Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-21 / 16. szám
16. szám. XI. évfolyam. Szegzárd, 1901. április 21. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 * Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Kramraer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. | Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Közgazdasági ismeretek terjesztése. A közgazdasági tanok ismeretét manap már nem volna szabad kizárólag a magasabb képzettségű osztályok szűk körére szorítani. A gazdasági pangás mai korszaka legjobban megtaníthatott arra, hogy köz- gazdasági ismeretekkel mindenkinek kell rendelkeznie. A földmives, az iparos, a kereskedők, az értelmi foglalkozások képviselői egyaránt nem nélkülözhetik a közgazdasági ismereteket; sőt a forgalmi élet mai fejlődésében nem is elég az, hogy a nép nagy tömege csak annyi közgazdasági ismeretekkel rendelkezzék, amennyit az elemi iskolákban rendesen nem is külön tárgyként, hanem csak beszéd és értelmi gyakorlatok során tanul meg az iskolásgyerek. Nem osztozunk azok nézetében, akik most, mikor a közgazdasági ismeretek szükségességének érzete mindjobban terjed, mégis félnek a közgazdaság titkaiba beavatni a nép legszélesebb köreit, mert attól tartanak, hogy a közgazdasági ismeretek táplálni fogják azokat a törekvéseket, melyek a népet a szociálismus tanainak meg akarják hódítani. Mert hisz nem minden közgazda egyúttal szociálista is és igy nincs ok félni attól, hogy a nép éppen a szociálizmus tanait fogja maga számára kiragadni a közgazdaság tanainak köréből. Sőt épp ellenkezőleg, azt hiszszük, hogy a szociálizmus terjedésének meggátolója az egészséges közgazdasági tanok ismeretének terjedése, mert ebből a nép meg fogja tanulhatni, hogy van a gazdasági fejlődésnek egészségesebb irányzata is a szociálizmusnál ! A közgazdasági tanok népszerűsítésének célszerűsége mellett szólván, nem kívánjuk egyúttal azt, hogy a közgazdasági elmélet egész rendszerével ismertessük meg egyszerre a népet. Olyan illúziókban nem ringatódzunk, hogy a nép akár hosszú tanítások révén, akár csak körvonalaiban is ismerni fogja a közgazdasági tanokat. Elég volna, ha a népet rászoktatnék arra, hogy a benne kétségkívül meglevő közgazdasági érzéket fejleszsze, vagy inkább kibontakoztassa; ezenfelül azután szükségesnek tartjuk a közgazdasági ismeretek különleges részleteinek terjesztését. A nép minden rétegét és osztályát speciálisán foglalkoztassák a közgazdaság azon részével, mely gyakorlati életéhez legközelebb áll: a földművest a földmivelés elméletibb ismereteivel, az iparost a termelés ismereteivel, a kereskedőt a közforgalom ismereteivel. Ez a specializálás természetesen nem foglalja magában az egyoldalúságot, hanem mellette lehet terve annak, hogy az egyes ágak között az érintkező összefüggést megtartsuk. A közgazdasági tanok terjesztésének nagy hasznára szolgál az, hogy itt-ott az országban népszerű kurzusokat rendeznek az arra hivatott gazdasági egyesületek s egyéb hasonló faktorok, s hogy ép a földmives nép körében ily helyes irányban használják fel a téli pihenőt. Segítségére van az ily törekvéseknek a földmivelésügyi miniszter is, a ki népszerű és ingyenes vagy potomáru kiadványaival közel tud férkőzni a néphez. Mind e mozgalmaknak azonban csak akkor lesz igazán számottevő eredménye, ha a közgazdasági gondolkodásra már az iskolában, az elemi iskolában rászoktatták a népet. A mikor az ész és lélek fogékony a tanitások iránt, akkor kell az ismeretek elemeit belevinni a nép elméjébe. Épp ezért az illetékes szakkörök nagy figyelemmel kisérik azt a mozgalmat, mely különösen Németországban kezd nagyobb hullámokat vetni, a mely mozgalomnak az a célja, hogy a humanisztikus ismeretek mellett már az elemi osztályokban tért nyissanak a közgazdasági ismereteknek. Ez a mozgalom bizonyára lelkes hívőkre fog találni világszerte mihamar ; reméljük, hogy nálunk is tért fog nyerni ez a mozgalom a maga számára s akkor talán lesz idő, a mikor a nyelvtani szabályok, a történelmi adatok és természetrajzi ismeretek mellett a nép vérébe közgazdasági fogalmak is át fognak menni. Csak ha ilyen alakuláson fog átmenni népünk nevelése, akkor lehet számítani arra, hogy mikor az egész nemzet életébe vágó közgazdasági kérdések kerülnek napirendre, akkor csak oly érdeklődéssel fog Lili'. Mi leli magát? (Föláll, odamegy a pamlaghoz s egy ideig nézi a mozdulatlanul fekvő alakot. Vállat von, aztán kinyitja a ruhaszekrényt s elegáns selyem blúzt vesz ki, melyet magára ölt. Nagy tollas kalapot tűz meg fején a tükör előtt s jobbra-balra forgolódik, hogy lássa; jól áll-e?) Kálmán : (ezalatt fölül a pamlagra, s bambán mered maga elé.) Lili: (Elneveti magát.) Jaj be ostoba arcot vág! Kálmán: (Sóhajt.) Igazad van . . . ostoba is vagyok! Lili; (Hozzámegy, cirógatja, ölébe ül, átfonja karját nyaka körül.) Hát mi bajod van, fiacskám? Kálmán : Oh, jaj! Ne is kérdd ! Menj sétálni, ha akarsz . . . Lili: Azon a gummikerekün, melyen tegnap kocsikáztunk? . . . Kálmán: Bánom is én ! Lili: Akkor jer hát! Kálmán: Én? Én nem megyek, Lili. Lili: Megbolondultál ? Kálmán: Igazán megbolondulni való állapot ! Fogalmad se lehet róla. Szeretném lefotografálni . . . Érdemes volna a megörökítésre . . . Lili: (Bámész tekintettel): Micsoda . . . ? Kálmán: Az én lelkiállapotom ! Lili: A lelkiállapotod lefotografálni? Kálmán : Azt! Lili: Meg van maga őrülve ? TÁRCA. eaOK®) Várlak. Könnyezni láttalak a nyílt utcasoron. Könnycsepp futott végig halavány arcodon. Én meg szégyenkezve borongtam utánad, Csendesen susogva ábrándos imámat: Várlak ! Visszavárlak! Szakitanunk kellett, igy akarta az Ég ! S akikre hallgattál, lelkehagyott szülék ! Lemondásra bírtak ! Viseld Golgotádad! — Szóra se méltatták ábrándos imámat: Várlak ! Visszavárlak! Te meg felöltötted a márvány álarcot, S hős módjára vivőd a nagy lelkiharcot ! — Vig öröm ölében, hogy tanyázna bánat? — S mégis egyre biztam s nem hagyám imámat: Várlak! Visszavárlak! Ösztön kerget egyre a remény honába, Hogy a szakadásnak lesz még folytatása ! Újra felépítjük a ledőlt légvárat . . . S meghallgatja az Ég ábrándos imámat: Várlak! Visszavárlak! Ez a könny, egyetlen, drága minden cseppje, Olyan gyógyitólag hat a fájó sebre! . . . Eltitkolt szenvedést rejteget ez nálad! Édes biztatása a hivő imának : Várlak! Visszavárlak! S majd ha a szenvedés könnyei kifogynak, • Gyógyírját nem leled lelki fájdalmadnak; Minden hűtlen hozzád, csak egy hü: a bánat! Oh hallgasd meg akkor koptatott imámat: Várlak! Visszavárlak ! Fenyő Gyula. Siilyedő liíijö. Irta: Molnár Gyula. Veér Kálmán, 28 éves, nyúlánk, elegáns alak, arisztokratikus vonások, halvány arc, kopaszodni induló fő, mélyen fekvő szemek, melyekből ábrándos gondtalanság sugárzik ki. Lili, 17 éves, bájos jelenség vidám, babaarc, naiv tekintet, igéző kacérság a mozdulatokban. (A Royal-fogadó első emeletén elegáns szoba. A bútorok damaszttal bevonva, a padozaton perzsa szőnyeg, ajtón és ablakokon brokátfüggönyök.) Kálmán: A pamlagon hever, arccal egy kis háromszögletes szecessziós párnába temetkezve. Lili: (toalet-tükör előtt ül s hosszan elmerül saját arca nézésébe. Tetszeleg és olykor a rizsporos szarvasbőr után nyúl, hogy végig simítsa orrát, állát és halántékát. Aztán szemöldökét festi sö- tétebbre.) Lili: (Odafordulva Kálmán felé.) Barátom eleget aludtál! Kálmán: (Nem mozdul.) Lili: Hallja? . . . Ébren van maga? Kálmán : (Más oldalára fordul.)
