Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
X. éVTOlvarn. 42. szám. Szefárd, 1900. október 21. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. D f OPOLD KORNÉL SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetések tnérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Á Előfizetési ár : E Egész évre . . . 12 korona. Sí Fél évre . . . 6 » S Negyed évr: . . 3 » * Egy szám ára . . 24 fillér. f Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóR irataién kirül elfogjad Krammer VilP* mos könyvkereskedése Szegzárdon. — :. - ^ 7 A községi és körjegyzők. A magyarországi községi- és körjegyzők' országos központi egyesülete múlt vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését Budapesten, a vármegyeház dísztermében. Az ország közel ötezer jegyzője volt képviselve ezen gyűlésen s tanácskozásaik folyamán felszínre kerültek mindazok a bajok, amik már nagyon súlyosan nehezednek reájuk, s melyeknek megszüntetése elől tovább már nem lehet kitérni. A közigazgatás mindinkább szaporodó terhet ró a községi jegyzőkre, kik a törvények és rendeletek tömkelegében már alig tudnak eligazodni. Az állam, a vármegye mindinkább nagyobb igénynyel lép föl velők szemben, kiknek lelkiismeretes működésétől függ a törvények helyes Végrehajtása; mert ha kötelességérzetük, munkaerejük megcsappan, vagy nem elég buzgalommal felelnek meg hivatásuknak : akkor az államgépezet kereke megakad, s a legüdvösebb intencióju törvénynek vagy rendeletnek sem lesz foganatja. A mi jegyzői karunkról általában elmondhatjuk, hogy hivatása magaslatán áll; a közügyek vezetéséhez megkivántató intelligenciával bir, tevékenysége ritkán esik kifogás alá, s igy a közigazgatás zavartalan menete vármegyénk területén eléggé biztosítva van; mert a ini jegyzői karunkban meg van az a nemes ambíció is, mely az eléje tűzött feladat kifogástalan megoldására igyekszik a legnyomasztóbb viszonyok között is. Örömmel konstatálhatjuk azt, hogy a mi derék jegyzői karunk elismerésre méltóan felel meg hivatásának; de el nem tagadhatjuk azt sem, hogy azért manapság már annyira túl vannak terhelve a folyton szaporodó munkahalmazzal, hogy csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel képesek megfelelni nehéz és fontos feladatuknak. Az országos ülésen is a szélrózsa minden irányából egybesereglett jegyzők egybehangzóan konstatálták azt, hogy a közigazgatás ezernyi kívánalmainak a jelenlegi túlterhelt helyzetben lelkiismeretesen már alig tudnak megfelelni. Elodázhatatlan követelmény tehát az, hogy a községi közigazgatás rendezése és egyszerűsítése által helyzetükön az állam- kormányzat minél hamarább könnyítsen, mert a további halogatás az államérdek kárával jár, s a legnemesebb intencióju törvények is hatástalan és hiábavaló »jámbor óhajtásokká« válnak, ha azoknak életbeléptetése, végrehajtása a községi jegyzők munkával való agyonterhelése miatt meghiúsul. A legújabban életbeléptetett közigazgatási tanfolyam hivatva volna a jegyzők elméleti szakképzettségének magasabb nívóra való emelését előmozdítani. Az intézmény alapgondolata és célja helyes is, de, a mint az országos jegyzői gyűlésen is hangoztatták, ily arányokban nem igen fog megfelelni a hozzá fűzött várakozásoknak, mert az egy évi szaktanfolyam nagyon kevés ahhoz, hogy a közigazgatás összes ágaiban kellő előképzettséget nyújtson a különféle iskolákból kikerült hallgatóknak. Ezzel a szaktanfolyammal a bajon még nem segítettek ; mert az eredmény is kétséges, s azonkívül ily módon a jegyzők vállaira sulyosodó, s tnár-inár elviselhetetlen munkateher még meg nem könnyebbült. Gyökeres, rendszerváltoztató reformra van szükség ; s ezt csakis a községi köz- igazgatás alapjából való rendezésével lehet megvalósítani. Az állami funkciókat végző jegyzőket föl kell szabadítani a sokféle feladat egy részének teljesítésétől; mert addig nem le- ; hét a nép vezére, tanácsadója, ügyei-bajai orvoslója, a inig a munkateher nyomasztó súlya alatt kell görnyedeznie. Az országos jegyzőgyülést is éppen ezen szempontok figyelembe vétele indította arra az elhatározásra, hogy feliratot intéz az országgyűléshez és a belügyminiszterhez azzal a kérelemmel, hogy tekintettel a községi közigazgatás és a jegyzői kar tarthatatlan helyzetére, addig, míg a közigazgatás általános reformja bekövetkezik, úgy törvényhozási, mint adminisztratív utón oly intézkedések tétessenek, melyek a községi közigazgatás és a jegyzői kar mai abnor- mis helyzetén javítanak. Az ország jegyzőinek ezen indítványát vármegyénk két kiváló képzettségű jegyzője. Kerbolt István és Kovács Gyula szakavatott felszólalásaival, hasznavehetö adatokkal bővítették, s bizonyos, hogy a belügyi kormány figyelemre is fogja méltatni azokat a kívánalmakat, melyek a községi közigazgatás megjavításának elengedhetetlen feltételei s melyek nélkül a modern állam jó közigazgatása mindig csak ntópia maradna. Mindnyájunk közérdeke az, hogy a községek szellemi vezetői és az állami funkciók végrehajtásának egyik legfontosabb közegei felszabaduljanak végre-valahára abból a nehéz helyzetből, melynek békói alatt eredményes munkát nem végezhetnek, s a legjobb akarattal sem felelhetnek meg annak a kívánalomnak, a mit fontos és nagy jelentőségű állásukhoz fűz a közvélemény. | Őszintén kívánjuk, hogy méltányos és jogos panaszuk az illetékes helyeken kedvező elintézést nyerjen, mert fontos államérdeket képez és égető szükség van arra, hogy a községi közigazgatás alaposan ren- deztessék. VÁRMEGYE. — Darányi köszöneté. Vármegyénk törvényhatósága Darányi Ignác földmivelés- ügyi miniszternek, az egyesek részéről ért méltatlan támadás alkalmából, augusztusban tartott közgyűléséből, Jeszenszky Andor biz. tag indítványára, egyhangúlag elismerést és bizalmat szavazott; ezen feliratra a népszerű földmivelésügyi miniszter a következő köszönő levelet intézte vármegyénkhez : «Nagyságos Alispán ur 1 Tolnavármegye tekintetes törvényhatósági bizottságának folyó évi augusztus hó 1'4-én tartott rendes közgyűléséből 347. sz. alatt vett ép oly nagybecsű, mint lekötelező szives megemlékezéseért van szerencsém hálás köszönetemet nyilvánítani. A vármegye tisztelt közönségének szives üdvözlete annál inkább örömmel töltött el, mert az általam állandóan figyelemmel kísért viszonyokból alkalmam van meggyőződni a vármegye jelentékeny gazdasági haladásáról és emelkedéséről. Midőn bizalmuk és rokonszenvük ezen újabb kiváló jeléért ismételten köszönetét mondok, van szerencsém Nagyságodat annak szives tolmácsolására felkérni, miszerint mindenkor különös örömömre fog szolgálni, ha Tolnavármegye jogos érdekeit előmozdítanom alkalmam lesz. Viszont én sem mulaszthatom el, hogy azon kérésemnek kifejezést ne adjak, hogy engemet hathatós támogatásukban továbbra is részesíteni méltóztas- sanak. Darányi Ignácz.» Őszi rendes közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt kedden tartotta meg őszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A gyűlésre a bizottsági tagok szép számmal jöttek be, a karzaton is elegáns hölgyközönség jelent meg. Pontban 10 órakor nyitotta meg a főispán a gyűlést s a bizottsági tagok üdvözlése után bejelentette, hogy dr. Sztankovánszky Imrét tiszteletbeli aljegyzőnek nevezi ki, a mely kijelentését lelkes éljenzéssel fogadták a bizottsági tagok. A rokonszenves megjelenésű és kiváló elméleti képzettségű aljegyzőt mindenfelől szívesen üdvözölték. A főispán elismerő szavakkal emlékezett meg a megye nagyemlékű főispánjáról, Sztankovánszky Imréről, az újonnan kinevezett aljegyző öregatyjáról, s azon óhajának adott kifejezést, hogy a fiatal Sztankovánszky Imre, kit most a közszolgálat kapuján belépve üdvözöl, munkás, hasznos tagja legyen a ; közéletnek. Tárgyalás alá került ezután a költségvetés és a rendes kiadások fedezésére szükséges már 8 év óta megszavazott l°/0 pótadó megszavazása. E pontnál először Sass László bizottsági tag szólalt föl, s azt ajánlotta, hogy úgy a rendes kiadásokra, mint a betegápolási tartozások törlesztésére csak Vj—Vs% pótadó vettissék ki. Geiger Gyula egyáltalán nem volt hajlandó pótadót megszavazni. D'óry Pál alispán tüzetes felvilágosításai, valamint F'órdős Vilmos, dr. Schvetz
