Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

TÖLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Segédszerkesztő :

Dr. LEOPOLD HŐÉNÉL. SZÉKELY FERENC.

X. évfolyam. 9, szám. Szeg^árd, 1900. márczius 4

Előfizetés’

ár:

Egész évre . . .

12 korona.

Fél évre . . .

6 »

Negyed évre . .

3 »

Egy szám ára . .

24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mértékeden megállapított [ árszabály szerint számíttatnak.

Bezerédj Pál.

—lk. A Bezerédj név egybeolvadt és összeforrt Tolnavármegye ujabbkori történetével.

Bezerédj István a nagy szónok, kiváló államférfit! és nemeslelkü emberbarát, a ki az első nemes volt Magyarországon, ki a magyar nemesség százados előjogairól önként lemondott és a közteherviselés elve mellett követelte a nem nemesek birtok és hitelképességét, kinek neve mint a szabad eszmék lángszavu apostola és mint a humanizmus lelkes és ideális zászlóvivője, a magyar nép jótevője, hazánk legjobbjainak pantheonában arany betűkkel tündököl, már 1830-ben, majd pedig az 1832 36-iki,

1843 — 44-iki országgyűlésen, mint Tolna- vármegye követe és 1848-ban, mint a szeg- zirdi kerület első népképviselője, fényt és dicsőséget árasztott vármegyénkre.

A hid/ai kastélynak, Bezerédj István egykori otthonának, a hol Deák, Kossuth, Klauzál, Perczel Móricz, Szemere Bertalan, Vörösmarty és más celebritások tanácskoztak a haza sorsa fölött, mostani ura: Be- zerédj Pál, méltó utóda és ivadéka a nagy Bezerédjnek.

Mindketten a hazának, a közjónak és a nép boldogitásának szentelték életöket. Bezerédj István a népnek jogaiért és az

egyenlőség magasztos eszméiért küzdött — Bezerédj Pál pedig kenyeret és munkát szerez szintén a föld népének.

Bezerédj Istvánnak az volt az ideálja, hogy a közteherviselés proklamálásával segítségére legyen a népnek és könnyítsen rajta a terheken, ugyanezért az ideálért és ugyanazzal a lelkesedéssel, — az egyik elragadó szónoklatokkal, a másik pedig vas szorgalommal és lankadatlanul kitartó, céltudatos munkássággal -- dolgozik, küzd és fárad Bezerédj Pál is,

Már maga Bezerédj István, belátván, hogy a kultúra és szabadelvüség térfoglalásával az ország ányagi erógyarapodásá- nak kell karöltve járniar Szedresen szeder- iák ültetésével meghonosította a selyemtenyésztést, továbbá Szegzárdon » Tolnai sze- der-selyemegyleU név alatt részvénytársaságot létesített és az 1843-iki iparműkiállitá- son szép sárga selyemszövetéért dicsérő oklevelet nyert.

Bezerédj István volt a magvető. — Bezerédj Pál ritka odaadással és önfeláldozó ügyszeretettel vette kezébe a selyem- tenyésztés ügyét és a dicső őse által elvetett magot az ő munkás és erős kezei nagyra növesztették, hatalmas, terebélyes fa lett belőle, melynek gazdag lombozata alatt ma ezer meg ezer dolgos család keresi meg mindennapi kenyerét.

Ennek a hatalmas, lombozatos fának nincsen egyetlen levele, egyetlen ága, egyetlen hajtása, a mely nem Bezerédj Pál munkásságának köszöni létezését.

Az idealista szent rajongásával és határt nem ismerő áldozatkészségével működését, egész tevékenységét, minden erejét és tudását az ő eszményképének: a selyemtenyésztés ügyének szánta, ezért dolgozott, ezért fáradozott, ennek élt; teljes ambícióját, szivének minden lelkesedését, egész ifjúságát ennek az ügynek szentelte, pihenést nem ismerve, mindig csak másokért és soha nem magáért fáradozott és küzdött.

Bezerédj Istvánt kortársai az Várók igazság« névvel illették — Bezerédj Pálnak alakja pedig a magyar közéletben mint a »valódi önzetlenség« inkarnációja lett ismeretes.

o J

Avagy ebben az altruista korban, melynek éltető -eleme az anyagiasság és az érdekhajhászat, hol akadunk az önzetlenség nemesebb és nagyobb méretű megnyilatkozására, mint Bezerédj Pál működésében, aki óriási munkásságáért nemcsak, hogy semminemű anyagi előnyöket nem biztosított magának, hanem hivatása körében még jelentékeny anyagi áldozatokat hozott cs per- horreskál minden címet, rangot és kitüntetést, megtestesítője lévén a manapság annyira kivételes (egy divatos szóképzéssel élve) — antistréberségnek.

T A R C A.

—»-38!-—

Csók.

Mi az egy csók a férfiaknak,

Az egész percnyi hangulat csak,

Fellobbanó szerelmi szikra

Az alkalomtól lángra szítva.

Ah ! de a nő — a nőnek ajka,

Egy csókkal — üdvét is od’adja,

Egy csók neki maga az élet,

És sokszor halálos Ítélet.

VESZ ELEI KÁROLY.

J±. gyilkos-*

Irta: TÓTH MÓR.

Egy szép tavaszi reggelen, midőn kiléptem a szobám küszöbén, egy ember emelkedett föl előttem a földről, a hol guggoló helyzetben kucorgott, Isten tudja, mely idő óta.

— Mit akar itt kend jámbor ember? Kit keres?

— Én a királyi ügyész urat keresem.

— Az én vagyok, de hát ez itt nem a hivatal. Én a lakásomon nem veszek föl panaszt.

— Hiszen értem, igenis, de nem is annyita panaszos volnék én, hanem bűnös és azért jöttem ide, hogy följelentsem magamat.

* Tóth Mór nyug szolnoki kir. ügyész tollából megjelent nZenebonái emberik« cimü érdekes kötetből mutatóul közöljük ezt a kis elbeszélést. A szerk.

— Hát mi a ménkűt vitt véghez kend, hogy olyan nagyon raboskodhatnék ?

— Én uram, gyilkos, szökevény, bujdosó, földönfutó, nyomorult pára vagyok, a kinek számára már régen megácsólták az akasztófát.

— Hm ! — gondoltam — ez ugyan kieimezte magát.

Végignéztem a szegény gyilkost, s bizony nagyon szánandónak találtam.

Fia'al, huszonhat év körüli, középmagas, beesett szemű, nyírott kesely bajuszu cingár legény volt, kopott fekete gubában ; kezében gyűrött, rósz kalappal, üstöké csapzott volt a sok verejtékezéstől, szeme fénye tört, tekintete szomorú.

— És ha már kend ilyen boldogtalan, minek jött kend én hozzám? Könnyebb lett volna kendnek elemészteni magát, mintsem idáig hurcol- kodjék.

— Az biz' igaz, uram, de hát a reménységnek végheteíicnsige miatt. Meg azután az a hire,

i hogy az urnák könyörületes szive van a szerencsétlen szegény emberekhez.

— Van ám ördögöt, kivált olyanokhoz, mint

I kend.

Intettem neki, hogy kövessen és mentünk szép csendesen a főutcán felfelé a királyi ügyészi hivatalba, én elől, a gyilkos utánnam. Itt ott betértem egy boltba, vettem holmi apróbb szükségletet: szivart, cigarettát, gyújtót. Az alatt, mig bent voltam a boltban, a gyilkos szépen megállott a boltajtónál, megvárt csöndesen; mikor pedig kijöttem, újólag nyomomba szegődött és követett hűségesen, mint a jó kuvasz — mintha sorsa az enyémhez lett volna lánczolva.

Jó félóráig tartott ez a felvonulás — mert hát a lakásom távol volt a hivataltól— ez alatt az idő alatt jött velünk szembe katonai őrjárat, városi rendőr, megyei pandúr, fogházőr: kísérőm rájuk sem hederitett, megállott, ha én megállottám, elindult ha én tovább mentem, mindaddig, mig a hivatalba nem értünk.

— No végre — gondoltam magamban — talán kárpótolva 'eszek egy érdekes bűnesettel az elmulasztott reggeliért. Hát lássuk csak, hogy mit tud ez az ember ?

A gyilkos erre a következő történetet mondotta el:

Kelemen Gáspár története.

— Tetszik tudni, hogy merre fekszik Tisza- Szőllős, arra lgar és Nagy Iván körül a Tisza partján, közel a debreczeni földhöz, azért is tőlünk nagyon sokan szolgálnak Hortobágyon és a csikósok, gulyások legnagyobb száma a Tisza melletti három faluból kerül ki.

Én magam is már hatodik esztendeje voltam számadó csikósbojtár a nagy Hortobágyon, a debreczeni c.ifra ménesnél, mikor a szerencsétlenség rajtam megesett.

Úgy tavasz derekán, ezelőtt két esztendővel, valami leány járt az eszemben, — nem láttam már háromfertály esztendeje — s nagyon kezdtem utána gondolkodni és még jobban vágyakoztam a látására.