Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
X. évfolyam. 45. szám. Szegzárrl. 1900. november 11. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. ! Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kirül elfogad Kramraer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD HORNEL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem ad.ttak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A vidéki színészet rendezése. Az újabb időben igen divatossá vált annak hangoztatása, hogy a színészetnek, legalább is mai állapota mellett, semmi köze a kultúrához, s ez egyszerű szórakozási eszközzé fajult el. S ha van is ebben egy kevés igazság, alapjában véve egyike azon nagyhangú kijelentéseknek, melyekkel olyannyira szeretnek tüntetni a mindenáron eredetiségre törekvők. A színészet főleg minálunk kultúrintézmény ma ép úgy, mint annakelőtte; s ha némely irányban sülyedt is, ezek csak egyes fattyúhajtásai a magában véve egészséges törzsnek. A világot jelentő deszkák azok, honnan legtöbb hatással nevelhetni a tömeget, a nélkül, hogy mindennemű oktatást kisérő fanyar iz érezhető volna. Hazafiságot, emberi érzést, mindennemű nemes megnyilatkozását az emberi szívnek itt élő példákban látja megtestesítve az, kit sohasem tudna meggyőzni a tanitó komoly szava vagy a pap prédikálása. Kettős fontosságú a színészet nevelő hatása a vidék kisebb városaiban. A nép itt jobban el van zárva a művelődés eszközeitől, mint a fővárosban vagy a nagyobb városokban, s ha még a mi speciális viszonyainkra is tekintettel vagyunk, egyes vidékeken egyenesen elsőrendű fontosságúnak kell mondanunk a vidéki színészet rendezését, mert a nemzetiségeket a színészet segélyével lehet legkönnyebben asszimilálni a magyarsághoz. így önkénytelenül s minden erőszaknak látszata nélkül szoktatjuk őket hozzá a magyar szóhoz, s a kik magyar szót hordanak ajkukon, idővel szivükben is magyarokká válnak. Örvendve tapasztaljuk tehát a legutóbbi intézkedéseket, melyeket hivatalosan a vidéki színészet érdekében foganatosítottak. Ideje is már, hogy a színészet sorsát és jövőjét a vidéken is figyelemmel kisérjék, mert több kisebb városban, a hol különben igen szép intelligencia van, a színészet ügye nagyon el van hanyagolva és legtöbb helyen a színészet nevelő vagy szórakoztató hatása teljesen illuzóriussá válik. Vármegyénk székhelye is ily kedvezőtlen helyzetben van. Színházba szívesen járó közönsége volna elég; egy jó közepes színtársulat tisztességesen megélhetne két hónapon át az őszi időszakban, de éppen a vidéki színészet rendezetlensége miatt ritkán jutunk abba a kedvező helyzetbe, hogy olyan társulat szerencséltessen bennünket, amely a mi közönségünk igényeit kielégítve élvezhető előadásokat produkáljon. Az országos szinészeti felügyelő tudvalevőleg vidéki szinikerületeket akar létrehozni, s négy-öt vidéki városban adna engedélyt egy-egy színigazgatónak előadások tartására. Elméletben ez a terv talán tetszetősnek látszik, de a gyakorlatban alig valósítható meg, sót a mi speciális viszonyainkat tekintve, városunkra nézve határozottan károsnak is mondható. Mert az országos felügyelő terve szerint a mi megyénk székvárosának csak olyan negyedrendű társulat jutna; ilyen pedig a mi müveit közönségünk méltányos igényeit ki nem elégíti, s nálunk éppen ezért exis- tálni nem is képes. Az uj kerületi beosztás folytán tehát ki lehetünk téve annak az eshetőségnek, hogy hozzánk egyáltalán nem jöhet be jóra- való színtársulat; ilyenformán a vidéki színészet elméleti rendezése reánk nézve csak kárral járna, s e mellett még a mai állapotot is kedvezőbbnek kell tartanunk. Fölvetették azt az eszmét is, hogy a pécsi téli társulat tartson nálunk négy hétig előadásokat' nyáron, egy e célra építendő arénában. Ezt sem tarthatjuk szerencsés gondolatnak, mert nálunk tudvalevőleg nincs nyári színházi közönség ; ilyenkor a közönség az a része, mely színházba járhat, vagy szőlejébe rándul ki, vagy pedig a tehetősebb része fürdőbe megy. A mi városunkban a színházi szezon az őszi és farsang utáni időre esik ; ebben az időszakban a mi igényeinknek megfelelő társulat megélhet, nyáron azonban biztos bukásnak néz elébe. A színi kerületeknek az országos felügyelő által tervezett beosztása tehát városunkra nézve semmi előnynyel nem járna, sőt annak az eshetőségnek néznénk elé, hogy hozzánk színtársulat egyáltalában nem jönne. Szegzárdot, több hozzá hasonló várossal együtt egy jó közepes társulattal külön kerületbe kellene osztani, ha már csakugyan szükség volna ilyen kerületi rendszerre, s főképpen fül kellene támasztani a tiz év TÁRCA. ©ariKS) Szeretek esténként . . . Szeretek esténként Ábrándba merülni, S képzeletem szárnyán Magasba repülni. Csillag-milliárdok Ott rendre kerengnek, S bár ajakuk nincsen, Csodaszépen zengnek. Mennyei karoknak Szent harmóniája Bele vegyül halkan, S a dal Istent áldja. Rózsa nyit, erdő zúg, Ver a szív, szél lebben, S úgy érzem, hogy az ég Visszhangja van ebben. SÁNTHA KÁROLY. A springs field i forradalom .*) A »Tolnavármegye« eredeti tárcája. A társaság feloszlott. Az urak egy mellék- terembe vonultak, hol zavartalanul szivarozhattak és kártyázhattak. Nekik mar a füst és a kártya kellemesebb, mint az asszonynép. A fiatalság a verandán bujt össze. Ezek bizony nem lehetnek meg egymás nélkül. Csak az asszonyok maradtak a tágas ebédlőben Ilyenkor, ha az asszonyok együtt vannak, előkerülnek az ő speciális, kedvenc thémáik. Először is szőnyegre kerül a toilette, azután panaszkodnak a cselédekre és végül leszidják a távollevőket. M i kivételesen megzavarták a sorrendet. Mindjárt szidták a távollevőket, azután a szabónőket, kik annyi bajnak kutforrásai és végül kerültek a legkimerithetetlenebb thémához : a cselédkérdéshez. Hja, a cselédek. A családi boldogság daemonai ők. Fizetett fúriák, bérelt vampirok, kik az angyali asszony vérét szívják ki. Ezek a pokol küldöttei okozzák a migraint és izgatják szegény hölgyeink gyönge idegeit. És. hosszasan panaszkodott mindegyik asszony. Bizony-bizony nehéz keresztet mért ránk a sors, — sopánkodtak valamennyien uni sono. •) A szegzárdi kereskedelmi kaszinó november 3-án tartott estélyén Hirschfeld Márk törvényszéki joggyakornok ezen elbeszélését felolvasta dr. Hornit Jenő. Egyszerre csak prüsszent valaki a szobában. Oda néznek ijedten és a legnagyobb indignatioval észreveszik, hogy Ballai Sándor, egy 35 év körüli agglegény megleste minden szavukat. Ballai nem jött zavarba. Oda ment a hölgyekhez, kik roppant bizalmatlanul nézték a tolakodást. — Bocsánatot kérek, — kezdte Ballai, — hogy bátor voltam tüsszenteni. Ha az átkozott náthám nem bántana, még most is hallgathatnám panaszaikat, melyek fölötte meghatottak. Fogadják részvétemet és vigasztalásul csak annyit mondhatok, hogy, amig a világon csak egy szolgáló lesz és fölötte háziasszony, a panaszok mindkét félnél nem fognak megszűnni. Most pedig, — ha érdekli Önöket — elfogom mondani, hogy miért kellett Mister John Smittnek, az én legkedvesebb barátomnak, oly korán elpusztulni e föld szinéről. — Halljuk, halljuk ! — kiáltották az asszonyok. — Tehát kezdem : Mister John Smitt a leggazdagabb ember volt Springsfieldben és felesége a legszebb és legjobb asszony az Egyesült Államok területén. De mit ért minden szépsége és jósága, mit férjének óriási vagyona, odaadó szeretete ? Misser Mary Smitt mégis a legszerencsétlenebb asszony volt e föld hátán. És minden bajnak kut- forrása a rossz szolgáló volt. A 6 hónap alatt,
