Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
X. év.oiVHm 48. szám Séeszárri. IQQO. december 2 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKA! ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca I30. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. L&OFOLB KORNÉL SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékel'en megállapított f árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár ■ j Egész évre ... 12 korona. P Fél évre ... fi » 1 Negyed évre . . 3 » ! Egy szám ára . . 24 fillér. j Előtt.etéseket és hirdetéseket . kiadó, iratalon kiről elfogad Krsmmer Vil- m»* könyvkereskedése Szegzárdon. Vörösmarty Mihály ein I ékezete. Áhitatos kebellel veszik ma ajkukra széles e hazának ezrei koszorús költőnknek: Vörösmarty Mihálynak nevét. Képzeletünk ; visszaszáll a puszta-nyéki tiszttartó lakába, a hol költőfejedelmünk 1801. december 1-én született s mint egy csillag, bevilágította a magyar költészet egét és fényes pályájában dicsőséget, hírnevet szerzett honának. A lefolyt nagy idő nem halványította el emlékét, a mely élni fog, a inig csak magyar él a földön, a inig csak méltányolni tudják az emberek az igazi nagyságot, a fényes észtehetséget; a inig csak idealismus hevíti az emberiség keblét minden szép, jó és nemes iránt. Igazi tündöklő csillag ő, melynek fénye örökké fog világítani. Fénye, csillogása annál erősebb, minél sötétebb az égboltozat, a melyet megvilágít. Abban az időben, midőn e csillag világított, hazánk ege sötét volt. Műveltségben el voltunk maradva. A nemzeti géniusz lethargiába volt merülve. Alkotmányunk, szabadságunk, jogaink veszélyben forogtak. Nagy szükségünk volt arra, hogy kiváló fériiak, a kik az uralkodó viszonyok tarthatatlanságának tudatára ébredtek és látnoki ihletséggel a messze jövőbe is beláttak, felébreszszék a nemzetet lethargiájából, önismeretre, munkálkodásra hívják fel. E dicső férfiak -között a legdicsöbb Vörösmarty volt. Szegény család gyermeke volt, ki saját erejéből küzdötte fel magát arra a fényes polcra, hogy nemzetét felemelje, vezesse és előbbrevigye. Méltóan töltötte be e hivatását, mely- lyel örök időkre hálára kötelezte le népét, nemzetét. Fényes észtehetség, szorgalom, kitartó munka, önzetlen hazaszeretet és tiszta jellem tették őt erre képessé. Pályája mintaképe legyen minden igaz magyarnak, eszménye minden hazafinak, kit követni dicső dolog és szent kötelesség. Sok szó esik e napon költői, irói működéséről, dicsőségéről, az ő kiváló hatásáról. Dicsőítése visszhangzik az egész hazában, a Kárpátoktól az Adriáig. Mindnyájunk szivében felhangzik a lelkesedés nevének hallatára. Emlékezetünkbe idézzük a felőle hallott és olvasott dolgokat. Lelki szemeink előtt jelenik meg egész nagyságában a »Szózat« költője, a haza nagynevű lantosa. Vörösmarty dicsőítése az egész hazának és megujhodott szellemének dicsősége. A nemzeti haladás szellemét ő inspirálta. Az a csaknem páratlan haladás, a melyet a magyarság a letűnt század folyama alatt felmutat — az eszmék diadala, a szorgalom, tudás, tehetség és a nemzeti akarat nagy alkotásai Vörösmarty szellemével függnek össze. O indította meg e fejlődést dicsőséges pályafutásával dicső eszmék hirdetése és a nyomukban fakadó közhangulat felkeltése által. A mostoha sors nem engedte meg neki, hogy eszméinek diadalát, reményének gyümölcsét megérje és élvezze. Beállt a nemzeti katasztropha, a mely szomorúsággal töltötte el kedélyét, megtörtté, vigasztalhatatlanná tette őt. De mi látjuk, hogy fáradozása nem volt meddő. 'Eljött az idők telje, a midőn a nagy igék testet öltöttek és hirdetik egyfelől a költőkirálynak, másfelől a nemzet géniuszának dicsőségét. Lantja, tolla nemcsak a múzsáé, hanem a politikáé is. Ez időben ugyanis politika és költészet karöltve jártak. A költészet a politika talajából táplálkozott, a politika a költészetben jutott kifejezésre s ennek húrjain férkőzött a honfiak szivéhez — lelkesedést keltve bennök az eszmék és eszmények iránt. Az eszmék diadala a lantosoké és első sorban Vörösmartyé. Ezek örökéletüek ; felül állnak a politika, érdekharc és személyes gyülölség hullámain. Áldjuk a sorsot, hogy ily nemtőt küldött közénk ! Szivünk felbuzdul, midőn születésének százéves évfordulóján emlékét ünnepeljük, dicsőítésének ujjongó örömhangjaival hazafiságunkat erősítjük s a nemzeti ima ismert szavait visszhangoztatjuk: »Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar . . .« Valló Albert főgimnúziumi tanár. ís~ -Sí . _ , A „Szózat.“ ■fu M Sás — Vörösmarty 100. születése napján. — •A dalt, mely újra fölpezsditi vérünk, — Miként ba zengne harci harsona, — Melynek szavára egy »jobb kort« remélünk : A hármas bérc hadd visszhangozza ma! Hadd törjön égre zúgó harsogása, Nyíljon meg az ezernyi sirhalom ! S a feltámadt leventék ser’ge lássa, Hogy még tudunk hevülni e dalon. Nem halt ki még szivünk mélyén az érzés, A gondolat, lélek magyar maradt. Az önkény árnya már ma csak kisértés; Nem sorvadunk »egy átoksuly alatt.« Oh annyi szív vért nem hiába onta, Nem volt hiába annyi fajdalom : A nemzet él, gazdag, virágzó honba’, Es még borong, még lángol e dalon. Elnyelt a sir bár, ránk borult az éjjel: Szegény hazám, bár eltemettek, el: A szél a hamvat nem hordhatta széjjel, Néped főnixként uj életre kel. Büszkén leng zászlód, százszor szent szabadság, Mely megtépödött annyi viharon; Magasra ismét százezrek ragadják, Mig szivük-lelkük ott csüng egy dalon. j E dal nekünk legfönségesb fohászunk : Ebben sir, ujjong múlt, jelen, jövő ; j Büszkén csapongó kedvünk, méla gyászunk, Magasztosan mind ebben tör elő. Ebből tanulunk lnlni a hazáért, De érte élni szint.n ez tanit. Oh áldjuk mindörökre »Szózatáért« Dicső költőnknek nyugvó hamvait! KÜRTI NÁNDOR Vörösmaríy Mihály egy kiadatlan levele. * Kézirat-gyűjteményemben a magyar irók közt nagy költőnk is képviselve lévén, a most lezajló országos emlékünnepélyek alkalmából közzéteszem Vörösmartynak Tóth Lórinchez Pozsonyba intézett egy levelét, mely így szól: Pest. Apr. 15. 1S40. Kedves Lenczim! Egy kérésem van önhöz, nem a’ legkelle- mesb kivitelű ; de kötelesség. Szegény lengyel barátunk Wmszky betegen és elhagyottan feküdt egy ideig, elhagyottan, mert * Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás, a tudományok : és művészetek lelkes barátjának gazdag családi levéltárában I számos nagy nevű költőtől s államférfiutói sok eredeti és nagy érdekű levél őriztetik ; ezek közül való Vörösmartynak i Tóth Lőrinchez intézett fenti levele, a melyet Csapó Vilmos I ur volt szives lapunk részére átengedni. A szerk. kik számára havi segédpénzt irtak alá, vagy nem küldötték meg, vagy azt rendelkezési hiba miatt nem kaphatá meg. 0 ebből él, képzelheti mi sorsra jut, ha ez is kimarad. A pozsonyi aláírók esztergami kövec Andrásy és (kitörölt nevek] kéreti általam önt, tenné meg azon szívességet, hogy e dolognak végére járna. Deák talán megmondhatná, mint lehetne ezt legjobb módon elintézni. Gondolatom szerint elég volna az illetők előtt mostani helyzetét elmondani s azt, hogy a havi pénzét meg nem kapta. Szállása a Kalap-utcában van Fesztelics házban általellenes sarokház az én szállásommal. Ha tudósítását hozzám intézi, tán biztosabb lesz. Akartam önnek példányokat küldeni újabb munkáim első kötetéből, ha tán valakinek kedve jött volna venni; de e’ terv ismeretes pontosságomon hajótörést szenvedett. Adjon Isten jó véget az országgyűlésnek. Tiszteletemet és üdvözletemet Deáknak ’s Klauzálnak. Barátja Vörösmarty s. k.< Mivel tudomásom van róla, hogy a költő még ismeretlen iratainak egy lehetőleg teljes kiadása céloztatik: az illető szerkesztőnek készséggel felajánlom a közölt levél eredetijének felmutatását. Csapó Vilmos.
