Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
XL évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1901. Julius 28. TOLNAVÁRM Előfizetési ár : | Egész évre ... 12 korona. ! Fél évre . . . R > ■ Negyed évre . . 3 » ! Egy szám ára . . 24 fillér. ] Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Ív ram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. # Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerig kesztó’séghez intézendők. S Hirdetések mérsékelTen megállapitot árszabály szerint s/ámittr.tnak. Ígéretek. Mosolyogni szokás afelett, hogy egy- egy ügyes kortes mi mindent igér a választóknak, hogy ide, vagy oda szavazzanak. Pedig azok a merész, sokszor ostoba Ígérgetések nem megmosolyogni valók, hanem veszedelmes dolgok s legalább is arra alkalmasak, hogy a nép politikai érzékét teljesen eltompitsák. Magyarország szavazó polgárainak legalább fele még — fájdalom — nem áll azon az értelmi fokon, hogy politikai jogainak lényegét megértené s igy azokat becsülni tudná. Nem ismeri a népakarat hatalmát s nem keresi annak érvényesülését. A magyar falusi választó magától, programmbeszédek, parádé és egy kis eszem- iszom nélkül meg nem mozdulna, hogy jogait gyakorolja. És ennek az oka abban a kortesrendszerben rejlik, amely a merész röptű fantáziából született igeretekből csinált magának tőkét. A nép látta, hogy az Ígéretek nem valósultak be s mivel az az egyszerű észjárású szavazópolgár nem ismeri az alkotmányosság fogalmát, nem ismeri a parlamentáris rendszert, nem olvas újságot, csak azt látta, hogy az ékesszavu nagyságos követ ur, vagy szárnysegédei a választás után Ígéreteiket nem váltották be, a nép tehát úgy érezte, hogy meg van csalva. Azután kezdte nem komolyan venni a dolgot, végre megkövetelte a voksnak az árát, mert úgy fogta fel a dolgot, hogy neki nem érdeke a választás, áldozzon tehát érte az, akinek hasznára van. így kezdődött egy mélyreható politikai demoralizáció, amely egyrészről rendszert csinált a szavazat eladásból a választók részéről, másrészt valóságos legalizált eszközzé tette a nép felültetésére, megtévesztésére irányuló és alkalmas Ígéreteket, a demagógiát, a személyek és üdvös intézmények tervszerű gyalázását. Ennek a politikai demoralizációnak nem kevésbbé okai a pénzen vett mandátumokkal honatyasághoz jutott nagyságok, mint az ígérgetők. Az egyik részen állott a pénz. a másikon a népbolonditás. Az egyik kortes azt mondta a szavazó polgárnak, hogy adok a szavazatodért öt pengőt, a másik azt ígérte, hogy elengedtetem az adódat, avval fenyegette, hogy ha rá nem szavaz, a zsidók magtárt csinálnak a templomból, azt mesélte, hogy egy csapásra megszünteti a gazdasági nyomorúságot. A népet pedig nem igy kellett volna politikai erkölcsökre és önérzetre nevelni azoknak, akik a hon atyjainak neveztetnek. Ha a népakaraton nyugvó parlamentáris rendszert tartjuk az alkotmányos szabadság alapjának, akkor oda csak meghamisitatlan népakarat alapján szabad azoknak a férfiaknak bekerülni, akiket a nép maga fölé emel. Tanulja meg a nép, hogy szavazata a legbecsesebb politikai joga, amelynek pénzben kifejezhető ára nincs; tanulja meg azt is, hogy azok a fenyegetések és Ígéretek szintén csak a megvesztegetés eszközei s üresek és értéktelenek. A gyakorlati politikusok nem fogják fel ilyen ideális szempontból a választásokat s a jónak vélt ügy érdekében sokat megengednek maguknak és másoknak. Hivatkoznak arra, hogy minden parlamentáris államban van, volt és lesz választási visszaélés, amelyeknek mégsem lettek oly komoly következményei, mint nálunk sokan hiszik. Igaz. Angliában is csak szeretnek ígérgetni a jelöltek; ott is dolgozik a pénz és a népbolonditás, csakhogy ott ezek nem képesek meghamisítani a népakaratot. A nép legnagyobb része politikailag érett s ha néhány szavazót meg is téveszt az Ígérgetés meg a pénz, a legnagyobb rész függetlenül gondolkodik és ítél, mig Magyar- i országon a megközelíthetetlenek a szavazóknak csak legkisebb részét teszik. Az uj aera, a jog, törvény és igazság uralma kizárja a vesztegetést, amelyet az ország a szabadelvüpárt bűnének rótt jel. Az országot vezető szabadelvű tábor pedig erejének tudatában törvényben is kifejezésre juttatta, hogy nincs szüksége erre az eszközre. Az Ígérgetés, népbolonditás azonban érintetlen maradt. És ezek nem a szabadelvűek fegyverei voltak. Kötelessége minden józan embernek a nép felvilágosítására törekedni s a lelketlen ígérgetőket egyszerűen leleplezni. Neveljük a népet önérzetre, önbecsülésre, politikai erkölcsökre. Az a bizalmatlanság, amelylyel a józan nép a voksokat kérő nagyságokat fogadja, megtaníthatott mindenkit, hogy az ígérgetés és népbolonditás nagyon időleges értékű és ingatag támasza azoknak, akiket nem elveik és képességeik, hanem a reklám emelt a felszínre. TARCA. Találkozás. Ki büszke voltai s gőgös egykoron. Mi lett belőled? — hajh! mi lett? A szenvedés meglátszik arcodon, Ki tépte igy meg szivedet ? A kit szerettél — elhagyott talán ? S reményidet elvitte mind ? — A köny kitör — nem szól a lány — Csak némán fejbólintva int ! Szerettem egykor én is, óh leány ; S akit szerettem — elhagyott! Szegény szivem, ah oly nagyon korán Megismeri a bánatot. Tudod, ki volt, ki megtöré szivem ? S reményimet elvitte mind ? — Zokog a lány — zokog keservesen — És némán fejbóííntva int! HALÁSZ GYULA. ^Tillíiiiilia i*itö. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — — Irta: Molnár Gyula. — Bó/éryes, 45 éves, Terka, 23 éves, Kézdy, 34 éves. Elegáns női budoár. Az ablakredők le vannak booájtva s csak gyér világosság hatolhat a szobába. Terka lenge pongyolában, hintaszékében ül s japán legyezővel legyezi magát, Bölé- nyes le-föl jár izgatottan s már vagy tiz perc óta heves szemrehányásokkal szórakoztatja a feleségét. Bölényei (belefáradt a le-föl nyargalászásba, egy székbe veti magát): Vannak emberi arcok, amelyek puszta látása is dühbe hoz. Ennek az Illé- synek az ábrázatja felforralja a vérem ... Ha már egyébért nem is, de az én egészségemre való tekintetből nem volna szabad őt elfogadnod 1 . . . Terka (nagyon nyugodtan, sőt egy nemével a kedélyességnek): Kedves Tódorkám! Állapodjunk meg kölcsönösen abban, hogy kinek az arcberendezése nem felel meg a vérmérsékletünknek . . . és gondoskodjunk róla, hogy ezentúl csak madártávlatból lássuk. Te ki nem állhatod lllésyt, én dühbe gurulok, ha Kézdyt látom; te kikéred magadnak, hogy elfogadjam Perényit, én fölkérlek, hogy dobd ki a házból az irodavezetőt; és igy tovább. Meglásd, milyen mulatságos lesz! . . . Végül reánk kerül a sor: én kidoblak téged, — te meg engem. . . Jó lesz ? B'ólényes (boszusan): Ugyan, hagyj föl a rossz | tréfákkal! Ami Kézdyt illeti . . . no, no ... te j végre is nem gyűlölöd Kézdyt, ha tán annyira I nem is imádod, mint azt a majomképü lllésyt. Terka: Eltaláltad . . . Igazi majom-fizimiska j ... és mégis féltékeny vagy reá . . . Bötényes-. Féltékeny? Egy állatkerti orangu- j tángra ? ... Ha egyedül lennétek ketten a földtekén, akkor se féltenélek tőle! ... Te okos és i jóizlésü asszony vagy, — szereted lllésyt, mint ahogy a kutyusokat meg a cirmosokat szokás szeretni ... De ebben is szem előtt kell tartani a | jó ízlést; — hogy valaki mindennapos vendég legyen a háznál, ránk törjön telefonon és képes levelezőlapokkal, lekenyerezzen kugler-bonbonokkal, szemem láttára és fülem hallatára sápitozzék, sóhajtozzék és szerelmes fintorokat vágjon,—szóval, hogy úgy gerálja magát, mintha a . . . Egy szó, annyi, mint száz, — én ezzel az állapottal torkig vagyok! Ezen változtatni kell — érted? Terka \ Szegény ember! . . . Hiszen éppen ezért megbecsülhetetlen ez az ember, mert hogy
