Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

és erkölcsi ember formálódik, ki az élet küzdelmeiben nemcsak megállani, de azok­nak irányt adni is tud. De hogy a közép­iskola e nagy célt elérhesse, hogy a tanár ne csak oktasson, hanem nevelhessen is, hogy dicséretének örüljön, feddő szavának súlyát érezze a gyermek, első sorban tekin- télyre van szüksége. Igaz, hogy ennek meg­szerzéséhez legtöbbször elég a tanár ráter­mettsége, elég tudásának ereje és jóakaró szivének melege. De mégis sokat levon a tiszteletből, ha otthon és társaságban a tanár­ról olyan hangon emlékeznek meg, amelyből a gyermek nem tiszteletet, nem igaz megbe­csülést, hamm kicsinylést, talán lenézést érez ki. A szülőnek nem szabad felednie, hogy önmaga, azaz gyermeke ellen vét, ha a tanárt, a tanári állást kisebbíti. A tanár a tanulóval szemben a felsőbbséget, a tör­vényt képviseli; a törvény számára követeli tehát az engedelmességet, a tiszteletet. Ez a kívánság persze előre feltételezi, hogy a szülők is higyjenek a tanár igaz­ságosságában, szerető jóakaratában; fölté­telezi, hogy az iskola híven teljesiti a rá­bízott tisztet s a tanár a ráruházott — mintegy birói Ítélkező — hatalmat minden­kor a legtisztább lelkiismerete szerint, el­fogulatlan igazságérzettel gyakorolja. Az iskolai nevelés eredményét sok szülői ház az által is gyöngíti, hogy a ta­nulót maga teszi koraéretté s hozza oly testi és szellemi dispositióba, mely korához nem illik s az iskolai munka sikeres elvég­zésére alkalmatlanná teszi. Sok szülő fonák felfogásból megfosztja gyermekét a legna­gyobb boldogságtól, a naiv, derült, édes gyermekkortól. — Akkor, a midőn a gyer­mek-ifjúnak még élvezetet kellene találnia a szabadban való lapdázásban s iskolai dol­gaira kellene gondolnia, akkor ily kíván­ságokra blazirtul mosolyog, mert hisz már táncmulatságokba, családi estélyekre jár, dohányoz, szeszes italokat élvez. A szülő ezeket látva, ragyog a bol­dogságtól s rámondja: »életre való ember lesz belőle.« — Természetes, ha aztán ez 2. — Ide gyerünk fiuk. — Egy belvárosi kávé­ház előtt voltunk . . . . Aztán összeültünk, knickebeinokat rendeltünk, és kezdtük leszólni, leszidni a bált. Régi jó szoká­suk a fiatalember-táncosoknak bál után. Szidtuk a cigányt, a vacsorát, mindent. Hogy micsoda tehe­tetlen cigány volt, hogy a lányok mennyire nem tudnak táncolni, nem is érdemes velük táncolni, hogy rossz volt a pezsgő, sőt hogy még a padló se volt tisztességesen felvikszelve. Aztán meg, hogy a mamák közt mennyi a komikus figura, melyik mama veszi szívesebben, ha inkább neki kuszái­nak, mint a lányának és hogy melyik lány beszél össze több butaságot. Béla gyűrött gallérjában és a szemébe lógó borzas hajával odaállott a kasszi- ros-kisasszonyhoz udvarolni, talán meg is értették egymást . . . hisz mind a ketten olyan álmosak voltak . . . Pista, a tüzérönkéntes folyton azt han­goztatta, hogy örül, mert ma nincs >Dienst«-je és a friss napilapokat kezdte olvasgatni. Mi meg kri­tizáltuk tovább a világot . . . Csak a Bandi gye­rek húzódott félre tőlünk, belevette magát egy nád- fauteillbe, és szótlanul bámult maga elé. Nem volt álmos, de azért úgy elgondolkozva nagyokat lé­legzett és félig lehunyta a szemeit . . . — Te Bandi! Ugyan ne hülyéskedj . . . Kez­desz unalmassá válni avval a nagy fene szerelmed­del . . . Szinte nevetséges vagy már . . . Gyér’ ide öreg, aztán megiszunk még egy knickebeint. . . a tanuló tanulmányaiban folyton hanyatlik s eredményt alig tud felmutatni, ennék is az iskola az oka. Ha a szülői ház rájön arra az igaz­ságra, hogy akkor neveli gyermekét leg­helyesebben, ha minél tovább gyermeknek őrzi meg s ha az iskolát ebben támogatja: nem lesz oka a középiskola szellemét, mun­kájának eredményét megtámadni. Auerbach Lipót. — „Inter duos litigantes . . . .“ cim alatt lapunk utolsó számában megjelent közleményből annak az állításnak a valódiságát, mintha a szegzárdi kerület függetlenségi pártjának vezéremberei közül, valamint a sárköziek közül is számosait elégedet­lenek volnának a jelenlegi állapottal — kétségbe­vonja a »T. K.« — Bocsásson meg nekünk a »T. K.«, de őt a szegzárdi kerület választói in­tencióinak és érzületének elbírálására, a melylyel a jelöltjük vagy képviselőjük irányában viseltet­nek, illetékesnek nem tartjuk, nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert magától az érde­keli féltől tárgyilagos Ítélet és kritika nem várható. A »T. K.« tagadása ellenére határozottan fentart- juk ama állításunkat, hogy Rátkayhoz Szegzárdról a függetlenségi párt egyik > vezér egyéniséget -»több vezértársat megbízásából tényleg levelet intézett, a melyben Rátkayt felkérték, hogy vállalja el a szegzárdi kerületben a jelöltséget, mert a választók többsége a jelenlegi állapotokkal elégedetlen és őt óhajtja képviselőjének megválasztani, lény, hogy Rátkay ezen felszólítást megkapta és arra már fe­lelt is. Rátkaynak mint pártembernek válasza az adott körülmények között igen korrekt. Megköszöni a feléje irányuló bizalmat. Kívánatosnak tartja, hogy a szegzárdi kerület megtartassák a függet­lenségi pártnak, hogy a béke ezen kerületben is­mét helyreálljon és hogy a függetlenségi párt el­nöke, valamint ezen kerület választói és jelenlegi képviselője egymás között tisztázzák ügyüket és a párt elnöke döntsön majd a jelölt kérdésében, ő azonban egy elvtársa ellen a jelöjtséget el nem fogadja, lény az is, hogy egy felirat készült az országos függetlenségi párt központi irodájához, a melyben ugyanezen kérelem van előterjesztve és megokolva. Ez a felirat aláírások gyűjtése cél­jából átadatott egy bátaszéki függetlenségi párti > vezér fér fiúnak«, ki sznén az engedetlenek, illetve a »T. K.« szerint az »összeesküvők* *, táborába tar­tozik. Tény az is, hogy a sárköziek a Kossuth Ferenc-féle körutazás óta lelkesült elragadtatással beszélnek — Rátkayról és nyomatékosan hangsú­lyozzák, hogy őt szeretnék jelöltjükül megnyerni. TOLNA VARMEGYE. Bandi egy szót sem felelt, de felállott, oda húzta közibénk a székét és leült. Erősen meglát­szott rajta, hogy untatja ez a mi léha pletykánk, és hogy másutt jár az esze. — Ugyan ne busulj Bandi . . . Lesz még szőlő lágy kenyérrel. Hét napos murit csapunk a lakodalmadon . . . úgy teszünk, mint Bácskába szoktak . . . ezelőtt vagy száz esztendővel ... No igyál 1 ... Az ő egészségére . . . Sokáig éljen !... Bandi szinte fájdalmasan nézett rám, aztán utánam motyogta halkan az »éljem-t, és felhajtotta a po­harat . . . — De édes Bandi 1 Mi ütött te beléd . . . Hisz egész oda vagy ma . . . — Eh hagyjatok . . . nem vagyok jó ked­vemben, — ez minden. — Te Bandi, gyere csak egy kicsit velem oda hátra a kártyaszobába . . . úgysincs ott egy lélek se most . . . beszélgethetünk egy kissé. — Kérlek — szólt — szívesen. * Újra letelepedtünk. — Édes Bandi tudod, hogy legjobb barátod vagyok, mondd el őszintén, hogy mért vagy olyan rettenetesen szerencsétlen, olyan nagyon boldogta­lan, hisz úgy föstesz, mint egy öngyilkosjelölt . . . — De hadd el kérlek, boldogtalan vagyok . . . nagyon ... — Végül tény az is, hogy Rátkayn kívül ugyan­csak a sárközieknek egy küldöttsége egy helybeli tekintélyes függetlenségi párti ügyvédnél is ko­molyan puhatolódzott az iránt, vájjon nem volna-e hajlandó a jelöltséget elfogadni. Ilyen körülmények között — midőn egy évvel a választás előtt ilyen és ehhez hasonló tünetekkel és áramlatokkal találkozunk — mégis csak nekünk volt igazunk, a midőn azt állítottuk, hogy sokan vannak az elégedetlenek, bárha ez a »T. K.«-nek tetszésével nem is találkozik. Konstatáljuk különben, hogy mi talán ezekkel a mozgalmakkal nem is foglalkoztunk volna, ha a >T. K.«, habár burkolt alakban, ezekre vonatkozólag egyik előző cikkely­ben célzást nem tett volna. A szegzárdi választó- kerületre nézve egyébként a mi világos álláspontunk az, hogy nagyon kívánatosnak és üdvösnek találnánk,, ha ezt a kerületet a szabadelvüpárt számára végre meg lehetne hódítani. Bennünket csakis ebből a szempontból érdekelnek a függetlenségi pártnak belső viszályai és meghasonlása és amennyiben a szabad­elvű párt ebben a kerületben minden igyekezetünk és óhajtásunk dacára mégse vihetné diadalra a sze­kerét és meg kellene nyugodnunk abban, hogy új­ból is ellenzéki pártállásu képviselője legyen a mi kerületünknek — ez esetben a mostani képviselő ellen lehetne a legkevesebb kifogásunk. Qui vivrar verra. ... VÁRMEGYE. — A műépítész cim használata ez idő szerint engedélyhez kötve nincs, és igy kihágást nem képez. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 1328. sz. határozata.) — Malomárok kiszélesedése miatt nem a vizrendőri, hanem az engedélyező hatóságnál emelhető a panasz. (A m. kir. földmivelésugyi mi­niszter 1899. évi 94088. sz.) KÖZSÉGI ÉLET. — A pécsi községi közigazgatási tan­folyam megnyitása f. évi szeptember 6-ikán lesz a megyeházán. A megnyitást az előadók és hall­gatók jelenlétében Fejérváry Imre báró dr. főispán fogja ünnepélyesen végezni. A tanfolyam igazgatója Koszits Kamii megyei főjegyző csütörtök d. u. 5 órakor értekezletet tart a tanfolyam előadóival,, akik az igazgatón kívül: Bolgár Kálmán anya­könyvi felügyelő, Angyal Pál dr. jogtanár és egye­temi magán tanár, Augusztáitrenc pénzügyigazga­tósági titkár, Záray Károly dr. keresk. és iparka­marai titkár, Nagy Jenő megyei tiszti főügyész,. Kim Gáspár megyei árvaszéki ülnök, Darócy Aladár dr. főispáni titkár, Trober Aladár dr. városi főjegyző. 1900. szeptember 2. — Ne szakíts félbe. S ez különben sem igaz, a mit mondasz. Hiszen semmi okod nincs rá ! . . • A szerelmedben boldog vagy, legalább én úgy tu­dom . . . Aztán meg annyi szép lány szinte neked kurizál . . . hát mi az ördög bánthat téged ? — Édes barátom, azt nem mesélhetem el tenéked. Már csak azért sem, mert olyan furcsa, szinte ostoba dolog ez, hogy jó magam el se hin­ném, hogy ez a valami általán létezhetik, ha nena éppen magamon tapasztalnám . . . — De hát mi az a dolog ? — Egyszerűen nevetséges az egész. Egy probléma felett nem tudok tisztába jutni. Kinos,, buta lelkiállapot, a mely vagy beteges jelenség, vagy a phanatismus non plus ultrája, legalább én csak ennek tarthatom. Különben édes Georges.-*5 jó emberem vagy, elmondom néked, hisz -ígyis- tudsz az egész dologról. — Nos hát, az én, ti általatok annyirameg- iiigyelt, úgynevezett boldog szerelmemben gyet' len boldog pillanatom sincs, és soha nem E lesz- Mért ? Mert lásd, ha nem vagyok vele, ha nffl te­tőm, akkor gyakran olyan őrült vágy fog t, de- olyan rettenetesen marcangoló, akaró vágyak>zas, hogy az meghalad minden képzeletet! S ha úgy magam vagyok, gyakran elsirom magam, mintegy gyermek, de nem fájdalmamban, hanem dühömben. Mert nem fájdalom az, a mi ilyenkor kitör bdő­í lem, hanem toporzékoló düh, a mely zúzni, tö01-

Next

/
Thumbnails
Contents