Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

— Az ország címere iparcikkekben. A bel­ügyminiszter az ország címerének való használata tárgyában a következő körrendeletét tette közzé: Az ország címerének iparcikkeken való hasz- nálhatása tekintetében a közönség könnyen elő­álló fogalomzavarnak elejét veendő, kijelentem, hogy az 1883 évi XVIII. törvényeik 1. §-a szerint . magánosok, magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek közül az országos címert gyári vagy iparcikkeiken, áruikon, üzleti helyiségeiken, cimtáb- láikon, címlapjaikon (etiquette), üzleti nyomtat­ványaikon stb. csak azok használhatják, kik arra a- miniszterelnöktől engedélyt nyertek. E törvé­nyes rendelkezés akként értelmezendő, hogy a címert használó személyével, vagy cégével összeköttetésben álló, az egyén, vagy cég minősegének jelzésére szol­gáló engedély nélküli cimerhasználat tilos, tehát oly használat, mely azt a vélemet, kelthetné, hogy az illető vagy hivatalos személy, vagy hogy az állammal, vagy állam kormányával valamely érdekviszonyban áll, vagy pedig, hogy a címert használó e jogosítványt megkülönböztetés vagy kitüntetésül kapta az államhivatalomtól gyárának, ipari és kereskedelmi üzletének kiválósága vagy pedig a készitett vagy elárusított gyári vagy ipari cikkekuek, áruknak kiváló minősége elismerésül. Ha ellenben valalaki a címert magát készíti vagy elárusítja, vagy pedig, ha a címer puszta ékít­ményt képez valamely iparcikken, mindeu vonat­kozás nélkül az előállttó vagy elárusító személyére vagy cégére: ez nem tekinthető törvény szerint minősülő cimerhasználatnak, s az ily cimerhasználat az idézett törvény szempontjából korlátozás alá nem esik. — Illumináció. Kraján György, Varga János, Salamon Mihály, ifj. Dávid Peter, Bárdi Mihály és Varga György alsó-nyéki lakosok alaposan tele- szítták magúkat a hegy levével 23-án éjjel. Hogy azonban ne csak ők legyenek illumináltak, de az éj sötétje is, Dávid Péter szivarragyujtás közben Salamon József szalmáját meggyujtotta. — Betörés. Kuncser Ferencz bátaszéki mé­száros lakásán lolyó hó 23-án éjjel néhány betörő erősen kezdett működni, ámde a zajra a mészáros legény fölébredt, és a látogató urakat meg- ugrasztotta. — A faluzó levélhordók s a községek. Ama községek számára, melyeknek postahivataluk nincs, de mégis nagyobb postai forgatnunk vau, a keres­kedelmi miniszter tudvalévőén kézbesítő és gyűjtő- járatok intézményeit, vagyis a faluzó levélhordókat rendszeresítette. A belügyminiszter most körendele- tet intézett valamennyi vármegyei törvényhatósághoz, s figyelmeztette őket az uj intézménynek a köz­ségi hivatalokra vonatkozó szabályaira. A kereske­delmi miniszter ugyanis a kérdést akként rendezte, hogy a községeknek, községi vagy körjegyzőknek, valamint a portomentességet élvező egyéb hivata­loknak és hatóságoknak szóló, illetve részükről feladni kívánt hivatalos (portómentes) közöuséges és ajálott postaküldeményeket a kézbesítő és gyűj­tőjárat után díjmentesen kézbesíti, illetve szállítják be a postahivatalhoz és községek, vagy más hiva­talok, a mennyiben a faluzó levélhordók intézményét igénybe venni óhajtják, csakis hivatalos (portomen- tes) csomag-és pénzküldemények közvetítése fizet­nek a járat fentartási költségeihez való hozzájáru­lás gyanánt bizonyos mérsékelt összegben megálla­pítandó évi átalányt. Ennek nagyságát a községek, vagy más hivatalok kérésére az illetékes posta- igazgatóság állapítja meg. A belügyminiszter rende­letén kiemelni, hogy elvárja az uj postai intéz­ménynek a községek részéről való támogatását. — Mi az a kihágás? Egy valakit nemrégi­ben megharapott a kutya. Hogy megállapítsák a kutya azonosságát s Így annak gazdája megbün­tethető legyen, a megharapott egyént megidézte a kihágási ügyekben bíráskodó rendőrkapitány. Az idézésben csak ennyi volt jelezve: »kihágási ügy­ben«. S megijedt ettől a megidézett egyén, hogy hát mi lesz anost ő vele? 0 soha életében nem »hágott ki« : miért akarják hát kérdőre vonni. Mikor aztán megjelent s tanúként kihallgatták, hogy melyik kutya harapta meg, látván, hogy nem lesz semmi baja, igy szólt el nem palástolható örömmel: — Furcsa! Engem harapott meg a kutya s mégis énrám akarták fogni, hogy én követtem el kihágást!? 1900. szeptember 30. — Haldoklik a copf. Mindazok, a kik nagy figyelemmel s talán változó lelkesedéssel kísérik a pekingi eseményeket, bizonyára kapva-kapnak e híren azon hiszemben, hogy tán az a bizonyos, egyébként boroltvált fejekről alálógó khinai copf került agóniába. Ama boldogok kedvéért azonban, kik a khinainál egyéb copfot nem ismernek, előre is kijelentjük, hogy — fajdalom — nálunk is meg­van ez a csodabogár s bizony kevesen vannak az ügyes-bajos emberek közi ött, kik nem ismerik a »hivatalos copfot«. Nos, hát ennek az örökké hátrafelémenő rákszerü állatnak üzent hadat most Hegedűs Sándor, a kereskedelemügyi miniszter, ki felhívta az összes posta- és távirda igazgatóságo­kat, hogy magányosok által benyújtott beadványo­kat, úgy szintén a hivatali forgalomban levő aktá­kat mihamarább elintézzék, az úgynevezett közbe­vetett intézkedéseket — melyek rendszerint csak az ügy végleges elintézése gyorsaságának rová­sára tehetők — lehetőleg kerüljék s főleg mellőz­zék azt az eddigi dívott sok hiábavaló írásra okot szolgáltatott cafrangot, mely főleg a »van szeren­csénk hivatalos tisztelettel« és hasonló frázisokban rejlik. A kereskedelemügyi miniszter ezzel a ren­deletével kétkégtelenül jókora darabot levágott a copfból s ha — mit szívből óhajtunk — a többi mi­niszter is belemegy a nyírásba, nem sokára telje­sen kihal a copf, mi a századnak legnagyobb vív­mánya lesz a hivatalos világban, hol végre eddig is az lett volna üdvös az ügyes-bajos felekre, hogy ügyeiket minél hamarabb intézzék el, nem pedig az, hogy minél több udvariaskodó frázis le­gyen az egyes át- és válasziratokban. — Megszűnt csőd. A szegzárdi kir. törvény­szék mint csődbíróság ezennel közhírré teszi, hogy — a Klein József dombóvári kereskedő ellen 1900. évi május hó 25-én elrendelt csődeljárás megszűnt. Fogorvos. Kovács J. budapesti fogspecialista, ki már többször ellátogatott hozzánk, ismét néhány napig Szegzárdon időzik. Figyelmezteti azokat a fogbaiosokat, kik segélyét igénybe akarják venni, hogy minél előbb szíveskedjenek jönni, mert van­nak műtétek, plombirozások és miifogbetétek, melyek néha huzamosabb időt igényelnek. Lakása: »Szeg­zárd Szálló« 1-ső szám. — Optimizmus. Aggszüz tizenöt csomaggal, ládával, dobozzal megrakott kocsin érkezik a pálya­udvar elé. Rohan oda sok hordár. Az aggszüz ra­gyogó szemmel sóhajt; — Ah, hogy rajong körü­löttem a férfi-nép! — Biró előtt. Bíró: Hány éves kisasszony? Tanú : Úgy sem hiszi el, biró ur. — Esterházy mint király. A mikor Napoleon Ausztria ellen viselt háborút, kiálltványt bocsátott ki, melyben arra hívta föl a magyorokat, hogy ráz­zák le az osztrák igát, sőt néhány diadalmas csata után egész komolyan foglalkozott az önálló függet­len magyar királyság fölállításával. Szokásától el­térően nem saját emberei közül ültetetett volna valakit a magyar trónra, hanem fölajánlotta a ko­ronát Esterházy herczegnek, a ki azt azonban nem fogadta el s a nemzetben sem keltett visszhangot a fölkelésre hivó kiálltványt. A háború Ausztriával s mondhatjuk, egész Európával folyt tovább. Ezt a korszakot tárgyalja most az a nagyszabású diszmű, melynek gyönyörűen illusztrált IV. és- V. füzete már megjelent. Az egész történelmi munka czime: Magyarország a XlX-ik században, írásban és ké­pekben, szerkesztője és kiadója Pálfy Ferencz bu­dapesti ügyvéd, a ki óriási munkát végzett az ada­tok gyűjtése, az anyag megválogatása és a remek szép illusztrácziók megszerzésével. Valóban diszmű- vet kap az előfizető, a ki füzetenkint összegyűjti s igy alig érezhető pénzösszeggel szerzi meg, mert a havonkint megjelenő füzetek ára egy korona. Az egész világ történelmét öleli föl a munka, vissza­pillantást vetve az ó-kortól kezdve minden jelen­tősebb eseményre s ezzel párhuzamosan tárgyalva a XlX-ik század történelmét érdekes, vonzó és tár­gyilagos előadásban. Hogy némi fogalmat adjunk az érdeklődőknek, fölemlítjük, hogy az utolsó füzet 45, színben nyomott illusztráczión kivül XIII. Leó pápát adja műmellékletül. A diszes mű iránt érdek­lődők forduljanak Pálfy Ferencz czimére ; Budapest) VII., Erzsébet-körut 29. TOLNA VAEKE^Y^. 5. — Az angol-búr háború, a khinai bonyoda­lom, az olasz király meggyilkolása, mind olyan világesemények voltak, melyekről teljesen kimerítő, részletes tudósítást csak olyan nagy terjedelmű napilap tudott olvasó közönségének adni, aminó hazánkban egyedül az Egyetértés. Az immár 34-ik esztendeje fennálló »Egyetértés«, a külföldi világ- í lapok nagyságában jelenvén meg, nemcsak a bel- j földi, hanem a külföldi fontosabb és érdekesebb eseményekről is a legkitűnőbb, bő tudósításokat adja. Az egész magyar olvasóközönség tapasztal­hatja azt évek hosszú sora óta, hogy az »Egyet­értés« ezen a téren valóban veisenyen kivül, egyedül áll a napi sajtóban. Párját ritkítja az »Egyetéités« abban is, hogy az országgyűlési tudósításaiban pártkülönbség nélkül nagy részletes- séggel közli a szónokok beszédeit. Politikai érte­sülések dolgában is mindenkor elöljárt az »Egyet­értés « S a ki az >Egyetértés«-re fizet elő, az a legkiválóbb szépirodalmi él­vezetet biztosítja magának és családjának. Az »Egyetértés« regénycsarnokában vagy a legki­tűnőbb idegen irók fordított regényei jelennek meg, vagy magyar Íróink jeleseinek gárdájából ir vala­melyik regényt a lap számára. Tárcarovatát ismert nevű irók látják el s Eötvös Károly, a legmagya- rabb iró, akinek eddig közölt tárcái hihetetlen si­kert értek el, egyedül az »Egyetértésbe« írja tár­cáit. A lap vezére Eötvös Károly, főmunkatársa Kossuth Ferencz, felelős szerkezztője Dienes Már­ton. Az uj évnegyed küszöbén az »Egyetértés« kiadóhivatala (Budapest, IV. papnövelde utca 8 sz.) szívesen küld mutatványszámot annak, a ki címét egy levelezőlapon beküldi. Az »Egyetértés« előfi­zetési ára '/* évre 10 kor. 1 hónapra 3 kor. 60 fillér. W Október hó végén "W jelenik meg Tolnavármegye Garay János Nagy Képes Naptára. Kivonat a tartalomból: Naptári rész. — Teljes czimtár. — Szépiro­dalmi rész, megyénk legkiválóbb íróinak közre­működésével. — Műmellékletek. — Képek. stb. Ára 80 fillér. Vidékre bérmentve I korona. Előjegyzéseket — hogy a munka megjelenése után azonnal szétküldhető legyen — elfogad Molnár Mór könyvnyomdája Szegzárd. _________V I D h K. ____ Gy öuk. A jószivü kis leány. Tekintetes szerkesztő űrt Ritka szép jelenetnek voltam tanúja folyó hó 24-én. Ugyanis a nagyvendéglő udvarán álldogálva, egy felém közeledő gyönyörű kis leányka botnál fogva vezetett egy vak koldust, a mikor közelembe értek, ismertem csak fel a kis leánykában dr. Schall Kálmán körorvos 5 éves gyönyörű kis leánykáját. A jelenet oly megkapó s oly megindító volt, hogy könyeket csalt a szemeimbe. Mikor meglátott az a kedves drága lányka, azt mondja: »Néni kérem, adjon szállást ennek a bácsinak, megszólított az utczán, hogy kisérjem el valahova, mert nem lát. Én a botja végénél fogva idáig kisértem, kérem néni adjon neki szállást !« Bocsásson meg szer­kesztő ur, de ezt a gyémánt gyermekszívet nem hallgathatom el. Kegyeskedjék azt lapjában közzé­tenni buzdításul a felnőtteknek. Szives jó indulatába ajánlva magamat, maradtam tekintetes szerkesztő mély tisztelője Hilbert András né. ___ TÖRVÉNYKEZES. A szegzárdi kir. törvényszéknél fölárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1900. évi október 2 án. Illés Jánosné ellen csalás miatt. Karácsony János ellen házijog megsértése miatt. \ écsei Istvánné ellen gondat lanságból okozott emberölés miatt. Dömötör Juli ellen lopás miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents