Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

TOLNAVÁRMEGYE. 1900. márczius 4. tettük. Ha ma mégis kivételt teszünk és lapunk első helyét is az ő nevével ékesítjük, ezért részé­ről kemény szemrehányásoknak nézünk ugyan elébe, de ezúttal az ő miniszteri meghatalmazotti műkö­désének 20-ik évfordulója alkalmából kivételt kellett statuálnunk. Bezerédjt egész váratlanul érte ama ovdcio, a melyben március 1 -én, a 20-ik évforduló napján részesült. Ő Felsége a király, a kormány és jelesen az ő fölöttes hatósága a földmivelési minisztérium, a törvényhozás, a sajtó, a társadalom, szóval a köz­élet összes tényezői a legmelegebb üdvözletekkel, a rokonszenv, tisztelet és elismerés megkapó hangján halmozzák el Bezerédjt. Se szere, se száma a Bezerédjhez érkező üd­vözlő iratoknak, táviratoknak, leveleknek. Az ország minden részéből, sőt külföldről is, Lyon, Páris, Bécsből tömegesen érkeznek a gratulációk. Csütörtökön érkezett meg Ő Felségének üd­vözlete, a ki kabinetirodája utján a következő táv­iratot küldötte Bezerédjnek : Ő császári és apostoli királyi Felsége nagyságodnak húsz évi éppen oly önzetlen, mint sikerdús tevékenységéért, melylyel a magyar selyemtenyésztés ügyének oly hatalmas lendületet adott, különös elismeréséi nyilvánítja. Legfelsőbb meghagyásból: König, osztályfőnök. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter hosz- szabb üdvözlő iratot intézett Bezerédjhez, a mely­ben az elismerés leghizelgőbb hangján nyilatkozik Bezerédjnek önzetlen és nagybecsű munkásságáról. Egyúttal Darányi miniszter arcképét is elküldötte neki a következő ajánlással : Nagynevű munkatársának és barátjának Bezerédj Bálnak áldásos működése 20-ik év­fordulóján változhatatlan tisztelete és hű ra­gaszkodása jeléül Darányi, Azonkívül a földmivelésügyi minisztérium ha­tósága alá tartozó összes intézetek, hivatalok és a tisztikar külön-külön üdvözölték Bezerédjt. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a következő sürgönyt küldte: Áldásos működésedért áldást kér. Istentől Hegedűs Sándor. A képviselőházbon üdvözlő iratot köröztek, a mely pénteken éste érkezett Bezerédjhez Hídjára. Az üdvözlő iratot 204. képviselő — pártkülönbség nélkül — irta alá. Az aláírók között szerepelnek Széli Kálmán miniszterelnök és a többi miniszterek, Fi rezei Dezső házelnök, Tallián Béla, Dániel Gábor alelnökök, Jakabffy Imre, Gromon Dezső állam­titkárok, Tisza Kálmán, gróf Csáky Albin, Kossuth Ferenc, Madarász József, gróf Zichy Aladár, Ugrott Gábor stb. stb. A képviselőház földmivelésügyi bizottságától a következő sürgöny érkezett: A képviselőház földmivelésügyi bizottsága a selyemtenyésztés körül kifejtett odaadó, ön­zetlen, sikeres és áldásdus működésének hu­szadik évfordulóján meleg üdvözletét küldi, kívánva, hogy Méltóságod ezen fontos gazda­sági ág tovább fejlesztése terén még igen so­káig folytassa azon szép munkát, melylyel ed­dig is oly nagy sikereket ért el. fíedő Albert elnök. Szily Pongrácz jegyző. Simontsits Béla miniszteri tanácsos a követ­kező táviratot küldötte : Önzetlen, hazafias munkálkodásodnak er­kölcsi és anyagi eredményekben egyaránt gazdag húsz éves évfordulóján őszintén üdvö­zöl igaz hived Simontsits. Üdvözlő táviratokat küldöttek még a többi között a következők : gróf Apponyi Sándor v. b. t. t., Kiss Pál és Széli Ignác államtitkárok, gróf Lösz­be eg Rezső Győrvármegye és Győr szab. kir. vá­ros főispánja, Sárközy Aurél Komáromvármegye főispánja, Pfeiffer Kálmán miniszteri tanácsos, Do­kus Gyula Zemplénvármegye főjegyzője, Uj-Verbász község elöljárósága, Máday és 7erényi miniszteri tanácsosok, Lipthay István, gróf Wenkheitn Fri­gyes, Győr város polgármestere, Csernátonyi Lajos képviselő, Huszár Dezső, Kálmán és Kornis fejér­megyei főszolgabírók, Jeszenszky Andor a gazda­sági egyesület elnöke, Nunkovits Ferenc főszolga­bíró, Toith Ödön ügyvéd, Ágoston István kir. táblai biró stb. Pénteken délben a szegzárdi selyemtenyész­tési felügyelőség központi tisztviselőinek tisztelgését fogadta Bezerédj, a kiket ismert vendégszereteté­vel megvendégelt. HÍREK. — Az „Otthon“ előfizetői a mai számunkkal veszik a március hó­napra járó füzetet. — Személyi hir. Simontsits Elemér, várme­gyénk főjegyzője múlt szerdán Paksra utazott, hol a katonai sorozó bizottság elnökeként működik, csak március hó 8-án tér vissza Szegzárdra. — Előléptetés. Ő Felsége, a király, Schmidt Imrét, a szegzárdi kir. törvényszék egyik kiváló mun- kásságu biráját. s az itteni társasaiét közkedvelt- t-cgü tagját a VII. fizetési osztályba léptette elő. _________________________________ 3. — Erzsébet királyné emlékének meg- örökitésére épitendő «Örök imádás» tem­ploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a követ­kező adományok érkeztek: Tóth Károlyné........................... 1 frt — kr. Hő gyészi takaréktár .... 10 > — » Leicht Ferenc Hőgyész ... 1 » — » Boross Gyuláné Szegzárd . . 1 » — » Hayt Gáborné........................... 1 » — » Gá l István Tengőd...................... — » 50 » Sta nn István építész .... 1 » — » Krammer Jánosné...................... 3 » — » Ös szesen . 19 frt 50 kr. Legutóbb közölt gyűjtés 2681 frt 20 kr. Együtt . 2700 frt 70 kr. — A püspök processiót vezet Mária-Gyűdre. A pécsi kath. egyházmegye főpásztora, Hetyey Sá­muel püspök párját ritkító cselekedetre határozta el magát. Az egyházmegye annaleseiben nincs rá eset, hogy valaha pécsi püspök processiót vezetett volna Mária-Gyűdre, az ország egyik legrégibb s leglátogatottabb búcsú helyére, hol a zarándokok száma évenként 50—60 ezerre szokott növekedni. Nemcsak Baranya-vármegye katholikus hívei, ha­nem a szomszédos Somogy, Tolna, Bács-Bodrogh, sőt a Dráván túli szlavón megyék népei is ezeré­vel keresik föl e szenthelyet, mely II. Géza király idejében nyerte a pápai búcsút. Történeti följegy­zéseink szerént a vallásos lelkületű király építette a raária-gyűdi templomot, mely eredetileg egy tor nyu volt s csak századokkal később alakíttatott a jelenlegi alakjába. A szanktuárium a templomnak történeti nevezetességgel biró része, amennyiben a 11. Géza király által épített templomból maradt s ma is a maga eredetiségében s teljes épségben áll fönn. Pécsről minden évben 2—3 nagyobb proces- sió megy ki Gyűdre; az idén a hármat egyesíteni fogják egy monstre-zarándokmenetté, melyben nem csak a köznép, hanem az úri osztály is részt vesz s ezt a nagy processiót Hetyey Sámuel megyés püs­pök személyesen vezeti s a zarándok-ut java ré­szét gyalogszerrel, per pedes apostolorum teszi meg. Erre az alkalomra a kolostor uj oltárképet is fes­tet, a mely szent Istvánnak szent fiát, Imre hercze- getjjábrázolja . A képet Grails Endre ismert és jónevü szentkép festőnk, városunk szülötte fogja festeni s mint halljuk, a magyar szentet ábrázoló képen, a nemzeti címer főbüntetésével magyar mo­tívumok is lesznek, annak dokumentálására, hogy a szentképeken is lehet a magyar szellemet kifeje­zésre juttatni, a mit már egyébként Benczúr Gyula, a magyar mester több képen bemutatott. — A bíróság köréből. Kiss Károly szeg­zárdi kir. járásbiró uj állását március 3-án foglalta el; Salamon Iván a szegzárdi kir. törvényszékhez bíróvá kinevezett paksi kir. járásbirósági albiró pe­dig eddig viselt állásától március hó 4 én mente­tett fel. egy zuhanást hallottam. Emberek szaladtak be az ivóba, gyilkost kiabáltak, utamat akarták állani, én azonban szétütve magam körül, az állás alá siet­tem, felültem lovamra s elnyargaltam a debreczeni földre, a honnan bár soha ki se mozdultam volna. Másnap reggel már ott jártak értem a me­gyei hadnagyok vagy öten. Nyomomba jöttek egész Tisza Szőilőstől, út­közben valahol az óháti csárdában jól fölpáknkáz- hattak, mert nagyon haragosak voltak, már mzsz- sziről rámkiabálták a gyilkos nevet; mondták, hogy adjam meg magam s Ígértek vasperecet meg akasz­tófát. É11 nem tettem ellenök semmit, hanem nyer­gesemen ülve, behúzódtam előlük a méfles kö­zepébe. Ekkor aztán nem tettek mást a hadnagyok, leakasztották karabinjaikat a nyakukból, elkezdtek rám lövöldözni, a mivel azután azt nyerték, hogy a szomszéd-nyájakat őrző kutyák loholtak előre s lovaik inába estek, s mig ezeket hessegették, én azalatt kiosonva a ménes közül, elnyargaltam Deb- reczennek, ott számadómnak leszámoltam a ménes­ről, fölvettem még a járandó béremet, megcsókol­tam nyergesemet, azután elbujdostam a nagy­világba. — És azután hol kószált kend két egész esz­tendőn keresztül? — Nem kószáltam én sehol, hanem beállot­tam a debreczen-szatmári vasút munkása* közé. Ott kubikoltam a Halápi nagyerdőn és a Nyírségen ke­tesztül egész Kis-Majtényig, hanem itt már meg­akadtam és elfogyott az erőm. Most múlt egy hete, munka után este ott he vertem a Kraszna vize mellett, úgy elnéztem, a mint csendesen folydogál, épp mintha a Hortobágy vize volna s a mint ezen gondolkoztam, egészen nekibusultam magam. Hát én sohasem látom már a hazámat ? Sem a Tiszát, sem pedig a Hortobágy vizét ? Leborul­tam a sásba és ott ríttam keservesen. Egyszerre csak csöndes kolompolást hallok, fölvetem a fejem, köröskörül mindenfelé kigyult pásztortüzeket láttam, közbe hangzott a ménes százféle kolompja szaporán és halkan, közelebb és messzebb, a mint azt százszor és százszor hallot­tam már azelőtt. Visszaemlékeztem előbbi életemre, nem bírtam ki tovább és most itt vagyok, tegye­nek velem a mit akarnak. És erre aztán Gazsi nekiborult a falnak és sirt, zokogott keservesen, hogy majd kidőlt a fal tőle, úgy megreszketett fájdalmában az egész teste. Hagytam sírni és bementem az irattárba Etn- ! lékeztem én úgy homályosan erre az ügyre, kike­restem a percsomagot, belenéztem az Írások közé és úgy láttam, hogy Gazsi nagyobb részben iga­zat mondott, de azzal a különbséggel, hogy Veres András uram nem halt bele az ütésbe, sőt nyolc nap alatt ki is heverte a baját és nem is kivánta Gazsi megbüntetését; azért sem, mert hát ő kezdte a veszekedést. Elküldtem azért Gazsit azzal a parancscsal, j hogy menjen vissza a debreczeni földre, Írást is adtam neki, nehogy baja legyen. Meg is vigasztal­tam egy kicsit, hogy még sem annyira gyilkos ő, I mint a hogy magát elképzelte . . . Néhány év múlva aztán én is elkerültem a debreczeni földre, Debreczen városába, a mi Eger­hez nem is olyan közel esett még abban az idő­ben. Egy nagy vásár alkalmával, a reggeli órák­ban csak beállít hozzám egy ember, széles kari­más, csikóskalapját a kezében tartva, oldalán lógó karikással,- nyomában egy takaros barna menyecs­kével. — Mit akarnak maguk, jó emberek ? — Nem tetszik engem ismerni, tekintetes urhm? Én vagyok az a bizonyos Kelemen Gazsi. 1 Megakartam mutatni a tekintetes urnák ezt az asz- szonyt, a ki miatt én két esztendeig bujdostam nagvhiába. — Talán csak nem a Veres Lidi? • ^ Az biz’ az, kérem alássan, Lidi, az én hites feleségem. Annyit mondhatok, hogy a menyecske olyan takaros volt, hogy megérdemelte azt a két esz­tendei martiromságot, a mit a szegény Gazsi érette szenvedett.

Next

/
Thumbnails
Contents