Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

2. TOLNA VARKE9Y3. ben ily tartalmú szabályrendelet híján csupán az 1883. évi I. és 1900. évi XX. t.-cikk határozmá- nyai a mértékadók, melyek pedig a bár rendsze­resített segéd-, illetve aljegyzői állások betöltésére nézve nem szabják meg feltételül a jegyzői minő­sítés bírását s igy ez állásokra, melyek pedig lé­nyegesen különböznek a jegyzősegédekéitől, bárki alkalmazható. Most, midőn már a legközelebbi jö­vőben hétszáznál több jegyzőjelölt kerül ki a tan­folyamokból, felette aktuális e kérdés megoldása. Szükséges volna, hogy az egész országban megki- vántassék a rendszeresített segédjeg'yzői állásokra a jegyzői képesítés beigazolása. Ezt legegyszerűb­ben a törvényhozás intézhetué el az 1900. évi XX. t.-cikk novelláris módosításával, mert az egyes törvényhatóságok által szabályrendeletekkel tör­ténhető esetleges szabályozás semmi esetre sem volna egységes az egész országban és igy célhoz alig vezetne. — Oly hagyatéki ügyben, melyben a hagya­téki tárgyalás az 1894. XVI. t. c. hatálybalépése előtt még befejezve nem volt, a további eljárásra a bíróság illetékes. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi február 27-én hozott határozata.) — A természetes és törvényes gyám (az anya), valamint a gyámi tisztet viselő nagyatya, illetőleg a gondnokolt személyének képviselésére is hivatott gondnok a gyámolt, illetőleg gondno­kolt személyi állapotáról az árvaszéknek jelentést tenni köieles, ellenben az atya gyermekeinek sze­mélyi állapotáról évi jelentést tenni nem tartozik. (A belügyminiszternek 30916/1901. sz. a. kelt rendelete.) — Betegápolási ügyekben két egybehangzó alsófoku határozat ellen is van további föllebbezés- nek helye. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1900. évi 3086. szám alatti határozata.) HÍREK. — Személyi hir. Perczel Dezső, a képviselő­ház elnöke, a múlt héten családjának látogatására pár napig Abbáziában időzött. A junius 12-éig tartó képviselőházi szüli éti időnek egy részét Bonyhádon lógja tölteni. — Hetyey Sámuel pécsi püspök Pozsonyból, a hol nagy-kállai Kállay Frigyes cs. és kir. had­nagynak, Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter fiának vajai Vay Ella bárónővel, Vay Dénes báró pozsonyi főispán leányával végbement házassága alkalmával az esketési szertartást végezte, szeren­csésen hazaérkezett székhelyére, Pécsre. A püspök pozsonyi időzése alatt Frigyes főhercegnél ebédre volt hivatalos. 1901. május 26. — Blaskovlch István, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, titkára: Geiger Dezső kí­séretében e hó 21-én törvényszékünk meg­vizsgálása céljából Szegzárdra érkezett. Az illustris vendéget a vasútnál Selcz József kir. törvényszéki elnök és Ágoston István kir. táblai biró fogadták és elkísérték szál- 1 lására, Selcz József elnöki lakására. Másnap Selcz József elnök vezetésével a kir. tör­vényszék tagjai, Kiss Károly járásbiróval élükön pedig a kir. járásbíróság tagjai tes­tületileg tisztelegtek a táblai elnöknéL — A kir. tábla elnöke a törvényszéknél "és a telekkönyvi hatóságnál alapos vizsgálatot tartott, de az ügykezelés és administráció megvizsgálásán kívül többször részt vett, illetve végighallgatta a törvényszék tárgya­lásait is. A táblai elnök, ki a magyar jo­gász-világ egyik elismert kimagasló kitűnő­sége, a törvényszékünknél tapasztalt, való­ban minden igényt kielégítő gyors és pon­tos ügymenet és kitűnő vezetés fölött teljes megelégedését és elismerését fejezte ki, amire kiváló elnökünk és lelkes munkatársai, tör­vényszékünk bírói kara minden tekintetben teljes mértékben rászolgáltak. Blaskovich tegnap este hagyta el városunkat. — Előléptetés. A szegzárdi főgimnázium há­rom tanára: Szabó Ferenc, Auerbach Lipót és Haugh Béla a IX. fizetési rangfokozat első osz­tályába léptek elő — A jubileumi harmadik kirmenet. A bel­városi plébánia jubileumi harmadik körmenete ma reggel 8 órakor indul, még pedig a Remete-ká­polnához. Mához egy hétre megy a negyedik — az alsó-városi temetőbe. — Gazdasági tudósitó. A m. kir. földmive- lésügyi miniszter Daroczy Zoltán földbirtokos, paksi lakost a dunaföldvári járásra nézve a gaz­dasági tudósitói tiszttel bizta meg. — A szegzárdi esküdtek összeírása Szeg­zárd község képviselő-testülete az esküdiképes egyének összeírásával Fejős Károlyt és Grossbauer Ferencet bizia meg. — Kinevezés. A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke í Háiness Elemér pécsi törvényszéki joggyakornokot a pécsi kir. Ítélőtábla kerületébe segélydijas jog­gyakornokká nevezte ki. — Andocs és Gyüd. A bold, szűz Mária ezen két kegyhelyét városunk kath. liivei is meg szokták minden évben látogatni. Múlt csütörtökön reggel indultak az újvárosi hivők Andocsra, a belvárosiak pedig Gyűdre. Tavaly.aránylag keve­sen vettek részt a bucsujárásban, már az idén sokkal többen mentek. Holnap este-felé fognak visszaérkezni. — Jubileum. Az idei tanév befejezé­sével lesz 25 éve annak az emlékezetes év­fordulónak, hogy« szegzárdi polgári iskolái megnyitották, illetve, hogy első tanévét sze­rencsésen befejezte. A polgári iskola olyan kulturális intézménye városunknak és mint hosszú időkön át egyetlen középfokú tan­intézete Szegzárdnak olyan fontos és köz­hasznú missziót teljesített, hogy ezen 25 éves évforduló méltó alkalom a megünnep­lésre. Az elért sikereknek egyik föténye- zóje: Krammer János, az intézet érdemekben gazdag igazgatója, ki a polgári iskola lé­tesítése óta áll élén ennek az intézetnek. Csak az igazságot és a közvélemény meg­győződését konstatáljuk azzal, ha elismer­jük, hogy a polgári iskola mai nívóját, nép­szerűségét, és azt, hogy a főgimnázium mellett is virágzásnak örvend, jórészben Krammer János igazgató fáradhatatlan buzgóságának, kiváló tapintatának, melynek számos jelét úgy a tanári testület tagjai, a tanítványok és a nagyközönség egvaránt állandóan ta­pasztalták előzékeny modorának és az ad­minisztratív teendőkben tanúsított nagy jár­tasságának, támogatva derék tanártársainak odaadó közreműködésétől, köszönheti. Ez a 25 éves évforduló megérdemli, hogy jubiláris ünnepséggel adóz-zunk emlékének. — Árvaszéki ülnök. Zalavármegye múlt hé­ten tartott közgyűlésén dr. Abrahám Ernő alsó- lendvai járási szolgabirót, Ábrahám Lajos dombó­vári jegyző fiát, ki a múlt őszszel még a dombó­vári főszolgabiróságnál közigazgatási fogalmazó gyakornok volt, árvaszéki ülnökké választották meg. — Adományok a múzeumnak. A simontor- nyai járás főszolgabírója vármegyénk múzeumának beküldötte Jetky Henrik kétyi lakos által Juhé pusztán talált, 61 drb., 1. Ferdinánd és Báthory Zsigmond korából való ezüstpénzt, Bischof János­tól Ferenczkut pusztán talált, lakatra járó, régi tüzkőcsiszolót és egy régi rézgyertyatartót. — Előléptetés. Ő Felsége Böhm Alajos buda­pesti kir. alügyészt, ki néhány évvel ezelőtt Szeg- zárdon volt alügyész, a budapesti ügyészséghez, ügyészszé léptette elő. — Elhalasztott kaszinói táncestély. A szegzárdi kaszinó tegnapra hirdetett tánc­estélye jövő szombaton, junius 1-én fog megtartatni. — Áthelyezés, lotin Andor simontornyai m. kir. államvasuti hivatalnok saját kérelmére Ung- várra helyeztetett át. — A Simontornyai Lövész Egylet dijlövésze- tét ezidén pünkösd hétfőjén, azaz holnap tartja meg; a dijlövészet, mint halljuk, igen látogatott lesz. Török után jött a labanc, bizony, sivataggá lett Tolnavármegye. Bár a beköltözéssel járó nép­mozgalom igen érdekes, mégis a török hódoltság megszűnte és a szatmári békekötés után való idők­ből feljegyzett névsort térszüke miatt nem adha­tom. E tekintetben elég legyen annyit mondanom, hogy az 1718-iki országos összeírás és az 1767-iki úrbéri tabellák a Sárköz mostani lakosságának ne­veit tüntetik fel: ez időből már csak négy falut lehet ideszámítani, t. i. Ócsényt, Decsel, Nyékei és Pilist. Bálát csak részben. Ezen falvak református lakosai közül az őcsé- nyiek a szegzárdi, a többiek pedig a bátaszéki apáturral szerződtek az úrbéri szolgáltatások felől. Összehasonlításul itt adom a mai lakosság nevét betűrendben : Angyó, Asztalos, Átal, Andics, Apró, Balha, Barta, Bán, Bálint, Balázs, Bárdos, Benedek, Berekali, Békás, Bencze, Boti, Bóna, Borjáti, Bo­gár, Bocz, Bodó, Bódai, Bordás, Borsos, Bötös, Budai, Cseh, Császár, Csötönyi, Csekei, Csen­des, Czeczei, Czakói, Dávid, Deák, Damokos, Dani, Döme, Dömötör, Duzs, Erdéli, Edelényi, Fülöp, Fodor, Gamós, Garzó, Galág, Geresdi, Görcsös, Győri, Hajpál, Hagyó, Hajdú, Héjjos, Héderi, Hegedűs, Kalán, Karácsony, Kala, Kasza, Kata, Kalló, Kecskeméti, Kemény, Keropes. Kerti, Keserű, Kenyeres, Kozma, Korsós, Kocza, Ko­csis, Körösztös, Kölkedi, Kökény, Könczöl, Kun, Kurdi, Laczó, Lelei, Ledneczki, Lovas, Majsai, Magyar, Makai, Mákó, Márkus, Mester, Mecseki, Mizser, Mozolai, Mónór, Mózes, Mózsi, Nádi, Ne- vendős, Nyéki, Örsi, Osvald, Paksi, Pap, Paprika, Patkó, Pál, Péri, Petőcz, Pozsgai, Piros, Porosz- lai, Pusztai, Sándor, Sárközi, Sánta, Szarvas, Szél, Széki, Szeremlei, Szekeres, Szikszai, Szi­lágyi, Szóládi, Szombathelyi, Szőke, Szűcs, Ta­kács, Taba, Tavait, Tikos, Tolna-, Varga, Ve- csei, Vincze, Zsikó. Az első pillanatra kitűnik a két névsor közti külömbség. A régi családnevekből csak az Átal, Barta, Balázs, Bóli (Bolyból való) Cseh, Bávid, Da­mokos, Fodor, Kozma, Péri, Sándor, Sárközi, Szél, Sánta maradtak meg a tuiajdonképeni Sárközben ; Csonko (ma Csankó) Babos és Köntös családok, úgy a nemrég kihalt Tar család pedig Bátán. Hogy honnan jött a Sárköz mai lakossága s általában néprajzi tekintetben mely népcsoporthoz tartozik ? ezen kérdésekre ugyan általános keret­ben mozogva, de elég határozottan megfelelhetek. Tolna- és Baranyavármegye törzsökös ma- | gyarságát ugyanazon vérrokoni kötelék fűzte össze a múltban, a Sárközt pedig a jelenben is Ugyanis: a honfoglaló Ete vezér népe, Tolna és Baranya vármegyék területét szállotta meg. Ba­ranyában Ete fia Szekcső várát épittette, Tolnában pedig Ete város mint fentebb emlitém. a török hó­doltság idejében pusztult el. A települési viszonyok is ugyanazonosak ; Baranyában a Duna és Dráva mente, Tolnában ha- sonlókép a Duna és Sárvíz mente. A két várme- I gye törzsökös magyarságának egységét tanúsítják a XVI ik századbeli Tolnavármegye törzsökös ma­gyarságának fentebb elősorolt családnevei, melyek közül igen sok ugyanazonos azon családnevekkel, melyek szintén azon időben Baranyában részint a mai pécsi járás területén, legnagyobb részben pe­dig a Dunamelléken és a vármegye északkeleti részén voltak ; szóval a mai pécsváradi, mohácsi és baranyavári járások területén. Ehhez járult, hogy később Baranya közepé­ről a Sárközbe és viszont történtek kisebb telepü­lések ; továbbá a családnevek és települési viszo­nyok szerint Tolnában a Kapos és Sió melléki fal­vak is ugyanezen népcsoportból települtek. A Sárköz őslakossága kipusztulván, a hódolt­ság megszűntével, a Kapos és Sió menti néprajzi- lag a régiekkel azonos népcsoportból származott családok húzódtak vissza őseik lakhelyére; ezt ta­núsítja az, hogy ezeknek családneveit a szatmári békekötés után történt összeírások szerint már csak a Sárközben találjuk ; előbbi lakhelyükre Baranya északnyugoti, valamint Somogy, Veszprém és Fe­hér megyék szomszédos területeiről húzódott a lakosság. Ezen helyi települések mellett ugyancsak a családnevek szerint, Baranyából átjöttek a Dömék, Bogárok, Botosok, Mózes, Könczöl stb. uevüek; ezenkívül azok a családok, melyek Baranyavárme­gye illető falvának nevét viselik családnévül. Végül pedig a mint a névsorból kitűnik, egyéb más he­lyekről is verődött össze lakosság. Ami már most a Sárköz lakosságának vise­letét illeti, ez is Baranyába vezet és leginkább a pécsváradi, várkonyi és nagypali népviselettel (I. Ba­ranya múltja és jelene I. k. 112 1.), de sok tekin­tetben a dunamelléki magyarság viseletével is azo­nos ; a többek közül ilyenek a párta, a hímzett főkötő, az islangos ingváll stb.

Next

/
Thumbnails
Contents