Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

1901. augusztus 11. TOLNAVÁBMEGYE. 3. Ezután a gyűlés Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás indítványára kerületi pártelnökül Sass Lászlót választotta meg nagy lelkesültséggel. Sass László erre elfoghlván az elnöki széket, megköszönte polgártársai bizalmát s arra kérte őket, hogy támogassák őt minden lépésében, mert csak Így lehet diadalra juttatni a szabadelvüpárt zászlaját, s fölkérte a választó polgárokat, hogy a gyűlés tulajdonképeni céljára, a szervezkedésre, a helyi­bizottságok megalakítására térjen át. A gyűlés a kerület minden egyes községében megválasztotta as fj—6 tagból álló helyibizottságokat s ezen bizott­ságok elnökeivé a következőket: Gyönkön : Bévárdy Lajos. Kölesden : Csiba Lajos. Kis Tormáson: Bohr Dániel. Medinán: Bafailovics Mihály. Kalaznón: Schäfer Illés. Diósberényben : Breitenstein György. Murgán : Id. März Gáspár. bár-Sz.-Lőrincen: 1 Német János. Szakadáthon: Kaufmann György. Udvariban : Schäfer Mátyás. Varsádon : Vigand Jakab. Harczon : Konkoly Gábor, Kajdacson : Kis István. Nagy-Doroghon: Bakiig Dezső. Mucsiban : Strigens Imre. Felső-Nánán : Schmidt György. Kétyen : Bühl György. Bíilfán : Bieder Ödön. Faddon : Pleszky Antal. Gindly-családon: ifj. Kis Pál. Uzd-Borjádon : Fördős Dezső. A választás megejtése után Sass László el­nők újból megköszönte a választópolgároknak, hogy távolból ép úgy, mint közelből ily szép számban szívesek voltak megjelenni. — Ezután a választók Bcrnricder János lelkes éljenzésével szétoszlottak. A kerületben fokozódó lelkesedéssel csopor­tosulnak a választók Bernrieder János köré, kinek úgyszólván a gyűlésen történt első nyilvános sze­replése rokonszenves feltűnést keltett, mert úgy a magyar, mint német nyelven elmondott beszéde a megjelenlek között nagy tetszést és lelkesedést idézett elő. VÁRMEGYE. ____ — A közigazgatási bizottság augusz­tus havi ülését folyó hó 12-én, hétfőn fogja megtartani. — A ki egy fegyver birtokában csak 4 na­pig van és azt nem használja, tegyveradót fizetni nem köteles. (A m. kir közigazgatási bíróság 12,445/899. számú határozata.) Mária-Cselből hozatva a vasat. Az egész 500 pengő forintba került és naponként néhány száz mérőt csépel; modelljét meg fogjuk küldeni saját tisztjeinknek. (1838. január.) Az idevaló theatrum várako­zásomat felülmúlta, nagyon jó; pénteket kivéve, minden este játszanak; mi többnyire eljárunk, pá­holyunk mindig tele látogatókkal. Utánna még lombre- és whist-játékot adunk ; rendes partnerek : gróf Lichtenberg, B. Postner, a katonai koraman- dáns és mások. (1838 ) Ujesztendő táján egészségem meg­rendült és ámbár megfogadtam egy orvos tanácsát, ha már szerencsétlenségből rászorulok, mégis egy érvágást megtagadtam dr. Frina/dinak. Erős ter­mészetem majd ismét jóvá tesz mindent. fCét utolsó bálunkon részt is vehettem; szépen sikerült ünne­pélyek voltak , nagyszámú, művelt társaság, sok szép asszony és leány, nagy helyiségek, melyekben a tultömöttség mellett sem lett hőség, kitűnő or- kesztrum, világítás és szolgálat és kiváltképen a családi vigság, a táncolok kedve tüntették ki ezen bálokat; főképen fiatal előtáncosunknak Bujánovics Ernő concipistának és Bajzáthnak 8 köszönhettem, kik buzgón segítettek a honőröket csinálni. (Folyt, köv.) 8 Korm. gyakornok. — A községi adó kivetése. Az 1886: XXII. t. c. 129. §a szerint a községi birtokosok s lako­sokra kivethető községi adó a 130 § szerint csak­is az állami adók arányában vethető ki s sem ezen, sem más törvény nem tartalmaz oly iendelke;'é-.t, hogy a községi kiadásokra szükséges összeg a községi adónak az állami adók arányában való ki­vetése helyett, valamely más vagyon, nevezetesen a házi állatokra kivethető adóból lenne fedezhető. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1900. évi 1720. sz. határozata.) — A községek nem kötelesek a h. é. vas­utak kiépítését segélyezni, hanem arra csak jogo- sitvák; a miből önként következik, hogy a segély összeg megszavazását feltételektől tehetik függővé. Az 1888. évi IV. t. c. 7. §-ában kiszabott felsőbb hatósági vizsgálatnál pedig az ilyen feltételes hatá­rozat vagy akként fogadandó el, a mint hozatott, vagy pedig attól a jóváhagyás megtagadandó. — A m. kir. belügyminisztériumnak az a határozata, mely szerint az alperes város által kikötött feltéte­lek elejtettek, azzal a jelentőséggel bir, mintha a város határozatától a jóváhagyás megtagadtatott volna. (M. kir. Curia polgári tanácsának 1901. évi 1. sz. elvi jelentőségű Ítélete.) Öngyilkos gyámpénztári íokonyvelo. Pénteken délben futó tüzként terjedt el a hir Szegzárdon, hogy Antal Ferenc, gyámpénztári fő­könyvelő, a bartina-hegyi Knór-féle présházban agyonlőtte magát. Csakhamar hire tdrjedt az öngyilkosság oká­nak is, a mi bizony mélyen megrendített minden­kit, mert kiderült, hogy eddig még meg nem álla­pítható sikkasztásról van szó, a mit a szerencsét­len, megtévedt ember már évek óta űzött könyv- hamisítások és egyéb bűnös manipulációk segélyével. Nagymérvű, szerény tisztviselői fizetésével arányban nem álló költekezése csak azért nem tün­tették fel őt gyanús színben, mert azt hihette a kö­zönség, hogy gazdag nővérétől részesül segélyben. Vétkes üzelmeire néhány nappal ezelőtt Nagy László gyámpéhztári segédkönyvelő, — ki az 1900. évi gyámpénztári számadások és mérleg elkészíté­sével volt elfoglalva, — jött rá, kinek egy 54.00 és egy 1900 koronás könyvbeli tétel alapos gya­núra adott okot s ezen aggodalmát bizalmas utón tudatta Fördős Vilmos tiszti ügyészszel, ki pénte­ken délelőtt 11 órakor azonnal jelentést tett az alispánnak a Nagy László által észlelt visszaélésről. Az 5400 koronás sikkasztást még 1897-ben követte el, oly képen, hogy fingált név alatt 5400 korona gyámpénztári kölcsönt utalványozott ki, il­letve vett fel a saját kezeihez és saját céljaira. Ezen magának kifizetett összeg után, melyet sza­bályszerűen elkönyvelt, nehogy a sikkasztás a pénz­tár állagának vizsgálatánál kiderüljön, rendesen fizette a kamatokat, — pár hónap előtt pedig úgy könyvelte el ezt az 5400 koronás tételt, mintha azt az adós fél kifizette volna. Mikor a vizsgálat al­kalmával Döry alispán kérte a vonatkozó kötvényt, Antal azzal állott elő, hogy az nincsen meg, mert az összeg kifizettetvén, a kötelezvény kiadatott a félnek. Az 5400 koronás gyámpénztári kölcsön ki­utalásáról a főkönyvben feljegyzett árvaszéki vég­zés száma meg van hamisítva, ezen szám egészen más ügyre vonatkozik. Döry Pál alispán Pap Gyula helyettes árva­széki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész és Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő kíséretében, mihelyt Fórdöstől a dologról értesült, azonnal lement a gyámpénztári hivatalba, — de egyúttal a szolga- biróságot is csendőrök készenlétbe helyezésére utasította s megvizsgálták a Nagy László ál­tal aggodalmasnak jelzett két könyvbeli bejegyzést. Midőn az alispán magyarázatra hívta fel Antalt, ez eleinte igyekezett újra tévútra vezetni a vizs­gáló bizottságot, midőn azonban észrevette, hogy a kelepcéből szabadulni már nem tud, — mert az alispán a pénztári naplót kezdette vizsgálni, hogy azt a főkönyvnek meghamisitott tételeivel ha­sonlítsa össze, — hirtelen kalapját véve kiosont a hivatalos szobából és haza sietett lakására. Ennek folytán az alispán hivatalszolgákat és rendőröket küldött Antal után, hogy vissza­hívják a hivatalba — Antal azonban haza ér­vén, a préí-ház-ajtó kulcsát és revolverét magához vette és futva rohant ki a s őlőbí, hol a présház­ajtót magára zárta. Alig néhány perc múlva a rendőrök és két csendőr is kiértek a présházhoz, melynek ajtaján döngettek, de eredménytelenül, — ma;d fes-egetui kezdték az ajtót, de az erős záru tölgyfa ajtó nem engedett a nyomásnak. Erre a rendőrök a présház hátsó, gyöngébb ajtaját kezd­ték Túlfeszíteni, mire egy lövés dördült el a pincében. A boldogtalan ember a présházban egy papi­rosra a következőket irta: »Kedveseim., bocsássatok meg szerencsétlen. apátoknak.« Kabátját s kalapját fönnhagyta a présházban, lement a pince legvégére s ott egy csántérfára dűlve a revolverrel halánté­kára lőtt és szörnyet halt-, a golyó agy velejét szét­roncsolta. Ezalatt a rendőrök is behatoltak a pin­cébe, de már halca találták a szerencsétlen embert. Holttestét estig a présházban hagyták és 9 órakor szállították haza lakására egy szekéren, hol ravatalra helyezték. Antal Ferenc kedvelt alakja volt a szegzárdi úri társaságnak; könnyelmű, vig életet élt, vigal­makban, mulatságokban soha sem volt szünete. Alapos gyanuokok vannak arra, hogy Antal már Pappert Ferenccel, a sikkasztásai miatt annak ide­jén elitéit és időközben meghalt gyámpénztári köny­velővel egyidejűleg és azzal egy ‘tértve kezdte meg a sikkasztást és egymás bűnét kölcsönösen el­palástolták. A hiányzó összeg nagyságát eddig még nem lehet megállapítani. Az alispán még pénteken dél­ben, nyomban a sikkasztás fölfedezése után sürgö- nyileg tett jelentést a belügyminiszternek és a köny­vek megvizsgálására miniszteri szakértő kikülde­tését kérte. Döry Pál alispán Simontsits Elemér főjegyző és a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak kíséreté­ben pénteken délután folytatta a vizsgálatot és a napló lezárása s a pénzkészlet constatálása után hivatalos zár alá helyezte a pénztárakat. A gyámpénztárt a rendes megyei vizsgáló- bizottság havonként szigorúan és alaposan meg­vizsgálta, de mivel a könyvek évről-évre meg vol­tak hamisítva, a sikkasztásnak nem lehetett nyo­mára jönni, — azt csak a véletlen deríthette ki. A Nagy László által észlelt két tétel közül egyik 1895-ből, a másik 1897. évből .származik, s igy valószínű, hogy régebbi időkre is visszanyulik a sikkasztás. Antal Ferencet különben hivatalában kiváló munkaerőnek ismerték; gyors munkás volt, kinek kezei közt, —■ mint mondani szokás, — égett a munka. Nagy könnyebbségére szolgált bűnös mun­kájában az a helyzet, hogy egy személyben pénz­tárnok és ellenőr-könyvelő is volt mindaddig, mig ezen két állást szét nem választották, s jelenleg csak egyedül könyvelő volt, a pénztárnok 1898. évi március óta pedig Bodnár István; ez idő óta nem folytathatta a sikkasztást, mert már nem ke­zelt pénzt. Az Antal-féle sikkasztás önkénytelerriil eszünkbe juttatja, mennyire igazunk volt a lapunkban pár hét előtt megjelent cikkelyben, a melyben a gvámpénz- tárak államosítását az egyöntetű pénzkezelés és rendszeres ellenőrzés érdekében örömmel üdvözöl­tük, mert a mai kezelés mellett a hatályos ellen­őrzés minden vasszigor és a legszorgosabb vizs­gálat dacára, mint azt a jelen eset is mutatja, úgy­szólván lehetetlen. Döry Pál alispán, távollétében pedig Simontsits Elemér főjegyző a vármegyei pénztárvizsgálatokat a pénztárvizsgáló bizottsággal mindenkor pontosan, minden részletre kiterjedő alapossággal, a legnagyobb scrupulozitással végez­ték, de a legszorgosabb ellenőrzés és legéberebb vizsgálat is kijátszható ott, a hol a könyveket és tételeket hamisítják meg, mint az a je'en esetben történt, mert régi igazság marad az, hogy a házi tolvaj ellen lehetetlen a védekezés. A legőszintébb részvét kiséri a bűnös ember szerencsétlen családját, — megtört nején kívül hét gyermekét, — kiknek ártatlanul kell atyjok bű­neiért szenvedni. A megrendítő eset hire egészen consternálta mindazokat, kik ismerték a boldogta­lant ; pénteken és tegnap csak ezt az esetet tár­gyalták városszerte. Antal pénztárnoka volt évek hosszú során át a szegzárdi kaszinónak és a polgári iskolai-szék­nek, s valószínű, hogy ezek is károsodnak. * Tóth Andor árvaszéki számvevőt, ki hivatalos kiküldetésben Szegzárdról távol volt, sürgönyileg hazahívták, tegnap meg is érkezett. Döry Pál alispán Antal Ferenc állását Nagy László könyvelővel helyettesíti. A gyámpénztár állagának pénztári vizs­gálatát tegnap délután befejezték. A miniszteri ki­küldött megérkezése után megkezdik majd évekre visszamenőleg a rendszeres vizsgálatot, a könyvek, a naplók és a kötelezvények pontos egybevetésével, hogy ily módon meglehessen állapítani, mennyit tesz ki az Antal által elsikkasztott összeg, a mire nézve ezideig — az említett 5400 és 1900 koronás tételeken kívül — teljes bizonytalanság uralkodik.

Next

/
Thumbnails
Contents