Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

— Szent István napján, azaz holnap, a szeg- zárdi belvárosi templomban d. e. 10 órakor ünnepi isteni tisztelet lesz, melyen a megyei állami hivatalok, a város és testületek képviselői is részt vesznek.

— Jubiláló hitközség. A bonyhádi ág. hitv. evang. hitközség Szent István napján ünnepeli fönnállásának 100. évfordulóját, mely ünnep igen sok idegent hoz Bonyhádra.

— A szegzárdi kaszinó múlt pénteken délután választmányi ülést tartott, melyen a telekvétel és házépítés ügyében szükebb körű bizottságot küldtek; uj tagokul fölvétettek: Beke Ferenc kir. alügyész és Tauszig Adolf népbanki könyvvivő, vidéki tagul pedig br. Schell József.

— Lódijazás. A vármegyei lótenyésztési bizottság Stankovánszky János cs. és kir. kamarás tevékeny és ügybuzgó elnökének intézkedése folytán a folyó évben is megtartja szokásos lódijazását Hó'gyészen, szeptember hó 16-án.

— Tüzek a vidéken. Szakoson Bognár Mihály nagy asztag rozsa kigyuladt s elhamvasztotta az egész termését. Ugyanott Vincze József présházát a villám felgyújtotta s teljesen leégett. Gyula- Jovánczán özvegy Szegedy Jánosné, valamint Kovács János gabona-készletük a tűz martalékává lőnek. A csendőri nyomozás kideritette, hogy a gyújtogatást Rauch István gyulajovánczai 18 éves su- hanc legény követte el, a ki már hatszoros gyújtogatást követett el. Azonnal letartóztatták s bekísértek a tamásii kir. járásbírósághoz.

— Öngyilkos a fegyházban. Szászt János, kit a szegzárdi esküdtszék marasztaló verdiktje után a kir. törvényszék 10 évi fegyházra ítélt, s büntetését az illavai fegyházban kezdette meg, múlt szombaton éjjel ruháját szétszakgatta s abból hurkot csinált, s börtöne vasablakára felakasztotta magát ; s mikor reggel a börtönőr celláját kinyitotta, egy élettelen hullát látott lógni a vason. A fegyház orvosa már a beállt halált konstatálta Szászin, ki a fegyházban előzőleg már végrendeletet is csinált.

— Villám által felgyújtott ház. Dunaföldvá- ron Pintér Ferencnek a kertek közelében levő lakóházát a villám felgyújtotta, melyben a nagymennyiségben felhalmozott gabona és egyéb gaz- gasági eszközök is porrá égtek.

— Házassági perekben a házasság fenntartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál fogva jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező viszonyok felderítésére nézve, nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől teljesen függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére. (A magy. kir. Curia 1899. évi április 13-án 592. szám alatt hozott elvi jelentőségű Ítélete.)

— Hecc az alsó-sétatéren. A szép szőke asszonyka, a ki olyan édesen, olyan kedvesen tud mosolyogni, nagyon hamar megzavarja az elméket s fiatalok, vének bolondulnak utána. Ezt az alkalmat egy névtelen szédelgő arra használta föl tegnap, hogy levelet irt az aranyos asszonykának s ebben a levélben figyelmeztette, hogy tudván minden titkát, hogyan és miképen csalja meg az urát, s mennyi pénzt hordott már össze titkos szerzeményeiből fölvett névre a pénzintézetekbe: nagy bajt okozhat neki. Ha meg nem hallgatja s kellő pénzbeli honoráriummal el nem hallgattatja, akkor mindent föltár a férje előtt s veszve van. Az aranyos kis menyecske nem abból a tésztából van gyúrva, a mely hamarosan ellágyul, nem ijedt meg a levél tartalmától, hanem közölte férjével, a ki azt tanácsolta nejének, hogy az anonimus által meghatározott helyen, az alsó-sétatéren jelenjék meg s majd ő is ott lesz egy husánggal. Úgy is történt, az édes szőke asszonyka a jelzett időben megjeleni az alsó-sétatéren s leült egy félreeső padra. Rövid vártat után előtte terem egy fiatalember, köszönti s mellé ül. Ez volt a jómadár. Azonnal bemutatkozott s megkezdte a zsarolási tárgyalást. A férj-uram erre előugrik a bokorból, mit azonban a szemfüles kalandor idejekorán észre- vevén, futásnak eredt. Általános hajsza kerekedett, a férj, az asszony és néhányan a sétálók közül üldözőbe vették a kalandort, a ki azonban a Virágutcán át futva a patak mentén úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

— Egy szélhámos viselt dolgai. Néhány héttel ezelőtt a »Szegzárd Szálló «-ban egy jó kinézésű és elegánsan öltözött fiatal ember szállt meg, aki gróf Széchetiyinek adta ki magát, s este az étteremben feltűnően költekezett s igyekezett ismerősöket szerezni magának. Itt azonban a gyanús viseletű fiatalember nem talált teret a szélhámosságra, azért másnap elutazott. Szegzárdról eltávozása után Siklóson tűnt fel, hol bátafalvi Simay Gyulának adta ki, s ott nagyon felkarolták az elegáns megjelenésű szélhámost, ki sorsjegyeket és zálogleveleket kínált eladásra, s ezekre előleget vett föl. Midőn az ottani hatóság az engedély nélküli kolportálásért felelősségre vonta, egy teljesen szabályosan kiállított, hivatalos dombornyomásos címmel ellátott, Széli Kálmán által, mint belügyminiszter által kiállított, (természetesen hamisított) külön engedélyokiratot mutatott fel, amely neki a záloglevelek és sorsjegyek árusítását november 1-ig engedélyezi. Mindazonáltal gyanút látvén e kérdőrevonásban személye irányában, nem várta be a határidőt, hanem leleplezés előli félelmében még következő nap elpárolgott Siklósról és áttette szélhámoskodásának színhelyét Palicsra, ahol már nem mint sorsjegy- árusító, hanem mint Odescalchy herceg szerepelt és szedte rá azokat a bizonyos embereket, a kikből a világ soha ki nem fogy. A szélhámos valósággal Simái Gyula, egy belényesi ügyvéd fia.

— Egy pár női cipő meséje. Indulásra készen prüszköl a budapesti gyorsvonat. A beszállt utasok kíváncsian kandikálnak ki a kupéból. A váróteremben harsány hangon kiabál a libériás kapus: beszállani: Dombóvár, Budapest felé.

A kapus azután körüljárja a termet, a hol szemébe ötlik egy formás sárga női cipő.

— Hm. Vájjon ki hagyta el. . . ?

A sárga cipővel végig jár a kupék előtt. Egy első osztályú fülkéből kihajol egy elegáns fiatal férfi.

— Itt a párja. A kupé kanapéján felejtette valaki.

A kapus tovább keresi a cipők gazdáját.

Egy harmad osztályú kupéból barna falusi menyecske, fülig elpirulva szól a kapushoz:

— Csakhogy megtalálta a cipőmet, a jó Isten is megáldja érte . . .

A gőzsip éles hangon sivit s a vonat zakatolva megindul. — A kapus pedig ravasz mosolygással, fejcsóválva néz a gyorsan robogó vonat után.

— A sváb meg a csizmák. Michel gazda, egy sváb paraszt, a »mujderral« meg Szepi gyerekkel bejött a szerdai hetivásárra. Többek között egypár módos csizmát vettek a Szepinek. Ahogy annak jendje és módja szerint bevégezték a vásárt, egynéhány klázli sörre betértek egy vásártéri korcsmába. Ittak, idogáltak, ezen közben pedig a Szepi gyerek szépen felhúzta a vadonatúj csizmákat. Úgy dél felé járt az idő, mikor kászolódni kezdtek. A két öreg hamar kipörgött az utcára, de a Szepi csak nem jön utánuk.

Bemegy érte az apja:

— No Szepi, mi lesz?

— Nem tok menni, szólt a kis legény s majdnem pityergésbe kezdett.

Az öreg sváb műértőleg tapogatta a Szepi csizmáit.

— Nem tudsz menni, pedig akkurátosan pasz- szol a lábadhoz a csizma. Lépj ki csak.

A gyerek megpróbálta, de nem ment a dolog.

Akkor jöttek rá, hogy Szepi úgy húzta fel a csizmákat, amint azok a fülüknél fogva össze vol- | tak kötve.

— A lajbli. Beállított egy magyar a szolga- birósághoz. Nagy várakozás után bekerült a szolI gabiró elé, húzogatja a ruháját, tisztes illemtudás- ; sál, végig simogatja bajuszát az inge ujjával; s megszólal, előadva, hogy ellopták a lajbiját.

— Hát aztán mennyit ér a lajbi ?

— Megér kérem még másfél forintot is.

— Kéri a tettes büntetését ?

— Kéri az istennyila? Egy lajbi ide vagy oda. Csak tetszik tudni, tekintetes ur, iszonyú kiváncsi vagyok, ki vihette el.

— De azért nem lehet nyomozást indítani, hogy maga kiváncsi,

— Hm, hm, — dünnyögi a magyar, — csak | furcsa is ez a »bünvágyi hévatal.«

— Betiltott építkezés folytatása esetén nem uj kihágási eljárás folyamatba tételének van helye, hanem a betiltásnak kell érvényt szerezni. (M. kir. belügyminiszter 1900. évi 876 sz. határozata.)

— Házvétel. Karlovics Mihály szegzárdi kir. pénzügyőri biztos 10600 koronáért mepvette Szeg- zárdon Pförtner Gusztáv tulajdonostól a Bezerédj: István utcában levő Hásszál-féle házát.

VIDÉK.

1900. augusztus 19.

Gyönk.

— A gyönki ág. hitv. ev. papigyülések alkalmával, melyen Gyurátz Ferencz püspök is részt vett, Nagy Lajos szentantalfai ev. lelkész igen szép költeménynyel üdvözölte Sánlha Károly sárszent- lőrinczi lelkészt, a kitűnő költőt. Ezt a szép verset mi is közöljük Gyalog István bonyhádi gimnáziumi igazgató szívességéből. A költemény ekként szól:

Sántha DKáxolylioz.

Fényt, földi kincset ne várjon a dalnok,

Ei egyházunk oltáránál marad.

Pengesse csak önzetlenül a lantot,

Örömmel vessen, bár itt nem arat;

Egyházunknak az Ínség hű barátja,

Nem számíthat itt senki gazdagságra,

Egyházunk sorsa : küzdés, megvetés,

Nincs itt érdemrend, nines kitüntetés.

tdv neked, a ki egész életedben A vallásnak húrjait pengetéd,

Magyar földön még senki lelkesebben Nem ápolta a hit költészetét,

Neked köszönjük a ..Buzgóság könyvét“,

A mely letörlé annyi síró bönyét,

Ragyogó tollal irt „Őrangyalod“, —

Hány bánkódónak vigaszt adhatott!

Tudjuk, hogy múló kincset, dicsőséget Nem vársz önzetlen munkásságodért,

Fogadd el, mit egyházad nyújthat néked, —

A hálakoszorut és zöld babért;

Habár kezed a kobzot majd elejti:

Az utókor neved el nem felejti,

S ha itt elnémul bűbájos dalod;

Ott az urat még szebben áldhatod.

Légy mind a sírig egyházunk költője,

Erősítsed a lankadok hitét,

Légy a közönyösöknek ébresztője,

Lágyítsd meg az önzők kemény szivét,

Taníts hitre, szeretetve, reményre,

Függeszd a gyászolók szemét az égre, —

Dieső Sánthánb, azt kívánjuk neked :

Soká zengd el még hattyuéneked!

Tolna.

»Hasbe szelő színészt Tolnán. Az idézett szavakkal hirdette J. Hamilton Seidl — ki állítólag a Somossy —» mulatóból jött, nagy, sárga papirokra nyomott, fekete betűkkel, hogy folyó hó 12-én — vasárnap — előadást tart a »Fehér ló« szállodában.

Művészetét, — ha arról van szó — saját nyelvén mutogathatja bárki és J. Hamilton Seidl úrtól sem vehető rossz néven, ha Budapesten a Somosy-mulajóban, vagy a többi világváros mulatóhelyein, — hol az idegenek ezrei fordulnak meg — német nyelven tartja előadásait, de Tolnán az ilyen előadás — a haladó magyarosodásnak csak hátrányára válik.

Nevezett ur különben a hasbeszélés terén igazi művész, ki férfi és nőhangon beszéltette és énekeltette babáit és velük mulattató párbeszédeket folytatott.

Kívüle fellépett még egy ifjú ember, ki alakításaival akart mulattatni, de néhány mutatványa kivételével csak fanyar mosolyokat kapott. Különösen megbotránkozotató az a magánbeszéd melyet »Goldstein Számi« szerepében adott elő. A hangot eltalálta, de a tartalom unalmasságától eltekintve — oly erős kifejezéseket használt, hogy a jelenvolt zsidók közül egy-két fütty is hangzott fel és a finomabb érzésű keresztény közönségre is kellemetlen hatást gyakorolt.

Ez a fiatal ember magyarul tartotta előadását, — valószinüleg azért, mert J. Hamilton Seidl ur ezt méltányosnak tartotta; csodáljuk, hogy magyarul megtanulni nem tartotta még eddig méltányosnak, mikor kenyerét nálunk szerzi meg.

Azt, hogy a hirdetett műsort nem tartotta meg, több szóval nem is említjük, csak azt ajánljuk neki, hogy fekete-sárga falragaszaival vonuljon ki az országból, mert itt a német művészetre szükség nincs, a zsidók kigúnyolása pedig a Lajtán innen — egyenesen undort gerjeszt. Er