Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

2. TOLNAVAKMJb 1900. december 16. szellemei alkottak, azt ezek kikezdjék avagy megrendítsék. Az emberiség legszentebb jogai ellen intézett támadások elleni védelemnek pallá­diuma a liberalismus. A mig ez birtokunkban van, addig erőt nem vehetnek rajtunk a pokol kapui. Ez okon reményük a Széli- kormány hívei, hogy a jövő választásokon a szabadelvüség győzelme még fényesebb lesz, mint eddig. A XX. század liberálizmusa méltó lesz a letűnt század nagy szellemi örökségéhez. VÁRMEGYE. — Ha a községi vadászterületi bérlő elha­lálozása folytán az örökösök és a község kölcsönös megállapodással a bérleti szerződés felbontását el­határozták, a vármegye törvényhatósági ^bizottsága ehhez hozzájárult, s nincsen igazolva az, hogy a szerződés felbontása s az újabb bérbeadás a köz­ségre nézve hátrányos lenne: a szerződés érvény­ben tartására irányuló közigazgatási bírósági pa­nasznak hely nem adható. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 3215. sz, határozata.) — Vendéglős azért, mert az üzletében alkal­mazott pincérnő a vendégekkel való mulatásközben lerészegedett, részeg vendégnek szeszesital kiszol­gáltatása által elkövetett kihágás miatt nem bün­tethető. (A m, kir. belügyminiszter 1900. évi 3795. számú határozata.) — Csoportosulásban résztvett oly egyének, kikhez a szétoszlásra felhívás nem intéztetett, az 1879. évi XL. t. cikk 78. §-a alapján nem büntet­hetők. (A m. kir. belügym. 1900. évi 3105. sz. határozata.) — Temetőben sírkő megrongálása, keresz­tek kitörése, koszorú letépése miatt inditott ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. miniszter tanács 1900. évi julius 11-én ho­zott határozata) — Erdei területen jogtalanul átjárás nem a mezőrendőri, hanem az erdőtörvény alapján bírá­landó el. (A rn. kir. belügyminiszter 1900. évi 1530. sz. határozata.) HÍREK. — Személyi hir. Velünk együtt vármegyénk egész közönsége őszinte sajnálattal értesül róla, hogy gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán már körülbelül két hét óta kellemetlen reumatikus bántalmakban szenved és emiatt a szobát őrizni kénytelen. Betegsége alatt a hivatalos teendőkben: Dóry Pál alispán helyettesíti. — Antal Gábor püspök a magyar kereszténység jubileumára. Antal Gábor, a dunántúli református egyház püspöke, körlevélben elrendelte, hogy a magyar kereszténység és a keresztény magyar ki­rályság fennállásának 900-ik évfordulója alkalmából ez év utolsó vasárnapján, decem­ber 30-án minden, a kerületbe tartozó re­formátus templomban hálaadó istentiszteletet tartsanak a lelkészek. — Képviselőválasztás. Sokat beszélnek nálunk, sőt már hírlapi polémiának tárgyát is képezi, a szegzárdi képviselőválasztásról. A mindenféle kom­binációkkal szemben kijelentettük, hogy nagyon korai most már a jelöltek neveivel is foglalkozni. A szabadelviipárt nem foglalkozott még ezzel a kérdéssel. A függetlenségi pártnak a mostani kép viselő lesz előreláthatólag a jelöltje. A néppárt, — habár Zichy Nándor gróf, a néppárt vezére és Zichy Aladár gróf, néppárti képviselő a múlt héten egy más ügyletből kifolyólag városunkban időztek — mint illetékes helyről tudjuk, szintén nem hatá­rozott még. — A nőegylet karácsonyi vásárja ma délelőtt 10 órakor kezdődik a városháza nagytermében és tart délután 5 óráig meg­szakítás nélkül. E vásárra megyénk és vá- | rosunk közönsége nagylelkűen rótta le áldó- i zatát, részben készpénzben, részben natura- liakban küldtek szarvast, őzet, fácánt, nyulat, foglyot, baromfit, sonkát, cukrot, kávét, teát, likőröket, pezsgőt, finom asztali boro­kat, csecse-becséket, képes levelező-lapokat, pipere-cikkeket, befőtteket, cukorkákat, gyű- , mölcsöt, élelmi szereket stb. stb. Belépő-dij a vásárba 20 fillér. Azonkívül egy-egy sors- : jegy ára 20 fillér, melyen mindenki, ki sorsjegyet vásárol, nyer valamit a befolyt adományok közül. Ezer darab nyeremény tárgy van. Étkező is lesz ; minden adag csak 20 fillérbe kerül; ezért kapható egy-egy adag szarvas-, nyul-, fogoly-, fácánpecsenye, fölszelt, sonka, stb.; továbbá fekete kávé, bor, cognac, likőr, cigaretta, szivar stb. Előreláthatólag a vásár jól fog sikerülni. — Arckép-ajándék. Simontsits Elemér, ka­szinónk elnöke, elkészíttette elődjének : F'órdős Vilmos volt kaszinói elnöknek jól sikerült arcképét és azt a kaszinónak adományozta. A kép már ott függ a kaszinó egyik társalgójában. — Ezer koronás alapítvány. Özvegy Hanzély Ferencné, szül. Szcitovszky Janka, a bölcskei szegényház javára 1000 korona alapítványt tett. — Műemlékek összeírása. A műemlé­kek országos bizottsága megküldte a megye közigazgatási bizottságának az ország s ebben Tolnamegye műemlékeiről egybeálli- tott statisztikáját azzal, hogy a bizottság- nyújtson segédkezet, hogy a kimutatásba minden, eddig még fel nem vett, vagy ismeretlen műemlék, mely a megye területén van, felvétessék. — Vármegyénk alispánja utasította a járási főbirákat, hogy ez irány­ban tegyék meg jelentéseiket. Vármegyénk­ből a műemlékek országos bizottságának jegyzékében a következő műemlékek vannak felsorolva.- Apar, r. k. templomban sanctu- ariuma. Bölcske, Paksy család kastélya (mag­tár). Báta, vagy bativai várrom. Czikó, templom-rom. Dombwár, várrom. Duna föld­vár, őrtorony, római ut, római töltések, római sáncok. Decs, ref. templom. Értény, várrom. Felső-Nyék, várrom. Komlód, római castrum. (?) Leányvár, vár. (?) Mária-Szépiak (1. Czikó) (?) Madocsa, ref. templom-tornya. Janya, várrom. (?) Paks, római ut. Simon- tornya, várrom. Szakái, r. k. templom. (?) Szegzárd, apátsági templommaradványok a vármegyeház parkjában és a plébánián. — Berendelés. Az igazságügyminiszter Se­bestyén Béla szegzárdi kir. járásbirósági aljárásbirót a pécsi kir. táblához tanácsjegyznűl rendelte be. — Vadászat. Folyó hó 9-én Csapó Vilmos tengelici birtokán fácán vadászatot rendeztek, melyen részt vettek: Bernrieder János és József,. Bérezel Lajos, István és Andor, Dóry Jenő, báró Jeszenszky József és István, Sztankovánszky János, Hanzély János, Nunkovich Ferenc és a házigaz­dák. Lövetett 212 darab vad, közte 170 fácánka­kas. A vendégek részint estebéd után, részint más­nap távoztak. — Gyászhir. A Döry-családot ismét családi gyász érte Dóry Stefánia elhunytával. A boldogult gazdaságainak élt ; szorgalmával, kitartásával orszá­I gos nevet vívott ki magának. Az általánosan ked­velt csemege-sajtot az ő nevéről ismerték. Elhuny- táról a következő gyászjelentést kaptuk: Báró Rudnyánszky István úgy a saját mint fiai: Dezső és Miklós nevében fájdalommal tudatja, hogy for­rón szeretett nagynénje Jobaházi Döry Stéfánie úrnő december hó 9-én, d. u. 2*/* órakor, életének 61-ik évében elhunyt. A megboldogult hült teteme e hó 11-én d. u. 2 órakor fog Döriben a halottas háznál beszenteltetni és utána Zombán a családi sírboltban nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 11-én, d. e. 10 órakor, lesz a zombai templomban a Mindenhatónak bemu­tatva. Döri-Patlan, 1900, december 9-én. Nyugodjék békében ! néhány lépésnyire kell mennem, ő rajta pedig vadonatúj nyakravaló van. De lelkére kötöttem, hogy az esernyőre a jövőben is ’gényt tartok. A Marci ezt egész természetesnek találta. Végre is — mint már szokás-mondás — a vonat élesen füttyentett s megállt. Én pedig csak­hamar megindultam. Marci a kocsi ablakából meg­hatóban nézett utánam, én pedig, a bor és esernyő tárgyában még egy jelentékeny figyelmeztetést irányoztam feléje. Mire házigazdám lakására értem, már javában állt a jubileum. Erre az alkalomra maga a milliomos tulajdonos is eljött Bécsből ; ott volt GőzlTy Bene­dek vasúti miniszter és ott volt még a vidék összes előkelősége is. Nem szándékom a jubileumot leirni; egy jégverésnél is nagyobb csapás lenne ez. Elég az hozzá, hogy mikor a gép, önszámlálója segítsé­gével, az ezer billiomodik drótszeget magából ki- lóditotta, a bányász-zenekar rázendítette, hogy Üstén áldd meg a magyart«, továbbá megszólaltak a gyár előtt felállított mozsarak, a mely alkalommal a dugókkal együtt, egy tüzérnek a füle is felemel­kedett a párákkal telt őszi légbe. A védnöknő aztán a szeget egy drága tokban helyezte el s azt örök emlékül a miniszternek ajánlotta fel. A miniszter sirt az örömtől s kijelen­tette, hogy ilyen szép napja még soha sem volt. Meghiszem azt, — de bezzeg csak bántotta volna kegyelmes uramat is az a gond, hogy milyen állapotban fogja Pipa Marcit viszontlátni! Ez a folytonos aggodalom az egész ebédemet { tönkre tette. Pedig, hogy élveztem volna máskor í az ilyen fényes étlapot! Aztán pezsgő is volt. No jó nézek ki, ha Marci megérkezik ! Ebéd után a társaság egy része egy kis parázs ferblire vonult vissza, egy másik, muzsikális része pedig a Drótszeg-Symphoniát adta elő, melyet ez alkalomra, Kudlacsek Bohuszláv, a vakardi bányász-zenekar dirigense szerzett össze. Éppen a Presto con fuocco járta, mely tétel a folyékony vasnak a forrongását festette meghatóan. Visszafojtott lélegzettel figyeltünk min­den kőtára, mikor egyszerre, csak megnyílik az ajtó s Marci barátom eléggé derült arccal látha­tóvá válik. — Bravo, bravissimo ! kiáltott fel. Forte for­tissimo, piáno piánissímó ! Vivát a muzsika ! A zene egyszerre megszűnt s mindenki a csendháboritó felé nézett. Marcit hamarjában be- ; mutattam s így a vihar elmúlt. Aztán figyelmeztettem, hogy meg ne mukkan­jon. Magam mellé ültettem. Nemsokára súgva tuda­kozódott nálam, hogy vájjon milyen volt az ebéd. Neki is nagyszerű ebédje volt s aztán a borok. . . ! Ezen visszaemlékezésnél nagyot csettintett nyelvével. Kudlacsek ur mérges-n tekintett felénk. Marcinak egészen jól ment volna a dolga Vakardon, ha házigazdájával egy kis tartliba nem keveredett volna, de ilyen módon az az egy forintnyi kész­pénze elúszott s miután más milyenfélével egyáltalán nem rendelkezett, úgy sejtetni engedte, hogy az én költségemen szándékozik hazautazni. A symphónia nagyon hosszúra nyúlt s Marci mind­inkább izget-mozgott. Végre kitört. — Az ördög hallott már ilyen macskanyávo­gást. Halljunk már valami nótát! Általános szörnyüködés. Megmagyaráztuk Mar­cinak, hogy ő eztet nem érti. Végre, hogy valami foglalatossága legyen, a zongoráshoz szegődött, holmi kotta-forgatási ajánlattal. De ezt a hivatalt sem tudta közmegelégedésre betölteni. Hol elkésett, hol sietett, végre öt lapot fordított egyszerre, s igy, miután a zongorás zavartalanul tovább játszott, rémitő zür-zavar keletkezett. Marci majd megpuk­kadt a nevetéstől. Kudlacsek ur izgatottan rá is szólt. Marci meg vissza: — Nini, a vakardi kir. opera karmes'ere is beszél ? Öregem, maga kitünően tudja hegedűjén a malacsivitást utánozni. Azt hiszem, e téren tovább menni egyáltalán nem is lehet. Ami ezen kijelentés után következett, azt leirni nem tudom. Csak a háziúr erélyes közbelé­pésének köszönhető, hogy a dolog verekedéssé nem fajult. De a zenészek, mélyen sértve művészi ön­érzetükben, a szintérről elvonultak. Marci már most a kártyázókkal próbálta meg szerencséjét. Újabban ismét öt forintot kellett neki adnom. — Szervusztok urak ! így nyitott be az elő­kelőségekhez, mielőtt még bemutatta volna magát.

Next

/
Thumbnails
Contents