Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
2. TOLNA VABMECYE. cég akarati elhatározása korlátozva lett volna. A magyar törvényhozásnak tulajdonképen nincs egyébként bírálni valója mint csupán az, hogy ugyanazon okból, a mely miatt ez a lemondás és azt megerősítő eskü létrejött, szintén elfogadja-e a lemondást s hozzájárul-e ezen lemondáshoz. Mi azt hisszük, hogy sem alkotmányjogi, sem politikai okok nincsenek arra, hogy megtagadjuk hozzájárulásunkat a törvényjavaslatba foglalt lemondástól. Valóban kiváncsiak vagyunk, hogy a szélsőbal mily fontos alkotmányjogi és politikai okot tud majd felhozni arra nézve, hogy ne fogadjuk el a lemondást. Mi azt hisszük, hogy egyetlen ilyen okot sem tud felhozni. Mert a mit eddig lapjaiban olvastunk, azok nem komoly okok. Épp oly kevéssé azok, melyeket az igazságügyi bizottságban felhoztak. A mi pedig az uralkodóház családi törvényét illeti, ezeket eddig is mint jogszokásokat ismertük. Sőt épen a házasági jogra vonatkozó részt hallgatag elismertük, fentartottuk. Ugyanis midőn behoztuk a polgári házaságot, akkor kijelentés történt, hogy ez a törvény nem vonatkozik az uralkodó család tagjaira, hanem ezek házasságára nézve egy külön törvény fog intézkedni, addig pedig az eddigi szokás marad fenn. Tény, hogy az uralkodó család házasság jogában eddig is ismeretes volt a mor- ganatikus házasság. Erre nézve számos eset fordult elő a közelmúltból is. Az a kevésbbé komoly ellenvetés tehát, hogy ezen javaslattal most mintegy behozzák a morganiti- j kus házasság intézményét, legfeljebb derültséget kelthet. Mert a királyi családba mor- ganatikus házasság intézményét behozni felesleges, hisz azt ott már ismerik. Ezek az esetek pedig precedensül nem szolgálhatnak a mi polgári házassági jogunkra nézve, mely teljes különálló dolog a királyi család házasság jogától. VARMEGYE. — A büntetés fölemelését indokolni kell. Az Ítéletben nem csak a büntető, hanem a minősítő szakasz is megjelölendő. Ügyvédi dijak kihágási Ítélettel meg nem állapíthatók. (Földmivelés- ügyi miniszter 1900. évi 32745. sz. a. határozata.) — Vízügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok : htofaknak a farion való fentartása is kihágást képezvén, a faültetés idejétől az eljárás megindításáig eltelt idő alatt a cselekvény büntethetősége el nem évül. Vizrendőn kihágási ügyek nem határozattal, hanem Ítélettel fejezendők be. (M. kir. füldmivelésügyt miniszter 1900. évi 39,679. sz. határozata.) — Ideiglenes hatósági engedélylyel létesített vizimunkálatok kivitele ellen felmerült panaszok a munkálatok végleges megállapításáig viz- rendőri eljárás keretében el nem bírálhatók. Köz- igazgatási gyakorlatunk szerint a felek az eljárásból felmerült költségeik megtérítésére igényt nem tarthatnak. —- A vadászati kihágás elkövetésére használt és bűnjel gyanánt lefoglalt lőfegyver csak azon esetben árvei ezhető el, ha annak elkobzása | a kihágási ügyben hozott marasztaló ítéletben elrendeltetett. A vadászati kihágás miatt itéletileg j elkoboztatni rendelt lőfegyver értékesítéséből be- 1 folyt vételár, a pénzbüntetésekre nézve az 1883. évi XX. t. c. 368. § ában megállapított czélokra fordítandó. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 19,937 számú határozata.) — Dohányosok mint gazdasági munkások ellen, visszatartott járandaságok kiadása iránt folyamatba tett ügyben eljárás a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. (A belügym. 60,40/1900. sz. rendelete.) Előfizetőinkhez! Lapunk t. előfizetőinek mai számunkkal egyidejűleg díjmentesen megküldjük a most megjelent „Tolnavármegye Garay János Nagy Képes Naptára“ cimü közérdekű vármegyei naptárt, I3aczka Ferenc hírneves festőművész, »Ave Maria« cimü műmellékletével együtt. Kérjük t. előfizetőinket, hogy irántuk viseltető tiszteletünk és figyelmünk jeléül fogadják tőlünk a naptárt szívesen. Tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. 1900. október 28. HÍREK. — Személyi hír. Steineker Ferenc kir. tanácsos, közalapi'ványi uradalmi felügyelőnek tiszteletére, Szegzárdról való távozása alkalmából a szeg- zárdi kaszinó folyó hó 27-én bucsulakomát kivánt rendezni, de az ünnepeltnek saját kérelmére és óhajára, ki minden zajosabb ovációt kerülni kíván, a bucsulakoma — a távozó köztiszteletben álló férfiú tisztelői és barátai őszinte sajnálatára — elmarad. — A baja—bátaszéki áthidalás szükségességét — mint azt örömmel jegyezzük fel — hangsúlyozta Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a képviselőház pénzügyi bizottságában minap tartott beszéde alkalmával. Talán végre megvalósul a baja— bátaszéki áthidalással egybekötött vasúti összeköttetés, közgazdasági és forgalmi érdekeinknek ezen régóta nélkülözött vonala. — Hettyey Sámuel püspök jótékonysága. Heiiyey Sámuel, a közjótékonysági intézmények pátronusa, a pécsi jogászok «Olvasókörének, «Da- lárdá»-jának és «Segélyző-egylet»-ének összesen 500 koronát adományozott. — Kihallgatás a pápánál. Lichtenstein Frigyes herceget és nejét, szül. Apponyi Irma grófnőt, gróf Apponyi Géza hőgyészi nagybirtokos vejét és leányát — a pápa folyó hó 13-án magán- kihalgatáson fogadta. — Előléptetések. A pénzügyminiszter Fóvé- nyessy István szegzárdi p. ü. titkárt a VIII. fizetési osztály II. fokozatába ; dr. Borostyán Sándor szegzárdi p. ü. segédtitkárt pedig a IX. fiz. oszt. Il ik. fokozatába léptette elő. — Uj kanonok. A «Pécsi Figyelő» írja: «Mint hiteles forrásból értesülünk, dr. Kelemen László kurdi esperesplébános, kanonokká kineveztetett ; Vajdits Gyula dr. papnöveldéi lelkiigazgató pedig tiszteletbeli kanonok lett.» — Gróf Apponyi Sándorné jótékonysága. A Szegzárdon, szeptember 30-án tartott községi rendkívüli képviselő-testületi közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint az Augusz-féle árvaházban egy árva fiú 320 koronányi nevelési diját gróf Apponyi Sándorné ő nagyméltósága vállalta el. — Felemelt államsegély. A gyönki ev. ref. algimnázium államsegélyét a jövő évre ezer koronával felemel e a kultuszminiszter. — Az uj adótárnok. A pénzügyminiszter a szegzárdi m. kir. adóhivatalhoz Lindtner Ármin zom- bori I. osztályt) adóhivátali ellenőrt II. osztályú adótárnokká nevezte ki. Az uj adótárnok állását november 5-éu loglalja el. tennék, mint visszaköszönnék az érkezőknek s búcsút intenék a távozóknak. (Kezével egy kis kioltott nyelvű kínai szobrocska fejére üt, amely nyom ban a nyelvét öltögeti s fejét bólogatja.) így ni! Bányay 1 Igazad van . . . tökéletesen igazad! Nem marad más hátra . . . (akadozva) mint a . .. Katinka-. (Hevesen férje felé gördíti székét): Csak nem akarsz ekzotikus fejedelmet látni? . - . Bányay. Miért gondolod ? Katinka-. Vagy izgat az a gondolat, hogy ahova leülsz ott másfél év előtt a kapurtalai maharadzsa vacsorázott. Bányay: Kicsoda ? Katinka: Szertartásos merevséggel óhajtanál helyet foglalni . . . Kinyújtott karokkal szelni föl a sültet . . . Aztán nagy kerülőt tenni a villával, úgy dugni szájadba a falatot . . . Gyakorolni akarod magagat a «Finom társalkodó» szabályaiban ! . . . Bányay: Istenem! Hisz oda megyek, ahová te akarsz! (Kiveszi óráját.) Fél kilenc! És milyen éhes vagyok . . . Nem határoznád el magad valamire ? Katinka-. (Egy martyr lemondásával:) Ha tudná, hogy nekem mennyire mindegy ! . . . Ahova ön akarja barátom! Bányay. Várjunk csak! Van egy kitűnő ötletem. Ismerek egy vendéglőt. Nagyon nevezetes egy hely . . . Van zaj is, ha akarod, van csend is, ha úgy tetszik. Künn ülhetünk a kertben, s be- j vonulhatunk a szalonba . . . vagy a szeparébe. I Remélem, ez ellen nincs kifogásod ? Kat.nka: (Orrfintorifva.) Képzelem azt a dicső 1 helyet! Te! Nem akarsz talán Írókat, művészeket megbámulni? Oda ugyan nem megyek! Bányay: (kitörve.) Kedvesem . . . akkor keresd ki azt a kiváltságos helyet, a melyet méltónak tartasz a becses személyünkhöz. Rajta, mert elájulok az éhségtől. Katinka; (ironikusan): Istenem, mintha az olyan nehéz volna! Egész sereg kitűnő vendéglő áll a rendelkezésünkre. Ott van mindjárt a Margitsziget ! Bányay: Eltaláltad! Októberben — Margitsziget ! Katinka : (Gúnyosan): Ne tessék idegeskedni . . . Van még más is a világon. Menjünk hát a hüvösvölgybe. Bányay: (Szürnyülködve.) Háromnegyed kilenckor ahüvösvölgybe!? Katinka (Úgy tesz, mintha kétségbe volna esve): De végre is . . . tehetnék én arról, hogy te minden vendéglő ellen idio-synkrasiát táplálsz, ha azt hiszed, hogy ott nekem valami ismerősöm akad. Hát akkor ne menjünk sehová! Maradjunk itthon. Úgy sincs már semmi kedvem elmenni . . . (Nyomatékkai) pedig idehaza nincs vacsorám ! Bányay (Kiveszi óráját, kétségbeeséssel).- Pont kilenc ! Katinka : No lám ! Ily későn talán nem is 1 érdemes elmenni . . . Bányay : Ördögbe is ... ne volna érdemes j ha az ember olyan éhes mint egy farkas. Menjünk akárhova kedvesem . . . induljunk ! Katinka: Lássuk csak fiacskám. Ragaszkodói I ahhoz, hogy czigány zenét hallgass? . . . Bányay. Nem ragaszkodom máshoz, mint hogy vacsorát k tpjak ! Katinka: Alt, mi jut eszembe! Hisz múlt vasárnap is czigány zenét hallgattunk . . . Bányay: (Meglepetéssel.) Ne mondd! No erre igazán nem gondoltam ! Katinka: S úgy tudom, hogy ma is . . . Bányay: De hát akkor miért nem szóltál erről mindjárt ? Katinka: Szóltam volna . . . de . . . Bányay: Nagyszerű ! ... Ha van cigányzene . . . hisz akkor . . . Katinka: De nem lehetetlen ám, hogy ez a bolondos Géza . . . sőt bizonyosra veszem, hogy ott lesz. Bányay: Ah, kérlek . . . Bánom is én! Törődöm is én vele! Tőlem ugyan ott lehet! Még a’ kéne, hogy miatta ne mehetnék oda vacsorázni, ahová éppen a kedvem tartja! . . . Igazán nevetséges . . . Katinka : Eszerint oda akarsz menni ? Bányay : De hát mért ne akarnék ? Katinka: Egy föltétel alatt, barátom . . . Hogy holnap nem fogja a szememre hányni, hogy én akartam. Bányay: (Megkönnyebülve.): Kijelentem ünnepélyesen, hogy ismét ott akarok vacsorázni — és sehol máshol! Meg van nyugtatva ? Katinka: (Csodás frissességei fölugrik a székéről, egészen útra kész; már a boát is a nyaka köré csavarta.): Ha úgy tetszik, kedvesem, mehetünk I
