Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
XL évfolyam. 23. szám. Szegzárd, 1901. junius 9. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. 1 Fél évre . . . 6 » í Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Kr&mmer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. ] POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEEENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelje megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Széli Kálmán-párt“. Az érzelgősséget, mely minden kis balesetet nagy szerencsétlenséggé fuj föl, nálunk e közmondással szokás ironizálni: -a Több is veszett Mohácsnál.« Nem esünk abba a hibába, hogy azt a disszonancziát, mely a mohácsi választó kerület szabadelvű pártjában kitört, a szakadás kezdetének magyarázzuk, mely a parlament és az ország szabadelvű többségét fenyegeti; de tekintettel kivált a politikai életben oly fontos * principiis obsta< alapelvre, nem hagyhatjuk, nem szabad ügyeimen kívül hagynunk azt az aggasztó esetet, mely abból keletkezett, hogy az indokolatlan nagy- ralátás, mely önkényesen exkummunikál és a könnyen megbántható hiúság, mely szenvedélyesen reagál, egymásba ütközött. Aggasztó tehát az eset, de nem azért, mintha félni lehetne, hogy a rossz példa máshoj is utánzásra csábíthat, hanem csak azért, mert a rokonszenv az egyik vagy a másik rész iránt érvényesülhet, ami meggyöngitené a szabadelvű párt taktikai egységének a ge- rinczét: a harmonikus, egységes hangulatot. De aggasztó az eset mindenek előtt azért, mert az ellenzék — mint amaz ismeretes újévi beszéd után — legalább látszólag alaposan okot nyerne ahhoz az állításhoz, hogy a szabadelvű többség a művészies összedrótozás daczára csak két, egymáshoz nem illő cserépből álló edény. És mily könnyen idézhetne elő ez az állítás, ha különben még oly üres is, a választások láza alatt pusztító zavart az országban. * Széli-párt*.-nak nevezi magát az a töredék, mely a szivére veszi, hogy a politikai testvértöredéktől, melytől mellőzött- nek érzi magát, különváltan agitáljon, sőt talán még ellene is. És ez javára szolgáljon a szabadelvű összérdeknek, melyben tulajdonképpen a nemzeti érdek van képviselve ? Ez mégis csak teljes lehetetlenség. Azt a szerénységet, mely ama, czimet kizárólag a maga számára monopolizálja, nem is akarjuk kritikailag ismertetni ; csak azt akarjuk megállapítani, hogy ha már egyáltalán létezik Széli-pártj tehát olyan, mely Széli politikájának a letéteményese, az csak a parlament többsége és az ország polgárságának az e többség mögött álló összessége lehet. És jól tudjuk, hogy e nagy kötelék mint jött létre két év előtt. Széli Kálmán az áldatlan válságot akkor az által vitte befejezéshez, hogy megteremtette a voltnemzeti párt egyesülését a szabadelvű párttal, miután mind a két fél letette a hitvallást az ő programmjára. E programm alapján mind a két fél lemondott a kicsinyes differenczi- ákról, melyek elválasztották őket és azontúl csak a fontos, az őket egyesitő eszmékhez ragaszkodnak, melyeket Széli Kálmán formulázott. Ez az egyesülés pedig csak az által léphetett életbe, hogy minden önző személyes motivuin elhallgatott; arról nem is szólva, hogy az e féle motívumok az egész akcziónak bár rejtett, de tulajdonképpeni rugói lehettek volna, vagy lehetnének. Mert ennek az egyesülésnek nincs semmi más czélja, mint az ország javának előmozdítása és ápolása. Széli Kálmán bizonyosan örvend a személyes ragaszkodás minden őszinte kifejezésének, mert tárgyi megnyugvást merit belőle : a ragaszkodás e nyilvánításában termékenyítő államférfim működésének odaadással teljes méltánylását látja ő. És éppen ezért nem lenne hajlandó hazafias, tehát önzetlen ambiczióból a mostani szabadelvű pártot, melynek szilárdsága csak a nemzeti eszmék és érdekek egységes kultuszában van, olyan pártért cserébe adni, melyet csak a személy kultusza tákol össze. Tehát egy >Széli-párt<: semmikép sem felelhet meg neki. De hogy ez a meg nem engedhető ujrakeresztelés utján elnevezett ' párt mint keletkezett, azt is könnyen tudhatjuk. Mindenesetre teljes tökéletes ellentétben az egész szabadelvű párt indokaival és czéljaival keletkezett; és komolyan helytelenítenie kell e párt keletkezését az össz- párt minden becsületes tagjának, a Széli-program minden becsületes hívének, tartozott ! legyen azelőtt akár Apponyi, akár Bánffy követőihez. A szabadelvű párt védőtöltésnek van fölállítva a reákezió zavaros áradásai ellen, melyek őt körül mossák. E töltésen szakadás mutatkozik, bár csak kicsiny az. A leggyorsabban be kell azt tömniök azoknak, kik a szakadást okozták, ha az állítólagos kis Széli-párt« be akarja bizonyítani, hogy továbbá is méltó arra, hogy Széli Kálmán valódi pártjához tartozzék. T A R C A. DALAII. Oly bánatos minden dalom ! Csak tépelodöm s nem tudom, Miért oly búsak e dalok: Hiszen boldog vagyok .. , De lehet, hogy rég valaha, Mikor a Mars csillagzata, Volt még ezüstfényü hazám, fokát sirtam talánAzt hiszem, könyezö patak Voltam más csillagzat alatt, Nedves szemem homok között Bús szirtet öntözött. Vagy tán sápadt virág valék A messzetünt századba rég, Ki nem virult, csak egy napot: Hajnalra megfagyott. Vagy tán magános^pálmafa Lehettem régen valaha, S szőttem sóvárgó álmákat Egyedül, hallgatag. S ebből a világból maradt, Mint könycsepp a pillák alatt, Dalomban tétova ború, Sejtelmes, szomorú •.. M. KORNIS ARANKA. Huszártemplom. Irta: Mányoki Tamás. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Éppen félszázaddal ezelőtt, junius hónap egy szép, verőfényes napján, Bécsből kirándultam Báden — már abban az időben is látogatott — fürdőjébe. Báden ma már nagyszerűen berendezett fürdőtelep, akkor még jobban csak természeti szépségeit élvezhették látogatói, kik, tekintettel a császár- város közelségére, nagyobbrészt bécsiek voltak. A fürdőtől délnek középmagasságban hosszú, sürü erdő borította hegység vonul el, keletre — hazánk felé — nagy síkság, mely Mosony-, Győr- megyéken által benyulik Esztergomig. Én egyhangúnak, unalmasnak találva a szépen rendezett utakon való sétálgatást, neki vágtam az említett — Lichtenstein herczeg tulajdonát képező erdős hegyeknek. Néhány órai bolyongás után, a sűrűből egy szép tisztásra bukkantam és kedves meglepetéssel látom, hogy előttem egy szép, egyenes és kerek- ded téren egy gyönyörű épület, áll. Homlokzata előtt — mely keletre néz — széles vágás vonult az aljig. Az épület szép arányokat mutatott. Hat karcsú, nngas, jóniai oszlop tart egy könnyű, színes tetőt, oldalfalak nincsenek s az oszlopok között egy hatalmas márványlap félig bemélyesztve a földbe s a lap tele vésett betűkkel, de a melyet én el-. olvasni nem tudtam, kivéve e szót: Kovács, de ez is német tsch-val írva. Kiváncsiságom fel volt izgatva, le is jöttem volna azonnal, megérteni valakitől e szép épület genezisét, de a kilátás e magas helyről oly nagyszerű volt keletre, hazám felé, s húsz éves szívvel — abban az időben — egy hona szabadságáért harczolt, művelt magyar ifjú, telve a közel lezajlott gyászos és mégis dicső múlt emlékeivel, annyira oda volt kötve mindenhez, ami szeretett hazáját érinté, hogy szemem s szivem alig birt betelni azzal a szent érzelemmel, mely akkor még mint élő remény ifjúi szivemben hőn dobogott, most pedig már mint rom, reszketeg lábaim előtt hever. De már a nap is nyugvóra szállott, az erdő titkos csendbe merült s a hüvösödő est setét fá- tyoláf ráborította ama messze terjedő sikságra. Egy utolsó pillantással jól bevésve emlékembe ama kedves épület szép körrajzát, lesiettem a völgybe, el a fúrdőtelepre s az akkor fénykorát élő omnibusz bedöczögtetett ama városba, melyről boldogult apám néha-néha neki busulkodva, igy . dudolgatott:
