Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
X. évfolyam. 37 - szám. Szegzárd, 1900. szeptember 16. TOLNAVÁRMEGYE m Előfizetési ár: Rj Egész évre . . . 12 korona. El Fél évre . . . 6 > Pl Negyed évre . . 3 » §5 Egy szám ára . . 24 fillér. kJ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 ivatalon kívül elfogad lvrammer Vil- W} mos könyvkereskedése Szegzárdon. Éb~f i t POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Dr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések raérsékel'en megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Beruházási kölcsön. Az ország szánalmas gazdasági helyzete cselekvésre készteti a kormányt. Erélyes kézzel hozzálát a bajok szanálásához. — A kormány teljes tudatára ébredt a helyzet veszedelmes voltának s azért irányitólag, cselekvőleg kíván közreműködni a gazdasági élet rekonstrukciójában. A beruházási kölcsön programmja a mellett bizonyit, hogy a kormány igen helyesen cselekedett, amidőn tekintettel a gazdasági élet stagnálására, a beruházásoknak egész sorozatát akarja megvalósítani s pedig olyan beruházásokat, melyeknek költségei a rendes évi budget keretében elhelyezhetők nem voltak. Egyúttal fölötte megnyugtató, hogy a beruházási tételek összeállításában és sorrendjében mindenütt és mindenképpen annak adja tanúságát, hogy tisztában van az ország gazdasági és kulturális szükségleteivel. A legjelentősebb az összes beruházások közt, a mint jól értesült oldalról jelentik, az uj állami népiskolák és tanítói lakások építése, a mi ötmillió koronás tétellel szerepel a törvényjavaslatban. Ez idő szerint ugyanis még négyszáz állami népiskola van olyan bérházakban elhelyezve, a melyek sem az egészségügyi, sem a pedagógiai követelményeknek nem felelnek meg, és szinte lehetetlenné teszik az ifjúság helyes oktatását. Mivel emellett a tanítók megfelelő lakásáról sem lehetett ezeknél az iskoláknál gondoskodni, Wlassics miniszter olyan tervet dolgozott ki, a melylyel mindezeken a bajokon a kincstár túlságos megterhelése nélkül segiteni lehet. A négyszáz iskola számára ugyanis ob^év lefolyása alatt, évi egy millió korona költséggel olyan modern épületeket állítanak, a melyekben tanítói lakás is van és emellett az évi törlesztési részlet nem haladja meg a most fizetett évi bérösszeget. Széli miniszterelnök és Lukács pénzügyminiszter hozzájárultak ehhez a tervhez. Ez tulajdonképen csak befejezése a tavaly megkezdett akciónak, a mikor a törvényhozás kétmillió koronát szavazott meg az állami népiskolák költségeire. E részletekből is kitűnik teljes bizonyossággal, hogy a kormány, amig egyrészt féltékenyen őrködik a fölött, hogy a nagy nehezen létesített államháztartási egyensúly meg ne bolygattassék, másrészt a legnagyobb áldozatoktól sem riad vissza, hogy a gazdasági organizmus minden egyes szervének a megerősítésével uj életre keltse a két év óta stagnáló nemzetet. A viszonyok annyira elposványodtak már, a stagnálás annyira át meg áthatotta ; az egész gazdasági organizmust, hogy gyors és teljes javulást még ettől a beruházási kölcsöntöl sem várhatunk, de másrészt bizonyos, hogy a társadalmi tevékenység teljes áléit- j sága mellett a lassú és kisebb arányú javulás is csak a kormány kezdeményezésétől várható. Ezúttal nem uj kölcsönről van szó, hanem a májusban foganatosított beruházási kölcsön nagyobb része még nem lett felhasználva s igy az első beruházási kölcsöiv bői fennmaradó összegek felhasználásával és igénybevételével akarják előmozdítani a gazdasági fellendülést. Erre a fellendülésre, ismételjük, égető szükség vau. A gabonának nincsen ára, ipar és kereskedelem pang, a pénzpiac helyzete nagyon feszült és jóllehet az értéktőzsdén az utóbbi napokban némi élénkség tapasztalható, a vállalkozási szellem nem akar gyökeret verni. Figyelmet érdemel, hogy a nyugati államokban az ipari és kereskedelmi tevékenység, mialatt , mi a legrosszabb napokat éltük, hatalmasan föl lendült. — A párisi világkiállítás és Németország nagy gazdasági hódításai idején a hazai gazdasági élet a züllés lejtőjére jutott. A nyugati államokban az ipari és kereskedelmi tevékenység sohasem sejtett mérveket öltött, csak nálunk fokozódott j napról-napra a tétlenség, a pangás és a gazdasági züllés. Örömmel üdvözöljük tehát a kormányt ezen a téren, s azt hisszük, hogy ez irányban való akcióját azok is, akik vele ellentétes politikai álláspontból bírálják a tetteit és ténykedéseit, őszinte örömmel és meleg rokonszenvvel üdvözlik a gazdasági regenerálásra irányuló nehéz és fáradalmas munkájában. T A R C A. Egy zsidó fiú emlékkönyvébe. Irta: RATKAY LÁSZLÓ. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Orczáidon még az ifjúságnak Piruló rózsájja ég, nevet ... Szemeidben tündér sereg fürdik A hit, remény és a szeretet. Gyermek vagy még, boldog, mit sem sejtő, Még anyádnak karja ölel át; Játszva szeded a suhanó perczek, E pillangók mézét, himporát. Játék közben, ha ajkadra szökken És kiejted ezt a szót : „hazám*1, Mint a virág-illat, úgy kiérzik, Hogy szereted, forrón, igazán! Boldog gyermek, mért sajnállak mégis? Mert rád egy nagy szenvedés jutott! Egygyel több, mint játszó társaidnak; S ennek oka, a hited, fajod. Megérted majd szavaim értelmét, Ha ismered az embereket . .. Ha felébred az öntudatod és Saspillantást a vesékbe vet! Ha majd látod, minő elfogultak . . . Nem néznek, csak a „mind“ vétkeit ; És a „mindnek“ az ő hibájjáért Az ártatlan „egygyet“ terhelik! De az „összeségnek“ érdeméből Nem jút rád csak egy szemernyi se ! Verdesse bár jégesőként kebled A mellőzés kinos érzete! Hiába szólsz igy: „lm a menyboltján Mindnyájunknak egy nap tündököl . . . Nem az egyenlőség nagy eszméjét Irta Isten ebben oda föl ? „Mért a vallás? Büszke tölgy vallásom! Gyönge ember mért tör ellene? Hisz az idők oroszlánjai, az Évezredek sem bírtak vele!“ „Mért fajom? Hát nem csurgott-e vére E nemzetnek szent harczaiban? Örömkönnye nincs a kövön, melyből Alkotmányunk szentegyháza van? Ekkor jusson az eszedbe, hogy én Többször megsimitám homlokod! Mert én láttam — láthatatlan volt bár — Azt a vérző, sajgó sebet ott! Jusson eszedbe az is, hogy akkor Homlokodra egy könny hullt vala . . . Nem szememből ... az örök igazság Pilláiról eshetett oda! És ne csüggedj! Bárha sóhajodra Nem figyelnek és száll társtalan . . . De balzsamod már a jövendőnek Nagy szivében bizton benne van! «Jé helyre ment. Irta: Mányoky Tamás. A Tolnavármegye« eredeti tárcája. Szeptember hó 1-ső napjainak egyik kora hajnali órájában 1849-ben két fáradt ló poroszkált a szalk-szt-mártoni dunai rév felé egy könnyű kocsival. A hátsó ülésen Paczolyai György szunyókált, kinek koromfekete arczára és históriai nevezetességű pisze orrára megyénk öreg urai még jól emlékezhetnek, mert a 40-es években, a köznemességet kis ujján forgatván, ő rakta be és ki az alispánokat s megyénk főbb tisztviselőit. Az akkor virágzott Kubinszky és Pecsovics világnak ő volt a tipikus alakja. A korteskedésben felülmúlhatatlan, s ámbár sem anyagi sem erkölcsi értéke nem volt, megyénk előkelő úri családjai kénytelenek voltak dédelgetni. Az ilyen emberről mondja a franczia közmondás: II est grand dans son genre, mais son genre est petit.
