Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

XI. évfolyam. szám. Szegzárd, 1901. augusztus 11. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : E Egész évre ... 12 korona. ; Fél évre ... * » j Negyed évre . . "3 » | Egy szára ára . . 24 fillér. [) Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Ivrammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENCZ. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a_ szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en mefiUapitot árszabály szerint számíttatnak. A kölesdi mandátum. Még nincsen feloszlatva az országgyűlés, de a képviselőválasztási mozgalmaknak or­szágszerte felkavart hullámai már hozzánk is eljutottak, ami főleg az elmúlt vasárnapon Kölesden megtartott szabadelvüpárti értekez­leten impozáns módon nyert kifejezést. A nagy munkaidő dacára tekintélyes számban jelentek meg a kerület minden köz­ségét és társadalmi rétegét képviselő válasz­tók és őszinte lelkesedéssel bontották ki a szabadelvüpárt zászlaját és kiáltották ki a kerület szabadelvüpárti képviselőjelöltjét. A kölesdi kerületben a szabadelvüpárt- nak a múltban is mindenkor erős talaja volt és hogy az utolsó választások alkalmával a szabadelvüpárt jelöltje elbukott, annak első sorban — valljuk be nyíltan — maga a párt volt az oka, a mely indolenciával és közönynyel kisérte a választási harcot és a szabadelvüpárt jelöltjét az egész választási küzdelem alatt magára hagyta. — Annál melegebben nyilatkozott meg már a jelen­legi szervezkedő ülés alkalmával a rokon- szenv és ragaszkodás a szabadelvüpárt mos­tani jelöltje : Bernrieder János személye iránt, kit erős családi kötelékek és hagyo­mányok a legszorosabban fűznek a kölesdi kerülethez, melynek választói spontán módon, őszinte lelkesedéssel kiáltották őt ki jelöltül. Az a beszéd, a melylyel Bernrieder a választók bizalmát megköszönte, távolról sem akart programmbeszéd lenni, annak inkább csak rövid praeludiuma, de az abban érin­tett eszmék híven reprodukálják a szabadelvü­párt elvernek és törekvéseinek lényegét. Ennek, a Széli Kálmán miniszterelnök által őszinte meggyőződéssel bölcsen inaugu- rált és a kormányzati tények hosszú soro­zata által máris fényesen beigazolt, a par­lamenti békét és az ország nyugodt fejlő­dését és konszolidálását biztositó politikának két sarktétele van. Az egyik a tiszta vá­lasztások elvét és a közkormányzatban és a közéletben egyaránt a szigorúbb erkölcsi és tisztultabb etikai felfogások érvényesítését jelenti, a másik, az osztályérdekek és osztály­harcok mellőzésével, az állami élet minden ágában, az egész vonalon, az összes erő­források egyenletes működésére és támoga- gatására, föltétlenül szabadelvű szellemben, törekszik. Üdvözöljük a kölesdi kerület szabad­elvüpárti választóit, akik igazi lelkesedés­sel bontották ki pártunk zászlaját és sora­koztak e zászló alatt. Kívánjuk, hogy lelkesedésük tüze fen­nen lobogjon és vigye diadalra a zászlót, mert ezt a zászlót a szabadelvüpárt nemzeti és szabadelvű politikájának a közérdeket, az ország javát szolgáló és haladását biz­tositó tiszta jelszavai ékesítik és mert a zászlótartó nemcsak politikai pártállásánál és elveinél, nemcsak családi tradícióinál fogva, hanem ezen úgyszólván első nyil­vános szereplése alkalmával magát oly ro­konszenvesen és előnyösen bemutató egyéni­ségéiül fogva is méltó a bizalomra, melynek fényes győzelemmel biztató zálogát képezi a vasárnapi értekezlet. Magáról az értekezletről a követke­zőkben számolunk be: A tolnamegyei szabadelvüpárt megbízásából Sass László földbirtokos e hó 4 én délután 3 órára hivta össze a kölesdi kerület szabadelvüpárti vá­lasztóit, kik mintegy 300-an jelentek meg a kölesdi nagy vendéglőben. A megjelentek között láttuk a kerület birtokosainak nagy részét, a honoratior osztályt s a választópolgárok legelőkelőbbjeit, sőt sokakat azon választópolgárok közül, kik a múlt választásoknál a függetlenségi párt el'öharcosai vol­tak A múlt választáskor nemzeti párti programmal fellépett Varga sárszentlőrinci birtokos akkori párt­hívei nagy részével szintén megjelent az érte­kezleten. Már a gyűlés megnyitása előtt a megjelent párthivek lelkesen nyilatkoztak Bernrieder János jelölése mellett és előrelátható volt, hogy a pártszer­vező gyűlés ki fogja kiáltani képviselőjelöltül. Sass László az értekezletet következő be- széddel nyitotta meg : Tisztelt pártértekezlet! A vármegyei szabad- j elvüpárt megbízásából volt szerencsém önöket, | tisztelt polgártársaimat, a mai pártértekezletre meg­hívni. Kétszeres örömmel tettem ezt, mert egyrészt | a szabadelvüpárt zászlója és eszméi iránt véltem ' ezzel szolgálatot tehetni, másrészt látom eddigi I szerény munkásságom eredményét, hogy a mai i pártértekezletre ennyien szívesek voltak megjelenni. Tudjuk mindnyájan, hogy az országgyűlés ötéves mandátuma közel jövőben leiár s önökre lesz bizva ! újra, hogy kit tiszteljenek meg azzal, a ki ben- í nünket lesz hivatva fenn az országgyűlésen képvi­selni. Az elmúlt öt év politikai eseményeivel nem akarok bővebben foglalkozni, hisz azokat mindnyájan TARCA. lint a csillagok . . . Arany-fonál húzódik nyomdokukba, Barázda, a mely izzva felsajog, M'g kergetődzve forrón űzik egymást, Az éjbe omló — hulló csillagok. Kék árnyában megrezzeuő füzeknek, A hol az út csillámlón felragyog, Csak állok, állok vivódástok lesve, Ti egymást hivó — hulló csillagok. A szomjas vágyak néma forrongása! Kigyult tüzálom, melytől tikkadok ! Általrobogui lázas vágtatással A végtelenbe — mint a csillagok ! _____LYS-NOIR. Cs apó Ida, férjezett nemeskéri Kiss Páiné naplójából. XI- közlemény. — Fiume, 1837—1839. A »Tolnavármegye« eredeti tárcája. (1837. augusztus.) Midőn ezen sorokat irom, férjem éppen az ünnepi istenitiszteletről jön vissza és a nagyteremben fogadja a város előkelőségét; ablakom alatt a hajókról ágyuk szólnak, dörög a viharos felhőkből is, a tenger zúg, — mig csöndes szobámban szeretett atyám képének áldott arca mosolyog reám; előttem kegyes levele is, mely minden reményt felülmúlva, hat nap alatt érkezett ide Tolnából. Férjemet nagy örömmel, szeretettel fogadják, mit részben tjrményi1 barátságának, részben az utolsó elöljáró2 csekély kedveltségének köszönhet. Megérkeztünkkor a kikötő partján az üdvözlő de- putációt az egybegyült lakosság szédült örömmel, végtelen rivalgással kisérte >Eviva il governatore e la sua bellissima spoza!« A nép hozzánk tola­kodott, hasztalan nyomták vissza a katonák. Igen szép ízlésű és valóban fényes volt az illumináció, az ablakok virágokkal, lampionokkal, transparenttel ékiive, a tengeren minden hajó kivilágitva; a vá­rosi sétahely, melybe diadalíven át jutottunk, egé­szen uj modorban látszott díszítve lenni — az utak mentén két sorban magas oszlopokon tüzlángok lobogtak. Visszatérve, ismét meglepetés várt: egy gyönyörűen feldiszitett és illuminált hajó közeledett a parthoz zeneszóval, és a mint kikötött, fáklya­hordók mesterséges rendben szálltak ki, fáklyasort lépdelve a zenekar után. Minden darab végeztével sűrű csillaghullás, tűzeső tört elő. Mintegy hetven vendéggel gyönyörködtünk a balkonokról, köztük gróf Almássy Móricné is, ki váltig ismételte, hogy 1 Urményi Ferenc volt kormányzó. 2 Gróf Almássy Móricz. ennyi embert még nem látott Fiúméban ; pedig a nép egy részét az Ürményi-téren, szórakoztatták mindenféle mulatságokkal, hogy a palota körül kisebbedjék a szorongó tömeg, mely nem szűnt meg kiabálni, mig végre férjem köszönő szavakat intézett olaszul; jól tud bánni a néppel és máris megkedvelték. A tájék, főleg a tenger oly bájoló, hogy szün­telen az ablaknál szeretnék állni, nézni a szép nagy hajókat, a halászást, mozgást, életet ! De eddig még alig van időm reá. Holnap a Campagnóban ebédelünk, délután hajózás a tengeren, este soirée Almássyéknál. Szülőimtől egy szép gyémánt dia- déma érkezett, meg egy kedves kis kutya ! Mennyi öröm ! (Szeptember.) Már ismerem a sirocco t is. Itt létünk óta támadt ugyan többször szélvész, de oly fenséges látványban, mely igaz, hogy inkább bor­zalmas, mint kies, még nem részesültem. A horizon, lstria magas hegyei, szigetek és partok mind sötét fátyolba borulva, a tenger méregzöld és a tajtékzó hullámok a távolból zúgva tolják tornyosuló fehér habkoronájukat a sziklapart felé. Előttünk a rév­ben nyugvó hajók is félelmetes táncban hányko­lódnak le és fel a hullámok vállain, a tapasztalat­lan azt hiszi, hogy a vasmacskák láncairól most és most kell elszakadniok ! Szobáimat is zaj és zugás tölti be — még éjjeli álmomban is a hullá­mok lármás játéka ringatott. Ah ! nekem már nincs mit tartani tőlük; betöltém harmincadik évemet, a

Next

/
Thumbnails
Contents