Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
18. szám. XI. évfolyam. Szegzárd, 1901. május 5. TOLNAVÁRMEGYE & Előfizetési ar : »Egész évre ... 12 korona. ^ Fél évre ... fi » (Negyed évre . . 3 » ;Egy szám ára . . 24 fillér. jj Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- i ivat&lon kívül elfogad Krammer Yil- j mos könyvkereskedése Szefárdon. J aSC7 POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon. vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 30r. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FEREÜTCS. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hírdet^sftk mórséket'en me^állapitot árszabály szerint Kzámittatnak. A Pikier-ügy. A budapesti tudomány egyetem tanuló ifjúságának körében minden időben voltak egyes csoportok, melyeknek tagjai perhor- reskálva az előadások hallgatását, a kollokviumokat és a rendes időben való vizsgázást, komoly tanulás helyett a tudományos kiképzésre szánt éveket kizárólag a közügyeknek« szentelték. Az alma mater csak jogcímül szolgált arra, hogy az ifjúságnak ez a része az évek bizonyos sorát a fővárosban töltse, hogy minden képzelhető alkalommal a »nemzet ifjúságának« képviseletében mozgósítsák a tüntetésre hajló és botrányokat kedvelő elemeket, kik bő számban találhatók fővárosunknak a komoly foglalkozást kerülő társadalmi rétegeiben. Emlékezzünk vissza a Janszky-tünteté- sekre, a Tisza Kálmán miniszterelnöki ablakainak keverésére, a véderő vita alatt rendezett körmenetekre, mindezek a tüntetések, a pártérdekek szolgálatában álló egyes politikai demagógok aegise alatt, az egyetemi ifjúságnak a közügyeknek« és nem a tanulmányaiknak élő vezéreitől indultak ki. Ezekbe a tüntetésekbe, bármennyire elfajultak is, bármennyire el is ragadta az ifjúságot szertelensége és szenvedélye, mindenkor vegyültek hazafias és nemzeti motívumok is és néha a felkavart közvéleménynek .képezték viszhangját. Azokat a szülőket, kik verejtékes munkával keresték meg azt a költséget, a melyet az egyetemi polgárokká fölserdült gyermekeiknek további kiképzése elnyelt, és a kik odahaza szorongó aggodalommal lesték, hogy a tüntetéseknek gyakran vérrel borított áldozatai között nem szerepel-e az ő gyermekük, mégis megnyugtathatta némileg az a tudat, hogy ezekhez a tüntetésekhez bizonyos ideálisabb zamat is fűződött és hogy a túlkapások s zendülések legalább nemzeti szinii lobogó alatt történtek. Most szélcsend uralkodik a politikai életben. A parlamentben konszolidált viszonyok között élnek az egyes pártok és nem állanak mérges fegyverekkel egymással szemben. Minthogy pedig a politikai és parlamenti életben hiányoznak a hevesebb vil- longások, az egyetemi ifjúságnak ama része, mely, mint a múltban, úgy most is, a komoly munkát kerüli, a tüntetéseket pedig szereti és keresi, oda csatlakozik, a hol a szereplésre, feltűnésre és tüntetésre alkalom kínálkozik ; könnyű szerrel ölébe hull tehát — a reakciónak, annak az ultramontán áramlatnak, a mely most a társadalmi tereit jelentkezik és első sorban az ifjúság szellemének inegmételyezésével indul hóditó körútra. A magyar ifjúság félszázad előtt kivívta a magyar szabadságot, most pedig azokhoz szegődik, kik a szabadságnak ellenségei. Szerencsére, az ifjúságnak csak egy töredéke űzi ezt a szégyenletes sportot, a mely a tanítás szabadságát lábbal tapossa és felekezeti gyűlölködésre izgat. A kereszténység szent jelvényét, a keresztet, letaszították arról a magasztos piedesztálról, a hová azt a magasan szárnyaló áhitat emeli és profán kezekkel közönséges köznapi harcok játékává és sötét intrikák eszközévé használták fel. A botrányok, heccek és tüntetések a kereszt-elhelyezéssel kezdődtek. Ez volt a praeludium. A tudományoknak szentelt hajlékban, I a keresztnek, a vallás eme szentséges jelvényének jegye alatt, megindult a vallásháború. Utána következett a Pikier-affaire. Pikier Gyula egyike a legkiválóbb magyar tudósoknak. Ama kevesek egyike az egyetem jogi fakultásán, kiknek nevét a külföld tudományos körei is ismerik és tisztelettel említik. Számos tudományos munkája német és angol nyelven is közkézen forog. Ennek a nagy tudósnak és jogíilozofusnak egyik előadásán történt a minap, hogy egy joghallgató, ki nem is hallgatója Pikier tanárnak, nyilvánosan kérdőre vonta az előadó tanárt elvei és tanai miatt, a melyeket a kathedráról hirdet. És mikor a tanárnak igazi hallgatói, kik komoly ambíciótól vezetve, a túlnyomó többséget képezik és élvezettel hallgatják Pikier tanár nagyérdekü tudományos fejtegetéseit, bizalmi nyilatkozattal akarnak demonstrálni a méltatlanul megtámadott és alaptalanul meghurcolt kitűnő tanár mellett, a tanárt kritizáló, de T A R C A. Mindörökre. Csak a pillanat szállt el észrevétlen, Az úgy illan tova hangtalanul, De a szálló nap szárnycsapását érzem, Mikor az enyészet karjába hull, Hallom azt is, mikor sírjába roskad, S úgy temetem el, mint egy bús halottat. Minden este, mikor nyugodni térek, Meg-megragad egy szilaj fájdalom, Minden este egy fájó temetésnek Kísérteties neszét hallgatom, Rög hull egy koporsóra dübörögve, S felcsendül egy zsolozsma : Mindörökre. VESZELEI KÁROLY. Szegzárd régi lakosai. — Népmozgalmi adatok. — A »Tolnavármegye« eredeti tárcája. A múlt évben Szegzárdon a vm. muzeum néprajzi osztálya számára mintegy ü6 egyénen végeztem szakszerű fejmérést, továbbá a haj és szem színét, valamint az orr formáját feljegyeztem. Ilyen méréseket csak olyan nevű egyénekről akartam felvenni, kikről legnagyobb valószinüség | szerint feltehető, hogy nevük után indulva törzsö- kös magyarok és hogy Szegzárd minél ősibb lakosainak ivadékai. Igyekezetem azonban nem sikerült, mert akkorra az illetőket már berendelték, s igy olyanokról vettem fel méreteket, kik sem név, sem ősiség tekintetében e célra nem alkalmasak ; a legilletékesebbek pedig kimaradtak ; ezt a hiányt majd utólagos méretfölvétellel bármikor pótolni lehet. De meg az akkor hamarjában felhasznált, 1828-ik évből való anyakönyvi kivonatokból azt konstatálhattam, hogy Szegzárd mai magyar nevű lakosságának legnagyobb része a szélrózsa minden irányából való jövevény. Ez a két körülmény késztetett arra, hogy általában Tolnavármegye régi lakosainak neveit felkutassam s igy a vármegye legrégibb lakosai ivadékainak jegyzékét állítsam össze. Ezen kutatásom közben ige’ <’ok érdekes dologra akadtam ; igy a többek közt elég érdekes már az is, hogy a Sárköz mostani lakossága való- szinüleg csak a XVII-ik században települt, s hogy ezt előzőleg egészen más nevű lakosok voltak ott. Továbbá érdekes az is, hogy Hares község csak a 18-ik században települt, mert ezt előzőleg, sőt a 18. század elején is semmiféle összeírásban sem i fordul elő ilyen nevű község. Ezúttal Ssegzárdrót, illetőleg annak régi és legrégebben települt lakosairól óhajtok egyet-mást elmondani. Mindenesetre legérdekesebb volna, ha legalább az Árpádházi királyok korabeli magyarság í neveit ismerhetnők; azonban ezeket a neveket — ha vannak — számos vaskos kötetekre rugó 1 okmánytárakból kellene kiböngészni, a mi hosszan- I tartó, fáradságos munka. — így tehát a mohácsi j vész előtti időkből adatok hiányában, csupán a ré- | gészeti ásatások nyomán jelezhetem, hogy a jobb \ remetei sirokból feltárt csontvázak némelyikének szájüregében talált I. Péter és I. András ezüst dénárjai, valamint ezek ékszereinek a Kálvária (Bar- tina hegy) hegy oldalában feltárt sirokból előkerült ékszerekkel való azonossága tanúsítják, hogy Szeg- | zárd tulajdonkép való területe már Szent-István ■ idejében a mai református városrész volt s az akkori lakosság két helyen temetkezett; elől a Sár- i vízre dűlő Bariina oldalában s hátul a *jobb IIe- vietén.« — Ezzel aztán az akkori Szegzárd területi nagysága is meg van határozva, a mi nem is változott semmit a múlt század közepe tájáig. Hogy magyar volt-e ezen lakosság vagy nem, azt ma még eldönteni nem lehet, mert a sírokban talált úgynevezett halántékgyürüket a szaktudósok szlávok ékszereinek tartják ; ámde a közül a 9 db koponya közül, melyeket én teljes épségükben emeltem ki, 5 drb minden más fajtájú emberé lehetett, csak szlávé vagy germáné nem.
