Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
X. évfolyam. ______________49. szám.___________Szegzárd, 1900. december 9. TO LNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. EISflietáseket Sa hirdetéseket e kiadó- iratalon kiről elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL SZÉKELY FBüEiTC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Széli Kálmán diadalnapja. A költségvetés tárgyalásának legkiemelkedőbb pontja volt az a magas szárnyalása s az igazság erejével ható beszéd, melyet Széli Kálmán miniszterelnök mondott el a képviselőház múlt csütörtökön tartott ülésén. Ez a nagy lelkesedéssel fogadott beszéd a miniszterelnök szellemi nagyságának és államférfiu bölcseségének oly fényes bizonyítékát képezte, mely előtt a legelfogultabb ellenfeleknek is meg kellett ha- jolniok. Deák Ferenc szelleme lengett át a képviselőház régi termein Széli Kálmán beszéde alatt. A legtisztább Iiberalismus elveinek fejtegetése mellett, az igazság ellenállhatatlan erejével döntötte halomra az ellenzéki szónokok alaptalan kifogásait. Kossuth Ferenc, Visontai és Komjáthy beszédeit leszállította a maguk értékére, mert érveik tarthatatlanságát és állításaik alaptalanságát adatok és tények felsorolásával könnyen bebizonyította. A minszterelnök beszédének hatása valóságos zuhanyként hatott az ellenzékre. .Szinte elbűvölve hallgatták a beszéd mind hatásosabb, lelkesebb fejlődését s nem volt .szavuk, melylyel a beszéd általános és megrázó hatását csak némileg is csökkenteni megkísérelték volna. A silány közbe- szólások áradata sem zavarta meg a miniszterelnök erős igazságait, melyeket némán és teljesen meggyőzve hallgattak a parlament leglármásabb ellenzéki kiáltno- kai is. Széli Kálmán parlamenti szereplésének egyik legnagyobb sikerét aratta ezzel a széles alapokra fektetett beszéddel, melyben az ellenzéki szónokok összes kifogásaira részletesen kiterjeszkedett s azonkívül a szabadelvüség általános elveit, irányát az igaz lelkesedés és meggyőződés erejével fejtegette s oly általános és frenetikus hatást keltett a parlament sok politikai sikert megért ósdi falai között is, aminők csak ritkán szoktak előfordulni s a legmagasabb színvonalú, régi parlamenti vitákra emlékeztetnek. A már egységes szabadelvű párt mint egy tömör tábor kitörő lelkesedéssel és élénk helyesléssel fogadta a miniszterelnök fejtegetéseit és a ragaszkodás jeleivel tüntetett a kitűnő pártvezér mellett, kinek politikáját minden utógondolat és aggály nélkül teljesen magukévá tették s a legtisztább liberális alapon álló működésében segítségére lenni készeknek mutatkoztak. Legnagyobb hatást ért el azonban a miniszterelnök beszéde akkor, midőn Molnár János apát kirohanásait a maguk értékére szállította le. Széli Kálmán az ékesszólás buzogányával sújtott le az apátra, midőn ennek vakmerő következtetéseit tönkre silányitotta. A nemes felháborodás hangján szólott Széli Kálmán akkor, midőn a néppárt eme szenvedélyes tagja által könnyelműen elhintett rágalmakkal szemben, nem a maga kormányzatának tisztaságát, hanem a nemzet jó hírnevét és becsületét megvédelmezte. A miniszterelnök beszédének végén, mely az ékesszólás egyik remeke volt, a néppárti törekvéseket ekképpen jellemezte: »A t. képviselő ur azt mondja, csak revíziót akar. Csak ! Egyebet nem. Nem tudja-e a t. képviselő ur, hogy mit jelent az a revízió? és mit jelentenek azok az egyebek, a melyek utána jönnek a revíziónak ? Azok jelentik a vallásfelekezetek közti egyetértés feldulását. Azok jelentik a viszályt, az ország belbékéjének a megsemmisítését. Az jelenti ennek a társadalomnak a szétszedését, a honpolgárok szembeállítását s jelenti a magyar társadalomnak az atomizálását. És jelenti eltörlését, szét- fombolását mindazoknak a vívmányoknak, a melyeket a haladás minden országnak és az emberiségnek adott és a mi országunknak is adott, az országnak és az emberiségnek hasznára. És az a »csak« és azok az egyebek, a melyek azután a »csak« után kullognak, a mi összes állapotainknak, a mi összes vívmányainknak visszafejlesztését jelentik az egész vonalon. Mi pedig Magyar- országot visszafejleszteni nem fogjuk engedni. Nem fogjuk engedni, hogy összezsugoritsák ezt az országot, összezsugoritsák ezt a társadalmat. Mert ennek az országnak, hogy feladatát teljesítse, hogy jövőjét biztosítsa, összes erőinek tömörülésére van szüksége. Erős, egységes társadalomra és arra van szüksége, hogy a szabadelvű haladásnak vívmányai érintetlenül maradjanak s azoknak védelme és tetőzete alatt, tehát friss levegőben és a haladásnak izzó tüzében tömörüljön a magyar nemzet, a magyar társadalom és a magyar állam.« A miniszterelnök ezen szavaira az önként kitörő lelkesedésnek, tetszésnek, örömTÁRCA. Ariadne. Bolyongok egy ördöngös útvesztőben S fáradt lélekkel járok tétova, Oly sok ösvényre világit előttem A csillagoknak fénylő tábora. De a magas ég millió sugára Fényét hiába hinti gazdagon, Oly csillag nem gyullad az éjszakába, Amely vezérem lenne utamon. Göröngy és tövis lábam felsebezte A sok czéltalan bolyongás alatt, — Merre menjek? Ó, jöjj el, add kezembe Ariadne a bűvös fonalat ! Uttalan utak csüggedt vándorának Mentő angyala te vagy szerelem, — Én szép Ariadnem epedve várlak, Hogy megpihenjek forró kebleden . . . VESZELEI KÁROLY. „A királynál.66 Irta: Rátkay László. A »Tolnavármegye« eredeti tárcája. Egy »meghívást« találtam a múlt héten asztalomon. Arról szólt a meghívás, hogy a folyó évi november hó 29-ik napján délután 6 órakor, a budai váriakban tartandó legfelsőbb udvari ebéden jelenjek meg, vagy ha akadályozva vagyok a megjelenésben, elmaradásomat mentsem ki. Azonnal elhatároztam, hogy elmegyek, még pedig örömmel megyek. Miért ne ragadjam meg az alkalmat, hogy szemtől-szembe lehessek koronás királyommal ? Azzal tisztában voltam, hogy a megtiszteltetés nem az egyénnek szól, hanem a nép képviselőnek, tehát a kerületnek, a népnek, a kitől megbízatásomat nyertem. Személyemben tehát a magyar nép ült a magyar király asztalához. Mindenki tudja, ismeri már, hogy miképpen esnek meg az ilyen legfelsőbb udvari ebédek. Nem is a külső formaságokat akarom leirni. Inkább csak azokról a hangulatokról, benyomásokról akarok beszámolni, a melyeket magammal hoztam, és azokat az apróbb megfigyeléseket akarom leirni, melyeket gondosan összegyűjtöttem. Mert mindent megfigyeltem. Mig vendégtársaim egynémelyike az izgalomtól se hallott, se látott, (az egyik a cercle alkalmával, a király közeledtére valósággal hideg-verejtékezett), én szép csendesen nyitva tartottam a két szememet, és egymásután fényképeztem le agyamban a szebbnél szebb jeleneteket. De hát kezdjük az elejéről ! Minő hangulatot vittem én magammal ? Megvallom őszintén, hogy borongósat! Egészen este volt már, midőn kocsim a »Hungáriatc-szállóbeli lakásomról elrobogott. A vékony-sarlóju hold bukdácsolt a felhők között, mint hűséges jelképe az el-elfogyó, meg újra neki tellő magyar szabadságnak! A mint a Dunapartra kiértünk, ott ragyogott előttem, kivilágított ablakaival, fényesen, mint a mesebeli tündérvár, a budai királyi palota! Van-e a kerek világnak még egy uralkodója, a kinek ennél fejedelmibb tanyája lenne ? Van-e a kerek világnak még egy koronássá, a kit igazibb, nemesebb, megbizhatóbb alattvalói hódolat és szeretet környezne, mint a magyar királyt ! ? És mégis ! Ebben a fényes házban nincs állandó »tűzhely«, csak futólagos »megszálló« az ! Nincs igazi magyar udvartartás !
