Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

2. TOLNAVÁRMEGYE. 1901 augusztus 25. latlan ember szerénység és nagy, nagyon nagy kitartás nélkül került előkelő, de gyenge jövedelmet hajtó állásba, s nem győzte bevárni az időt, a mig előbbre jut s a jövedelme is tekintélyes lesz, nemcsak az állása. Tömérdek az úgynevezett »félbema­radt exisztencia«, a ki a legszebb remé­nyekkel kezdte meg egyetemi pályáját, de nem bírta befejezni. A jogászoknak több, mint fele ilyen, s a megkezdett pályáról leszorult ifjak között igen sok a tehetséges ember, a kiért bizony nagy kár. Csak úgy vaktában nekirohanni a világnak nem sza­bad, a szegény embernek előre kell gon­doskodnia a főiskolai évekről, s már korán olyan képességeket kell szereznie, — mi­nél többet 1 — a melyeknek a segítségé­vel átvergődik az egyetemi éveken. Ez idő szerint legjobb ilyen segítő eszköz a nyelv­ismeret és a gyorsírás, de mindakettő csak úgy, ha nagyon jól ért hozzá az, a ki bár csak pár évig is, meg akar élni belőle. A diploma-szerzéstől és a köztisztvise­lői állásoktól évről-évre valósággal riaszt- gatják az újságok az ifjúságot. Pedig ma­gában véve sem a diploma-szerzés, sem a köztisztviselői szolgálat nem helytelen dolog, s nagyon is érthető az utána való vágya­kozás. Csak az a baj, ha az oda nem való I elemek tolulnak az úgynevezett értelmiségi pályákra. Bármily mostoha is nálunk, a köz- tisztviselők sorsa, még mindig jobb, mint Olasz- és Francziaországban, s bár csak fekete kenyeret ad, de az a kenyér lega­lább biztos és elegendő annak, a ki nem költ többet, mint a mennyije van. Az a baj, j hogy nálunk a köztisztviselő urnák, azaz külön kasztnak képzeli magát, nem pedig szegény embernek, s nem a természetes ! szükséglete és jövedelme, hanem a rangja szabja meg, hogy mennyit költsön. A pálya- választásnál fontolja meg mindenki azt is, hogy mennyi jövedelmet hajt a kiszemelt állás és ha a jövedelem az ő egyéni szükségle­utcára szaladt. A következő pénteki nap örökké emlékezetes marad Fiúméra. Már reggel hallatszott több kimondhatatlan, irtózatos dübörgés a föld ölé­ből ; este nyolckor nagyon megrendült a föld, a megrepedt falakról minden lehullott, megcsöndültek a harangok, téglák, kődarabok estek le. A nép kezdett kétségbeesni, papot kerestek és a hires, j csodatevő S. Vito-i Kereszt templomába tódult. A pap ottan reszketve azt prédikálta, hogy már a j cholera égi ostor vala, — de csak most fogja Is­ten vétkeinkért a legiszonyúbb büntetést küldeni; szegény lakosaink e vigasztalásra egyre sírtak, jajgattak. 9 óra tájt megint oly szörnyű dörgés és földindulás jött, hogy a templom falai is mozogtak, mire pap és nép a szabadba rohantak. Nemcsak kémények és tetők dűltek be, de az ijedtség által is sok szerencsétlenség történt, mert betegek és gyermekágyas asszonyok kitántorogtak ágyaikból, éjjelre nem maradt senki fedél alatt. Már az apá­cák is készek valának a klastromot elhagyni, sirás és. imádkozás tölté be az utcákat. Férjem legke- vésbbé sem látszott megilletődve lenni, járkált a nép közt, és csillapitá. Később együtt kikocsizván mindenfelé vigasztalni, midőn visszatértünk egyedül kiültem a kertbe kedves helyemre, mely alacsony falról a tengerre néz. Mindeddig tulajdonképen nem vettem föl a dolgot, nincsen félő természetem, a mi lovaglásaimból is ösmeretes itten; de most j egyszerre a pad alattam megmozdult, rettenetes, örökre felejthetlen mozgás, ropogás és a kőpad a mélységbe rogyni akart: rémülten rohantam a pa- j lotának, kis kutyám feljajdultan utánam, többi ku- í teit kielégíti: csak bátran előre ! A köz- tisztviselő már előre tudja, hogy mi lesz a jövedelme, s igy nincs joga kesergetni. Nem szabad követelni, hogy a munkánkért többet adjanak, mint a mennyiért mi ma­gunk fölkínáltuk, ezt legfölebb csak óhaj­tani szabad. A mi pedig az úgynevezett diplomás pályákat illeti: a derék és tehet­séges ember hosszabb-rövidebb ideig tartó küzdés után végre még is csak érvényesül. A siker titka : a kitartás és a folytonos szárnypróbálás. Próbálgatni kell az érvényesülés mód­jait, de mindig úgy, hogy az ember biztos talajt érezzen a lábai alatt. Senki sem születik a világra úgy, hogy mindjárt járni tud ; az élet utjain is mind­nyájunkat ért már egy-egy eltottyanás, a melybe azonban hál’ istennek nem haltunk bele. Csak előre, csüggedés nélkül és min­dig csupán csak a tisztesség utján. Ez a legjobb és legszilárdabb ut, akár csak a vasút, csak kisiklani nem szabad belőle, mert különben agyonüti magát az ember. Nyilatkozat. A legilletékesebb helyről nyert érte­sülés alapján jelenthetem, hogy több napi­lapban közölt azon hir, mintha Kämme­rer Ernőt a pinczehelyi kerületből egy nagy küldöttség a jelöltség elfogadá­sára fölkérte és Kämmerer a jelöltséget elfogadni hajlandónak mutatkozott volna, minden alapot nélkülöz. Tudomásom szerint Kämmerer a képviselőséget nem keresi és ha azt mégis elfogadja, csak érettünk, régi jó barátai és választói kedvéért, a kikkel szívben és lélekben összeforrva van, fogja a szakcsi kerületben megtenni. Dombóvár, 1901. augusztus hó 19-én, Döry József, a szakcsi szabadelviipárt olnüke. VÁRMEGYE. — A tolnamegyei községi és körjegyzők nyugdíj-választmánya múlt pénteken ülést tartott 1 Döry Pál alispán elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak : Kurz Vilmos, Török Béla, Küknél Ferencz, Várkonyi Iván, Módty László, Máthis Kálmán és Lőri7iczy József tb. főszámvevő, mint előadó. A kisebb jelentőségű ügyeken kivül özv. Kiss Ist­vánná nyugdiját 240 koronában állapították meg.. Özv. Bognár Mihálynénak azon kérvényét, hogy Erzsébet nevű leányának, aki Krisztinkovich János voljt faddi jegyzőt 8 éven át ápolta, segély nyuj- tassék, alap hiányában elutasították, özv. Kode Ivánná Iván nevű fiának 136 korona nevelési pót­lékát továbbra is folyósitották. özv. Wohlfannenak Berta leánya részére rendkívüli segély adományo­zása iránti kérvényét elutasították. Hojf Henrik volt majosi jegyző évi nyugdiját 787 K. 50 fillér­ben állapították meg. — A pécsi községi közigazgatási tanfolyamra vonatkozólag Koszits Kamii vármegyei főjegy/ő, a Pécsett szervezett községi közigazgatási tanfolyam igazgatója a következő felhívást bocsátotta ki r Az 1900. évi XX. t.-cz. alapján Pécsett szervezett községi közigazgatási tanfolyam 1901 —1902. tanévét 1901. évi szeptember hó 1-én megkezdi. Ezen tanfolyamra felvétetnek azok, kik;. 1) a főgimnázium vagy főreáliskola 8. osztályát,, vagy ezen középtanodákkal egyenrangú más kö­zépfokú iskolát, vagy megfelelő katonai tanintéze­tet sikeresen végeztek és az iskolai tanulmányok befejezése után valamely községjegyzői irodában mint aljegyzők (segédjegyző, jegyzősegéd) jegyzői írnokok, vagy jegyzői gyakornokok legalább egy évi gyakorlatot töltöttek ; az 1901 — 1902. tanév­ben tanfolyam hallgatókul felvétetnek az 1900. év szeptember hó 1-én tényleges szolgálatban állott azon községi aljegyzők (segédjegyzők, jegyzőse­gédek) jegyzőgyakornokok és jegyzői írnokok isr kik az 1883. évi I. t.-cz. 6. § ában előirt iskolai alapképzettség megszerzése (6. gimnázium, reális­kolai, vagy polgári iskolai osztály, avagy ezen középtanodákkal egyenrendü kereskedelmi iskola, vagy megfelelő katonai tanfolyam sikeres végzése) után, de 1900. évi szeptember hó 1 -ét megelőző­leg megkezdett legalább egy évi gyakorlatot tud­nak kimutatni; továbbá azok a községi aljegyzők, (segédjegyzők, jegyzősegédek) jegyzőgyakornokok és jegyzői gyakornokok is, akik 1900. évi szep­tember hó 1-én hadkötelezettségi tényleges szol­gálatot teljesítettek, amennyiben ennek teljesítésére tyák is mind ugatni kezdtek, a cselédség elém sza­ladt és az épülethez érve, minden ingott rajta! most már bennem is meghűlt a vér, de utána hő­ség és fejfájás jött; ezt érezték mindnyájan. Fér­jem ismét éjfélig a városban rendelkezett, már előbb jöttek sokan gyermekeikkel, hogy közelünk­ben tölthessék az éjszakát, mi szívesen megenged­tük. Tosoni ur, Beserédj Pista ismerőse, menekü lésben két hónapos csecsemő fiát köpönyege alatt rejtve, a gyermek belehalt. Szegényeknek első és egyetlen gyermekök. Buccariban is egy asszony ijedtében szörnyet halt, ottan házak is omlottak össze; a mi villánk meg sem rendült, mert sziklán áll, hanem a palota a tenger mellett jól megsin- lette. Szeretném tudni, hogy Magyarországban is érezték-e a földindulást, mely inkább délnek ter­jedt. A város üresnek látszik, vannak, kik még ha­jókon laknak félelmükben. Vasárnap én már egé­szen derülten ébredtem, kitörölvén elmémből a sö­tét benyomásokat és hogy a szokott életmód újra kezdése iránt jó példát adjunk, megtartottuk ren­des társasnapunkat, még táncoltunk is — ámbár legtöbben elmaradtak. Soká tartott még minden lecsöndesült, mert a különben oly nemeslelkü olasz nép az életet túlságosan becsüli, a mi valódi kut- forrása lealacsonyodásának; másként az első nép lenne a világon: hiszen megvan benne minden tehetség. A bátor egyszer hal, a ki fél, ezer ha­lált szenved.. (Okt.) Férjem tiz napot Velenceiben töltött, örvendvén, hogy O Felségének személyesen hódol­hatott és annyi jóakaróját Becsből üdvözölhette ; úgy tetszett neki, hogy az > Amalienhofi - ban* van.. Az ünnepségeket nagyszerűeknek mondja. Nemsokára beköltözünk a városba, mert a távol magas hegyek már hóba borulnak. Örülök ismét kék cabinetemben kedveseim arcképei és | emléktárgyai közt ülhetni, nyájas szoba ez, nem oly nagy és rideg mint a többi terem ; ablakom­i ból letekintve, a tengert látom alatta. Becsből gr, Braida és br. Baldacci látogat- j tak meg; utóbbi most másképen beszél, mint j Metternich szolgálatában — 57 évi tapasztalás kellett — igy mondá — mig szemeim kinyíltak. Egy más kedves látogató br. Splényi József volt, kit mint fiatal leány már megszerettem, mivel atyá­mat határtalanul tiszteli és becsüli. Ő hozta hirét, hogy Festetics Leo eladta a kajmádi urodalmát drága pénzen Almássy Manónak ; bár szegény Leo gróf fölhasználva szerencséjét, megtakarítaná a pénzt. Ah! a pénz igazi dámon az érintkezők közt. (839) Elhatároztuk májusban Becsbe utazni, ha az országgyűlés megnyílik még előbb is, mert férjem mindjárt elfoglalni kívánja helyét a főrendek közt; Becsben néhány hetet töltenénk sok régi ismerő­sünk közt, azután Pozsonyban az uj lakást beren­dezve, én lsckl-bz mennék Kins hajón, onnét pe­dig már vasút vezet. Mint a gyermek örülök évek múlva hazámat viszontlátni és a kedves Tengeti eset szeretett lakóival. Csak arra nem szabad gon­dolnom, hogy Malymat nem láthatom többé Hid- ján. Sztankovánszky Imrénét is nagy betegnek mondják. Isten őrizze őt. Elgondolva Imrére és * A bécsi császári Búr g-nak egy szárnya.

Next

/
Thumbnails
Contents