Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

■ —————

fogunk-e észlelni, Vajha! Mert ezt a jelenséget mindig bízvást odaállíthatjuk aztán azok elé, a kik a magyar nemzet jövő hivatását szkepticizmussal tekintik s bizalmatlanul rázzák fejüket, mikor arról van szó, hogy a magyar nemzet az évszázadok sorára biztosítottnak láthatja sorsát. Mert semmi kétség, ez a nemzet csak akkor állhat meg a népek tengerében szigetként, ha mindjobban közeledik azon ideális állapot felé, hogy testében egységes legyen. Csak ha túlszárnyaló a magyar nemzet szapora- sága és értelmi ereje, akkor asszimilálhatja csak a nemzetiséget. Mert csak igy végezheti el évszázadok alatt azt a munkát, a melyet más nemzetek — többnyire sikertelenül — évek vagy évtizedek alatt akarnak elérni: a nemzetiségek beolvasztását.

Ezer év alatt nem sikerült e munkát elvégeznünk, vagyis inkább csak részben sikerült. Politikai küzdelmeink voltak az okai 1 ennek. Politikailag kellett magunkat főn- tartanunk és biztosítanunk : erre fordítottuk vérünket, pénzünket és erkölcsi és szellemi tőkénket. A nemzetiségekre csak akkor gondalhattunk, a mikor politikai létünket biztosítottuk s hogy rövid negyedszázad alatt nem értünk el többet, mint a mit elértünk, az nem is csoda. Elértünk mindenesetre egyet: azt, hogy a vezető elemek gócpontjait, városainkat legalább túlnyomó részben magyarrá tettük. Ha ezt még nagyobb mértékben elérjük s egy-két nemzedék múlva elérjük ezt, bizonyára akkor el fogják veszíteni nemzetiségeink a vezető elemeket s kénytelenek lesznek a városok köré csoportosulva, a városhoz hasonulni. Nem egy évtized munkája ez, nem is kettőé.

Talán évszázadok fognak beletelni, mig a hasonulás mértéke feltűnő lesz, de ezt a nagy nemzeti munkát csak igy lassú átha- sonitással végezhetni el.

Mégis az a tanulság, a melyet csak egy évtized eredménye : a népszámlálás ád majd, fontos lesz. Mert e kevés eredményből is látni fogjuk, hogy a megtelő utón haladunk-e vagy sem. Ha nem, úgy időnk van még áttérni a jobb csapásra, ha igen, úgy módunk van a munkát kettőzött erővel folytatni. --------- I

2.

.

V felcHÓjo- utjsil.

Irta.: Alphonse Allais.

— Mindegy, — ő ma este nem egyhamar jön

haza!

Miután kétségbeesésének ily formán kifejezést adott, a szerencsétlen fiatal ember visszadugta óráját a mellényzsebébe. Ami persze tökéletesen hiábavaló dolog volt, mert néhány perez múlva megint elővette az óráját s megint csak folsóhajtott.

— Mindegy, — ő ma este nem egyhamar jön haza!

Tény, hogy a szomszédban már mindenütt elütötte az óra a nyolezat. A leves, a mely már ott volt az asztalon, lassan, de biztosan hült, s hőmérséklete már elérte a 21 fokot, ami igen kellemes, ha hideg levesre áhítozik az ember, de annál kellemetlenebb, ha meleg levest óhajt.

— A szegény ember még sokszor elővette és sokszor visszadugta zsebébe az óráját, mindannyiszor fölsóhajtva, hogy:

— Mindegy, — 6 ma este nem egyhamar jön haza!

Hogy mit jelent ez a >mindegy,c —azt nem tudnám megmondani; valószínűleg csak rossz szokásból eredő szójárás, — de azt már nem tudom, hogy ez az »ő,< aki nem szándékozik egyhamar haza jönni, ennek a szegény embernek a felesége.

íme, már egy év óta házasok.

VÁRMEGYE.

— Hagyatékot leltározó községi közegek

dijainak behajtása rendes bírói útra tartozik. (A belügyminiszter 1900. évi 118086. sz. rendelete.)

— Annak elbírálása, hogy a hitfelekezeti iskolaszék tagjai elnökük vezetése mellett, a hitfelekezeti iskolában megjelentek s a tanítás meg- akasztásával vizsgálatot tartottak, nem a kihágási, hanem az illető egyházi hatóság jogkörébe tartozik. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 4103. sz. határozata.)

— Ha az egyéves önkéntesi katonai szolgalatra bevonult tisztviselő a 8 heti kiképez'-'tés tartamára esedékes illetmények érintetlen meghagyásának kedvezményében már részesítve Jött, a kedvezménynek kétszeres igénybevételére Á a körülmény, hogy nem egyhuzamban, hanem megszakításokkal tölti el az egyévi önkéntesi szolgálatot, alapul nem szolgálhat. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1900. évi 749. sz. határozata.)

— Szekerezés es csapásolás megakadályozására létesített árok vizvezető képességének megszüntetése nem képez vizrendőri kihágást. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1900. évi 35749. sz. határozata.)

— Mig a vízvezetési szolgalom jogos vagy jogtalan fennállásának kérdése birói utón rendezést nem nyer, a közigazgatási hatóság feladata csak arra teijedhet ki, hogy a tényleges állapotot védje s az önkényes változtatásokat meggátolja, esetleg megtorolja. — (m. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 97,558. sz. határozata.)

— Legeltetéssel okozott kár és becslési költség megfizetése iránt indított ügy elbírálása, ha az a büntetés mellőzésével kéretik: a bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1900. évi ápril 25-én hozott határozata.)

TOLNA VÁRMEGYE^ ____

Ti

z év.

Az uj évszázaddal lapunk is betöltötte tiz éves pályafutását. A »Tolnavármegye« a megalapításakor eléje tűzött célt ezen időszak alatt kitartóan és híven követte. Irányát, irodalmi színvonalát állandóan megőriztük, sót iparkodtunk mindig jobbá, változatosabbá és hasznosabbá tenni a megye intelligens közönségének ezen hű krónikását.

Hálás köszönettel emlékezünk meg a közönség támogatásáról, ami évről-évre fokozódott, s ma már a »Tolnavármegyé«- j nek olyan állandó törzsközönsége van, mely a lap tovafejlődésének biztosítékát képezi, s egyúttal tanúságot tesz arról, hogy a lap irányával közönségünk meg van elégedve.

Egy év óta! Hogy múlik az idő 1 Mintha még most is magam előtt látnám ezt a nőt a sekrestyében, egész fehér ruhában s narancsvirág-koszorúval, amely bizonyosan nagyon csodálkozott, hogy hogyan kerül ennek a leánynak a fejére.

A férje már nem volt olyan kedves megjelenésű. A nadrágja egy kissé rövid volt, az igaz, de viszont kárpótlásul annál hosszabb volt a kabátja

Ennek a házasságnak nagyon különös előzményei voltak.

Constant Lejaune barátunk negyvenkét éves fiatal ember volt. Az Ügyvédek Ellen Biztosító Társaság szerény hivatalnoka. Már régóta ugyanabban a házban lakott.

Ennek a háznak volt egy házmesternéje, Alary-Golade-né s ennek a házmesternének volt egy Héléne nevű leánya, aki tizennyolc tavaszt látott.

Constant nem sokat törődött Héléne tavaszaival. Gyakran látta, tegezte, megcirógatta arcát. néha csiklandozta is, — de egyébként nem törődött vele, noha elismerte róla, hogy csinos leány.

Egy este Constant a hivatalból hazatérve, vidáman beköszöntött a házmesteréhez :

— Jó estét, Alaryné, nincs levelem ?

— Nincs levele, Lejaune ur, de igen fontos ügyben akarok beszélni önnel.

Tiz évvel ezelőtt, midőn a »Tolnavármegye« megindult, éppen azok a célok lelkesítették, mint manap, s ép oly terjedelmes, változatos és sokoldalú volt már akkor, mint tiz évi, sikerekkel dicsekedhető pályafutása után.

A lap első számában vezércikket hozott a felelős szerkesztőtől »Zászlóbontás« cim alatt, melyet Pulszky Ferenc levele a szerkesztőhöz követett. Aztán »Politikai szemle;, majd a vármegye rovatában Bodnár István főmunkatás »Csitt« név alatt humoros és komoly közleménye következett. Tárcarovatában Sántha Károly »Karácsonykor« című verse, Beniczkyné Bajza Lenke »Tehetség« cimü elbeszélése foglalt helyet. Külön mellékletén Kiss József »Nápolyi emlék« cimü hosszabb költeményét és Bodnár István »Magyarázat« cimü kisebb versét,^ Szarvas Mariska: »Egy asszony gondolatai« feliratú aphorizmáit, valamint Viharos-. »Conjugatio«« cimü szellemes közleményét hoztuk.

A »Tanügy«« rovatban a »Tanítók Fizetés- és nyugdij-ügye«, a törvénykezési rovatban a »Feltételes elitélés««, a közgazdasági rovatban Leopold Samu szakcikke a bonyhádi tájfajta szarvasmarhákról gazdagították a lap első számát, melyben azonkívül liirek, egyletek, intézetek, irodalom, művészet, tudomány, közgazdasági s egyéb rovatok alatt bő, változatos és sokoldalú közlemények voltak.

Azóta tiz éven át mindenkor megyénk és a főváros legkiválóbb iróit számíthattuk munkatársaink közé, s a lap irodalmi színvonalának fentartására, sőt fejlesztésére nagy gondot fordítottunk.

Törekvésünk a közönség elismerésével találkozott: azért tehát a jól teljesitett kötelesség megnyugtató öntudatával kezdjük meg a »Tolnavármegye«« második tiz éves pályafutását és kérjük lapunk részére ezentúl is a közönség jóakaratu támogatását.

1 SOI. januárja

HÍREK.

— A XIX. század befejezéséül a szegzárdi

r. kath. templomokban hálaadó isteni tisztelet volt. Zsúfolásig megtelt mindkét helyen a templom áj- tatos közönséggel; litánia után Wosinsky Mór esperes és Fent Ferenc plébános megható beszédet tartott az évszázad befejezéséül. Isteni tisztelet után egy óra hosszáig zúgtak a harangok.

— A bíróság köréből. A m. kir. igazságügyminiszter Aldor Ödön szegzárdi kir. törvényszéki albirót a szegzárdi kir. járásbírósághoz, mint végleges székhelyére rendelte ki.

Constant leült és végighallgatta, hogy Ala• ryné mit akar vele közölni. Biz ez meglepő dolog volt, s megremegett tőle Lejaune szive. Héléne szerelmes volt bele, halálosan szerelmes!

Hat hét múlva a tizenkilencedik kerület maire• jének a segéde a törvény nevében kijelentette, hogy Constant Lejaune -ur és Héléne Alary-Golade kisasszony házasfelek. Ugyanez nap Batignollesban a Szűz Mária templomának tisztelendő káplánja az egyház áldásában is részesítette őket.

Az ifjú pár elköltözött a szülei házából.

Ami különben igen ügyetlen dolog, mert micsoda tökéletes példány lett volna az a nő, aki egy személyben házmesterné és anyós is lett volna Lejaunenak !

Ezt a ritka alkalmat Lejaune elszalasztottá.

Az uj pár eleintén boldog volt. Csak egy dolog zavarta meg boldogságukat, — az, hogy bárhova mentek is, mindenki nagyon feltűnően nézegette Hélénét. Constant azt akarta, hogy e miatt háborodjék fel a felesége- — Héléne ellenben valósággal el volt ragadtatva, annyira örült neki, hogy szemtelenül vizsgálják.

Hélénének még egy kis hibája volt: az, hogy mindig elkésett.

Ha a pontosság a királyok udvariassága, mint a közmondás mondja, — akkor nagyon ajánlom Hélénenek, hogy soha ne lépjen trónra, mert külön-