száma. A felbőszült tömeg a tamási főszolgabírót is életveszélyes fenyegetéssel illette, Húzd ki !< — kiáltották a vérszemet kapott pinczehelyi főkolomposok, a Rátkay választóinak pedig lehetetlen volt leszavazni, mert az őket kisérő csendőrök élete is veszélyben forgott. Ilyen veszélyes körülmények között nem tehetett Schwetz dr. elnök mást, mint amit tett. hogy d. u, 5 órakor végleg felfüggesztette a választást. Ha ezt nem teszi, akkor főleg az esthomály beálltával irtózatos embermészárlás következett volna be, hisz a felbujtott néptömeg a főszolgabíró és a választási elnök közelébe hatolva, mindkettőt ököllel fenyegette és »Le az elnökkel!« Le a szolgabíróval! hangzott feléjük. A néppárt egyik vezetője: Friihwirth Jenő dr. szintén közbelépett, hogy szép szavakkal nyugtassa meg a lázongókat, de ez se használt, feléje is azt kiabálták: »Te is csak olyan ur vagy mint a többi.«. Rátkayt magát hű emberei még idejekorán Xémedibe vitték, mert őt is halálra kereste a vért szomjazó tömeg. A szavazatszedő bizottság a választási elnökkel együtt s a még ott maradt Rátkay-párti választók csendőrfedezet mellett, de közápor közepette a vasúti állomásra menekültek s onnan egy külön vonaton távoztak. Pinczehelyen a felbőszült nép aztán minden Rátkay párti ház ablakát beverte és kövekkel dobálta. (Egyik tudósítónk helyesen jegyzi meg, hogy választáskor az állam- épitészeti hivatalnak nem volna szabad kinhagyatni az utón a prizmába rakott kavicsot, mert Pinczehelyen ez valóságos fegyvertárul szolgált a néppárt híveinek.) A megsebesültek között van Weisz Márton Adorján-pusztai tekintélyes bérlő, megyebizottsági tag, kit délfelé lehúztak kocsijáról és ütlegelték a szegény 70 éves öreg embert. A terrorizmus oly nagy volt Pinczehelyen, hogy az ottani Rátkay-párt iák közül alig mert néhány szavazó leszavazni. Érdekes a dologban, hogy a néppártiak milyen perfid hazugságok híresztelésével és furfanggal igyekesznek magukról a felelősséget elhárítani, a Rátkay-pártot tüntettik most fel olyan gyanánt, a mely a zajongást, verekedést és lázadást provokálta. Az »/Alkotmányi -ban és a »Pécsi Közlöny«-ben azt írják a jó néppártiak, hogy a >hatóság és a zsidók« biztatták fel a csendőröket, hogy lőjenek és a csendőrök hallgatva erre a biztatásra, minden ok nélkül lőttek az ártatlan néppártiakra. Azt írja még a többi között az A—ny, hogy a Rátkay párt nagyban űzte a vesztegetést, hogy erőszakkal behatoltak a néppárti táborba, hogy a néppártnak tiszta 500 többsége volt a kerületben, a Rátkay-féle lélekkufárok ezek közül elraboltak 250 szavazót, azonkívül a takarékpénztárak felmondták a néppártiaknak a kölcsönöket, a takarékpénztárak pedig az »izraeliták kezében« vannak. Szemen szedett valótlanság ennek a közleménynek minden szava és minden betűje. Ez a tudósítás már a szokásos néppárti recept és chablon szerint készült, amire már a néppártnál megszokott üzelmek palástolására kész mintákat tartanak készletben a néppárti központban, any- nyira egybehangzó ez a sok hazugság. Éppen a Rátkay-párt mindvégig a ie fii izzadtabban és iegnyugodtabban, józanul viselkedett, eltűrte a ködobálást és a többi sérelmeket, a számnélküli inzultusokat, csakhogy a néppárt czélját el ne érje és a választás befejezését meg ne akadályozza. Mindenki kacagva fogadja azt a hirt is, hogy a néppártnak 500 többsége lett volna, mikor kétségtelen, hogy Rátkay 5—600 szavazattal, ha a választás nyugodtan megtörténhetik, okvetlenül győzött volna. Hisz ezelőtt 5 évvel, mikor nem a pincehelyi káplánka, hanem Apponyi Géza gróf, e kerület nagybirtokosa volt az ellenjelölt, mikor a néppárt már évekkel a választások előtt megkezdette akcióját, szintén Rátkay győzött. Azóta pedig Rátkay népszerűsége folyton emelkedett. A parlamentben Rátkay rokonszenvet és tekintélyt vívott ki magának. Minden évben minden községben tartott beszámolót. Mostani gyönyörű programmbeszédjét lelkesen fogadták, valóságos diadalmenet volt az útja a kerületben. Hisz mint népszónok egyike a legjelesebbeknek az országban. De maguk a számok is igazolják, a néppárt állításának vakmerőségét és valótlanságát. Ilyen körülmények között, mikor nagy erkölcsi bátorságra volt a Rátkay-pártiaknak szükségük, hogy a néppárti terorizmussal szemben és életük veszélyeztetésével leszavazzanak. Rátkaynak már délután 350 többsége volt, mikor Schwetz elnök a választást bezárta, Rátkay többsége kitett 254 szavazatot, de még több Rátkay község volt vissza, olyannyira, hogy biztosan győzött volna több, mint 500 szavazattal. Hogy a néppárti perfid hazugság mire képes, azt igazolja az is, hogy például a szegzárdi választásról is azt írták ugyancsak a P. K.-nek, hogy Boda a zsidó liberalizmusnak köszönheti győzelmét. Tudva van pedig, hogy Boda győzelmét első sorban a Sárköz elvhü 48-as választóinak köszönheti, a mint a tények igazolták is, mert csak a Sárközből kapott Boda 433 szavazatot a néppárti Schröder 98 sárközi szavazatával szemben. Különben nem hisszük, hogy maga a néppárt is elhigyje ezeket a nevetséges és. ostoba, nyakatekert ráfogásokat és koholt állításokat.
