Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
X. évfolyam. 41. szám. Szegzárr), 1900. október 14 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: 'Egész évre . . .12 korona. B Fél évre ... 6 > H Negyed évre . . 3 » j Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő: SZÉKELT FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- j kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsókoi'eo megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! A középosztály pusztulása. 1900. évi október hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. — Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetőink a most sajtó alatt levő TOLNAVÁRMEGYE CARAY JÁNOS Nagy Képes Naptárát, a mely érdekes szépirodalmi közlemények- kel, gazdag címtárral, gyönyörű múmellék- letckkcl és illusztrációkkal, nemkülönben más bő közérdekű tartalommal jelenik meg, díjtalanul és bérmentve kapják meg tőlünk; ugyanezen kedvezményben részesülnek az uj előfizetők is, kik legalább 1j4 évre előfizetnek lapunkra. Előfizetési feltételek : Egész évre . . . Í2, korona. Fél ................... 6 Ne gyed évre . . 5 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gazdaszövetség az elmúlt vasárnapon nagygyűlést tartott Kassán. Mindama aggodalmak, a melyekkel az országos jelentőségű nagygyűlés elé liberális részről tekintettek, attól tartva, hogy a nagygyűlés az egyoldalú, túlzott, legszélsőbb agrariz- mus elveit fogja proklamálni és a merev agrár osztályérdek zászlaját — a többi közgazda- sági tényezők perhorreskálásával — fogja kibontani, mely agrarizmusnak, mint a külföld számos példája tanúsítja, az a természete, hogy inkább rombolni tud, mint alkotni, hiábavalóknák bizonyultak. Örömünkre szolgál, hogy mindez nem következett be, hogy a kassai nagygyűlés rendezői és szónokai hazafiasán és tapintatosan megakadályozták azt, hogy amúgy is dúlt közéletünk talajába újabb visszavonás magvai hintessenek el. A gyűlés főúri szónokai hatalmas beszédeikben nem használtak támadó hangot, hanem lépten-nyomon hangoztatták, hogy kerülni óhajtják az osztályharcot és hogy helyes gazdaságpolitikának azt tartják, a mely az összes közgazdasági tényezőknek : a gazdának, iparosnak és kereskedőnek ósszhangzatos együttműködésére törekszik. Sajnos, hazánkban mindegyik ágnak van sok jogos panasza s ha a földbirtokosok emlegetik bajaikat, bizony nem képzelt betegek. Különösen a közép- és kisbirtokos osztály sok nemzetgazdasági és társadalmi baja vár orvoslást. Ez az osztály legkevésbbé tudott ellene állani a mezőgazdaságot ért számos csapásnak és válságnak. A kisebb birtokos gazda nem képes hasznos újításokra, sokszor megrögzött maradó hajlandóságai miatt nem is akarja, beruházásokat nem tehet, vagy csak nagy kamatú kölcsön segítségével ; az adó terhét is jobban megérzi, mint az iparos vagy kereskedő, mert a kataszter alapján kivetett adóját el nem titkolhatja. Ehhez járul az utóbbi években a gabona árak nagy csökkenése és a szőlők kiveszése. Nem csekélyebb ártalmára van azonban a magyar kisebb birtokos osztálynak és az egész országnak — mint ezt a kassai gyűlésen Bujanovits Sándor a középosztály neveléséről tartott kiváló beszédében talpraesett érveléssel kimutatta és hangsúlyozta — tartózkodása és idegenkedése a produktiv foglalkozástól, az a meggyökeresedett családi hagyomány, hogy magyar nemes fin nem lehet más, mint földbirtokos vagy közhivatalnok. Ez a felfogás még csak középkorinak sem mondható. Az ipart, kereskedést csak a görög, római világ tartotta szabad emberhez méltatlannak. No meg a magyar középosztály. A földesur fia vagy az ősi kastélyban maradt, folytatva elődjei nyomán a gazdálkodást, vagy pedig valami vármegyei vagy állami hivatal után törekedett, mert csak ezt találta úri életmóddal járó pályának és úri foglalkozásnak. TÁRCA. Viliar előtt. Egyedül járok — senki sincs velem Fonnyadt levéllel befújt utakon, Csendes lemondás pihen szivemen, Míg lassan rám száll rövid nyugalom Lázas napok után. A szenvedély, — a szomjas vészmadár Bevonja setét, tördelt szárnyait; Meggyötrött lelkem sejtve látja már A hervad ásnak hamvas árnyait, Elomló illatát. De villám vágtat át az éjszakán,- Mig lenn még csend van, lomb még nem suhog. Fellegek közt mint lobogó talány Egy szikra gyűl — s én előle futok Mar-már lerogyva. A pihenő föld nem tud semmiről, Faradt röge békés, — még nem zavart, Csak ón érzem meg — napkelet felől A holnapi, — a tomboló vihart, Mely elragad. Lys-Noire. Megfogadott jó tanács. — Irta; Molnár Gyula. — Birófcilvyné 32 éves. Kézdyné 22 éves. (Kézdyné most lépett be Birófalvyné szalonjába. A két hölgy igaz baráti bensőséggcl üdvözli egymást, cuppanó csókot vált egymással, aztán Adrienné segít Bellának a kalapját és boáját elhelyezni.) Bella: (hajfürtéit igazgatja a tükör előtt): Nem is csodálkozol rajta, hogy ilyen szokatlan időben jövök } Adrienne: Sohasem jöhetsz hozzám szokatlan időben. Bella : Odáig vagyok ! Adrienne: Ne mondd! Meg se látszik rajtad! Bella: Mindjárt meg fogod érteni. (Leülnek egy <ji alakú pamlagra egymással szemközt.) Adrienne : Igazán kiváncsivá téssz. Bella: Ah, Adrienne . . . kétségbe vagyok esve. Nem segithet rajtam más, csak te. Szükségem van okosságodra, tapasztaltságodra. Bizonyos vagyok benne, hogy jó tanácsot kapok tőled. Adrienne: Kedvesem ! Erre bizton számíthatsz. De mi lelt. Bella: Oh! Majd elmondom . . . Képzeld ! Kelemen Tóbis . . . hisz ismered? Adrienne: Mi történt vele? Bella : Kérlek, olyan jó fiúnak látszott . . . két év előtt mutatták be Tátrafüreden. Olyan csendes, szótlan emberkének mutatkozott . . . Óránként elüldögélt a társaságban, rám meresztve bámész szemeit . . . nagyon rokonszenves a nézése . . . Adrienne: Egészen csinos gyerek . . . Bella: Aztán eljárogatott az estéimre. Ereztem, hogy a fiúra nézve nem vagyok bözömbös és ez egy kissé . . . hogy is mondjam csak . . . csiklandozta az idegeimet . . . Adrienne: Észrevettem, hogy firtelsz vele . . . Bella: Ah, dehogy . . . Mindössze is csak annyit tettem, hogy vallomást csikartam ki belőle. Adrienne: Vallomást csikartál ki ? Bella: Hát igen . . . Boszantott a némasága. Ingerültté tett a sóhajtása és bántott hosszas, mélázó tekintete, melylyel majd elnyelt. Egyszer igy szóltam hozzá: «Hallja, Tóbis. maga kiáilha- tatlanul unalmas !. . .« Adrienne: Nos, és mit felelt rá ? Bella: Azt, hogy — semmit se szólt. Elpirult. Hebegett valamit. Akkor forcirozni kezdtem a dolgot. Nem nyugodtam addig, mig ki nem nyögte, hogy: szerelmes. Másfél héiig tartott azután, mig kivettem belőle, hogy én belém szerelmes . . . Adrienne: És aztán? Bella: Nagyot kacagtam s ott hagytam a faképnél. Adrienne: Szóval:játszottál vele, mint macska szokott az egérrel.
