Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1901 augusztus 25. latlan ember szerénység és nagy, nagyon nagy kitartás nélkül került előkelő, de gyenge jövedelmet hajtó állásba, s nem győzte bevárni az időt, a mig előbbre jut s a jövedelme is tekintélyes lesz, nemcsak az állása. Tömérdek az úgynevezett »félbemaradt exisztencia«, a ki a legszebb reményekkel kezdte meg egyetemi pályáját, de nem bírta befejezni. A jogászoknak több, mint fele ilyen, s a megkezdett pályáról leszorult ifjak között igen sok a tehetséges ember, a kiért bizony nagy kár. Csak úgy vaktában nekirohanni a világnak nem szabad, a szegény embernek előre kell gondoskodnia a főiskolai évekről, s már korán olyan képességeket kell szereznie, — minél többet 1 — a melyeknek a segítségével átvergődik az egyetemi éveken. Ez idő szerint legjobb ilyen segítő eszköz a nyelvismeret és a gyorsírás, de mindakettő csak úgy, ha nagyon jól ért hozzá az, a ki bár csak pár évig is, meg akar élni belőle. A diploma-szerzéstől és a köztisztviselői állásoktól évről-évre valósággal riaszt- gatják az újságok az ifjúságot. Pedig magában véve sem a diploma-szerzés, sem a köztisztviselői szolgálat nem helytelen dolog, s nagyon is érthető az utána való vágyakozás. Csak az a baj, ha az oda nem való I elemek tolulnak az úgynevezett értelmiségi pályákra. Bármily mostoha is nálunk, a köz- tisztviselők sorsa, még mindig jobb, mint Olasz- és Francziaországban, s bár csak fekete kenyeret ad, de az a kenyér legalább biztos és elegendő annak, a ki nem költ többet, mint a mennyije van. Az a baj, j hogy nálunk a köztisztviselő urnák, azaz külön kasztnak képzeli magát, nem pedig szegény embernek, s nem a természetes ! szükséglete és jövedelme, hanem a rangja szabja meg, hogy mennyit költsön. A pálya- választásnál fontolja meg mindenki azt is, hogy mennyi jövedelmet hajt a kiszemelt állás és ha a jövedelem az ő egyéni szükségleutcára szaladt. A következő pénteki nap örökké emlékezetes marad Fiúméra. Már reggel hallatszott több kimondhatatlan, irtózatos dübörgés a föld öléből ; este nyolckor nagyon megrendült a föld, a megrepedt falakról minden lehullott, megcsöndültek a harangok, téglák, kődarabok estek le. A nép kezdett kétségbeesni, papot kerestek és a hires, j csodatevő S. Vito-i Kereszt templomába tódult. A pap ottan reszketve azt prédikálta, hogy már a j cholera égi ostor vala, — de csak most fogja Isten vétkeinkért a legiszonyúbb büntetést küldeni; szegény lakosaink e vigasztalásra egyre sírtak, jajgattak. 9 óra tájt megint oly szörnyű dörgés és földindulás jött, hogy a templom falai is mozogtak, mire pap és nép a szabadba rohantak. Nemcsak kémények és tetők dűltek be, de az ijedtség által is sok szerencsétlenség történt, mert betegek és gyermekágyas asszonyok kitántorogtak ágyaikból, éjjelre nem maradt senki fedél alatt. Már az apácák is készek valának a klastromot elhagyni, sirás és. imádkozás tölté be az utcákat. Férjem legke- vésbbé sem látszott megilletődve lenni, járkált a nép közt, és csillapitá. Később együtt kikocsizván mindenfelé vigasztalni, midőn visszatértünk egyedül kiültem a kertbe kedves helyemre, mely alacsony falról a tengerre néz. Mindeddig tulajdonképen nem vettem föl a dolgot, nincsen félő természetem, a mi lovaglásaimból is ösmeretes itten; de most j egyszerre a pad alattam megmozdult, rettenetes, örökre felejthetlen mozgás, ropogás és a kőpad a mélységbe rogyni akart: rémülten rohantam a pa- j lotának, kis kutyám feljajdultan utánam, többi ku- í teit kielégíti: csak bátran előre ! A köz- tisztviselő már előre tudja, hogy mi lesz a jövedelme, s igy nincs joga kesergetni. Nem szabad követelni, hogy a munkánkért többet adjanak, mint a mennyiért mi magunk fölkínáltuk, ezt legfölebb csak óhajtani szabad. A mi pedig az úgynevezett diplomás pályákat illeti: a derék és tehetséges ember hosszabb-rövidebb ideig tartó küzdés után végre még is csak érvényesül. A siker titka : a kitartás és a folytonos szárnypróbálás. Próbálgatni kell az érvényesülés módjait, de mindig úgy, hogy az ember biztos talajt érezzen a lábai alatt. Senki sem születik a világra úgy, hogy mindjárt járni tud ; az élet utjain is mindnyájunkat ért már egy-egy eltottyanás, a melybe azonban hál’ istennek nem haltunk bele. Csak előre, csüggedés nélkül és mindig csupán csak a tisztesség utján. Ez a legjobb és legszilárdabb ut, akár csak a vasút, csak kisiklani nem szabad belőle, mert különben agyonüti magát az ember. Nyilatkozat. A legilletékesebb helyről nyert értesülés alapján jelenthetem, hogy több napilapban közölt azon hir, mintha Kämmerer Ernőt a pinczehelyi kerületből egy nagy küldöttség a jelöltség elfogadására fölkérte és Kämmerer a jelöltséget elfogadni hajlandónak mutatkozott volna, minden alapot nélkülöz. Tudomásom szerint Kämmerer a képviselőséget nem keresi és ha azt mégis elfogadja, csak érettünk, régi jó barátai és választói kedvéért, a kikkel szívben és lélekben összeforrva van, fogja a szakcsi kerületben megtenni. Dombóvár, 1901. augusztus hó 19-én, Döry József, a szakcsi szabadelviipárt olnüke. VÁRMEGYE. — A tolnamegyei községi és körjegyzők nyugdíj-választmánya múlt pénteken ülést tartott 1 Döry Pál alispán elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak : Kurz Vilmos, Török Béla, Küknél Ferencz, Várkonyi Iván, Módty László, Máthis Kálmán és Lőri7iczy József tb. főszámvevő, mint előadó. A kisebb jelentőségű ügyeken kivül özv. Kiss Istvánná nyugdiját 240 koronában állapították meg.. Özv. Bognár Mihálynénak azon kérvényét, hogy Erzsébet nevű leányának, aki Krisztinkovich János voljt faddi jegyzőt 8 éven át ápolta, segély nyuj- tassék, alap hiányában elutasították, özv. Kode Ivánná Iván nevű fiának 136 korona nevelési pótlékát továbbra is folyósitották. özv. Wohlfannenak Berta leánya részére rendkívüli segély adományozása iránti kérvényét elutasították. Hojf Henrik volt majosi jegyző évi nyugdiját 787 K. 50 fillérben állapították meg. — A pécsi községi közigazgatási tanfolyamra vonatkozólag Koszits Kamii vármegyei főjegy/ő, a Pécsett szervezett községi közigazgatási tanfolyam igazgatója a következő felhívást bocsátotta ki r Az 1900. évi XX. t.-cz. alapján Pécsett szervezett községi közigazgatási tanfolyam 1901 —1902. tanévét 1901. évi szeptember hó 1-én megkezdi. Ezen tanfolyamra felvétetnek azok, kik;. 1) a főgimnázium vagy főreáliskola 8. osztályát,, vagy ezen középtanodákkal egyenrangú más középfokú iskolát, vagy megfelelő katonai tanintézetet sikeresen végeztek és az iskolai tanulmányok befejezése után valamely községjegyzői irodában mint aljegyzők (segédjegyző, jegyzősegéd) jegyzői írnokok, vagy jegyzői gyakornokok legalább egy évi gyakorlatot töltöttek ; az 1901 — 1902. tanévben tanfolyam hallgatókul felvétetnek az 1900. év szeptember hó 1-én tényleges szolgálatban állott azon községi aljegyzők (segédjegyzők, jegyzősegédek) jegyzőgyakornokok és jegyzői írnokok isr kik az 1883. évi I. t.-cz. 6. § ában előirt iskolai alapképzettség megszerzése (6. gimnázium, reáliskolai, vagy polgári iskolai osztály, avagy ezen középtanodákkal egyenrendü kereskedelmi iskola, vagy megfelelő katonai tanfolyam sikeres végzése) után, de 1900. évi szeptember hó 1 -ét megelőzőleg megkezdett legalább egy évi gyakorlatot tudnak kimutatni; továbbá azok a községi aljegyzők, (segédjegyzők, jegyzősegédek) jegyzőgyakornokok és jegyzői gyakornokok is, akik 1900. évi szeptember hó 1-én hadkötelezettségi tényleges szolgálatot teljesítettek, amennyiben ennek teljesítésére tyák is mind ugatni kezdtek, a cselédség elém szaladt és az épülethez érve, minden ingott rajta! most már bennem is meghűlt a vér, de utána hőség és fejfájás jött; ezt érezték mindnyájan. Férjem ismét éjfélig a városban rendelkezett, már előbb jöttek sokan gyermekeikkel, hogy közelünkben tölthessék az éjszakát, mi szívesen megengedtük. Tosoni ur, Beserédj Pista ismerőse, menekü lésben két hónapos csecsemő fiát köpönyege alatt rejtve, a gyermek belehalt. Szegényeknek első és egyetlen gyermekök. Buccariban is egy asszony ijedtében szörnyet halt, ottan házak is omlottak össze; a mi villánk meg sem rendült, mert sziklán áll, hanem a palota a tenger mellett jól megsin- lette. Szeretném tudni, hogy Magyarországban is érezték-e a földindulást, mely inkább délnek terjedt. A város üresnek látszik, vannak, kik még hajókon laknak félelmükben. Vasárnap én már egészen derülten ébredtem, kitörölvén elmémből a sötét benyomásokat és hogy a szokott életmód újra kezdése iránt jó példát adjunk, megtartottuk rendes társasnapunkat, még táncoltunk is — ámbár legtöbben elmaradtak. Soká tartott még minden lecsöndesült, mert a különben oly nemeslelkü olasz nép az életet túlságosan becsüli, a mi valódi kut- forrása lealacsonyodásának; másként az első nép lenne a világon: hiszen megvan benne minden tehetség. A bátor egyszer hal, a ki fél, ezer halált szenved.. (Okt.) Férjem tiz napot Velenceiben töltött, örvendvén, hogy O Felségének személyesen hódolhatott és annyi jóakaróját Becsből üdvözölhette ; úgy tetszett neki, hogy az > Amalienhofi - ban* van.. Az ünnepségeket nagyszerűeknek mondja. Nemsokára beköltözünk a városba, mert a távol magas hegyek már hóba borulnak. Örülök ismét kék cabinetemben kedveseim arcképei és | emléktárgyai közt ülhetni, nyájas szoba ez, nem oly nagy és rideg mint a többi terem ; ablakomi ból letekintve, a tengert látom alatta. Becsből gr, Braida és br. Baldacci látogat- j tak meg; utóbbi most másképen beszél, mint j Metternich szolgálatában — 57 évi tapasztalás kellett — igy mondá — mig szemeim kinyíltak. Egy más kedves látogató br. Splényi József volt, kit mint fiatal leány már megszerettem, mivel atyámat határtalanul tiszteli és becsüli. Ő hozta hirét, hogy Festetics Leo eladta a kajmádi urodalmát drága pénzen Almássy Manónak ; bár szegény Leo gróf fölhasználva szerencséjét, megtakarítaná a pénzt. Ah! a pénz igazi dámon az érintkezők közt. (839) Elhatároztuk májusban Becsbe utazni, ha az országgyűlés megnyílik még előbb is, mert férjem mindjárt elfoglalni kívánja helyét a főrendek közt; Becsben néhány hetet töltenénk sok régi ismerősünk közt, azután Pozsonyban az uj lakást berendezve, én lsckl-bz mennék Kins hajón, onnét pedig már vasút vezet. Mint a gyermek örülök évek múlva hazámat viszontlátni és a kedves Tengeti eset szeretett lakóival. Csak arra nem szabad gondolnom, hogy Malymat nem láthatom többé Hid- ján. Sztankovánszky Imrénét is nagy betegnek mondják. Isten őrizze őt. Elgondolva Imrére és * A bécsi császári Búr g-nak egy szárnya.
