Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
19. szám. XI. évfolyam. Szegzárd, 1901. május 12. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ar : ! Egész évre . . . 12 korona. Ej Fél évre ... 6 » j Negyed évre . . 3 » j Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKA! ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékol'en megállapitot árszabály szerint számíttatnak. A mezőgazdasági kiállítás. Nemzetek versenyében dicsőséget arattunk tavaly a szajnaparti világvárosban. De Páris messze van mihozzánk és a kinek okulására leginkább szükség lenne, hogy a kiállítást megtekintse, a magyar gazdának, az nem látta. Hálára vagyunk kötelezve Darányi földművelésügyi miniszter iránt, hogy . a mezőgazdasági kiállítások egész teljességében közszemlére adja. Igazán vétek lett volna, ha magyarnak nem mutatják be ezt a kiállítást, mely nemcsak szemet gyönyörködtet, hanem nagy tanulságokkal is szolgál. A gazda itt látja be, hogyan, mit kell a gazdaságvitelnek tenni, hogy a földből minél nagyobb termőerőt szedjünk ki. Itt látja meg, hogy — szinte tudtán kívül — mennyi országos intézmény van, mely az ő segítségére, útbaigazítására van felállítva. A városligeti iparcsarnokban megnyílt kiállítás kisérletügyi állomásán a következő állomások mutatják be tevékenységüket : rovartani, növénytermelési, növény- kortan i, kémiai', szöllökisérleti, dohánytermelésig takarmányozási, erdészeti, vetömag-vizs- gáló állomások. Ezek mind azért vannak, hogy adott esetben a gazdának segítségére legyenek. Nem kell egyéb, csak egy levelezőlapot írni, a pusztító állatot, a pusztuló növényt beküldeni és az állomás vezetői megmondják, mi pusztít és hogyan kell ellene védekezni. Ezen a kiállításon látjuk, hogy az egyes állomások milyen körülményes munkát végeznek és, ha szükségünk van egyikre- másikra, hol találjuk őket. Nagyon itt az ideje megtudni, mert — sajnos — drótféreg, fritt és hesseni légy, özöndék, moly csapásként zúdult a gazda nyakába, hozzá a növényi betegségek egész serege — jó tudni á helyet, a hol a védekezésre kioktatnak és a közgazdasági veszedelmet elhárítják rólunk. Nagyon praktikus kezű a mi földművelésügyi miniszterünk. Bizonyosan azt gondolta, hogy, a kik a kiállítást megnézik, azok nem felejtik el, mely intézmények állnak a gazdák érdekében. így akarja azokat az ifjú intézményeket népszerűsíteni, melyek nevéhez fűződnek és melyek eddig is oly áldásosán működtek. És, ha semmi egyéb nem lenne a kiállításon, mint a kísérleti osztály, azért is a legmelegebben ajánlanék a gazdának, hogy a kinek mostanában a fővárosban dolga akad. cl ne mulaszsza a kiállítás megtekintését. De nemcsak a kísérleti ügy intézménye az, a mi a gazda okulására szolgál. Büszkeséggel látja, hogy a földművelés tudományának terjedése érdekében mennyi külön intézmény van és hogy ez a tudomány mily magas fokon áll. Látja, hogy a tudomány segítségével fokról-fokra mily szépen fokozhatok a jövödelmek, egész raját látja a gazdasági mellékágnak, melyeknek jövödelmezősége beszédes számokban van föltüntetve. A fővárosi ember csak a képzőművészeti kiállításon lát egy-egy festményen rengő kalásztengert, délibábot pedig a villámos reflektorok csinálnak előtte valami látványos színdarabban, a beatus ille, qui procul negotiis csak az öreg Vergilius verse szerint él vágyó szivében, a földműves foglalkozásának örömét, gondját átérezni nem tudja: és mégis az a fővárosi közönség szakadatlanul sűrű rajokban megy a kiállításra, gyönyörködik óraszámra a gazdag anyagon, mely Magyarországnak széleskörű tevékenységéről számol be, a mit a gazda a föld termésének Maratásáért tavasznyitásától hóleesésig a földjén végez. Hogy a fővárosi közönség lelkét gyönyörködteti ez a sok látnivaló, mennyivel értékesebb ez a földművelő gazdára, a ki egyúttal tapasztalatát hasznára fordítja. Úgy is rendezték be, hogy a kiállítás ezt a célt szolgálja. Darányi minden intézkedését a gazdasági szakismeretek terjesztése érdekében teszi, mert tudja, hogy a gazdasági szaktudás igen szépen kamatozik és abból az országnak van meg a haszna. A legmelegebben ajánljuk tehát a mezőgazdasági kiállítás megtekintését. Hat hétig díjtalanul nyitva áll a közönségnek, az alatt mindenki, a ki -szépben gyönyörködni szeret, a ki a maga ismereteinek gyarapiT A R C A. A művészet modern irányairól. A Tolnaviirmegye« eredeti tárcája. A >fin de siede« szállóige után egy másik jelszó röpdös a nagy mindenségben. Szecesszió, ez a legújabb. Forduljunk bármerre is, mindenünnen e szó hangzik felénk. Szecessziós minden : irodalom, művészet, zene, műipar, toilette stb. Művelői nagy garral hirdetik az uj művészetet, mely gyökeresen szakit a múlttal. Uj formák tűnnek föl. uj szellem jelentkezik; a közönség pedig meg van zavarodva ítéletében. Mi jellemzi az uj művészetet, honnan ered és hová indul ? Minden kornak megvan a maga szelleme. Az emberiség művelődésének tovahaladása természeti törvénynyé teszi ezt. S tényleg, ha a művészetek történetét lapozzuk, látjuk, hogy minden kor művészetén kifejeződik annak szelleme. A régi görögök istenkultuszának megfelel művészetük is; kereszténység terjedése u!án pedig ennek szolgálatába áll a művészet. A múlt század közepe táján (1860 körül) kezdték már megunni a művészek a régi copfot. A klasszikus és romantikus iskola végső perceit éli. Kezdik belátni, hogy minden művészetnek a természetben kell gyökereznie. Párisban a művészek egy része megcsömörlött e város romlott levegő- ■ jétől és kendőzött életétől. Tiszta levegő, szabad j természet után vágyódnak. A leglelkesebbek ott hagyják Párist s a kies fekvésű Barbizonban telepednek le. ht egyedüli céljuk a természetet úgy utánozni, hogy produktumuk ennek a lehelő teghübb mása tegyen. Minden más tekintetet sutba dobtak, így jött létre a hires barbizoni iskola, mely megteremtette a naturalism üst, vagy mint a latin fajuak nevezik — a vsrismust. Ezen iskola legkiválóbb képviselői: Millet, Manet, Corot, Bousseau, Deta- croir, Puv’s de Chavannes stb. A »Nemzeti Szalon« múlt havi tárlatán ezen iskola képviselőitől egész sorozat képet láthattunk. Minthogy e művészek a szabad természetben dolgoztak, rájöttek, hogy egy, a szabad ég alatt álló alak szine, fuhhatása lényegesen különbözik azon hatástól, melyet ezen alak a műteremben ad. Észrevették, hogy az alakot egy íipom, áttetsző, rezgő burkolat : a levegő reflexei veszik körül. A naturalisták ezen legnevezetesbb fölfedezését plein- aire festésnek mondják. Az ifjabb naturalista nemzedék tanulmányai i közben meggyőződött arról, hogy a természet képét tökéletesen visszaadni lehetetlenség, a miért is ezen megfigyelés alapján a természetet csak hatásában rögzítik meg vásznaikon. Azt a hatást festik meg, melyet a természet az ő szemükre gyakorol, tehát teljesen szubjektív hatást adnak vissza, j ! Ezek az impressionisták. Műveiket jellemzi,' hogy csak színfoltokat látunk, melyek kellő távolból tekintve megadják a természet hatását. Az impressionisták észrevették, hogy ezek a színfoltok annál tisztábban s annál intensivebben adják vissza a természet hatását, minél kisebbek. Mivel azonban egész kicsiny szinfoltokat céltalan lenne a palettán kikeverni, azért csak az alapszíneket rakták fel a palettára s a képet azután úgy festették, hogy apró vonalkákban mozaikszerüen rakták egymás mellé a keveretlen tiszta színeket olykép, hogy azok bizonyos távolból szemlélve egybefolynak és színárnyalatokat adnak. Ezen irány követői elnevezték magukat pointilleurok-ntV.. A legnevezetesb köztük az oly korán elhunyt, zseniális Segantini, kinek műveiből egy egész sorozat látható a mostani tavaszi tárlaton. A mig a kontinensen a naturalismus s annak mellékhajiásai körül folyt a háború, addig Anglia művészete és műipara néhány lelkes műértő és művész (Puskin, Morris, Watts stb ) agitációja folytán bámulatosan, föllendült. Ezen lelkes kezdeményezők, kik művészek, tudósok, iparosok voltak egy személyben, tudásvágyukat kielégitendők, a hatalmas művészi múlttal biró Olaszországba vándoroltak. Ott leginkább azon művészek feleltek meg Ízlésüknek, kik Raffael fényes korát előkészítették (prerafaelisták). Az itt nyert hatást azután otthon páratlan agitációk lévén a koztudatba vitték át és alakítottak egy kis társaságot: a Pre- Raphaelitic-Brotherhood-oí. E társaság tagjai felada
