Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
tenyészanyag nevelésével és forgatásával járó biztos jövedelmet. Mi történt azonban? Mintegy 1 V8 évre a baranyai első szövetkezet megalakulása után létrejött nálunk is az első községi tejszövetkezet; ennek eredményeiről csakhamar hirt kapott a környék és ma már 25 községben működik a tejszövetkezet és legalább is ugyanennyiben folyik a szervezkedés a tejszövetkezet létesítése érdekében. Folyik a kisgazdák saját jószántából, folyik minden rábeszélés nélkül, sőt folyik előrelátó számítás nélkül, folyik csak azért, mert az eleintén alakult néhány szövetkezetnek sikerült a tej literjét 41/, 5 krral értékesíteni ott, ahol a szövetkezet ideje előtt úgyszólván semmi áron sem vólt az értékesíthető; vagy ha volt is: olyan csekély áron, aminek semmi látszata nem volt; mert ami befolyt a piaczra vitt tejért, vajért, túróért, az rendesen elmaradt útközben. A láda fijába bizony édes kevés került abból. — Hát az igaz, hogy a tejszövetkezet révén jobban lehet értékesíteni a tejterméket. Áll ez főleg azokra akik a nagyobb fogyasztó helyektől távolabb esnek, vagy ilyenek közelében is szűkölködnek a rendes, állandó fogyasztó hiányában. — Az igaz, hogy a tejszövetkezet akár azért, mert ritkábban fizet, akár azért, mert (biztos fogyasztónk lévén) otthon takarékosan bánunk a tejjel, több fölöslegünk marad, többet adunk a szövetkezetbe, mint amennyit azelőtt vaj, túró, aludt tej alakjában megettünk és elkótyavetyéltünk — számottevő summában fizeti ki az általa átvett tej árát; olyan summában, amelylyel nagyobb hiányok is pótolhatók, mint amilyenekkel egy kis adóexekuciótól meneküljünk meg általa, vagy éppenséggel arra is érdemes, hogy takarékba tegyük. Bizony igaz, hogy ebben a szerepében áldás a tejszövetkezet. De csak akkor, ha a tőle várható előnyökért föl nem áldozzuk a tenyésztés érdekét. Okosan összeegyeztetni e kettőt nemcsak lehet, hanem gazdaság-jövedelmi szempontból szükséges is ; mert hiszen nincsen az a tejszövetkezet, nincsen az a készpénzzel fizető tejfogyasztó, amelyik úgy értékesítené, úgy megfizetné a tej árát, mint a fölnevelésre érdemes szopós borjú. Viszont nagyobbat nem vétkezhetünk ezen a téren a saját érdekeink ellen, mint hogyha idő előtt választjuk el a borjut csak azért, hogy annál több tejet szállíthassunk a szövetkezetbe. Hova jutunk tehát a tejszövetkezetek olyan rohamos szaporodása révén, amilyen arányokat ennek az intézménynek fejlődése a legutóbbi időben mutat. Ha nem tekintünk a jövőbe, ha számítás nélkül, csak a pillanatnyi haszon reményében, olyan szervezettel csináljuk a tejszövetkezeteket, hogy azok mindegyike önállóan, a maga legszűkebb érdekkörében elérhető czélt szolgáljon; rövid időn oda jutunk ahol voltunk tejünk értékesítésével a szövetkezetek létesítése előtt. Általánosan tudott tény, hogy az utolsó 10 esztendő folyamán a gazdálkodás rendszerében beállott nagy változások mind fontosabb és fontosabb szerepet biztosítanak a tejgazdasággal kapcsolatos szarvasmarha tenyésztésnek. Ez az oka, hogy ma tejelő marha járja ott is, ahol csak néhány évvel előbb szarvasmarha gyanánt a gulyabeli magyar fajtán kívül mást nem is ismertek; ez a magyarázata annak, hogy a mi vármegyénk más vármegyéket ebben a tekintetben jóval megelőzött, u. n. bonyhádi tájfajta tenyészete olyan hirtelen nagy lendületet vett és egyes vidékeken olyan jövedelmi forrást képez, amely az elpusztult szőlők régi szerepét pótolni képes. A mai állapot azonban nem tarthat örökké; sőt ha a jövőre elég idején nem gondolunk, ha ölbe tett kézzel várjuk a viszonyok alakulását; bátran mondhatjuk, hogy sokáig sem tarthat. Rövid időn túl szárnyalnak bennünket azok, akik ma még jóval mögöttünk vannak. Aminthogy ma már van az országnak olyan vidéke, amelyik tőlünk veszi drága pénzén a fejős tehenet, tenyésztés dolgában tehát minket követ, a tej értékesítése körül azonban már is megelőzött. A tejelő marha folyton növekedő térfoglalása már is határozott jeleit mutatja annak a törekvésnek országszerte, hogy a tenyésztés ne csak a szaporulattal, ne csak a növekedéssel, hanem a tejtermékkel is szerepeljen a jöveeelem tényezői között. És ez jogos törekvés; mert ha több gonddal, fáradsággal és költséggel jár a tejelő marha tenyésztése a gulyában való tartásnál; többet is kell abból kivennünk mint emebből. 1900. január 21. Hiszen meg is adja a jó fejős tehén' tejben amit megeszik; csak értékesíteni tudjuk. Ez a «csak« veti fel a kérdést: mit csináljunk tehát ? Biztositsuk tejtermékünk értékesítését. Az amit a tejszövetkezetek révén eddigelé ebben a tekintetben elértünk, az előbbeni állapottal szemben kétségtelenül nagy haladás, amellyel ideig- meddig beérhetjük ugyan, de amelynél megállanunk semeddig sem szabad. Amit a ma működésben levő szövetkezetek vajban produkálnak, most még valahogy csak elkel, mert fogyasztóra talál az ország határán belül. De legyünk tisztában azzal, hogy nem nagyon sok tejszövetkezet alakulhat még ez után addig, amikor oda jutunk, hogy a be fogyasztás nem igényeli azt a menynyiséget, amit a szövetkezetek termelnek. Hogy ekkor mi következik, azt könnyen beláthatjuk, ha vissza gondolunk arra a minden tavasszal megújuló és őszig tartó árcsökkenésre, azokra az értékesítési nehézségekre, amelyek a tejtermelőknek annak idején annyi fejfájást okoznak. — Pedig itt csak arról van szó, hogy teheneink a változott életmód és takarmányozás következtében jobban tejelnek, mint az év más szakában. Fogyasztókról gondoskodjunk tehát mindenesetre ; és ha ezeket meg nem találjuk idebent: keresnünk kell kívül. Csakhogy itt meg ismét újabb kérdések merülnek fel, a melyek megoldásra várnak, mielőtt arra határoznék magunkat, hogy terményünket a külföld piacára vigyük ; az a kérdés, megfelel-e terményünk az ottani fogyasztók igényeinek, alkalmas-e arra, hogy hosszabb időt utón tölthessen és megtérül-e az ott elérhető árban a szállítási költségtöbblet. Ezekre a kérdésekre minden egyes községi szövetkezetnek »nem«-mel felelhetünk. Vagyis a mi községi tejszövelkezeteink a mai szervezetükben és berendezésükben képtelenek arra, hogy termékeik értékesítését a belfogyasztással szemben könnyen beül.ható túltermelés esetén is biztosítsák. De, a mire egyenként és külön-külön képtelenek, könnyen megtehetik közös akarattal, egyesült erővel; annál könnyebben, mert csak elhatározásukra van szükség, a többit elvégzi helyettük más. A tolnamegyei és baranyamegyei tejszövetkezetek a múlt év nyarán már voltak együtt abból ?z érdekből, hogy termékeiknek a külföldön való értékesítése fölött tanácskozzanak. A földmivelés- iigyi kormány kiküldötte élénken ecsetelte a körülményeket, a melyek indokolják, hogy a magyar vajnak a külföldön kell keresnünk piacot ; megjelölte a módot és eszközöket, a melyek foganatba vételével ez lehetséges és bebizonyította, hogy a szövetkezetek csak a saját jól felfogott érdekükben cselekesznek, ha csoportosulnak egy olyan vállalat körül, a mely a magyar vajnak a világpiacon lehet képes tért hódítani. Arról volt szó ezen az értekezleten, hogy Tolnavármegye területén egy na- gyobbszabásu vajgyár állíttassák fel, a mely az egyes községi tejszövetkezetek termékét olyan minőségű, mindig egyforma anyaggá dolgozza fel, a mely a fogyasztó világpiac igényeinek megfelel. Akkor fönakadást szenvedett a terv kivitele azon a kérdésen, hogy hol legyen felállítva a szövetkezeti központ. — Nincs mit csodálni a községi szövetkezetek azon törekvésén, hogy a központ lehetőleg a hozzájuk közel eső nagyobb községek valamelyikében állíttassák fel; mert ezt a törekvést nyomós indokokkal lehet jogosultnak feltüntetni. Ámde azzal is tisztában kell lennünk, hogy ugyanazokkal az indokokkal a szétszórtan fekvő szövetkezetek mindegyike egyforma joggal előállhat, mindegyiknek elvitázhatlan érdeke lévén, hogy közvetlen fogyasztóját minél rövidebb utón, minél kevesebb költséggel elérje. — Ámde, ha mindnyájan csak ettől az érdektől vezéreltetjük magunkat, akkor sohasem fogunk megegyezésre jutni. Ami pedig annál kevésbbé lenne okszerű, mert ha tisztában vagyunk az eszme megvalósításának előnyös, sőt szükséges voltával is: okvetlenül megtaláljuk a szempontot, ahonnét az ügyet vizsgálva, belátjuk, hogy ezek az érdekek csak másodsorban jöhetnek elbírálás alá. Boncolgassuk tehát egy kissé azt a kérdést, amelyiken a vajszövetkezeti központ létesítésére irányuló kérdés a múlt nyáron megakadt. Maga a kezdeményező országos tejgazdasági felügyelőség, csupán csak azt véve figyelembe, hogy a vasúti forgalmi szempontból is elfogadható, melyik hely körül csoportosulnak a már működő községi tejszövetkezetek, Szegzárdot vette tervbe; TOLNA VÁRMEGYE. azok az (intézetek, amelyek a központi vajgyárat felállitandók és üzemben tartandók voltak, Dombóvárhoz húztak azért, mert ez élénkebb vasúti forgalma révén általuk könnyebben elérhető, az értekezleten aztán fölmerült a harmadik törekvés is. amely Bátaszéken akarta a gyárat felállítani, mert ennek forgalmi jelentősége semmivel sem kisebb, mint Szegzárdé, ellenben a működő tejszövetkezeteknek természetesebb központja, mint akár Szegzárd, akár Dombóvár. Általános többségre egyik törekvő sem vergődhetett és az eredmény az lett, hogy a mit a földmivelésügyi kormány nálunk kezdeményezett, ami megbukott a mi széthúzásunk miatt, azt megcsinálták Temesváron, megcsinálták sokkal szétszór- tabban fekvő községi szövetkezetekkel, megcsinálták azokkal a kisgazdákkal, a kik alig 2 esztendeje, hogy hozzánk járnak tejelő marháért. De vizsgáljuk hát azokat a szempontokat, a melyek tekintetbe veendők, ha felelui akarunk arra a kérkedésre, hogy a mi vidékünkön hol csináljuk a központot. Ezek: 1. hol van a községi tejszövetkezetek azon természetes központja, amely vasutforgalmi szempontból is számitásba jöhet, 2. a tovább fejlesztésére hol van nagyobb biztosíték, 3. a hol lehet legjobban gondoskodni az egyes szövetkezetek érdekeinek képviseletéről. 1. Ha csak futó pillantást vetünk a térképre, mely a működő községi tej szövetkezetek fekvését mutatja, be kell látnunk, hogy Szegzárd az, amely a szövetkezet többégének legkönnyebben elérhető. — Igaz ugyan, hogy Dombóvár vasutforgalmi viszonyai sokkal fejlettebbek, de a fennforgó esetben ez sokkal kevésbbé fontos körülmény, semhogy egyedül döntő lehetne. Mert hisz nem arról van szó, hpgy naponként, illetve a szabályozandó időben elérhessük a központot. 2. Ismerve vármegyénk gazdasági viszonyait, szarvasmarha tenyésztésünknek, mint a tejgazdaság biztosítékának fejlesztésére a teret, a dunántúli környékben kell keresnünk, amelyek ma még sokkal alacsonyabb fokán állanak ugyan a fejlettségnek, mint a vármegye többi vidéke, de ez a körülmény annál nyomatékosabb ok arra, hogy a Szegzárdon felállítandó, szövetkezeti központ révén élénkebb lendületet adjanak a szarvasmarha tenyésztésre kiválóan alkalmas idők ez irányú haladásának. ad. 3. A szövetkezeti központ nem vajat, hanem — a fogyasztás idényeinek megfelelő minőségnek az egyöntetű feldolgozás, utján egyedül lehető biztosítása végett — tejszint venne át az egyes szövetkezetektől és azt esetről esetre megállapítandó zsírtartalom szerint, illetve aszerint értékeli, hogy hány kgrm. vaj állitható elő a tejszínből. A központ ezen eljárását ellenőrizni minden szövetkezetnek nem csak jogában áll, hanem a dolog természeténél fogva, érdeke is annál inkább, mert csak igy nyugtathatja meg saját Ragjait az iránt, hogy amit értékesítésre tőlük átvett, azzal az egyesek érdekeinek megfelelőleg sáfárkodott. A központban gyakorlandó ezen ellenőrzéssel külön-külön egyént megbizni sem módjukban nincs az egyes szövetkezeteknek, mert ez esetleg igen költséges lehetne ; sem nem szükséges, mert, amint a nyári értekezletből érthető volt, olyanformán tervezi az orsz. tejgazdasági felügyelőség az ellenőrzés, az egyes szövetkezetek érdek-képviselete kérdésének megoldását, hogy a fölmerülő teendőkbe a vármegyei gazdasági egyesület is bevonassék, felhagyva a jogot a szövetkezetek összeségének, hogy az ellenőrzés gyakorlására valakit közösen megbízzanak. így állván a dolog, igen természetes, hogy az a gazdasági egyesület, a mely a kis gazdák érdekeit fennállása óta mindenkor a legnagyobb önzetlenséggel, sőt mindig anyagi áldozattal szolgálta, ezen újabban vállalandó munkáját csak székhelyén terjesztheti úgy, a mint azt élénken kötelességérzete és a szövetkezetek érdeke kívánja. Tehát a 3 dik szempont is a mellett szól, hogy Szegzárdon létesüljön a szövetkezeti központ. Ezen a kérdésen különben már túl vagyunk ; mert most ugyanazok, a kik a központi vajgyárat felállítani a nyáron megkisérlették, ma már nem azt kérdik, hogy hol, hanem, hogy lehet-e Szegzárdon megalkotni a szövetkezeti központot. A temesvári ilyen intézmény alig ’/8 esztendő alatt bebizonyította, hogy a magyar vaj az angol piacokon tért tud hódítani, egy nagy angol vállalat ajánlatot tett bármily mennyiségű vaj átvételére ha a vaj olyan minőségű, a milyent a temesvári központ produkál. A lehetőség tehát fenforog, hogy térj termékünk értékesítését hosszú időre biztositsuk, az alkalom kínálkozik, hogy ebből az érdekből tömörüljünk. Rajtunk áll, hogy a folyton növekedő termelés révén visszaessüuk-e a régi állapotba, vagy pedig megvessük biztos alapját a tovább fejlődésnek. Attól függ, vájjon lesz-e Szegzárdon tejszövetkezeti központ. —r — f. ___________ 7.
