Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. X. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1900. február 11. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. E18flzetél«k«t és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vil- moa könyvkereskedés# Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel’en megállapított árszabály szerint számíttatnak. EskMtMróságunk első ülésszakának főtárgyalásai. Hazánk jogfejlődésének történetében kimagasló és korszakot alkotó jelentőséggel bir az esküdtszéki intézmény, amely régóta a nyugat-európai államok közkincsévé vált. Az esküdtbirósági intézmény hatalmas befolyással leend önkormányzati jogaink kiterjesztésére és kibővítésére, egyúttal alkalmat ad az állampolgároknak arra, hogy a törvények végrehajtása és alkalmazása körül kiváló jogokat gyakoroljanak és fontos szerepet teljesítsenek és ily módon szellemet öntsenek a törvény betűibe. Az önkormányzatnak egyik legszebb és a polgári és politikai jogok legnagyobb biztosítéka, a jogfejlődés egyik legtökéletesebb alkotása : az esküdtszéki intézmény bevonult immár a jogszolgáltatás csarnokába. Nincs, a mi elválasz- szon már e tekintetben minket a művelt jogállamoktól és meg van ez intézmény apostolának, Deák Ferencnek ideálja a valóságban. Az igazságszolgáltatás égő fáklyáját Ő Felsége a király nevében a nép, a hatalmas nép tartja kezeiben, — a hatalmas nép mondja ki bűnbe esett polgártársa fölött, hogy megsértette-e azt a társadalmi rendet, a melyet az élet védő falainak tartunk. Helyesen nevezte a közvádló ezt az intézményt a népfenség apotheozisának, mert csakugyan az. Vagy nem-e apotheozisa a népfenségnek, hogy tizenkét önválasztotta, szabad és független polgár saját lelkiismerete szerint bíráskodik embertársainak becsülete és vagyona fölött? Nem apotheozisa e a népfenségnek, hogy az emberi és szabadságjogok védelme a polgárok kezében van, mikor a bírói hatalomnak részesévé váltak ? Reményekkel lelkűnkben, tisztelettel szivünkben hajiunk meg azok élőit, a kik e hatalmas intézménynek hirdetői voltak hazánkban. Az esküdlbitóság a jogrend biztositéka iesz, a mely nem fogja megengedni, hogy meneküljön az igazságszolgáltatás elől az, a ki bűnös és hogy bűnhődjék az, a ki az élet fékevesztett indulataiban cselekedett, de nem bűnösei’. Az ember ösztönszerü és veleszületett igazságérzete lesz a polgárok verdiktje, a melyet nem fog befolyásolni sem a párttusák viszálya, sem a betű szigorához való merev ragaszkodás. A mi törvényszékünk egyike volt a legelsőknek az országban, a hol az esküdtek megkezdték nemes feladatukat. Az a verdikt, melyet az első ülésszakra kisorsolt esküdtek közül közreműködő esküdtek a letárgyalt három bünperben meghoztak, teljesen helyes és szabatos és annyira megfelel úgy a jogi igényeknek, mint pedig a méltányosság és humanizmus tekinteteinek, hogy a szakbíróságok sem hozhattak volna különb határozatot. Az ítélkezés tárgyát képező ügyek rendkívüli fontossága, nemkülönben a minősítés kérdésének helyes megállapítása azt követelik, hogy az esküdtek, főleg az első években, túlnyomó részben az értelmiség köréből választassanak. j Folyó hó 5-én reggeli 9 órakor kezdette meg a szegzárdi kirMörvényszék, mint esküdtbiróság az ő működését. Az esküdtbiróság elnöke: Selcz József kir. törvényszéki elnök volt, a ki fáradhatlan kitartással és odaadással vezette mind a 3 főtárgyalást, melyek hétfőn reggeltől szerdán este 11 óráig tartottak. A tárgyalásokat a legnagyobb alapossággal és mindenre kiterjeszkedő részletességgel vezette, a mellett bizonyságát adta annak, hogy az uj bűnvádi perrendtartást, mint pedig az esküdtbiróságok- ról szóló törvény összes rendelkezéseit kitünően ismeri és azokat a legbonyolultabb alakiságok bő sorozatával egybekötött főtárgyalásoknak minden stádiumában teljes korrektséggel és biztonsággal, kifogástalanul alkalmazta, úgy hogy az első tárgyalások vezetése és lefolyása is minden irányban mintaszerűnek mondható, olyannyira, hogy a legszigorúbb ügyészi és légéberebb védői szemek sem találhatnak semmiségi okokra. I. A Szászi-féle szándékos emberölés. Szászi János Töttös szegzárdi lakos ellen az volt a vád, hogy 1899. október hó 21-én a vele rég idő óta haragot tartó Körösztös János szegzárdi lakost a délutáni órákban pincéjébe csalta és ott egy kalapácscsal addig verte, mig Körösztös meghalt. Szászi eme bűntettét a legnagyobb kegyetlenséggel hajtotta végre. Nem elégelte meg azt, hogy áldozata a csapások súlya alatt élettelenül összerogyott, hanem vérre szomjasan oly brutalitásokat vitt véghez áldozatán, a mi a bűnök krónikájában is r.tkaság számba megy. És hogy a bűn nyomait elhárítsa magáról, a holttestet kihúzta pincéjéből, a vérfoltokat és a szerencsétlen Kö- J rösztös kifrecscsent agyvelejét betakarta s hogy | magát az igazságszolgáltatás elől elvonja, a járókelőket be akarta hívni pincéjébe. Szászi eme gonosz tettét a nyomozás folyamán beismerte. Székében mint kegyetlen és lelketlen ember volt ismeretes és a mikor Körösztös hulláját pincéje előtt megtalálták, mindenki tudta, hogy a bűnös csak Szászi lehet, a kinek romlott lelkét és vadállati természetét mindenki ismerte. 0 volt az első, a kinek sorsa fölött ítélt az esküdtbiróság. Pontban 9 órakor nyitotta meg Selcz József elnök, az esküdtbiróság elnöke az ülést. Az esküdttárgyalási termet zsúfolásig megtöltötte a közönség, melynek az előzékeny irodaigazgató alig tudott helyet teremteni. A közönség soraiban előkelő hölgyek s különösen a jogász-kar legtöbb tagja volt jelen. A bíróság tagjai Ágoston István, Köcessy Ödön és fíiróy Béla birák, utóbbi mint póttag volt, a vádhatóságot Krcsmárik Pál kir. ügyész képviselte, Szászi védője dr. Steiner Lajos ügyvéd volt, mig az elhalt Körösztös özvegyének érdekeit dr. Beöthy Károly ügyvéd képviselte, jegyzők: dr. Pestiig Pál és dr. Rudolf Béla aljegyzők voltak. Bevezették a vádlottat és behívták a megidézett 59 tanút. Az ügynek rövid ismertetése után hozzáfogtak az esküdtszék megalakitásához. Kisorsoltattak és nem vettettek vissza : Matzon Ede, Biis Lajos, Hűli Nándor, dr. Müller Ferenc, Sass László, Zsikó Mihály, dr. Gottlieb Salamon, Konczöl János Vég, Wigand János, Török Béla, Eszterbauer Mihály, dr. Mager Gyula mint rendes, Borzsák Endre és Ferencz Gyula mint póttagok. Az esküdtszék megalakulása után az elnök az esküdteket megeskette, a következő felhívást intézvén hozzájuk : »Esküdjenek önök a mindenttudó és mindenható Iztenre, hogy a Szászi János ellen folytatott ügyben az esküdtek kötelességeit híven teljesitik, a törvényt megtartják, a tárgyalás egész menetét gondos figyelemmel kisérik, a tárgyalás alatt álló ügyről határozatuk kimondásáig missal, mint esküdttársaikkal nem értekeznek és félretéve minden kedvezést, félelmet és személyes tekinteteket, mind a vádlott ellen, mind a mellette felhozott bizonyitékolcat egyenlő gondossággal és pártatlan lelkiismeretességgel mérlegelik és ebből merített meggyőződésük szerint, igazságosan és a törvény értelmében határoznak.« Erre az esküdtek — az elnök által sorban nevökön szólittatván — jobb kezöket szivükre téve, egyenkint válaszolták: „Esküszöm, Isten engem úgy segéljen.“ Ezután megkezdődött a bizonyítási eljárás, mely másfél napig tartott. Szászi folyton tagadott s alibijét igyekezett igazolni. Szánalmas látványt nyújtott a bünör. Már vizsgálati fogságának idején elmezavart szimulált ama hitben, hogy úgy talán megszabadul az igazságszolgáltatás elől. De a főtárgyalás folyamán a laikus előtt is feltűnt, hogy rendes észjárású gonosztevő. A reá nézve terhelő tanuk vallomására azonnal megtette észrevételeit, mig a közönyös vallomásokon átsiklott. A tanuk rendre terhelő vallomásokat tettek. Beigazolták, hogy a gyilkos más nem lehetett, mint Szász/, bír a tett elkövetésénél senki sem volt jelen. Be lett igazolva, hogy a tett napján Szászi Reich/ Sándor pincéjében találkozott Körösztössel, hívta a saját pincéjébe, a hol miután leitatta áldozatát, orozva megtámadta és megfosztotta életétől. Kezdetben az a gyanú merült fel, hogy Szászi rablógyilkosságot követett el, de a rablás ténye nem nyert beiga'olást és a vád e részét az eljárás folyamán el is ejtettek. Azonban hiábavaló volt Szászinak tagadása, mert a bizonyítékok egész tömege igazolta azt, hogy ő fosztotta meg Körösztöst életétől. A tanuk közül legfontosabbak voltak dr. Hangéi Ignác törvényszéki orvosnak vallomása, ki előtt Szászi letartóztatása után, midőn orvosilag megvizsgáltatott, azt adta elő, hogy a testén talá'ható kisebb sérü- í léseket Körösztös okozta, mikor vele dulakodott, j továbbá Gyimóthy rendőrbiztos és a többi községi rendőrök vallomása, a kik előtt a nyomozás alkalmával Szászi beismerte tettét és a kik Szászi kötényén és csizmáin letartóztatása után azonnal friss vérnyomokat és a csizmákon emberi agyvelőt találtak. Igen lényeges volt továbbá Bodó Eerencné vallomása, a ki aznap délután négy óra után Szászi pincéje előtt, a hol az emberölés történt, elhaladván, a félig nyitva maradt ajtónál látta, a mint egy a földön fekvő és jajveszékelő embert egy másik ember (tudniillik Szászi János) a mellen lábával tiporta és ütötte, nemkülönben ReichI Sándor pinceszomszéd vallomása, a ki igazolta,
