Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

2 TOLNA VÁRMEGYE. — Szluha István tölléptetése. Pakson, mint lapunknak Írják, e hó 7-én este, a katholikus körben elhatározták Szluha István mostani képviselőnek újból való felléptetését. E czélból felhivattak a kör tagjai, hogy másnapon minél nagyobb számban jelenjenek meg a követjelölt ur házánál Szent-Iványon. A felhívás ellen ugyan tiltakozását jelentette ki K . . . ur, amiéjt a kór helyiségei poli­tikai korteskedésre használják fel, — de a plébános befolyása a reversalista képviselő- jelölt mellett döntött, — s másnap mintegy 45-en csakugyan elmentek a követjelölt úrhoz Schmidt Ferencz városbiró (néppárti főkortes), Krausz fogyasztási bérlő s Eizer borbély vezetése mellett, — és ott nagy áldomást ittak, — a medve bőrére. VARMEGYE. % A törvényhatósági rendes nyári közgyűlést folyó hó 30-án tartják meg. A közigazgatási bizottság julius havi ülését holnap, folyó hó 15-én fogja meg­tartani. — Baranyavármegye tiszti nyugdijszabály­zata. Baranyavármegye nyugdíj - választmánya s külön az állandó választmány julius 3 áu revizió alá vette a tiszti nyugdij-szabályzatot. A nyugdíj- szabályzat eddigi rendelkezése szerint megeshetett, hogy egy 1200 korona évi fizetéssel javadalmazott Írnok özvegye 200- 240 korona nyugdíjjal koldulni mehetett. Most, akként módosították a szabályza­tot, hogy a minimumot 600 koronában állapítot­ták meg, a mint ez az államnál van. Egyúttal a maximumot is megemelték 400 koronával. Eddig 1600 korona volt a maximum; most 2000 et hoz­tak javaslatba. Végül törölték a szabályzat azon paragraíusát, mely szerint a kiérdemelt és folyó­sított nyugdíj az esetben, ha az alap kimerül — redukálható. A mi vármegyénk nyugdíj-szabályzata is nagyon megérett már az alapos revízióra, mert igen sok méltánytalan és terhes rendelkezése van úgy a tisztviselőkre, mint özvegyeikre nézve. — A királyi kisebb haszonvételek sorába tartozó malmok területén is a más községbeli molnárok szabadon gyűjthetnek őrlésre gabonát. (A rn. kir. kereskedelemügyi miniszter 1900. évi 59.921. számú határozata.) — Betegápolási ügyekben két egybehangzó, alsóbbfoku határozat ellen is van további fölebbe- zésnek helye. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1900. évi 3086 számú határozata.) HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sáwdor v. b. t. t. főispán Battagliából 4 heti fürdőzés után szerencsésen haza érkezett és holnap már elnökölni fog a közigazgatási bizottság ülésén. — Dr. Bogdano- vics Luczián budai gör. kel. szerb püspök Krcsmá- rik Pál kir. ügyész és családjának látogatására az elmúlt héten városunkban időzött. — Dr. Moldoványi István közigazgatási biró városunkba érkezett, a hol 8 heti szabadságidejének nagy részét itt fogja tölteni. — Wosinsky Mór, mint a könyvtárak és mú­zeumok országos felügyelője, a vallás- és közokta­tásügyi miniszter megbízásából — két napi meg­szakítással, mely idő alatt itthon tartózkodott, to­vább folytatja kiküldetését. Először a felsőmagyar­országi, aztán a dunántúli múzeumokat fogja meg­vizsgálni s utjának eredményéről jelentést tesz a miniszternek. — A grábóczi ünnepség Dr. Bogdanovics Lucián budai gór. kel. püspök titkárjával és Ne- delkovics Vladimir budai tőesperessel csü'örtök délután indult el Szegzárdról Grábóczra az ottani | zárda meglátogatására. A község határában nagy bandérium fogadta, s így kisérte be egészen a zárda templomáig. Pénteken, az ó-naptár szerint Péter és Pál napján, a templom búcsúján, fényes segédlet mellett, ő tartotta a nagy-misé , mely al- | kálómmal Stamsics Adrián zárdafőnököt installálta állásában. Majd következett a papszentelés ünnepé- I lyes szertartások között. A nagy-misén jelen voltak : j Perczel Dezső képviselőházi elnök, Dóry Pál alis­pán, Perczel Béla főszolgabíró, Krcsmárik Pál kir. ügyész nejével, Schmidt Imre kir. törvényszéki biró J családja, Jeney László kir. alügyész és neje, a kerületi papság, a meghívott vendégek s nagy­számú h'vő. Mise után a zárda 3 nagytermében 70 személyre teritettek. A minden izében magya­ros ebéd alatt Perczel Dezső meleg szavakban kö­szöntötte fel a hazafias érzésű magyar-szerb püspö­köt, a ki országszerte őszinte rokonszenvnek és j tiszteletnek örvend. A püspök Perczel Dezsőre, a j magyar parlament kiváló elnökére ürítette pohará1. Nagy lelkesedést keltett Döry Pál alispán ékes fel­köszöntője a püspök je'envolt édesityjára, a ki megérte, hogy fia a papi pályán a legszebb mél- j tóságot érte el Még nagyon sok felköszö.itő hang- j zott el. Asztalbontás után a cigányzene, felváltva i a tamhurásokkal. a legszebb nótákat hu/ta, majd ! tánc következett, mely el:ártott éjéiig. Másnap a püspök kíséretével Hidasdra utazott Kardo«■ Kál- I mán orsz. képviselő látogatására, innét pedig Bony- I hádra megy, hogy Perczel Dezső képviselőházi el­nöknél tisztelegjen. Bonyhádról vonaton visszauta- J zik székhelyére — Áthelyezés. Sipos István faddi segédlel­készt a megyés püspök Bakóczára helyezte át se- gédlelkészi minőségben, Faddra pedig Tichy Sán­dor, eddig betegség miatt a szolgálattól ideiglene­sen felmentett áldozópapot küldte segédlelkésznek. — Rendkívüli közgyűlés a kaszinóban. A s/egzárdi kaszinó múlt vasárnap délelőtt Snnontsits Elemér elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a házbérletre vonatkozólag kötött szerző­dést jóváhagyták; azután Krcsmar-k Pál lemon­dása folytán megüresedett választmányi tagsági helyre Leopold Sándort, a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank vezérigazgatóját választották meg. El­határozta továbbá a közgyűlés, hogy mind a két tekepályát aszfalttal fogja kiburkoltatni. — A főgimnázium átadása. Jóllehet, már öt év óta teljesen készen áll a főgim­náziumunk díszes épülete, annak^hivatalos átadása csak folyó hó 11-én ment végbe. Ez alkalommal jelen voltak a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében : Spitkó Lajos tankerületi főigazgató, a fő­gimnázium részéről : Wigand János igaz­gató és Auerbach Lipót tanár, Szegzárd város képviseletében: Nagy György biró, dr. Hirling Adám főjegyző és Perszina Alfréd főmérnök. Az épületet teljesen rend­ben és kifogástalan állapotban vették át az állam részére és Spitkó főigazgató elismerését és köszönetét fejezte ki a Szeg­zárd városnak, különösen az intézeti helyi­ségek berendezése körül tanúsított áldozat- készségért. — Eljegyzés. Bányay Mór Tolnáról, az új­pesti jute fonó- és szövőgyár műszaki tisztviselője, eljegyezte Schwarcz Fánika kisasszonyt Kálozról (Fejérmegye). — A fürdő ügyében ma délelőtt 11 órakor értekezlet lesz a kereskedelmi kaszinó helyiségében. Az értekezletet Boda Vilmos hívta össze. Az a néhány száz koronás készpénzsegély, melyet a város megtagadott, körülbelül együtt van már, a társadalmi téren eszközölt gyűjtés folytán, amiben Franek János ur kiváló buzgósággal fára­dozott. Immár alig van akadálya a fürdő létesítésének. — Előléptetés. A vallás- és küzokta‘ásüg\i miniszter László Géza szegzárdi állami főgyumási- umi helyettes tanárt a IX. fizetési osztály második fokoza'ába ideiglenes rendes tanárrá nevezte ki. — Adományok a szakadáthi templomra. Szakadáthról írjak lapunknak : A szakadáthi temp­lom belső felszerelésére újabban a következő ke­gyes adományok folytak be: Erős Károly lőcsi plébános 5. Csajághy Károly 4. Péter N. Iuc-e 5. Dr. Szilvek Lajos 3. korona. A szakadáthi plébá­nos ez utón fejezi ki mély köszönetét a kegyes adakozóknak. 1901. julius 14. Az unalmat nem ismerték. Lándzsáik, ijjaik és nyilaik segitségével vadászhattak ; horgaikkal, zsinórjaikkal elfogdos'ák a fürge halakat. S ha a tenger sima tükrén akartak himbá­lózni, ott várta őket a kis canoe evezőivel és vi­torlájával, mely nagy legyező módjára nyílt széj­jel, ha a friss fuvallat dagasztotta. így éltek végtelen boldogsággal éjjel-nappal. * De ez a ritka boldogság nem tarthatott soká. A kérelhetlen végzet, a véletlen kettévágta bolgog jövőjük aranyos fonalát. Egy tavaszi reggelen, még pitymallatkor egy hírnök kopogtatott kunyhójuk ajtaján. Lóri, ki már fenn volt, sietett feltárni. — Gyorsan, gyorsan, — szolt a hirnök — a szél kedvező s a dagály nem tart örökké. — Gyerünk hát, válaszolt Lóri, jer, Myrtha, jer. De az még aludt s oly mélyen, hogy Lóri, nem merte felébreszteni. Szorosan lezárt szempillái, félig felnyitott aj­kai, haja mely egyik vállára omlott, oly .felsége­sen széppé tettek, hogy Lóri hosszasan elmerült szemléletébe. — Annyit járkált tegnap este, hogy még bizo­nyára fáradt — gondolá — minek költsem fel ? — De biztos vagy — kérdezé a hírnöktől, — hogy még estére visszatérhetek. — Akár délre is — válaszolt a révész. — Induljunk tehát — mondá Lóri. — Még gyöngéd pillantást vetett az imádott, szunyadó nőre, azután zaj nélkül elosont. De a régi közmondás: »Ha tengerre mész, tudod, mikor indulsz, de sohasem sejtheted azt, mikor térsz vissza!« most is igaznak bizonyult. Még aznap, alkonyat előtt a reggel még zefir-kék égboltozat koromsötétre vált s a szél ijesztően süvített; a szép paradicsommadarak fel­borzolták tollazatukat s ijedten rikácsoltak, mikor egy hirtelen villámlástól megrettentek és a hatal­mas, százados fák a tamariszkok, eukaliptusok és soforák meggörnyedtek, mig a tengerparton böm­bölve, dörögve törtek meg a hullámok a korálzáto- nyokon, magasra vetve fel fehér habjukat. A vihar két nap és két éjjel dühöngött. Csak a harmadik nap reggelén bujt ismét elő a nap s : kezdett ismét uralkodni a természeten. * Ezen a reggelen, kora hajnalban, Myrtha, miután már bejárta az egész szigetet, a kis lige- j teket s megmászva a legmagasabb emelkedéseket, ! honnan a tengert jó darabon be lehetett látni, ke­let felől egy gong hangját hallotta. — Ő az, ő az, — gondolta a visszatérését jelzi. És örömtől repeső szívvel sietett a hang után. De minő csalódás, minő fájdalom várt reá ? O volt az, igen, de nem egyedül ült a csó­nakban, melyet a szellő sebesen röpített a part felé. — Mellette egy fiatal nő ült, a kit Myrtha nem ismert s a ki fél kezével Lóri vállára támaszko- j dott s időnkint, mint két szenvedélyes szerelmes j átkarolták egymást. A féltékenység kigyója kezdte mardosni Myrtha szivét. — Oh ! mily bohó voltam, — kiáltott, a mi­kor azt hittem, egyedül értem él! Jobb szerettem volna halva látni, megtépve a vihartól, valamelyik hasadék fenekén. Egy pillanatig sem gondolt arra, hogy meg­tudja: ki az a nő . . . elkábult ... az értelem utolsó szikrája is elhomályosodott... és kétségbe­esésének lázában hosszú tőrével szivét döfte át; s hogy jobban találjon, a viz tükre fölé hajolt. De a polinéziai istenek rnegkönyörültek rajta; nem engedték, hogy ez a gyönyörű test szétzuzód- jék a sziklákon vagy a vadállatok zsákmányává legyen. Nem zuhant le; esése közben hirtelen meg­állt: két szárny feltartóztatta! Az istenek vadgalambbá változtatták. Rejtélyes módon, ott, a hol szivébe mártolta a tőrt. kis véitócsa maradt hátra, mely sötét, bí­boros sziliben tündökölt, a mint a játszi napsugár ráesett. Az időtől kezdve Myrthát a legendák a le­gyilkolt gerliczének nevezik. Lóri sohasem tudta meg, hogy Myrtha hová lett. — Szegény Myrtha! ha várt volna egy kissé, megtudta vo'na, hogy Lóri nem lett hűtlenné s hogy mindig méltó volt hozzá. Mert az a nő Lóri nővére volt, kit a szom­széd szigetről hozott át menyegzőjére.

Next

/
Thumbnails
Contents