Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
X. évfolyam. 51. szám Szegzárd. 1900. december 23. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. 1 Előfizetéseket és hirdetéseket e kiedó- iT.talon kisül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzirdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : 3Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adataik. A lap szellemi részét illető köz-1 lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-| kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérs4kelr«n megállapított) árszabály szerint számíttatnak. A szeretet ünnepén. A szeretet ünnepén felejtsük el a mindennapi élet gondját, küzdelmeit, vessük ki magunkból mindazt a rosszat, melyet emberi gyarlóságaink az önzés, a gyűlölet, harag keltenek. És felejtsük el mind a gonoszt, a melylyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet és sugarazza ,be a szeretet szivünket s legyen testvériség a világon. Ezen az egy napon legalább mutassuk meg, hogy megértettük a tanítást, mely ujjászülte az emberiséget. Egy vad, romlott korszakban jött a Megváltó a világra, midőn az emberből csaknem teljesen kiveszett minden, a mi isteni eredetére vall. Midőn a nyers erő volt az ur s az erősebb a gyengébbet barommá aljasitotta, midőn az eszmények kihaltak és nem volt, ki a tévelygőket kivezette volna a sötétségből s a szeretet csókjának ihletével felköltötte volna a szivekben a szunnyadó eszményeket, a tűrésnek, lemondásnak és szenvedésnek magasztos erényét. A szegény zsidóimnak, a világtörténelem legnagyobb alakjának, sikerült lefegyverezni az állati ösztönöket s felrázni az emberben az Istent. Fegyvertelenül jött s mégis meg bírta hódítani a világot. Uj eszméket hintett szét s ezek az eszmék élni fognak örökkön örökké ! Gyarló az ember, sokszor eltántorodik. Vannak korszakok, midőn tanításának varázsa nyomtalanul látszik eltűnni. De ez csak ideig-óráig való. A leányzó csak átúszik, egyszerre újra megjelen közöttünk az ő szelíd és mégis felséges alakja s halljuk ajkairól a nyájas szózatot: szeressétek egymást! A mai korszak is olyan, melyre nagyon is ráfér a szelíd intelem. Szeretetlerség és békétlenség ma az ur a szivek felett. Nemcsak nemzetek és nemzetek, fajok és vallások hirdetik az irtóháborut egymással szemben, hanem bent a társadalomban is ott ólálkodik a gyiilölség, osztály osztály ellen támad, az ellesek és jólakottak fenik egymásra késeiket. Bizony, bizony nagyon reánk férne az isteni tanítás, hogy szeressük egymást. Forrong az egész világrész, forrong az egész társadalom. Fegyverkezünk életre- halálra. Országok és trónok állanak a kockán, népek szabadsága, kultúrája, élete áll vagy bukik. És a inig a népek fegyverkeznek, ezalatt magában a társadalomban százféle betegség csírázik. A vallási türelmetlenség, a faji gyűlölet, a szocializmus és az anar- kizmus viseli akna-harcát a fennálló rend és intézmények ellen. Senki sem akar tűrni, senki sem akar szegény lenni. És a gyűlölködésnek, a vérre és könyre szomjazó emberietlenségnek hasztalan kiáltják a Mester szavát, hogy szeressétek egymást — mert nem hisz Istenben. íme, ezek jutnak ma eszünkbe a szeretet Istenének születése napján. És a kép szomorúságát emeli az a tudat, hogy hazánkban nincsen meg a béke és szeretet áldása. Nehéz küzdelmek várnak még a magyar nemzetre. Belső békénket a nemzetiségek agyarkodása és vallási villongások veszélyeztetik. Pedig alig van nemzet a világon, melynek annyi szeretetre békére és egyetértésre volna szüksége, mint a magyarnak, mert egy nemzetnek sincs annyi ellensége, mint nekünk. Vájjon jön-e idő, midőn az Isten-ember szavai betelnek felettünk és szeretni fogjuk egymást ? Szivünk e szent napon reményre, bizalomra int, VÁRMEGYE — Renkiviili közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága január havában rendkívüli közgyűlést tart. — Az özvegynek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben tett oly nyilatkozata után, a melylyel megengedi, hogy a haszonélvezettel átvett ingóérték biztosításául a saját tulajdonát 'képező ingatlanain a zálogjog bekebeleztessék : fokozatos illeték kiszabásának helye nincsen. (A m. kir. közig, bíróság 18,707/899. sz. határozata.) TÁRCA. Anima sensibilis. Mire végsőt sóhajt a nyár S a zuzmós tél pihegve száll Fehér nagy szárnyával felém, Nem lesz már szivem fenekén Nyíló virág, se zöld levél Melyet épségben lel a tél: Oly gyöngéd, szűzi mindenik, Egy leheletre megtörik . . , Miként ezüstös dér után — Hűs nyárutói éjszakán — Még jönnek lágy, forró napok, De minden virág elfagyott! Sok ily dermesztő éj után Ismét kigyúl a hegyorom, S a fagy rossz álom volt csupán; Még csókolják víg homlokom Fénylő, szerelmes sugarak, S alig sejtem a bús telet--------Le lkemben mégis hullanak A virágszirmok, levelek . . . M. KOMIS ARANKA. Karácsony éjjelen. — Költemény prózában. — — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — — Irta: Kürti Nándor. Csepegtess balzsamot a sajgó sebekre! — Áraszd el malaszttal az egész világot! — Te dicső, te örök megváltó : Szeretet! Végig cirógatja enyhe fuvallatod borongó lelkemet.. . . Képek vonulnak el képzeletem előtt. Futó, röpke képek. Űzik egymást bennük a fény és az árnyék. * * # Kigyulnak a lángok a karácsonyfákon. Jól eső meleget terjeszt a kandalló. Ujjongó, kacagó, zsi- vajgó gyermekhad örvendez a sok szép kedves ajándéknak. Kipirul az arcuk, felcsillan a szemük. A szülőknek szive gyönyörrel telik el. Az aranyos, drága, ragyogó játékszert dehogy is sajnálják a kis csemetéktől. S a mint az apróság oda megy hozzájuk megköszönni illőn az ezernyi szépet, örömtől repesve szorítják karjukba, ölelik keblükre. . . . Mekkora szeretet ! Oh mennyi boldogság! * * * Pillanatra csönd lesz. Elnémul a dévaj, paj- zánkodó kacaj . . . Mintha angyal suhant volna át a szobán . . . Odakint megcsendült a bus lélekharang . : . Ártatlan gyermekszív végső dobbanását viszi fel az égbe . . . Nem messze a vidám zajban úszó háztól a bánat bontá ki hollószinü szárnyát. Ott is van pompázó, díszes karácsonyfa. De nincsen közötte tapsoló kis sereg. A ház reménysége, az édes kis tündér mostan szenderült el örökre, örökre . . . Bágyadt tekintetét még egyszer, utolszor odairányozza a [karácsonyfára. Tán angyaltársait látja ott a lángban. Aszott, apró karját zokogó szülője nyaka köré fonja . . . Nem hiszi az anya, hogy nincs benne élet. Kelti, szólitgatja becézgető szóval. Hiszen úgy szerette azt a csöpp, gügyögő rózsapiros ajkat. Megváltotta volna minden szenvedését saját életével. Hiába tördeli kezét, tépi haját követmeginditó panaszos jajszóval. A fenyőfa olyan, mint szomorú ciprus. Rajta a gyertyafény halottnak világit . . . Mekkora szeretet! Mily boldogtalanság ! * * * Álmodozó lelkem ismét másra téved . . . Itt nincs karácsonyfa, gyermeket sem látni. Mégis verőfényes örömnek tanyája. Fiatal házaspár enyeleg boldogan. Szivükben csak derű, ajkukon mosolygás. Suttognak egymásnak annyi bohóságot . . . Mostan az asszonyka édesen duzzogva korholja az urát. De a félj azt mondja; Szent karácsony napján tilalmas a harag. Erre szent a béke. Meg is pecsételik hosszú, forró csókkal. A csók bűvös méze leikükön elömlik s örökös hűséget, nem szűnő szerelmet esküsznek újólag. Mekkora szerelem ! Oh minő boldogság ! Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
