Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

— Uj jogtudor. Androsils István, törvény- széki aljegyző sikerrel tette le a jogtudori szigorlatot a kolozsvári egyetemen.

— Előléptetés. Géczy Sándor, pénzügyigazgatósági irodatisztet a pénzügyminiszter a XI. fizetési osztály 2. fokozatába léptette elő.

— Államsegély. A szegzárdi kereskedő tanonc iskola részére a közoktatásügyi miniszter 500 korona segélyt utalványozott.

— A Széchenyi-utca kikövezése érdekében Perszina Alfréd, kir. főmérnök fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez. A javaslat szerint a Széchenyi utcai kocsiút kikövezése 26332 K. 65 fillérbe fog kerülni. A kiskőburkolattól a főmérnök elállóit, mert aránytalanul drága volna. Javaslata szerint a kövezés akként történnék, hogy az ut alapját kihengerezteti, s 15 cm. vastag homokréteggel beborittatja; erre aztán 8 cm. vastag oly bazált követ rakat, melyeknek felső és alsó lapja párhuzamos és négyszögü, de az alsó lap felülete a felsőnél valamivel kisebb, s így a kövek nem lesznek teljesen kocka-alakuak. Az egész szegzárdi átkelési szakasz, vagyis a két temető közti kocsiút kikövezése e szerint 87167 koronába kerül, mig a tervezett kiskőburkolattal 200,000 koronába kerülne. A főmérnök javaslata és költségvetése már fölterjesztetett a miniszterhez jóváhagyás végett.

— Özvegyi segélydij. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Klein Konrád györkönyi ág. ev. tanító özvegyének 680 korona évi segélypénzt engedélyezett,

— Halálozások. Máthis Kálmán főszámvevőt és családját mélyen megrendítő csapás érte áldott lelkű, Józsika nevű, kis fiuknak elhunytával. Szülői szeme- fénye volt a kedves arcú, mindenki által szeretett, jó lelkű, szorgalmas fiúcska, kinek angyali jóságu lelke a mélyen megszomorodott szülők szeme előtt fog lebegni örökké. A kedves kis gyermek elhunyta fölötti igaz és általános részvét enyhítse a szülők nagy fájdalmát, a mit talán az idő és még élő gyermekeinek szeretete enyhíteni fog. A korán elköltözött kjs fiú elhunytéról bánatos szülői következő jelentést adták ki: »MáthisKálmán vármegyei főszámvevő és neje szül. Nagy Mariska, úgy a saját, valamint Feri, Andor, Kálmán, Orzsike és László gyermekeik, az öreg szülők és az összes rokonok nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett fiuk, Máthis Józsikának folyó hó 27-én az esti órákban, életének 7-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunyták A drága gyermek hült tetemei folyó hó 29-én d. u. 6 órakor fognak a felső városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Kelt Szegzárd, 1901. ápril. 28. Hozzátartozóinak szeretete virraszt felette.« — Temetése őszinte nagy részvét' mellett ment végbe. Porzsák Endre megható gyászbeszéde alatt nem maradt szem szárazon ; a részvét könnyei csillogtak a jelenvoltak szemeiben s megrendülve szemlélték a szülők fájdalmát, a mi szeretett gyermekük elvesztésével érte őket.

Csernyánszky Béla, a dunaföldvári népbank főkönyvelője április hó 27 én, 49 éves korában elhunyt. — Haláláról a következő gyászjelentést vettük: »Özv. Csernyánszky Bé- láné szül. Freiszler Antónia mint neje, úgy az elhunyt gyermekei Béla és Pál, édesanyja özv. Csernyánszky Lázárné szül: Pap Antónia valamint testvérei József, Imre, Ottilia és Mari fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen férj, fiú, a legjobb apa és testvér Csernyánszky Béla, a dunaföldvári népbank főkönyvvezetője, városi képviselő, a »dunaföldvári első általános« temetkezési egylet, a »Szent István« temetkezési egylet, és a «Kegyelet« temetkezési egylet, a dunaföldvári házassági segélyegylet elnöke folyó hó 27-én éjjeli fél 12 órakor, életének 49-ik és boldog házasságának 24-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobblétre szende- 1 ült. A megboldogult hült teteme folyó hó 29-én d. u. 4 órakor fog a gyászházban a rom. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni s onnét a fehérvár-utczai sirkertben örög nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 30-án reggel 10 órakor fog a Szent Ferenczrendi templomban az egek Urának bemutattatni. Dunaföld- vár, 1901. április hó 27-én. Áldott legyen emléke!«

— Verseny-tárgyalás. A szegzárdi m. kir. államépiteszeti hivatalmái folyó hó 1-én a szegzárdi közalap, urodalomhoz tartozó főerdészlak átalakítási munkáira a következők tettek ajánlatot : Stann István szegzárdi építész 5 % felülfizetéssel, a többiek : Felber Alajos tolnai vállalkozó 4 7 %, Steindl Miklós bátaszéki vállalkozó 12'5°0, Hója Béla szegzárdi építész 11 °/0 és Fork György hő- gyészi vállalkozó 4 25 °)a engedménynyel. Az ajánlatokat határozathozatal végett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz terjesztette föl az államépitészeti hivatal.

— Simontornya község viharágyu'. Szegzár- don a viharágyu-telep felállítása csak úgy sikerült, hogy a tehetősebb szőlősgazdák, nem gondolva azzal, hogy csekély számuknál fogva mily nagy áldozatot kell hozniok, a szegzárdi szőlők megvédésére szükséges, minimális mennyiségű viharágyut önerejükből szerezték be. Még az intelligens emberek közöl is többen hiábavalónak mondották a viharágyuk felállítását, úgy, hogy a szegzárdi viharágyu-telep létesítésének érdeme határozottan csak pár emberé. Simontornya képviselő-testülete néhány héttel ezelőtt határozatilag kimondotta, hogy a szükséges mennyiségű viharágyukat be fogja szerezni, a költségeket pedig a szőlősgazdák birtok arányban fizetik. A határozatot senki meg nem felebbezte. Ez a tény s a képviselő-testület határozata minden esetre dicséretet érdemel ; a szegzárdi szőlősgazdáknak pedig szolgáljon követendő például.. Raum Oszkár, a meteorológiai intézet első asszis- tense már lenn is járt Simontornyán s kijelölte a rajvonalakat. A beszerzési költségből egy-egy kát. holdra körülbelül 1 korona jut. Hát még az évenkénti védekezés milyen kevésbe fog kerülni! Alig esik pár fillér egy-egy szőlősgazdára.

— Harminc magyar leány sorsa. Délameri- kából, Buenos-Airesból levél érkezett a dombóvári szolgabirósághoz: nagy árkus papiros, mind a négy oldalán sűrűn teleirva és mennyi bűnt, mennyi nyomorúságot tartalmaznak ezek a sorok. Harminc magyar leány egy részük dombóvári származású (neveiket inkább elhallgatjuk!) panasza hangzik a sorokból egy leánykereskedő ellen, a ki mindenféle Ígéretekkel házába csábította őket, a hol a becstelenség várt rájuk, a honnan nincs menekvés 1 Hiába fordultak a rendőrséghez, a konzulátushoz, mindenünnen elutasították a fehér rabszolgákat. Utolsó reményüket a hazai hatóságokba vetik : levelet írattak valami Bart József nevű emberrel s mindannyian megerősítik a levélben foglaltakat. A főszolgabíró felterjesztette a levelet az alispánhoz, hogy a belügyminisztérium sürgősen intézkedjék, s megtegyen minden lehetőt a szerencsétlenek érdekében.

— Nagy tűz. Óriási tűzvész pusztított vasárnap délután Bonyhádon. Közvetlen a déli óra után Bonyhád legnagyobb iparvállalatában, a Csik-féle nagy gőzmalomban tűz ütött ki, mély porrá .égett. Ezzel együtt elpusztult a nemrég épült »Diana« gőzfürdő is, mely szintén Csik József tulajdona. Vasárnap, mint rendesen, zárva volt a malom, csupán két molnárinas volt elfoglalva benne, kik a másnapi munkához szükséges vizet készítették elő a gőzfürdő részére. Egy óra tájban ütött ki a tűz a gőzmalomban. Már az első pillanatokban, ahogy a tüzet észrevették, óriási lángnyelvek csaptak fel a malom magas tetőzetén. Nyomban kivonult a tűzoltóság, de mentésre alig lehetett itt gondolni, különösen mert erős szél is járt, a mi egyre jobban szította a dühöngő elemek pusztító haragját. Rövid idő alatt a nagy malom lángtengerben állott. A mentési munkálatokat hátráltatta a közönség aggodalma, mert minden pillanatban attól tartottak, hogy a malom gőzkazánjai felrobbanhatnak. Egy fél era alatt menydörgésszerü robajjal bedőlt a gőzmalom teteje és emeleti része, igy a malom belső felszerelésének megmentéséről is le kellett mondani a buzgó és önfeláldozó tűzoltóságnak, kiknek parancsnoka : K e z t y ü s István ezúttal igazán emberfeletti munkát fejtett ki. A gőzmalom tűzfala alatt van az uj »Diana« gőzfürdő. Mikor az égő tető bedőlt, a lezuhanó zsarátnok nagy tömege a gőzfürdő tetejére hullott, úgy, hogy néhány pillanat múlva ez is lángokban állott. Nagy erő megfeszítéssel a gőzfürdő belső berendezésének egy részét mégis megmenthették a

S

bátor tűzoltók. A szomszédos sorházat is nagyban fenyegette a tűz. A szél dühöngeni kezdett és a felkapott tüzcsóvákat messze szétszórta a városban. A szomszédos Birk- házban kigyuladt a rongyraktár és a jégverem, de e helyeken hamarosan megakadályozták a tűz terjedését. Az égő gőzmalom közelében levő Wégh-féle fatelepet szintén ! nagy veszély fenyegette. Négy órai fáradságos küz- j delem után a tűzoltóknak sikerült a tüzet any- nyira megfékezni, hogy újabb kigyulladásoktól már többé nem lehetett tartani. A Csik-féle gőzmalom és gőzfürdő külső képe a teljes pusztulás nyomait hordja magán. A zsarátnok és üszők még hétfőn reggel is fü'tölgött.

— A protestáns egyházak lelkészei és tanítói által haszonélvezett földek adója. Az 1883. évi XLIV. törvényczik 95. §-a értelmében azok az: egyenes adók, a melyek valamely ingatlant terhelnek, a tényleges birtokos által fizetendők. Ez alapon a volt pénzügyi közigazgatási bíróság 1885. évi 360. szám alatt megjelent elvi határozatában kimondotta, hogy a protestáns egyházak lelkészei és tanítói által fizetés fejében haszonélvezett földek után járó egyenes adókat az egyházközségek, mint a haszonélvezetül adott földek telekkönyvi tulajdonosai tartoznak a kincstárral szemben még abban az esetben is megfizetni, ha a megválasztott lelkészek vagy tanítókkal kötött magánjogi szerződés más megállapodást tartalmaz. Ezzel az elvi határozattal kapcsolatban a m. kir. pénzügy- miniszter 1900. évi 67,574. szám alatt kelt körrendeletében utasította a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy a protestáns egyházak tulajdonát képező, azonban a dijlevelek értelmében a lelkészek és tanítók által haszonélvezett földek diját az egyházaktól követeljék. Ezekkel a törvényes határozmá- nyokkal tehát el van döntve, hogy azoknak a lelkész! és tanítói földeknek az adója (földadó, II. oszt. kereseti adó), a melyek a protestáns egyházak telekkönyvi tulajdonát képezik, az egyházak által fizetendő. Vannak azonban olyan papi és tanítói földek is, a melyek soha sem képezték és nem képezik az egyház tulajdonát s a telekkönyvekben is nem az egyház nevére vannak telek- könyvezve, hanem mint papi vagy tanítói javadalom vannak kitüntetve. Ilyen földek azok, melyek a protestáns papok vagy tanítók részére a tagosítás vagy úrbéri elkülönítés alkalmával avagy másképpen adomúnyoztattak és az egyházi dijleve- lekben (vocale) kitéve nincsenek. Az ilyen földekre a m. kir. pénzügyminiszter az 1890. évi 132,582 szám alatt kiadott körrendeletében akként határozott, hogy ezeknek a földeknek adóját a lelkészek, illetve a tanítók tartoznak megfizetni. Hasonló álláspontra helyezkedett a közigazgatási bíróság is a következő esetben, özv. A. J. né ev. ref. pap özvegye az ellen panaszkodott, hogy a néhai férje javadalmához tartozott földek adóját tőle követelik. A közigazgatási bitóság ezt a panaszt 1898. évi 1821. szám alatt kelt ítéletével elutasította abból az indokból, hogy a papi földek nem képezték az egyház telekkönyvi tulajdonát s hogy az elhunyt lelkész és neje által közösen használtattak.

— Sütömiihelyek ellenőrzése. A magy. kir. belügyminiszter kérrendeletet intézett valamennyi vármegyei és városi törvényhatósághoz, melyben fölhívja a törvényhatóságokat, hogy a közegészség szempontjából kiváló fontossággal biró sütőműhelyeket, valamint az ezekben használt edényeket és eszközöket, a feldolgozandó anyagokat és ipari

j készítményeket, úgyszintén a munkásokat illetőleg, j egészségügyi hatóságait és közegeit, a közegész- I ségügyi és köztisztasági szempontokból olyannyira szükséges szabályok szigorú és pontos betartására és ellenőrzésére, a váratlan műhelyvizsgálatok és szemlék elrendelése és szaporítása mellett, haladéktalanul utasittassa és időközönként figyelmeztesse.

— Ház-vétel. Seiner Lipót szegzárdi kereskedő megvette a Zsigmond Ferencz-féle, budai-utcai

i házat 10,000 koronáért.

— A cserebogarak pusztítása. Ezidén olyan sok a cserebogár, hogy a hanyag gazdák fái teljesen kopaszok. A hatóság — törvényben gyöke- rező jogánál fogva — elrendelte, hogy minden

| gazda a legnagyobb erélylyel pusztítsa szőlője és j íöldÍe területén a cserebogarakat, mert ellenkező esetben szigorú büntetéssel fogja őt sújtani.

1901. május 5.