Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
XI. évfolyam. 4. szám. Szegzárd, 1901. január 27. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: 1 Egész évre . . . 12 koroDa. | Fél évre . . . 6 > j Negyed évre . . 3 > ( Egy szám ára . . 24 fillér. Q Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 9 ivatalon kívül elfogad Krammer Vil- 1 mos könyvkereskedése Szegzárdon. —I■———r POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő: székely rusassr Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A tisztviselők érdeke. Nemcsak a hivatalok ügye az, hogy kik és miként ítélkezzenek a tisztviselők fegyelmi ügyeiben. A tisztviselők alkotják a magyar társadalom jelentékeny részét. Sőt épp a tisztviselői elem az, mely azt az intelligens középosztályt adja, melyből a magyar társadalom jellege domborodik ki. Az a gondolatvilág, mely a tisztviselőké, jellegzetes gondolatvilága a magyar társadalomnak. A tisztviselői kar függetlensége ilyképen szinte egy a magyar társadalom függetlenségével. Ezért mondhatjuk, hogy nemcsak a hivatalnokvilágnak, de a magyar társada- dalomnak ügye az, a melyet a tisztviselők országos egyesülete a múlt héten napirendre tett. A hivatalnok hivatásánál fogva mindig alárendeltje valakinek. Még a miniszter is. Hát még a kisebb hivatalnok, a ki fölött a főnökök egész sora áll. Arról tehát nem lehet szó, hogy a hivatalnoksá- got ezen alárendeltségi viszony alól feltétlenül függetlenítsék. Az ilyen törekvés céltalan s telreismerése a hivatalnoki pályának. De arról igenis gondoskodni kell, hogy a hivatalnok ne legyen kiszolgáltatva az alárendeltségi viszonynak, hogy a hivatalnok, a ki egész életét pályájának szenteli, ne legyen rabja, vagy ide oda dobható játéka fólottesének. Elvégre is az alárendeltségi viszony elismerése mellett is gondoskodni kell arról, hogy a hivatalnok jövője és megélhetése ne legyen kockája a fölöttes személy szeszélyének. Ezt a célt szolgálja a hivatalnokok mozgalma, a mely szabályozni akarja a hivatalnokok fegyelmi hatóságát és a fegyelmi eljárást. Ezeket eleddig nálunk törvény nem szabályozta. Kusza rendeletekben össze vagyon ugyan hordva egy s más rendelkezés; de élére állított esetben ugyanaz, aki a rendeletet megalkotta, hatályon kívül is helyezte, vagy eltekinthetett tőle s nem igen kellett félnie a nyilvánosság tiltakozásától, mert ezek a fegyelmi ügyek s a belőlök támadt, egy- egy családot néha tönk szélére kergető komplikációk rendesen a hivatalszobák 4 fala közt játszódtak le. A lesújtott hivatalnok nem kereste a nyilvánosságot; meghúzódott, nehogy a felsőség még szigorúbban sújtson le rá. Ezért lép fel most a tisztviselői kar önérzetesen első sorban azzal a követeléssel,- hogy a fegyelmi ügyek, mint a polgárság egyéb jogszolgáltatási ügyei, ne legyenek elbújtatva a világ ellenőrző szemei elől, hanem tárgy altassanak a nyilvánosság ellenőrzése mellett. Ez lehet ugyan kényelmetlen az önző felettes hatóságra nézve, de érdeke a hivatalnokságnak; bárha tagad- hatlanul meg van a nyilvánosságnak a maga hátránya a hivatalnokságra nézve is. Ugyanis a hivatalnokot is sértheti, ha fegyelmi ügyét, mely tán felette alapos is és személyi természetű, nyilvánosan tárgyalják. De ezt a maliciumot a hivatalnok köteles elviselni azért a jóért, amely a nyilvános tárgyalásban rejlik. Összefügg ezzel az is, hogy a fcgyelmi ügyeket tárgyalják szóbelien. Eddig aktákba verte a hivatalnok a maga védekezését. Úgy yolt, hogy a ki nem értett a toll forgatásához, annak inkább volt vesztett ügye. A bírákban nem volt meg a személyes impresszió, a melynek alapján a bíróságok néha bűntetteseket mentenek föl, i vagy súlyosabban ítélnek el. A közvetlen érintkezés a fél és biró közt csak áldásos lehet az igazságszolgáltatásra ; lehet, hogy kárára lesz a félnek, a ki a biró előtt áll, mert a biró jobban belát a tett titkosabb notivumaiba, de az igazságszolgáltatás érdekei mindenesetre inkább meg lehetnek óva a szóbeli tárgyalás mellett. Jól teszik tehát a tisztviselők mozgalmát intézők, ha a szóbeli tárgyalást erélyesen követelik s ha ragaszkodnak ahhoz, hogy a ki nem bir a szó hatalmával, az vehessen maga mellé a fegyelmi ügyekben védőt, a ki pótolja azt, a mi eloquenciában a fegyelmileg vá- doltból hiányzik. Legfőbb kívánsága azonban a hivatalnokságnak az, hogy ne a principális legyen a vádló és a biró egy személyben, hanem valósággal bírák vegyenek részt a fegyelmi ítélkezésben. Független bírói elemeket követelnek a fegyelmibiróságba, oly elemeket, a melyek rendes hivatásuknál íogva szokva vannak ahhoz, hogy elutasítsák maguktól az illetéktelen befolyásokat. S ezt a követelményt csak méltányolni lehet. Biró eddig a fegyelmi ügyekben a hivatalbeli társ volt; ugyanannak a hivatalnak tisztviselői, bárha magasabb tisztviTARC A. Kávéhazban. A kávébáz zugába elvonulva Üldögélek magamban egyedül, Nem messze tőlem vigan foly a „munka11 A fehér márványasztalok körül, Jön-megy a kártya — s az érc csengve-böngva Táncol a márvány sima tükörén, Ah! van itt ezüst annyi mint a polyva, A játszók között soha nincs szegény, Ott künn szitál a hó — s fenn a magasban Szürke, hamuszin felhő gomolyog, Csikorgó tél van — és én akaratlan Egy-egy drága hitvesre gondolok, Aki otthon néha a kandallóba Sajnálva vet egy -egy darabka fát, És görnyedező háttal toldja-foldja Reggeltől estig a kopott ruhát ..... VESZELÉI KÁROLY. A sziámi ikrek. Irta: Mark Twain. Nemcsak a külsejéről akarok Írni ennek a két furcsa teremtésnek, hanem egy és más, magánéletükre vonatkozó külömböző természetű dologról is, a miről eddig nem látott irás napvilágot. Benső isme- i retségben vagyok az ikrekkel, különösen alkalmasnak érzem hát magam arra a feladatra, a melyre vállalkoztam. A sziámi ikrek gyöngéd, vonzódó lelkületüek és különös hűséggel ragaszkodnak egymáshoz hosszú, eseményekben gazdag életükön át. Már gyermekkorukban elválhatatlan pajtások voltak és szemmel láthatólag többre becsülték egymás társaságát akárki másénál. Majdnem mindig együtt játszottak; édesanyjuk is annyira megszokta ezt a sajátságukat, hogyha eltévelyedtek, mindig csak az egyiket kereste; és be is érte vele, ha egyiket találta meg, mert tudta, hogy a testvére is valahol közvetlen szomszédságában lesz. Pedig tudatlan, műveletlen egy pár cseléd volt ez; barbárok ivadékai, akikhez nem ért még el a filozófia és a tudományok világa. Mily lesújtó megrovása rejlik ebben a mi magasztalt civilizációnknak, a mely civódással, tusakodással, testvérek gyiilölségével van tele! A mint ez emberi dolog is, az ikrek sem éltek mindig egészen Összhangban, csakhogy mindig volt közöttük egy bizonyos kapocs, a mely együtt tartotta őket és nem engedte, hogy elváltán éljenek. Ugyanazon házban laktak, a mint ez egyébként sem ritkaság, sőt azt beszélik, hogy születésük óta el nem mulasztották, hogy együtt térjenek nyugovóra, íme, hogy természetünkké válik, a mit hosszú időn át megszoktunk ! Mindig együtt feküdtek le az ikrek, de Cseng körülbelül egy órával korábban kelt föl, mint a testvére. Abban egyeztek meg, hogy Cseng látja el a ház körül való munkát, Eng pedig az üzleti teendőket végzi. Mert hát Eng jobban világi ember, Cseng meg inkább otthon ülő természetű. Eng baptista, Cseng római ka’tholikus. A polgárháborúban erősen részt vettek és mind a ketten nagy vitézül harcolták végig a nagy küzdelmet, Eng az Unió pártján, Cseng a szövetségesek közt. Seven-Oaksnál foglyul ejtették egymást, csakhogy a foglyul-ejtés bizonyságai oly egyformán szóltak mindegyikök javára, hogy hadi- törvényszéknek kellett összeülnie arra a végre, hogy eldöntse, vájjon melyik a foglyul-ejtő, melyik, a fogoly. A biróság sokáig nem tudott megállapodni,, végre is akként döntötte el a fogas kérdést, hogy mindegyiket fogolynak tekintik és kicserélik őket Lapunk száma ÍO oldalra terjed..
